Miskolczi Napló, 1914. március (14. évfolyam, 49-73. szám)

1914-03-15 / 61. szám

Miskolcz, 1914 március hó 15. MISKOLCZ! NAPLÓ Hazafias ének. Előadja a Miskolczi Daláregylet. 4. Az uj szabadságharc f­ia és előadja: Dézsi Sándor, kir. segédtanfelügyelő. 5. Szózat. Énekli a Miskolczi Daláregylet. Hagyma eher Kőbányai ás Budafoki Sörgyárak Részvénytársaság Főraktára FISCHER MÓR bor-, szesz- és sörnagykereskedőnél Miskolcz, Zsolczai kapu 5. sz. a. Telefon 292. Telefon 292.­ Ajánlja elsőrendű kizárólagosan Kőbányai világos és barna hordós és palackozott söreit.­­ Továbbá Szent-Gellért söreit. „Maltos“ dupla-maláta söreit. Szaktekintélyek véleménye sze­rint, legelső gyógysor, mely láb­­badozóknak, vérszegényeknek és álmatlanságban szenvedőknek a legelsőrangu orvosi körök által ajánlva.­­­ ­ — Bársony Andor városi állatorvos la­­­­kását a Szemere­ utca 18. számú házba he­lyezte át. Telefon 86. — Ábrahám­ István fényképészeti mű­termében minden igényeknek megfelelő modern fényképek jutányosan készülnek. Miskolcz, Széchenyi­ u. 29. szik a szekér alá, hogy megnézze, ott van-e a tábla. De aki megveszi a szénát és elol­vassa a táblán, hogy kitől vette, meglásd, hogy visszahozza ... Marci te! Óvakodj le a szekér alá és kezeld le a táblát ! Bete­gyük itt a hid alá, visszafelé jövet majd helyre alkalmazzuk. Marci szót fogad az apjának s tábla nélkül kocognak tovább. Miskolczon, mire „Ferdi“-nél egy kis nyakolajra megállanak, már négy szénás szekér áll a kocsma előtt. Az öreg körülné­zegeti a szekereket és a lovakat. Vidáman szól oda Marcinak: — Elsüssük a szénát, hé! Itt van. Ambrus koma is Sáráról. — Tudom, szól Marci. — Ismered a lovát te is! ■— Azt néni, de a táblája már ott volt a hid alatt, mikor a miénket mellé csele­kedtem. j _ Italra szomjas gégével és a tarisznyá­val bekövetkeznek a korcsmába. Ott már nagyban áll a beszéd. A kondai templom­építést tárgyalják éppen s szorgalmasan te­kintenek — szájukon a szűk nyakú ,egyesé­­ssel — a menyezet cifra cirádái felé. Bíró Balázs odatelepedik az Ambrus komája mellé s megkezdődik a beszélgetés. Ambrus kezdi a beszédet: — Nagy tél volt ez, komám. Nehezen telelt a jószág. Takarmány azért elégséges körült úgy látom, mert még ide is jutott. — No, csak az aljasa, — vallja be Ba-Z­azs. — Majd segítünk rajta, hogy elcsús­-­ szon. Van itt sok fiáker. — Áldomás is majd kerü­lközik, — mondja Balázs. Elhajtanak a piacra. Ott egymástól jó távol megállanak. Úgy svét óra múlva, mi­kor már a Biró Balázs szénájára alkuszik egy vékony fiáké­rés, megjelenik a Biró Ba­lázs szekerénél Ambrus komája. S mintha soha sem látták volna egymást, elkezdik az alkudozást. — Hogy ez a talyiga széna? — kezdi Ambrus a nagy szekér szénát körül­járva — a beszédet. — Ingvér odaadom ... vigye el a há­tán. —­ Hát osztán jó-e ez a széna? — Kóstolja meg! Ejnye de bortra hunyja a szót ba­rátom! Talán Múcsonyba lakik? — Ott dajkált az édes­anyám. — Régen lehetett már az? — Akkor, amikor Kend az öccsét rin­gatta. A két hangos ember köré gyűl a piac bámészkodó népe. Eladók, vevők, vegye­sen hallgatják a tempós beszédet. — Hát osztán megeszi-e a ló ezt a szé­nát? — folytatja Ambrus az alkudozást. — Akinek szeme van, látja, hogy nem azért veszi a szájába, hogy a fogát töröl­­gesse vele. — No, no! Azt megeszi, amelyik előtte van, de sokféle ám a széna. Lehet kendnek rétje négy féle is a határjokba ... ha van. Majd én húzok a székéről ... azt egye meg. Azzal odamegy a szekérhez és a saját szénájából még a „Ferdi“-nél odadugott A Gyermekotthon kiállítása. Miskolcz, 1914 március 14. Külföldön már régebben megbarátkoztak azon eszmével, hogy a gyermekek produkti­vitásait nemcsak érdemes megfigyelni és ta­nulmányozni, hanem szükséges is. A rendsze­res tanulmányozás és meg­igyelés során a pedagógiai világ a gyermekek munkáit nevelői és oktatási szempontból elbírálva rámutatott azon tárgykörre, melynek feldolgozása a csa­ládi hajlékon kívül az iskolában is keresztül vihető. A­mit Fröbel a gyermekkel az óvo­dában produkáltatott, azt a svéd, az angol, a népiskolában felépítette. Míg az első esetben a lélek gyönyörködött a piciny ujjak alkotá­saiban, addig a népiskolákban bevezetett slörd eleinte a hasznossági elvet szolgálta. De ma, midőn a hosszas tanulmányozás és kutatás u­tn teljesen tisztában vagyunk azzal, hogy a gyermek munkálkodó vágya és hajlama kezdve az ostorkészítés­ől, a baba öltöztetéstől­­ el a repülőgép utánzástól, a baba-szoba kitaka­rításáig, életszükséglet a gyermekek cselekvő hajlamát, alkotási ösztönét a rendelkezésünkre­­ álló eszközökkel nemcsak támogatjuk, hanem­­irányítjuk is. Budapesten a Pedagógiai és Tanszer­­­múzeum, a Gyermektanulmányi Múzeum, a­­ társadalmi Múzeum­ sok oly értékes anyagot tárnak szemeink elé, melynek szemlélésében­­nemcsak szórakozunk, hanem a kézimunkával barátságot is kötünk, sőt annak a népisko­lában való bevezetését indokoltnak látjuk. Mielőtt annak az értékes anyagnak rö­vid ismertetését nyújtanám, mely a városhá­zán, a Gyermekotthon kiállításán látható, rámutatok azon sorozatnak a Gye­rmekotthon­­ban való bevezetése indokol. Az anyagból padegógiai szempontból a legkiemelőbb és legértékesebb a kiállításon ama sorozat mely a reálitás szolgálatába­n. Mikor a gyermek felépítette a számtani gúlá­kat, a falut, a teret, a növényi leveleket, egy­szersmind megbarátkozott az alakításhoz fű­zendő ismeretekkel is. Kedves képek ezek az alakítások! Nem kell hozzá csak agyag és festék Ezen két anyaggal oly művészies for­mák hozhatók létre, hogy azok bármely szo­bának díszére válhatnak. Van is a tárgyak között a csalódásig természethű paprika, na­rancs, alma, körte. A hamutartók pedig azt igazolják, hogy a formálás alatt az ízlés fino­modik, a kéz ügyesedik, a kedély hasznos irányban működik. Sok sok szülő ahelyett, hogy gyermekének lelki szórakoztatásáról gondoskodnék, egyenesen megtiltja neki a papírvágást és alakítást. A gyermekotthon kiállításán pedig beigazolást nyer, hogy a p­plrt nagy nevelő eszköz a vele bánni tudók kezében. Micsoda kosárkák vannak itten! Máltó helyet találnának ezek a cukrász­dák fényes kirakataiban is! Papírgyűrések, kivá­gások, fűzések változataiban a felnőtt ember is gyönyörűséget talál, mennyivel inkább a készítőjük. Hogy a gyermeki kéz még a háncsmun­kára is képes, igazolják a különböző formájú, de kiállításukban kifogástalan névjegytárcák, képeslaptartók, rámák stb. A famunka már nagyobb berendezést kíván, de jóakarattal, ügyszeretettel bámulatos dolgokat lehet belőle produkálni. Ha tekintetbe vesszük, hogy azokat a színes és külföldön már annyira elterjedt mozgatható gyermekjátékokok készítői maguk a gyermekek, ha a szülő, ki ilyennemű vásárlásával a jótékonyságra is gon­dol , a Gyermekotthon gyermekjáték készít­ményeivel kapcsolatot keres és talál a társa­dalom jószívű uraihoz és urhölgyeihez. Mert a Gyermekotthon, mely oly munkás­ságot fejt ki, hogy rövid életéről számot tud­­ adni, hogy készítményeit a nagy közönség bírá­lata alá engedi, megérdemli a melegebb rokon­­szenvet, a további támogatást. A Gyermekotthon talicskái, nyuljai, húsvéti tyúkjai, újévi mala­czai, tesznek bizonyságot a Gyermekotthon szociális jelentőségéről. A Gyermekotthonban óra után összegyűl­tek azok a gyermekek, kiknek a családi haj­lék nem nyújthat szülői, rendszeres felügye­letet. De vannak az iskolának oly tanulói is, kik a nagy távolság miatt kénytelenek, — különösen a téli hónapok alatt — az isko­lában elfogyasztani ebédjüket. Sok családban pedig a kenyérkereső apa és anya a háztól egész napon keresztül távol van, ilyen helyeken a fejlődésnek induló gyermeki test nélkülözi a jó táplálékot, a tettre kész lélek pedig a nevelést. A fenti esetekben a gyermek az utca, a távoli játszóhelyek rossz példáit eleinte szemléli, később követi. A gyermek így ön­hibáján kívül újabb és újabb csínytevésekben keres szórakozást, mert a test táplálék, a lé­lek képzelő erő működtetése nélkül nem fej­lődhetik. Mikor dr. Nagy Ferenc polgármester úr a nélkülöző gyermekek érdekében humá­nus akciót indított meg, fölmerült az a kér­dés, hogy a szervezendő Gyermekotthonban tulajdonk­épen mit is fognak csinálni a gyer­mekek ? Így alakult ki ama törekvés, hogy ezen gyermekeknek óra után első sorban le­gyenek hivatva őrei, kik az anyai szív meleg­ségével vegyék körül a kicsinyeket, neveljék, szórakoztassák, a Gyermekotthont családivá CRIKVENICA (CIRKVENICA) Nagy gyógyhatású görvély és angolkórnál, az idegrendszer betegségeinél, vérszegé­ny­­ségnél, sápkórnál, női betegségnél, elhájasodásnál és Idolt rheu«nath­imini»S.. Mint klimatikus gyógyhely páratlan maláriánál, influenzánál és minden hurutos betegségnél. Modern fürdök nap-, homok- és szabad tengeri ferköre. GYÓGYHELY K. TENGERI FÜRDŐ ÉS KLIMATIKUS az Adria partján (Fiume mellett Egyedüli belföldi tengeri fürdő. Mesés homok­ plázs. A partot körülbelül 300 méternyire finom homok borítja és oly sekély, hogy gyermekek minden felügyelet nélkül is fürödhetnek. Kimerítő prospektust küld: A FÜRDŐ-BIZOTTSÁG.

Next