Miskolczi Napló, 1914. augusztus (14. évfolyam, 174-198. szám)

1914-08-01 / 174. szám

Szombat, 191­4 augusztus 1. férje isteni gondviselés, melyért könyörög­ni fog' e város apraja-nagyja! Tábornok úr, a viszontlátásra! Nem lehet vázolni azt a hatást, melyet­ ezek a szavak a közönségben tettek. Maga a generális remegő hangon válaszolt: Szivem mélyéig meghatva mondok kö­szönetet úgy a város vezetőségének, mint annak minden polgárának, azért a páratla­nul meleg búcsúztatásért, amelyben szemé­lyemet részesíteni kegyeskednek. E jelene­tek életem végéig szívembe zárultak, soha­sem fogom elfelejteni szeretetüket, a­mely­­lyel ebben a komoly időkben körülvettek. Higgyék el, hölgyeim és uraim, hogy a kato­nának, aki háborúba indul, végtelenül jól esik az ilyen szeretetteljes és lelkesítő bácsú. A magyarság egy évezred óta küzd és harcol itt, őseink ellentáb­oztak minden támadásnak, megvédték az országot. Miért legyünk akkor mi hitványabbak elődeink­nél? Bízunk a mindenhatóban, hogy áldást ad fegyvereinkre és győzelmesen fogunk kikerülni a háborúból. Még egyszer: hálás szívvel, forró érzéssel köszönöm szeretetü­ket. A tábornok szavait dörgő éljenzés, majd a Himnusz és más hazafias dalok kö­vették. A Kossuth-nótát is elénekelték Fe­­rencz Józsefre travesztált szöveggel. Az egyik huszártiszt megjegyezte: — A Kossuth-nóta „hoffnchig“ lett! A vonat indulásakor megrendítő jele­netek játszódtak le. A nők sírva intettek búcsút a huszároknak, akik feszes hapták­­ban, szalutálva köszöntek. A nők kórusban kiáltották oda: — A viszontlátásra, fiuk! ... A tisztek is szervuszt intettek és a vo­nat vitte a huszárokat véres, glóriás harcok felé... büntetést alkalmazta, mint javító eszközt. Fel­emelt fővel távozik, mert egész hivatali élete alatt a tisztesség utján haladt. Az okoz csak neki fájdalmat, hogy az intézetre nagy munkát hárító jelenlegi helyzetben a maga részét már nem veheti ki. Búcsúzó kartársainak kedvező előme­netelt kívánt s szavait azon óhajjal fejezte be, hogy a jelenlegi fenyegető s a kartár­saira nagy feladatot rovó külpolitikai hely­zet minél el­őbb kedvező fordulatot érjen el. A meghatott tisztviselőktől azután egyenként vett érzékeny búcsút. Fűrész Sándor máv. főfelügyelő üzletvezetőh­elyettes búcsúztatása­ Miskolcz, július 31. (Saját tudósítónktól.) A miskolczi üz­letvezetőség üzletvezető-helyettese: Fűrész Sándor máv. felügyelő, a mai napon nyug­díjba vonul. Marzsó Károly kir. tan. üzlet­vezető a távozótól szívélyes búcsút vett. A központi osztályok személyzete: Vidats Já­nos, Alexy Hugó, Kun Bertalan, Haj­dú Géza és Náday Lajos osztályfőnökök veze­tése alatt s nagyegedi Rózsa Ervin vonat­parancsnok, cs. és kir. tüzérkapitány ma délelőtt 9 órakor búcsúztatták volt vezető­jüket. Vidats János felügyelő keresetlen, köz­vetlen szavakkal mutatott rá a távozó ér­demeire, fejtegetve, hogy Fű­rész Sándort egész hivatalos életében a határtalan mun­kabírás, páratlan szorgalom, a kollegiális érzés s mint főnököt a jó szív jellemezték. Biztosította a távozót a tisztikar szereteté­­ről, ragaszkodásáról s tőle hasonlót kért.­ Beszédét azzal fejezte be, hogy ha a rideg­­ paragrafusok 36 évi szolgálat után az egyé­­­ni munkabírást nem nézve, a tisztviselőt nyugdíjba küldhetik is, de a szív érzéseié nem nyugdíjazhatók s az érzések a távozó irányában tovább is megmaradnak. A búcsúzó üzletvezetőhelyettes meg­­hatottan mondott köszönetet. A helyeslés és éljenzés által többszörösen megszakított beszédében kijelentette, hogy munkában­ töltött 36 évi hivatali ideje leteltével fel-­­emelő reá nézve az a tudat, hogy pályatár-­­sai megértették az ő intencióit. Hangsú­­­lyozta, hogy őt mindenkor a kortársi érzés és humanitás vezette eljárásában s még az eltévelyedettekkel szemben is az enyhe MISKOLCZI NAPLÓ maffine A behivottak családtagjainak. Újabb adományok: A Miskolczi Hitel­intézet 500 koronát, dr Engel Arnold 100 koronát adományozott. Miskolcz, julius 31 A szó, amelyeket a Miskolczi Napló emelt a behívott katonák itthonmaradt család­tagjainak segélyezése érdekében, meleg szivekre talál a városban. Azok, akiknek jobb sorsuk van, nem vonják meg a segítségüe­t azoktól, akik nélkül és hőst állanak mert a kenyér keresőjü­et a harctérre szó itotta a haza. Ma újabb adományok érkeztek a Mis­­kolczi Naplóhoz és dr Nagy Ferenc polgár-­ mesterhez. A Miskolczi Hitelintézet 500 koro­nát, Minnich Miklós 50 koronát küldött a pol­gármesterhez a behivottak családtagjai részére és ugyanezen célra dr. Engel Arnold 500 ko­ronát juttatott a Miskolczi Napló szerkesztő­ségéhez, ahova a mai napon újabb adományok is érkeztek. Tegnapi gyűjtésünk 112 korona 88 fillér összegéhez ma a következő új adon­ányok ér­keztek : Dr. Engel Arnold......................100 — K Latinák Miksa........................... 10— K A városhoz érkezett adományokat a pol­­gármes­er a Miskolczi Naplóhoz intézett alábbi­ értesítéssel nyugtázza : A „Miskolczi Napló“ szerkesztőségének Helyben. A mozgósítás folytán behívott katonák kereső nélkül magát családjainak segélyezé­sére a Miskol­czi Hitelintézet Fodor Jenő igaz­gató úr útján 500 koronát, továbbá Minich Miklós úr 50 koronát voltak szívesek ado­mányozni. Ezen jótékony adományokért hálás kö­szönetét nyilvánítja a városi ta­ács Miskolcz, 1914. évi julius hó 30-án. Dr. Nagy Ferenc, polgármester. * A tegnapi nap folyamán megjelent dr. Nagy Ferenc polgármesternél homrogdi Lich­tenstein László bankigazgató és a maga részé­ről 500 koronát adott át a háborúba behívott katonák családjainak segélyezésére. A Miskolczi Takarékpénztár a behívot­t katonák visszamaradt családtagjainak segítsé­gére ezer koronát adományozott. Dr. Klein Ignác ügyvéd 200 koronát adott és azt az életrevaló eszmét vetette fel, hogy a háború tartama alatt az utcák sarkain és a kávéházakban gyűjtőperselyeket kellene felállítani. Fodor Jenő, a Miskolczi Hitelintézet igazgatója, az intézet nevében 500 koronát adott, a maga részéről pedig a háború tarta­mára minden hó elsején 200 koronát ad. Már előzőleg adományozott 100 koronát Mank San­d földbirtokos. Nemes példát s­ol­­gáltatott Minnich Miklós ruhafestő, aki 50 koronát adott és bejelentette a polgármester­nek, hogy a Győri-kapu 36. sz házából hadi szolgálatra bevonult lakója családjának ingyen adja tovább a lakást. — Sch­eer Micike ur­­leány gyüjtőivet kért. Mindezek megható példái az áldozat ész­ségnek s bizonyos, hogy nemes követőkre ta­lálnak. Cs. Váradi János ....................... L— K Eddigi összes gyűjtésünk . . . 214*38 K 3. oldal A városházán egyébként rendes nyilván­tartást vezetnek a harcba vonuló katonák csa­ládjainak segélyezéséről. Általában mondhatjuk, hogy Miskolczon a humanitás párosulva az áldozatkészséggel, a legszebb jelét mutatja a lakosság hazafias gondolkozásának. Katasztrófa a Lánchídnál, Budapest, július 31. A Pester­ Loyd ma reggel megjelent száma jelenti a következőket: A javítás alatt levő Lánchídnál éjjel két órakor a budai oldalon levő hídfőnél nagy detonáció történt és közvetlen a dörrenésre óriási robajjal bedőlt a két­emeletes magas állványzat a budai híd­főtől az első pillérig. Az óriási gerendák egy­ része egy uszály­­haj­óra zuhant, mely a köteléktől eltépve, úszni kezdett lefelé. A gerendák többi része­ a propellerkikötőre zuhant, továbbá a ,,Bombatér“ nevű propellerre és a Duna- Gőzhajózási Társaság „Hajnal Lajos“ nevű­ gőzhajójára. Menydörgésszerű robajjal tör­tént a zuhanás és a hajók megindulása. A Duna partjára kikötött többi hajókat alar­­mírozták, amire a gőz alatt levő hajókat ki­szabadították,­­nehogy összeütközzenek az úszó gerendákkal. E hajók legénységét pá­nik fogta el és hiányos öltözékben menekül­tek. A „Hajnal Lajos“ gőzhajó keresztü­l­­úszott az Erzsébet-híd alatt, ellenben az áll­vány a magassága miatt megakadt a dad­ban és ezer darabra­ tört, úgy hogy­ a Dunát egyes£ szélességiben úszó gerendák borították el. A „Hajnal Lajos“ gőzhajóiéi folyton se­­gélykiáltások halatszottak. Az éjjeli szol­gálatot teljesítő propeller utána ment és a Ferencz József-hídnál elfogta. Emberélet­ben nincs kár. Dacára a késő éjjeli óráknak, óriási embertömeg gyűlt össze és az első riadalom­ban az emberek robbantásról beszéltek. A katasztrófa­ tényleges okát azonban csak a rendőri vizsgálat fogja megállapítani. A rendőrség telefon­hívására megje­lent egy szakasz utász rendőrségi autókon. Az utászok azon fáradoznak, hogy a két­­emelet magasságú állvány-gerendázatot ki­fogják, és így meg legyen állapítható a ka­tasztrófa tulajdonképeni oka. A miniszterelnökség sajtóosztálya ez ügyben a következőket jelenti: Az „Előre“ csónakázó-egyletnek a Mar­gitsziget baloldalán álló nagy faépülete ma éjjel fél 12 óra körül­i helyéről elszabadult és a Dunán lefelé úszott. A csónakba a Lánczhídhoz érve, a cölöpzetbe beleütkö­zött, azt meglazította, mire a hídnak a bu­dai h­ídfőtől az első hídlábig terjedő része óriási robajjal leszakadt és tovább úszott. Útközben magával vitte a hídépítésnél álló, pilótaverő gépet tartó hajót, a budai olda­­lon, a hídfő közelében álló két propellerállo­­mást, egy propellert, négy állványzatot tartó pontont,és a Hajnal Lajos nevű von­tató gőzöst­. Az állványzatot tartó pontonok közül kettő az Erzsébet hídnál fennakadt. Ezt pionír katonák vonták partra a Cser­hát-gőzössel. A ponton másik két része a vasúti hídon túl elsülyedt. A Hajnal Lajos visszatért állomáshelyére. A szerencsétlen­séget­­rendőrszem jelentette telefonon, mire nyomban megjelent a helyszínen öry György rendőrkapitány egy rendőrfogal­­mazóval, akik értesítették a térparancsnok­ságot. Hidász csapatok a híd környékét el­zárták. A hidászcsapat Gregor százados pa­rancsnoksága alatt áll.

Next