Miskolczi Napló, 1914. március (14. évfolyam, 49-73. szám)

1914-03-01 / 49. szám

Miskolcz, 1914 március 1. MISKOLCZI NAPLÓ amennyiben a Főutcán kettős vágányt fognak fektetni, szaporítani fogják a ko­csikat és általában gyorsabb és m­gbíz­­hatóbb lesz a közlekedés. Ez mindenesetre lényeges körülmény az új laktanya hozzá­férhetősége szempontjából. Ami már most a higiénikus beren­dezéssel való felszerelést illeti, értve alatta a vízvezeték és csatornázás beveze­tését, tudvalevő, hogy ez az összes kom­­binációba jövő telkeknél, éppen a plé­bániai földeknél vihető keresztül leg­könnyebben, mert csak csekély távol­ságra kell a csővezetéket tovább fejlesz­teni, hogy a laktanya ellátható legyen vezetékkel és csatornázással. A hely kérdés eldöntésénél az ille­tékes tényezőknek azt is figyelembe kell venni, hogy a plébániai teleknél elegendő terület áll rendelkezésre anélkül, hogy csak egy méternyi terület kisajátí­tása is szükségessé válnék. Mindenki tudja, hogy a kisajátítás milyen költ­séges és hosszadalmas dolog és hogy a legcsekélyebb kisajátítás is megakaszt­hatja az egész építkezést. Katonai szempontból tehát alig le­het indokolt érvet felhozni a plébániai telek ellen. Ami pedig a városi szempontot illeti, elég, ha egy tekintetet ve­ünk Miskolcz város térképére, hogy meggyő­ződjünk arról, hogy milyen fontos városi érdekek szólnak amellett, hogy az új honvéd­ laktanya a város és a vasgyár között elterülő földekre építtessék. A városnak régi kívánsága, régi óhajtása, hogy mielőbb összeépüljön új diósgyőrral. Nos hát a kaszárnya meg építésnek is a megoldása csaknem telje­sen hozzájuttatná a várost régi álmának megvalósításához. Mert a kaszárnya maga is nagy területen épülne. És mihelyt fel­épül, az bizonyos, hogy mellette gomba­módra bújnának ki a földből az új há­zak, vendéglők, korcsmák tiszti lakások­nak alkalmas új, modern bérházak. Pár év alatt összeépülna Miskolcs Újdiósgyőr­rel, ha a vegyes bizottság ezt az alter­natívát választaná a kivitelre. Szerinte a természetes fejlődés is egyenesen ezt kívánja, ezt követeli és éppen azért hisszük, hogy úgy a város vezetősége, mint a vegyes bizottság egyéb tagjai át fogják látni azt a sorfáló köz­érdekű óhajtást, ami ehhez a megoldás­hoz fűződik, szorosan elvitázhatatlanul hozzátartozik és előbb-utóbb emellett a megoldás mellett fognak dönteni. —xy. rendnek alapja és sarkköve: az összetartás, engedelmesség és fegyelem, — mind megannyi nemes tényező, melyek a fegyverben álló nem­zetet a végleges győzelemre méltóvá teszik s melyek az igazságos háborút azon teljes dics­fénnyel övezik, mely a becsületes cél eléréséért latba vetett törekvést megilleti. Az emberi természet tökéletlenségéből származó e szomorú jelenségben tehát, hogy támadhatnak a nemzetek közt bonyodalmak, melyek kiegyenlítésére mindeddig nem találtak más észt ezt mint a háborút azaz az erők mérkő­zését, meg kell nyugodnunk, amint hogyha a bölcsészek és jogtudósok iratait kutatjuk, avé­gett, hogy lássuk, mit mondanak ők a háború­ról — mindenütt csak bizonyos rezignációval találkozunk, azok az egyébként üdvös javasla­tok, melyek egy Plátó Erazmus, Leibnitz, Fe­neion, Kant s más tudósok ajkairól hangzottak el, régen el vannak feledve, az örök békéről írt vaskos munkák valahol a könyvtárak pol­cain szenderegnek, hosszú, igen hosszú álmot aludva, mindaddig, míg­­ az ember ember marad Egyre fokozódó meglepetéssel és öröm­mel látjuk azonban, hogy az emberi szív a háború borzalmai között sem tagadja meg magát s ha nem is tudja eltávolítani a bajt, azon van hogy legalább a következményeit minél elviselhetőbbé tegye. Ez szülte a Vörös Kereszt eszméjét, ha régebben más alakban is; ez egyesíti ma is a nemesen gondolkodó lelkek százezreit ez egyletben, mely ott gyakorolja a jótékonyságot, hol legnagyobb a nyomor, mely a hadi zajban tért követel magának, hogy testvért lásson az ellenségben is, ama percben, midőn megbénult kezéből a fegyvert kiütnöm sikerült Ez az igazi haladás, a szónak legneme­sebb értelmében, amelyről épen a hadászat története tanúskodik. „Hol vannak azok az idők — kér­dem én is egy jeles sz­mokunkkal,­­ midőn a perzsa király dölyfe, égnek mere­dő sziklán, mely előtt a vándor még ma is csak borzadállyal állhat meg, meg,örökité a csatában s az után elkövetett kegyetlenségeit? Hol vannak azok az idők, midőn a költészet­nek annyira magasztalt ősatyja még egy Homer is, örökké felülmulhatlan eposzaiban alig talál szót hőseinek durvaságai ellen? . . .“ Elmúl­­tak régen ezek az időe, de miért múltak el?! Ki indította meg e haladást ? Ki vagy mi fa­kasztotta fel, mint annak legszebb virágát, a testvéri érzületen a halandók közt — ki hirdet­te a világnak a felebaráti szeretet eszméjét? Egy válasz van csak e kérdésekre s azt az írásnak eme szavaiban találom : „S ha va­laki italál egynek a legkisebbek közül egy po­hár vizet ad csak, . . . bizony mondom nektek, nem veszti el jutalmát.“ — e szó, Krisz­tus Urunknak e szava hangzott végig az évez­redeken, ez kopogtatott a kemény emberi szi­veken, még míg nem lágyitá s e szó kelté é­letre az emberi lélekben szunnyadozó szikrát, mint a felebaráti szeretet egyik legszebb gyü­­mö­csét azt az eszmét, mely az irgalmasság cselekedeteit gyako­r­ja ott, hol ezelőtt csak a nyomor, a fájdalom, a kétségbeesés ütötte fel tanyáját, a harc terén; azt az eszmét, mely­nek magasztos megtestesülését a ma már az egész földgömböt körülövező Vörös-Kereszt Egyletben tiszteljük. Vörös-Kereszt Egyletek alatt legkivált azon segédegyesületeket kell értenünk, melyek az 1863 iki genfi konferencia folytán a katonai egészségügyi szolgálathoz csatlakoztak. A Vörös- Kereszthez több mint 30 országos egyesület tartozik és az egész világra kiterjed. Jelvénye fehér karkötő, középen a vörös kereszttel, mely 5 egyetlő kockából van összetéve. Magyaror­szágban a Vörös Kereszt 1879-ben alakult meg, mint „Magyar országos segélyző nőegylet“ ez az egylet 1881. évben „A magyar szent korona országain­k vörös kereszt egylete* cí­met vette fel és azt viseli jelenleg is Fő célja ez egyletnek: előkészülni a háborúra, amikor is hivatva lesz a harctéren megsebesült vagy megbetegedet katonákat szállítani, ápolni és orvosi kezelésben részesíteni, a jótékony ado­mányokat a csapatok között kiosztani, a hát­ramaradt családokat segíteni. További célja pedig elemi csapások esetén a nyomorba ju­tottakat gyámolítani és közhasznú tevékenysé­get kifejteni minden emberbaráti irányban. Tagok lehetnek úgy nők, mint férfiak. Az egyletet képviseli és ügyeit intézi a Budapes­ten székelő központi választmány, továbbá vannak megyei, vidéki és városi választmányok s fiókegyletek, melyek valamennyien az egylet kötelékébe tartoznak. Borsod vármegyében legrégibb fiókegylet a szendrői, amely 1881 évi november hó - án alakult meg. Majd 1906. évben megalakul a diósgyőri s ezt követik egymásután a mező­­csáti, mezőkövesdi, ózdi, sajószentpéteri és edelényi fiókegyletek szervezkedése. A v­ármegyénk területén működő Vörös-Kereszt fiókegyletek kiküldöttei Miskolcson az 1907. évi junius hó ____________________________________3 ÉRTESÍTÉS: Van szerencsém úgy a helybeli, mint a vidéki n. é. közönség szíves tudomására hozni, hogy Miskolcson, Széchenyi­ Utca 9. f1. alatt, (Lengyel-ház) egy a mai kor igényeinek megfelelő rövid-, szövött- és divatáru-üzletet nyitottam, hol dús választókban vannak rak­£­­A férfi és női divatáruk tíz, férfi és nőii szabókellékek. Midőn uj üzletemet a d. közönség b. figyel­mébe ajánlom, hivatkozhatok, a helybeli Hegyesi cégnél (Weiszberg utóda) eltöltött számos évekig tartó működésemre, mely idő alatt a n é. közönség ízlését megismerni és n. b bizalmát megszerezni főtörekvésem volt; ezután is igyekezni fogok a n. é. vá­sárló közönség nagybecsű bizalmát és jóin­dulatát az áruk jóminőségével valamit­­ pontos és szolid kiszolgálással kiérdemelni. Magamat a n. é közönség becses párt­fogásába ajánlom és vagyok teljes tisztelettel ADLER JÓZSEF Mozi tanulmány* Irta : Dr. Végh Árpád. Miskolez, február 28. A színházi és tanügyi rovatban gyak­ran esik szó a moziról. Valahol azt ol­vastam, hogy a mozi mint művészeti vagy irodalmi műfaj jellege még nincs megállapítva. Csak egy bizonyos még, hogy ez a nagyszerű találmány leginkább a színházat és az oktatás ügyet érdekli. Azt hiszem, hogy a mozi az a Herkules, akinek válaszútán csakugyan a színház és a tanügy van az útmutatóra felírva. Szerény nézetem szerint a mozi az újkori találmányoknak valóban a Her­kulese és minden más találmányt felül­múl az emberiség jövő fejlődésére való hatásában. Ha pedig csakugyan oly nagy­szerű hatású, akkor csakugyan kevésbbé színház mulattató természetű, mint inkább oktatásügyi természetű. Belső természete tehát az oktatásügy szolgálatába fogja hajtani És amint ez a felismerés hatá­rozottan kialakul, az útja el fog válni a színházétól és egyéni fejlődése elsőrendűen oktató természetű lesz. Miután azonban olcsó színházi reproduktiókra is alkalmas, a mozi két fajtára fog szakadni : az ok­tató főműfajra és a színházpótló műfajra. A színházat nem fogja fölöslegessé tenni, sőt existentiáját sem fogja gyöngíteni ez a surrogatum-féle műfaj, csak a színház által nyújtott kultúrát a szerényebb anyagi viszonyú néposztályokra nézve is elérhe­tővé fogja terjeszteni. Ez a része a dolog­nak mellékes lesz úgy a színházra, mint a mozira, mint a tulajdonképeni mozi műfajra nézve. E szerint a mozi mint műfaj önálló sui generis műfajként jelentkezik. És miben áll oktató jelentősége ? Két dolgot fogok elbeszélni. Egyszer egy menekülő nőt láttam a vásznon, aki szerencsétlen körülményei­t­tál kényszerítve, egy kórházból szökik meg csecsemőjével. Sok mozi hányódás után egy városi utcára kerül, ahol a ki­merültségtől összerogy Már éhes és tel­

Next