Miskolczi Napló, 1914. október (14. évfolyam, 224-250. szám)

1914-10-01 / 224. szám

HI. évfolyam. Miskolci, csütörtök, 1914 október I. 224. (3391) szám POLITIKAI NAPILAP. ELŐFIZETÉSI Alaki Felelős szerkesztő: Szerkénységi Kiadóhivatal. Helyben: Egész évre 16 kor. Vidékre : Egész évre 20 kor. HUBERTH JÁNOS: Hunyadi-utca 2-ik szám. Hunyadi-utca 2-ik szám. Fél évre 8 » Fél évre 10 „ Eiadólaptulajdonos: TbIbIob 315« TeScsfoil 114« Negyed évre 4 ■ Negyed évre 5 „ r­IM . . . mninp A lap szellemi rész»; "letó közlemények ■ szerkesztőséghez; előfizetések Egyes szám ára 6 fillér. — Kapható minden hirlapelérusítónál KLEIN GS LUUVHa. hirdetések és felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. „Mit keresitek a holtak között az ölet ?“ .... Másnap reggel elmenének Mária és még néhány asszonyok, hogy a Jézus testét megkennék drága kenetekkel. — Az angyal azonban így szólt róla hozzájuk az üresen talált sírnál: „Mit keresitek a hol­tak között az élűt? Nincsen itt, hanem fel­támadott!“ Ti kételkedők, ti kishitüek, akik el­borult arccal, suttogva hirdettétek, hogy a hazaszeretet, a nemzet egybetartozásának, testvériségének erőket megszázszorozó szentséges eszméje halott! Ti kishitüek, ti kételkedők, akik azt állítottátok, hogy ez a szentséges és a nemzeteket, a nemzetek lé­tét egyedül biztositó eszme immár a múlté; hogy a daliás idők gyepesedő sirkantja alá ez is eltemettetett; szép álom csupán, mely az utolsó tárogatónak zokogó bucsu­­zásával az erdők zúgásába veszett, lidérc lény, melyet csak a régi ó hantok között bo­lyongó történetíró gyújtogat, emlékezésül: Ti kételkedők, ti koravén bölcsek, kik megmosolyogtátok, mikor mi szóval és dal­lal fiatal szivünk ideális hitének lobogásá­­val ünnepeltük a márciusokat, mert hiszen azok csak „fiatalos hevülések“, „frázisok“. Az egyén jogkereteinek kiszélesedésével, az egyénnek, mint ilyennek kiépülésével, — igy mondtátok — bizonyos önzés lett úrrá az emberen és a nagy ideálok közönybe bo­rultak. A hazaszeretet, a nemzeti érzés al­­truisztikus hevülése, mindent feláldozni kész lelkesedése halott. És indultatok már drága kénetekkel bebalzsamozni a szent halottat, mikor ime meghasadoznak az egek és Hadúr véres kardu angyala rátok menydörög: „Mit ke­resitek a holtak között az élőt!“ Nincsen itt, hanem feltámadott“. Ti kételkedők, ti kishitüek, óh most nézzetek körül és zengjetek fennszárnyaló zengéssel hozsannát, mert ime, a hazaszere­­ttél, a nemzet egybetartozásának és testvé­riségének erőket megszázszorozó szentséges eszméje teljes ragyogásában feltámadott! Feltámadott és nem veszhet el soha, mert ha ezeréves történetünk dicsőséges lapjai nem nevelnék is belénk, Árpád ivadéka az ősei vérével megszentelt barázdán termő kenyérrel, e szent földből sarjadt erdők peónjával szívja magába! Hozsánna néked lobogó honszerelem! Talán még soha nem lobogtál úgy a hivekben, mint ma! Talán még sohasem élt e nemzet lelkében olyan egységesen a „mindenki mindenkiért és minden egyért“ ragyogó gondolata, mint ma! — Talán még sohasem halmozta úgy « a nemzet mindenét, ami drága a te áldo­zati oltárodra, mint ezekben a megrázóan gyönyörű pillanatok­ban! És mégis — legyen áldott a perc, mely­­ben újra fellobogtál! Legyen áldott a kiontott vér, amely csak hevít! És minden gyötrelem, melyet a szent cél okoz, minden érzés, mely ezer éves küz­delmeinknek e betetőző roppant birkózása diadalához csak egy szalmaszállal is hoz­zájárulni lelkesít — legyen áldott és hét­szer szent, mint parányi építőanyaga egy dicsőséges, szebb, boldogabb ezer év temp­lomának, mely e végső küzdelmünk szenve­désein és diadalán épül, hol a múlt megbé­­kül. Legyen áldott ez a harc, mely mint véres bizonyosság kovácsolja egybe a nem­zet és ősz uralkodójának szívét, amilyen egy még sohasem volt! Ez az áldozatok aranyszálain egybefonódó érzés lehet csaló forrása egy boldogabb jövőnek.­­ Ünnepélyes és a halál árnyékától ko­­­molylyá tett pillanatok! Csak a minden drágaságunkat az oltár izzó tüzére vetni kész hazaszeretetet hozhat reájuk diadal­mas vidámságot, a hazaszeretet, az egybe­­tartozásnak és testvériségnek erőket meg­százszorozó szentséges érzése, mely ott ra­­gog a harcba rohanó daliák szemében, ott lobog a fájdalomtól és rettegéstől megha­sadni kész szívvel éjjel-nappal dolgozó ma­gyar asszonyok, lányok munkájában, a mely a daliás idők elmúltával nem veszett az a­sirkantok alá, hanem a maga mindent átölelő, megtermékenyítő és megszentelő erejével ime, — feltámadott! Benke Tibor. Andrássy Gyula gróf Miskolczon. Nyilatkozott a háborús helyzetről. (Saját tudósítónktól.) Andrássy Gyula gróf, Miskolcz város díszpolgára, volt bel­ügyminiszter, országgyűlési képviselő teg­nap több órán keresztül Miskolczon tartóz­kodott. Az előkelő vendég itt tartózkodása csak rövid volt, automobilon neje társasá­gában jött a felvidékről, déltájban érke­zett ide és délután 3 órakor folytatta út­ját Budapestre. Gróf Andrássy Gyula működése a há­ború kitörése óta is szakadatlan láncolata a hazafias áldozatkészségnek és lelkes buz­­góságnak. Az ország egész közvéleménye biza­lommal tekint rá és igy érdekelni fog min­denkit, hogy gróf Andrássy­ Gyula mikép vélekedik a jelenlegi háborús helyzetről. Gróf Andrássy Gyula mindenképen abban a helyzetben van, hogy teljes és alapos tájékozódással bírjon mindenről és igy a dolgok alapos ismeretein nyugvó nyi­latkozatai kétszeres sulylyal birnak. Gróf Andrásy Gyula itt tartózkodása alkalmával beszélgetést folytatott Darvas Béla cs. és kir. kamarás, volt országgyűlési képviselővel, akihez régi barátság fűzi. Darvas Béla cs. és kir. kamarás szives volt a Miskolczi Napló munkatársának el­mondani gróf Andrássy Gyula nyilatkoza­tait a háborús helyzetről. Két irányban haladtak e nyilatkozatok. És pedig elsősorban az általános helyzetre, másodszor a kárpáti betörést illetőleg. Gróf Andrássy Gyula közvetlen Mis­­kolczra érkezése előtt beszélt a hadsereg több vezénylő főtisztjével és akiktől nyert információ alapján a következőket mondta: — A csapatok szelleme a legkitűnőbb. Az egész hadsereg harcképessége friss és a sereg jelenlegi elhelyezése a kitűzött stra­tégiai okok elérésére pompásan megfelel. Ezek alapján mondhatom, hogy hadse­regünk győzelme egészen bizonyos. A kárpáti betörésekre vonatkozólag, a hozzá intézett kérdésre ezeket mondta: — A legteljesebb megnyugvással mond­hatom, hogy az oroszok kárpáti betörései­nek nincsen komoly jelentősége. Ez egy­szerűen előfordul minden hadjáratnál, hogy a harcban álló seregek egyes részei, külö­nösen a lovasság át-áttör a határon. De en­nek komolyabb hadműveleti céljai nicse­nek. Semmiesetre sem szabad ezeknek a kárpáti betöréseknek komolyabb jelentősé­get tulajdonítani. A fődolog az, hogy a közönség a leg­teljesebb nyugalommal és bizalommal le­gyen az eseményekkel szemben és ne en­gedj­e magát ebből a nyugalomból kizavarni. Kijlentette még, hogy­ a hadsereg ve­zetőitől, akikkel alkalma volt legutóbb is beszélni, azt az értesülést kapta, hogy min­den intézkedés megtörtént arra nézve, hogy az oroszok kísérletei a Kárpátoknál meg­akadályoztassanak és az események azóta ezt teljesen igazolják is. Gróf Andrássy Gyula beszélgetett dr. Nagy Ferencz polgármesterrel is, akinek hasonló értelmű megnyugtató nyilatkozatot tett a háborús helyzetről.

Next