Miskolczi Napló, 1914. november (14. évfolyam, 251-275. szám)

1914-11-01 / 251. szám

MISKOLC» SAPRO Vasárnap, 1914 ECTemfesr l,.1. % «Trot » miskolczi honvédek, tehet elég büszkeséggel beszélni a mi hőseinkről, a miskolczi honvédekről. ·­­Minden ütközet, melyben r­észt vettek, uj ba­bért font a nagy koszorúhoz, amely méltón övezi a miskolczi honvédek hírét. A király, a legfőbb hadúr dicsérete és a mi csodála­tunk ragyog, mint drága himzés a zászlón, amely alatt a mi hőseink harcolnak. Hálánk és imádságunk szava jut feléjük innen, m értük és helyettük is való polgári munka felzaklatott földjéről a harcos mezők, a vér­rel futott bércek felé, ahol az ágyuk zengé­séből, a fegyverek dörejéből diadalmasan zúg ki a magyar fiúk földet rengető csata­­kiáltása. A jó fiúk, akik életüket, mindenüket viszik a most nagy lángokkal égő oltárra a hazáért, sokat gondolnak e városra, amely békés időkben nyugalmas, boldog fészket adott a számukra. A harcok legtüzesebb óráiban, a küz­delmek forró nehéz perceiben, amikor a­z ellenség szuronyainak hegyéről a halál vi­gyorgása csillan feléjük, télbe hajló hideg, őszi éjszakákon, a megásott futóárkokban rögtönzött szálláson, mindig és mindenhol van egy gondolatuk a mi számunkra, akik itthon aggódunk és imádkozunk értük. A Miskolczi Napló már irt a miskolczi hős honvédekről és büszke örömmel jelen­tette a mi katonáink ragyogó dicsőségét. A Miskolczi Napló számai eljutnak a harctérre és — meghatód­ottan írjuk — a sokat szenvedő derék fiúk az árkokban, csa­takos sárban, nehéz hidegben olvasták az ő dicsőségeik dicséretét. Nem is gondolhatjuk el, milyen nagy szolgálatot teszünk az el­ismeréssel a katonáknak, akik ebből új lel­kesedést, frissen lendülő erőt merítenek a tonvábbi súlyos küzdésekhez. A mai posta hozta hozzánk egy mis­kolczi honvédfőhadnagy levelét. Olvassuk minden szavát meghatódva­­ a halál aratá­sából jönnek e drága sorok és maradjunk bizakodók, ahol ilyen lelkes hősök” kezében van a­ zászló, ott csak dicsőség és győzelem teremhet. A Miskolczi Naplóhoz címzett tábori levelet itt közöljük: Kedves Szerkesztő úr! Nemrég olvastam fel századom legény­sége előtt f. hó 3-ai becses lapjában közzé­tett „Miskolczi hősök“ című cikkjét. — Ez alkalomból fogadja hálás köszönetét a mis­kolczi honvédeknek, hogy kötelességünk tel­jesítését oly szép színben tünteti fel. Mi magyarok csak egyet ismerünk: Követni azt a zászlót, amit a kezünkbe adtak. Pia té­­petten is, de diadalmasan visszahozni, vagy elhagyni, de úgy, hogy az ezred utolsó em­berére boruljon szemfedőként. Legyenek meggyőződve, hogy a belénk helyezett bi­zalmuk nem hiábavaló. Hiszem, hogy min­den ember szívével szólok, amikor azt mon­dom, hogy a 10. ezred megállja tovább is helyét, megtartja azt a hírnevet, amit két hónap alatt szerzett, félelem nélkül tartja oda mellét minden ember az ellenség szu­ronyának és golyózáporának azzal a tudat­tal, hogy ha ott vész, úgy halt meg, mint egy férfi, ha pedig az Isten a küzdelmek so­rozatán átsegíti, minden szenvedése bőven kárpótolva lesz, ha hazája édes földjére büszkén teszi ismét lábát. Láttam en ezredet diadalban, veszedelemben egyaránt, láttam küzdeni akkor, mikor csak a halál hullott, de osztani nem lehetett, akkor is, mikor mell a mellhez volt szorítva, olyan volt min­den borsodi gyerek, mint egy vasoszlop, meg nem ingott volna soha s nem is fog. Miskolcz városa büszke lehet szülötteire, hős minden embere, helyén van a szive min­denkinek, a próbák beigazolták. Azok a sú­lyos veszteségek, amiket tisztekben és le­génységben szenvedtünk, csak fájnak, de nem csüggesztenek. Hisz győzelem nem le­het ott, ahol nincs veszteség. Elesett baj­­társaink lelkesedése átplántálódott szíve­inkbe, megacélozta kitartásunkat. Mikor e sorokat irom, dörögnek az ágyak. Tüzér­párbaj folyik. Már ötödik napjai készítik nekünk az utat. Előre! Az ezred ismét elől van. Csak annyit tudunk, hogy az ezredre nehéz, de dicső feladat vár. Ilyen rövid volt az avizálás, örömmel várjuk, melyik pilla­natban kezdődik a feladat megoldása." Mire e sorokat olvassák, már túl vagyunk ismét egy dicső harcon, ha erősen megfogyva is, de elől. Tartsák meg továbbra bizalmukat irántunk, mi fokozott lelkesedéssel fogunk arra érdemesek lenni. Üdvözli híve és az 1-ső század tisztikara, Past­einer József főhadnagy, századparancsnok. Réthy, hadnagy. Pillér, zászlós. — Húsz Sándor, hadapród. Adorján Sándor, hadapród. Pillér Miklós századombeli zászlós vi­­tézségi éremmel tüntettetett ki, mert egy erdei h­arc alkalmával példás bátorsággal verte vissza maroknyi emberével a túlnyomó ellenséget. Ugyanez éjszaka a század minden embere oly éjjeli támadásban tartott ki vi­tézül, hogy másnap, az ott kitartott csapat­­rész e­legszel.­ dicséretet kapta. Pasteiner, főhadnagy. A galíciai harcok. Hetvenezer foglya van a monarchiának. — A török-orosz háború.­­ A török flotta győzelme a Fekete tengeren. Elsülyesztett orosz hajók. A galíciai harcokról az éjszaka érke­zett hivatalos jelentés reánk kedvező és fontos jelentőséggel bíró epizódokat közöl. A kétségbeesett óriási erőfeszítések, amelye­ket az orosz sereg kifejt a galiciai terület megtartásáért, lassan, de lépésről-lépésre ve­szít erejéből és az utolsó harcokban a mi csapataink ismét jelentős pozíciókat vettek vissza az ellenségtől. Ezen harcokban külö­nösen kitűntek vitézségükkel a magyar nép­felkelők, akik a sok zsákmány között, ren­geteg orosz katonát is elfogtak. — A Miskolczi Napló táviratai. — Új fordulatot jelent a világháborúban a török-orosz halom kitörése. Tegnap — meglepetésszerűen — történt meg az első összeütközés a török és az orosz flotta kö­zött. A bevezetés török győzelmet hozott. Több orosz hajó elsü­lyedt és a török hadi­hajók Szebasztopolt bombázták. A török beavatkozás új perspektívát nyit a háborúban, amely — minden jel erre mutat — a mi fölényes végső győzelmünket hozza meg az ellenségek teljes összetörésé­vel. — Az eseményekről éjszaka ezek a táv­irataink érkeztek: A sandal harcok. Hilowitth­ orosz fogoly a monarchiában. Budapest, október 31. (Hivatalos.) Ér­­­­kezett este hat óra h­arminckor. Orosz-Len­gyelországban a harc tegnap is, szüneteik a San alsó folyása mentén, Wlakótól délre a folyón átkelt nagyszámú ellenséges haderő«­kert heves ütközet után visszavertük. Starj Sambornál ágyutűzünk az orosz lopairak­­tárt a levegőbe röpítette. Esen helységtől­­ nyugatra fekvő magaslatokon miniden el­­lenséges támadást visszavertünk. Turkálól északkeletre elfoglaltunk több fontos ma­­gaslati hadállást, amelyeket az ellenségnek m mekülésszerüen kellett hmrítenie. Nép­ fölkdői­nk ezen harcokban sok oroszt elfog­­tok----A folyó hó 28-áig a monarchiában in.­ternált hadi­foglyok összes száma 749 tiszt... és hetvenháromezeregyszázkilencven főnyi legénység, amibe az utóbbi hetek harcaiban értért s a két hadszíntérről még el nem szór. Inatt igen számos hadi­fogoly nincs be­­számítva. Höfer vezérőrnagy, a vezérkar­ főnökének helyettese. (Miniszterelnökségi sajtóosztály.) A török—orosz háborít Konstantinápoly, október 31. Feladat tett október 29-én este 10 órakor. Autenti­kus jelentések szerint ma délelőtt a Fekete­tengeren az orosz flotta megtámadta a török flottát. A harcban egy orosz aknalerakó ha­jó, és egy torpedózutó elsü­lyedt. A törökök ezenkívül elfogtak egy orosz szénszállító gő­zöst és rajta kívül 13 tisztet és 86 főnyi le­génységet. Szebasztopolt a törökök sikerrel bombázták. (Miniszterelnökségi sajtóiroda.)* Elfogyasztett orosz hajók. Budapest, okt. 31. A Berliner Zeitung , am Mittag jelenti. Hivatalos konstantiná­polyi jelentés szerint, néhány orosz torpedó­­naszád kísérletet tett arra, hogy megakadá­lyozza a török flottának a Boszporusból a Fekete-tengerre való kifutását. A török ha­jók erre megkezdték a tüzelést és két orosz­ hajót elsülyesztettek. A török hajórt több mint harminc tengerész katonát elfogtak. A­ török fllotta nem szenvedett veszteséget.­­ (Miniszterelnökségi sajtóosztály.) Fontos török minisztertanács. Konstantinápoly, okt. 31. A portán a nagyvezér elnöklete alatt a késő délutáni órákban rendkívüli minisztertanács ült ösz­­sze. A minisztertanácsnak nagy fontosságok tulajdonítanak. (Miniszterelnökség sajtó­osztálya.) Elkobozzák Franciaország­­ban az osztrák-magyar alattvalók vagyonát. Budapest, okt. 31. A Budapesti Tudósí­tó jelenti: A francia igazságü­gyminiszter elrendelte az osztrák-magyar alattvalók va­gyonának elkobzását. Törökországnak adtak egy görög­­csatahajót. Berlin, okt. 31. A Magyar Távirati Iro­da jelenti: A „Georgi“ óriás csatahajót,­­­­amely Görögország számára készült, átad­ták a török kormánynak. Elsülyesztett orosz állosnéfestó* Konstantinápoly, okt. 31. A Magyar­ Távirati Iroda jelenti. Egy török hajó el­süllyesztette a Donce orosz állomáshajói a Fekete tengeren.

Next