Miskolczi Napló, 1914. október (14. évfolyam, 224-250. szám)
1914-10-01 / 224. szám
HI. évfolyam. Miskolci, csütörtök, 1914 október I. 224. (3391) szám POLITIKAI NAPILAP. ELŐFIZETÉSI Alaki Felelős szerkesztő: Szerkénységi Kiadóhivatal. Helyben: Egész évre 16 kor. Vidékre : Egész évre 20 kor. HUBERTH JÁNOS: Hunyadi-utca 2-ik szám. Hunyadi-utca 2-ik szám. Fél évre 8 » Fél évre 10 „ Eiadólaptulajdonos: TbIbIob 315« TeScsfoil 114« Negyed évre 4 ■ Negyed évre 5 „ rIM . . . mninp A lap szellemi rész»; "letó közlemények ■ szerkesztőséghez; előfizetések Egyes szám ára 6 fillér. — Kapható minden hirlapelérusítónál KLEIN GS LUUVHa. hirdetések és felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. „Mit keresitek a holtak között az ölet ?“ .... Másnap reggel elmenének Mária és még néhány asszonyok, hogy a Jézus testét megkennék drága kenetekkel. — Az angyal azonban így szólt róla hozzájuk az üresen talált sírnál: „Mit keresitek a holtak között az élűt? Nincsen itt, hanem feltámadott!“ Ti kételkedők, ti kishitüek, akik elborult arccal, suttogva hirdettétek, hogy a hazaszeretet, a nemzet egybetartozásának, testvériségének erőket megszázszorozó szentséges eszméje halott! Ti kishitüek, ti kételkedők, akik azt állítottátok, hogy ez a szentséges és a nemzeteket, a nemzetek létét egyedül biztositó eszme immár a múlté; hogy a daliás idők gyepesedő sirkantja alá ez is eltemettetett; szép álom csupán, mely az utolsó tárogatónak zokogó bucsuzásával az erdők zúgásába veszett, lidérc lény, melyet csak a régi ó hantok között bolyongó történetíró gyújtogat, emlékezésül: Ti kételkedők, ti koravén bölcsek, kik megmosolyogtátok, mikor mi szóval és dallal fiatal szivünk ideális hitének lobogásával ünnepeltük a márciusokat, mert hiszen azok csak „fiatalos hevülések“, „frázisok“. Az egyén jogkereteinek kiszélesedésével, az egyénnek, mint ilyennek kiépülésével, — igy mondtátok — bizonyos önzés lett úrrá az emberen és a nagy ideálok közönybe borultak. A hazaszeretet, a nemzeti érzés altruisztikus hevülése, mindent feláldozni kész lelkesedése halott. És indultatok már drága kénetekkel bebalzsamozni a szent halottat, mikor ime meghasadoznak az egek és Hadúr véres kardu angyala rátok menydörög: „Mit keresitek a holtak között az élőt!“ Nincsen itt, hanem feltámadott“. Ti kételkedők, ti kishitüek, óh most nézzetek körül és zengjetek fennszárnyaló zengéssel hozsannát, mert ime, a hazaszerettél, a nemzet egybetartozásának és testvériségének erőket megszázszorozó szentséges eszméje teljes ragyogásában feltámadott! Feltámadott és nem veszhet el soha, mert ha ezeréves történetünk dicsőséges lapjai nem nevelnék is belénk, Árpád ivadéka az ősei vérével megszentelt barázdán termő kenyérrel, e szent földből sarjadt erdők peónjával szívja magába! Hozsánna néked lobogó honszerelem! Talán még soha nem lobogtál úgy a hivekben, mint ma! Talán még sohasem élt e nemzet lelkében olyan egységesen a „mindenki mindenkiért és minden egyért“ ragyogó gondolata, mint ma! — Talán még sohasem halmozta úgy « a nemzet mindenét, ami drága a te áldozati oltárodra, mint ezekben a megrázóan gyönyörű pillanatokban! És mégis — legyen áldott a perc, melyben újra fellobogtál! Legyen áldott a kiontott vér, amely csak hevít! És minden gyötrelem, melyet a szent cél okoz, minden érzés, mely ezer éves küzdelmeinknek e betetőző roppant birkózása diadalához csak egy szalmaszállal is hozzájárulni lelkesít — legyen áldott és hétszer szent, mint parányi építőanyaga egy dicsőséges, szebb, boldogabb ezer év templomának, mely e végső küzdelmünk szenvedésein és diadalán épül, hol a múlt megbékül. Legyen áldott ez a harc, mely mint véres bizonyosság kovácsolja egybe a nemzet és ősz uralkodójának szívét, amilyen egy még sohasem volt! Ez az áldozatok aranyszálain egybefonódó érzés lehet csaló forrása egy boldogabb jövőnek. Ünnepélyes és a halál árnyékától komolylyá tett pillanatok! Csak a minden drágaságunkat az oltár izzó tüzére vetni kész hazaszeretetet hozhat reájuk diadalmas vidámságot, a hazaszeretet, az egybetartozásnak és testvériségnek erőket megszázszorozó szentséges érzése, mely ott ragog a harcba rohanó daliák szemében, ott lobog a fájdalomtól és rettegéstől meghasadni kész szívvel éjjel-nappal dolgozó magyar asszonyok, lányok munkájában, a mely a daliás idők elmúltával nem veszett az asirkantok alá, hanem a maga mindent átölelő, megtermékenyítő és megszentelő erejével ime, — feltámadott! Benke Tibor. Andrássy Gyula gróf Miskolczon. Nyilatkozott a háborús helyzetről. (Saját tudósítónktól.) Andrássy Gyula gróf, Miskolcz város díszpolgára, volt belügyminiszter, országgyűlési képviselő tegnap több órán keresztül Miskolczon tartózkodott. Az előkelő vendég itt tartózkodása csak rövid volt, automobilon neje társaságában jött a felvidékről, déltájban érkezett ide és délután 3 órakor folytatta útját Budapestre. Gróf Andrássy Gyula működése a háború kitörése óta is szakadatlan láncolata a hazafias áldozatkészségnek és lelkes buzgóságnak. Az ország egész közvéleménye bizalommal tekint rá és igy érdekelni fog mindenkit, hogy gróf Andrássy Gyula mikép vélekedik a jelenlegi háborús helyzetről. Gróf Andrássy Gyula mindenképen abban a helyzetben van, hogy teljes és alapos tájékozódással bírjon mindenről és igy a dolgok alapos ismeretein nyugvó nyilatkozatai kétszeres sulylyal birnak. Gróf Andrásy Gyula itt tartózkodása alkalmával beszélgetést folytatott Darvas Béla cs. és kir. kamarás, volt országgyűlési képviselővel, akihez régi barátság fűzi. Darvas Béla cs. és kir. kamarás szives volt a Miskolczi Napló munkatársának elmondani gróf Andrássy Gyula nyilatkozatait a háborús helyzetről. Két irányban haladtak e nyilatkozatok. És pedig elsősorban az általános helyzetre, másodszor a kárpáti betörést illetőleg. Gróf Andrássy Gyula közvetlen Miskolczra érkezése előtt beszélt a hadsereg több vezénylő főtisztjével és akiktől nyert információ alapján a következőket mondta: — A csapatok szelleme a legkitűnőbb. Az egész hadsereg harcképessége friss és a sereg jelenlegi elhelyezése a kitűzött stratégiai okok elérésére pompásan megfelel. Ezek alapján mondhatom, hogy hadseregünk győzelme egészen bizonyos. A kárpáti betörésekre vonatkozólag, a hozzá intézett kérdésre ezeket mondta: — A legteljesebb megnyugvással mondhatom, hogy az oroszok kárpáti betöréseinek nincsen komoly jelentősége. Ez egyszerűen előfordul minden hadjáratnál, hogy a harcban álló seregek egyes részei, különösen a lovasság át-áttör a határon. De ennek komolyabb hadműveleti céljai nicsenek. Semmiesetre sem szabad ezeknek a kárpáti betöréseknek komolyabb jelentőséget tulajdonítani. A fődolog az, hogy a közönség a legteljesebb nyugalommal és bizalommal legyen az eseményekkel szemben és ne engedje magát ebből a nyugalomból kizavarni. Kijlentette még, hogy a hadsereg vezetőitől, akikkel alkalma volt legutóbb is beszélni, azt az értesülést kapta, hogy minden intézkedés megtörtént arra nézve, hogy az oroszok kísérletei a Kárpátoknál megakadályoztassanak és az események azóta ezt teljesen igazolják is. Gróf Andrássy Gyula beszélgetett dr. Nagy Ferencz polgármesterrel is, akinek hasonló értelmű megnyugtató nyilatkozatot tett a háborús helyzetről.