Miskolczi Napló, 1914. augusztus (14. évfolyam, 174-198. szám)
1914-08-01 / 174. szám
Szombat, 1914 augusztus 1. férje isteni gondviselés, melyért könyörögni fog' e város apraja-nagyja! Tábornok úr, a viszontlátásra! Nem lehet vázolni azt a hatást, melyet ezek a szavak a közönségben tettek. Maga a generális remegő hangon válaszolt: Szivem mélyéig meghatva mondok köszönetet úgy a város vezetőségének, mint annak minden polgárának, azért a páratlanul meleg búcsúztatásért, amelyben személyemet részesíteni kegyeskednek. E jelenetek életem végéig szívembe zárultak, sohasem fogom elfelejteni szeretetüket, amelylyel ebben a komoly időkben körülvettek. Higgyék el, hölgyeim és uraim, hogy a katonának, aki háborúba indul, végtelenül jól esik az ilyen szeretetteljes és lelkesítő bácsú. A magyarság egy évezred óta küzd és harcol itt, őseink ellentáboztak minden támadásnak, megvédték az országot. Miért legyünk akkor mi hitványabbak elődeinknél? Bízunk a mindenhatóban, hogy áldást ad fegyvereinkre és győzelmesen fogunk kikerülni a háborúból. Még egyszer: hálás szívvel, forró érzéssel köszönöm szeretetüket. A tábornok szavait dörgő éljenzés, majd a Himnusz és más hazafias dalok követték. A Kossuth-nótát is elénekelték Ferencz Józsefre travesztált szöveggel. Az egyik huszártiszt megjegyezte: — A Kossuth-nóta „hoffnchig“ lett! A vonat indulásakor megrendítő jelenetek játszódtak le. A nők sírva intettek búcsút a huszároknak, akik feszes haptákban, szalutálva köszöntek. A nők kórusban kiáltották oda: — A viszontlátásra, fiuk! ... A tisztek is szervuszt intettek és a vonat vitte a huszárokat véres, glóriás harcok felé... büntetést alkalmazta, mint javító eszközt. Felemelt fővel távozik, mert egész hivatali élete alatt a tisztesség utján haladt. Az okoz csak neki fájdalmat, hogy az intézetre nagy munkát hárító jelenlegi helyzetben a maga részét már nem veheti ki. Búcsúzó kartársainak kedvező előmenetelt kívánt s szavait azon óhajjal fejezte be, hogy a jelenlegi fenyegető s a kartársaira nagy feladatot rovó külpolitikai helyzet minél előbb kedvező fordulatot érjen el. A meghatott tisztviselőktől azután egyenként vett érzékeny búcsút. Fűrész Sándor máv. főfelügyelő üzletvezetőhelyettes búcsúztatása Miskolcz, július 31. (Saját tudósítónktól.) A miskolczi üzletvezetőség üzletvezető-helyettese: Fűrész Sándor máv. felügyelő, a mai napon nyugdíjba vonul. Marzsó Károly kir. tan. üzletvezető a távozótól szívélyes búcsút vett. A központi osztályok személyzete: Vidats János, Alexy Hugó, Kun Bertalan, Hajdú Géza és Náday Lajos osztályfőnökök vezetése alatt s nagyegedi Rózsa Ervin vonatparancsnok, cs. és kir. tüzérkapitány ma délelőtt 9 órakor búcsúztatták volt vezetőjüket. Vidats János felügyelő keresetlen, közvetlen szavakkal mutatott rá a távozó érdemeire, fejtegetve, hogy Fűrész Sándort egész hivatalos életében a határtalan munkabírás, páratlan szorgalom, a kollegiális érzés s mint főnököt a jó szív jellemezték. Biztosította a távozót a tisztikar szeretetéről, ragaszkodásáról s tőle hasonlót kért. Beszédét azzal fejezte be, hogy ha a rideg paragrafusok 36 évi szolgálat után az egyéni munkabírást nem nézve, a tisztviselőt nyugdíjba küldhetik is, de a szív érzéseié nem nyugdíjazhatók s az érzések a távozó irányában tovább is megmaradnak. A búcsúzó üzletvezetőhelyettes meghatottan mondott köszönetet. A helyeslés és éljenzés által többszörösen megszakított beszédében kijelentette, hogy munkában töltött 36 évi hivatali ideje leteltével fel-emelő reá nézve az a tudat, hogy pályatár-sai megértették az ő intencióit. Hangsúlyozta, hogy őt mindenkor a kortársi érzés és humanitás vezette eljárásában s még az eltévelyedettekkel szemben is az enyhe MISKOLCZI NAPLÓ maffine A behivottak családtagjainak. Újabb adományok: A Miskolczi Hitelintézet 500 koronát, dr Engel Arnold 100 koronát adományozott. Miskolcz, julius 31 A szó, amelyeket a Miskolczi Napló emelt a behívott katonák itthonmaradt családtagjainak segélyezése érdekében, meleg szivekre talál a városban. Azok, akiknek jobb sorsuk van, nem vonják meg a segítségüet azoktól, akik nélkül és hőst állanak mert a kenyér keresőjüet a harctérre szó itotta a haza. Ma újabb adományok érkeztek a Miskolczi Naplóhoz és dr Nagy Ferenc polgár- mesterhez. A Miskolczi Hitelintézet 500 koronát, Minnich Miklós 50 koronát küldött a polgármesterhez a behivottak családtagjai részére és ugyanezen célra dr. Engel Arnold 500 koronát juttatott a Miskolczi Napló szerkesztőségéhez, ahova a mai napon újabb adományok is érkeztek. Tegnapi gyűjtésünk 112 korona 88 fillér összegéhez ma a következő új adonányok érkeztek : Dr. Engel Arnold......................100 — K Latinák Miksa........................... 10— K A városhoz érkezett adományokat a polgármeser a Miskolczi Naplóhoz intézett alábbi értesítéssel nyugtázza : A „Miskolczi Napló“ szerkesztőségének Helyben. A mozgósítás folytán behívott katonák kereső nélkül magát családjainak segélyezésére a Miskolczi Hitelintézet Fodor Jenő igazgató úr útján 500 koronát, továbbá Minich Miklós úr 50 koronát voltak szívesek adományozni. Ezen jótékony adományokért hálás köszönetét nyilvánítja a városi taács Miskolcz, 1914. évi julius hó 30-án. Dr. Nagy Ferenc, polgármester. * A tegnapi nap folyamán megjelent dr. Nagy Ferenc polgármesternél homrogdi Lichtenstein László bankigazgató és a maga részéről 500 koronát adott át a háborúba behívott katonák családjainak segélyezésére. A Miskolczi Takarékpénztár a behívott katonák visszamaradt családtagjainak segítségére ezer koronát adományozott. Dr. Klein Ignác ügyvéd 200 koronát adott és azt az életrevaló eszmét vetette fel, hogy a háború tartama alatt az utcák sarkain és a kávéházakban gyűjtőperselyeket kellene felállítani. Fodor Jenő, a Miskolczi Hitelintézet igazgatója, az intézet nevében 500 koronát adott, a maga részéről pedig a háború tartamára minden hó elsején 200 koronát ad. Már előzőleg adományozott 100 koronát Mank Sand földbirtokos. Nemes példát solgáltatott Minnich Miklós ruhafestő, aki 50 koronát adott és bejelentette a polgármesternek, hogy a Győri-kapu 36. sz házából hadi szolgálatra bevonult lakója családjának ingyen adja tovább a lakást. — Scheer Micike urleány gyüjtőivet kért. Mindezek megható példái az áldozat észségnek s bizonyos, hogy nemes követőkre találnak. Cs. Váradi János ....................... L— K Eddigi összes gyűjtésünk . . . 214*38 K 3. oldal A városházán egyébként rendes nyilvántartást vezetnek a harcba vonuló katonák családjainak segélyezéséről. Általában mondhatjuk, hogy Miskolczon a humanitás párosulva az áldozatkészséggel, a legszebb jelét mutatja a lakosság hazafias gondolkozásának. Katasztrófa a Lánchídnál, Budapest, július 31. A Pester Loyd ma reggel megjelent száma jelenti a következőket: A javítás alatt levő Lánchídnál éjjel két órakor a budai oldalon levő hídfőnél nagy detonáció történt és közvetlen a dörrenésre óriási robajjal bedőlt a kétemeletes magas állványzat a budai hídfőtől az első pillérig. Az óriási gerendák egy része egy uszályhajóra zuhant, mely a köteléktől eltépve, úszni kezdett lefelé. A gerendák többi része a propellerkikötőre zuhant, továbbá a ,,Bombatér“ nevű propellerre és a Duna- Gőzhajózási Társaság „Hajnal Lajos“ nevű gőzhajójára. Menydörgésszerű robajjal történt a zuhanás és a hajók megindulása. A Duna partjára kikötött többi hajókat alarmírozták, amire a gőz alatt levő hajókat kiszabadították,nehogy összeütközzenek az úszó gerendákkal. E hajók legénységét pánik fogta el és hiányos öltözékben menekültek. A „Hajnal Lajos“ gőzhajó keresztülúszott az Erzsébet-híd alatt, ellenben az állvány a magassága miatt megakadt a dadban és ezer darabra tört, úgy hogy a Dunát egyes£ szélességiben úszó gerendák borították el. A „Hajnal Lajos“ gőzhajóiéi folyton segélykiáltások halatszottak. Az éjjeli szolgálatot teljesítő propeller utána ment és a Ferencz József-hídnál elfogta. Emberéletben nincs kár. Dacára a késő éjjeli óráknak, óriási embertömeg gyűlt össze és az első riadalomban az emberek robbantásról beszéltek. A katasztrófa tényleges okát azonban csak a rendőri vizsgálat fogja megállapítani. A rendőrség telefonhívására megjelent egy szakasz utász rendőrségi autókon. Az utászok azon fáradoznak, hogy a kétemelet magasságú állvány-gerendázatot kifogják, és így meg legyen állapítható a katasztrófa tulajdonképeni oka. A miniszterelnökség sajtóosztálya ez ügyben a következőket jelenti: Az „Előre“ csónakázó-egyletnek a Margitsziget baloldalán álló nagy faépülete ma éjjel fél 12 óra körüli helyéről elszabadult és a Dunán lefelé úszott. A csónakba a Lánczhídhoz érve, a cölöpzetbe beleütközött, azt meglazította, mire a hídnak a budai hídfőtől az első hídlábig terjedő része óriási robajjal leszakadt és tovább úszott. Útközben magával vitte a hídépítésnél álló, pilótaverő gépet tartó hajót, a budai oldalon, a hídfő közelében álló két propellerállomást, egy propellert, négy állványzatot tartó pontont,és a Hajnal Lajos nevű vontató gőzöst. Az állványzatot tartó pontonok közül kettő az Erzsébet hídnál fennakadt. Ezt pionír katonák vonták partra a Cserhát-gőzössel. A ponton másik két része a vasúti hídon túl elsülyedt. A Hajnal Lajos visszatért állomáshelyére. A szerencsétlenségetrendőrszem jelentette telefonon, mire nyomban megjelent a helyszínen öry György rendőrkapitány egy rendőrfogalmazóval, akik értesítették a térparancsnokságot. Hidász csapatok a híd környékét elzárták. A hidászcsapat Gregor százados parancsnoksága alatt áll.