Miskolczi Napló, 1914. március (14. évfolyam, 49-73. szám)
1914-03-01 / 49. szám
Miskolcz, 1914 március 1. MISKOLCZI NAPLÓ amennyiben a Főutcán kettős vágányt fognak fektetni, szaporítani fogják a kocsikat és általában gyorsabb és mgbízhatóbb lesz a közlekedés. Ez mindenesetre lényeges körülmény az új laktanya hozzáférhetősége szempontjából. Ami már most a higiénikus berendezéssel való felszerelést illeti, értve alatta a vízvezeték és csatornázás bevezetését, tudvalevő, hogy ez az összes kombinációba jövő telkeknél, éppen a plébániai földeknél vihető keresztül legkönnyebben, mert csak csekély távolságra kell a csővezetéket tovább fejleszteni, hogy a laktanya ellátható legyen vezetékkel és csatornázással. A hely kérdés eldöntésénél az illetékes tényezőknek azt is figyelembe kell venni, hogy a plébániai teleknél elegendő terület áll rendelkezésre anélkül, hogy csak egy méternyi terület kisajátítása is szükségessé válnék. Mindenki tudja, hogy a kisajátítás milyen költséges és hosszadalmas dolog és hogy a legcsekélyebb kisajátítás is megakaszthatja az egész építkezést. Katonai szempontból tehát alig lehet indokolt érvet felhozni a plébániai telek ellen. Ami pedig a városi szempontot illeti, elég, ha egy tekintetet veünk Miskolcz város térképére, hogy meggyőződjünk arról, hogy milyen fontos városi érdekek szólnak amellett, hogy az új honvéd laktanya a város és a vasgyár között elterülő földekre építtessék. A városnak régi kívánsága, régi óhajtása, hogy mielőbb összeépüljön új diósgyőrral. Nos hát a kaszárnya meg építésnek is a megoldása csaknem teljesen hozzájuttatná a várost régi álmának megvalósításához. Mert a kaszárnya maga is nagy területen épülne. És mihelyt felépül, az bizonyos, hogy mellette gombamódra bújnának ki a földből az új házak, vendéglők, korcsmák tiszti lakásoknak alkalmas új, modern bérházak. Pár év alatt összeépülna Miskolcs Újdiósgyőrrel, ha a vegyes bizottság ezt az alternatívát választaná a kivitelre. Szerinte a természetes fejlődés is egyenesen ezt kívánja, ezt követeli és éppen azért hisszük, hogy úgy a város vezetősége, mint a vegyes bizottság egyéb tagjai át fogják látni azt a sorfáló közérdekű óhajtást, ami ehhez a megoldáshoz fűződik, szorosan elvitázhatatlanul hozzátartozik és előbb-utóbb emellett a megoldás mellett fognak dönteni. —xy. rendnek alapja és sarkköve: az összetartás, engedelmesség és fegyelem, — mind megannyi nemes tényező, melyek a fegyverben álló nemzetet a végleges győzelemre méltóvá teszik s melyek az igazságos háborút azon teljes dicsfénnyel övezik, mely a becsületes cél eléréséért latba vetett törekvést megilleti. Az emberi természet tökéletlenségéből származó e szomorú jelenségben tehát, hogy támadhatnak a nemzetek közt bonyodalmak, melyek kiegyenlítésére mindeddig nem találtak más észt ezt mint a háborút azaz az erők mérkőzését, meg kell nyugodnunk, amint hogyha a bölcsészek és jogtudósok iratait kutatjuk, avégett, hogy lássuk, mit mondanak ők a háborúról — mindenütt csak bizonyos rezignációval találkozunk, azok az egyébként üdvös javaslatok, melyek egy Plátó Erazmus, Leibnitz, Feneion, Kant s más tudósok ajkairól hangzottak el, régen el vannak feledve, az örök békéről írt vaskos munkák valahol a könyvtárak polcain szenderegnek, hosszú, igen hosszú álmot aludva, mindaddig, míg az ember ember marad Egyre fokozódó meglepetéssel és örömmel látjuk azonban, hogy az emberi szív a háború borzalmai között sem tagadja meg magát s ha nem is tudja eltávolítani a bajt, azon van hogy legalább a következményeit minél elviselhetőbbé tegye. Ez szülte a Vörös Kereszt eszméjét, ha régebben más alakban is; ez egyesíti ma is a nemesen gondolkodó lelkek százezreit ez egyletben, mely ott gyakorolja a jótékonyságot, hol legnagyobb a nyomor, mely a hadi zajban tért követel magának, hogy testvért lásson az ellenségben is, ama percben, midőn megbénult kezéből a fegyvert kiütnöm sikerült Ez az igazi haladás, a szónak legnemesebb értelmében, amelyről épen a hadászat története tanúskodik. „Hol vannak azok az idők — kérdem én is egy jeles szmokunkkal, midőn a perzsa király dölyfe, égnek meredő sziklán, mely előtt a vándor még ma is csak borzadállyal állhat meg, meg,örökité a csatában s az után elkövetett kegyetlenségeit? Hol vannak azok az idők, midőn a költészetnek annyira magasztalt ősatyja még egy Homer is, örökké felülmulhatlan eposzaiban alig talál szót hőseinek durvaságai ellen? . . .“ Elmúltak régen ezek az időe, de miért múltak el?! Ki indította meg e haladást ? Ki vagy mi fakasztotta fel, mint annak legszebb virágát, a testvéri érzületen a halandók közt — ki hirdette a világnak a felebaráti szeretet eszméjét? Egy válasz van csak e kérdésekre s azt az írásnak eme szavaiban találom : „S ha valaki italál egynek a legkisebbek közül egy pohár vizet ad csak, . . . bizony mondom nektek, nem veszti el jutalmát.“ — e szó, Krisztus Urunknak e szava hangzott végig az évezredeken, ez kopogtatott a kemény emberi sziveken, még míg nem lágyitá s e szó kelté életre az emberi lélekben szunnyadozó szikrát, mint a felebaráti szeretet egyik legszebb gyümöcsét azt az eszmét, mely az irgalmasság cselekedeteit gyakorja ott, hol ezelőtt csak a nyomor, a fájdalom, a kétségbeesés ütötte fel tanyáját, a harc terén; azt az eszmét, melynek magasztos megtestesülését a ma már az egész földgömböt körülövező Vörös-Kereszt Egyletben tiszteljük. Vörös-Kereszt Egyletek alatt legkivált azon segédegyesületeket kell értenünk, melyek az 1863 iki genfi konferencia folytán a katonai egészségügyi szolgálathoz csatlakoztak. A Vörös- Kereszthez több mint 30 országos egyesület tartozik és az egész világra kiterjed. Jelvénye fehér karkötő, középen a vörös kereszttel, mely 5 egyetlő kockából van összetéve. Magyarországban a Vörös Kereszt 1879-ben alakult meg, mint „Magyar országos segélyző nőegylet“ ez az egylet 1881. évben „A magyar szent korona országaink vörös kereszt egylete* címet vette fel és azt viseli jelenleg is Fő célja ez egyletnek: előkészülni a háborúra, amikor is hivatva lesz a harctéren megsebesült vagy megbetegedet katonákat szállítani, ápolni és orvosi kezelésben részesíteni, a jótékony adományokat a csapatok között kiosztani, a hátramaradt családokat segíteni. További célja pedig elemi csapások esetén a nyomorba jutottakat gyámolítani és közhasznú tevékenységet kifejteni minden emberbaráti irányban. Tagok lehetnek úgy nők, mint férfiak. Az egyletet képviseli és ügyeit intézi a Budapesten székelő központi választmány, továbbá vannak megyei, vidéki és városi választmányok s fiókegyletek, melyek valamennyien az egylet kötelékébe tartoznak. Borsod vármegyében legrégibb fiókegylet a szendrői, amely 1881 évi november hó - án alakult meg. Majd 1906. évben megalakul a diósgyőri s ezt követik egymásután a mezőcsáti, mezőkövesdi, ózdi, sajószentpéteri és edelényi fiókegyletek szervezkedése. A vármegyénk területén működő Vörös-Kereszt fiókegyletek kiküldöttei Miskolcson az 1907. évi junius hó ____________________________________3 ÉRTESÍTÉS: Van szerencsém úgy a helybeli, mint a vidéki n. é. közönség szíves tudomására hozni, hogy Miskolcson, Széchenyi Utca 9. f1. alatt, (Lengyel-ház) egy a mai kor igényeinek megfelelő rövid-, szövött- és divatáru-üzletet nyitottam, hol dús választókban vannak rak£A férfi és női divatáruk tíz, férfi és nőii szabókellékek. Midőn uj üzletemet a d. közönség b. figyelmébe ajánlom, hivatkozhatok, a helybeli Hegyesi cégnél (Weiszberg utóda) eltöltött számos évekig tartó működésemre, mely idő alatt a n é. közönség ízlését megismerni és n. b bizalmát megszerezni főtörekvésem volt; ezután is igyekezni fogok a n. é. vásárló közönség nagybecsű bizalmát és jóindulatát az áruk jóminőségével valamit pontos és szolid kiszolgálással kiérdemelni. Magamat a n. é közönség becses pártfogásába ajánlom és vagyok teljes tisztelettel ADLER JÓZSEF Mozi tanulmány* Irta : Dr. Végh Árpád. Miskolez, február 28. A színházi és tanügyi rovatban gyakran esik szó a moziról. Valahol azt olvastam, hogy a mozi mint művészeti vagy irodalmi műfaj jellege még nincs megállapítva. Csak egy bizonyos még, hogy ez a nagyszerű találmány leginkább a színházat és az oktatás ügyet érdekli. Azt hiszem, hogy a mozi az a Herkules, akinek válaszútán csakugyan a színház és a tanügy van az útmutatóra felírva. Szerény nézetem szerint a mozi az újkori találmányoknak valóban a Herkulese és minden más találmányt felülmúl az emberiség jövő fejlődésére való hatásában. Ha pedig csakugyan oly nagyszerű hatású, akkor csakugyan kevésbbé színház mulattató természetű, mint inkább oktatásügyi természetű. Belső természete tehát az oktatásügy szolgálatába fogja hajtani És amint ez a felismerés határozottan kialakul, az útja el fog válni a színházétól és egyéni fejlődése elsőrendűen oktató természetű lesz. Miután azonban olcsó színházi reproduktiókra is alkalmas, a mozi két fajtára fog szakadni : az oktató főműfajra és a színházpótló műfajra. A színházat nem fogja fölöslegessé tenni, sőt existentiáját sem fogja gyöngíteni ez a surrogatum-féle műfaj, csak a színház által nyújtott kultúrát a szerényebb anyagi viszonyú néposztályokra nézve is elérhetővé fogja terjeszteni. Ez a része a dolognak mellékes lesz úgy a színházra, mint a mozira, mint a tulajdonképeni mozi műfajra nézve. E szerint a mozi mint műfaj önálló sui generis műfajként jelentkezik. És miben áll oktató jelentősége ? Két dolgot fogok elbeszélni. Egyszer egy menekülő nőt láttam a vásznon, aki szerencsétlen körülményeittál kényszerítve, egy kórházból szökik meg csecsemőjével. Sok mozi hányódás után egy városi utcára kerül, ahol a kimerültségtől összerogy Már éhes és tel