Miskolczi Napló, 1915. március (15. évfolyam, 49-73. szám)

1915-03-02 / 49. szám

2 MISKOLCZI NAPLÓ Kedd, március 1. A malom határozata (S. 1.) A Borsod-Miskolczi Gőzmalom r. t. vasárnapi köz­gyűlése u. n. jubiláns közgyűlés volt: ötven esztendeje dolgozik és fejlődik a malomvállalat. — Bizony szép, nagy idő. Egy darab történet Miskolcz város életéből nemcsak iparilag, hanem általán. A ma élő nemzedék legnagyobb része oly hozzátartozónak látta és tudja, hogy Miskolcz város lá­tóképét el sem tudja gondolni a ▼áros végén levő impozáns ma­lomépület nélkül. Félszázad után az egyedüli iparvállalatunk, amely a múltból örökül marad. A régi, első edény­gyárat, a régi szeszgyárat a gaz­dasági élet kedvezőtlen alakulá­sai elvitték s legfeljebb históriai értékkel bírnak Miskolcz város fejlődésének és kialakulásának eseményeiben. A félszázados emlék-közgyű­lést azonban jónak látta a válla­lat egy kis üzöm belekeverésével emlékezetessé tenni. Elhatározta ugyanis alapszabályainak oly módosítását, hogy a közgyűlések, amelyek eddigelé Miskolczon tartottak, jövőben Budapesten is tarthatók. Ez a határozat világos és ért­hető. Nem kell tehát hozzá sem­miféle szépítő szer. Eléggé saját­ságos önmagában az is, hogy egy vállalat, amelynek székhelye Mis­kolcz, a közgyűléseknek más he­lyen való tartását vallja jó­nak. A miskolczi közgyűlések so­rozatát tehát befejezettnek tart­hatjuk. .­­§H"­ Nem is kell magunkat áltatni, hogy éppen a jubiláns közgyűlés­hez illőnek és a mai különleges súlyos helyzethez valónak találja a vállalat e kedvesen tapintatos döntést. Nem áltathatjuk magun­kat azzal, hogy­ ez az utolsó lépés ez ügyben. Elkészülhetünk azzal, hogy Miskolcz városnak ez oldal­ról való dekomponálása kezdetét jelenti. Ma még azzal kedvesked­nek a városnak, hogy­ „csak“ a közgyűlés helyét ragadják el, majd követi a vállalati székhely, az egész vezetés és irányítás el­vitele, a­mivel már úgyis megfe­nyegették Miskolczot. Sajnos, bele kell nyugodnunk mindezekbe, mert elvégre is a vállalat önkormányzati jogához tartozik a döntés. Készen kellett erre lenni már attól a perctől kezdve, amikor a vidéket nem nagyon respektáló középponti kapitalizmus kezébe került e spe­ciális miskolczi vállalat. A tőke akként dönt és rendel­kezik, amint az ő kényelmének­­­kedvesebb. Hiszen jussa van hozzá­ A vidéki s különösen egy előre igyekező vidéki nagy város érdekei, az ország minden részé­nek arányos fejlődését szem előtt tartó szempontok — Hekuba. — Hogy a folyamatba tett átalaku­lással Miskolcz város jelentősége csorbul, terménykereskedelmi sú­lya veszít, forgalma szenved, ezen magas nézőpontoknak ér­vényesülésére nincs remény. Az ily fejlődés természetszerű következménye, hogy lassan-las­­san lemaradnak a vállalatból a miskolcziak, hogy majd az alkal­mazás lehetősége fokozatosan be­zárul a miskolcziak elől, hogy majd lassanként az igazgatóság és felügyelő bizottságból kikop­nak a helybeliek, mindez termé­szetes lesz. Hogy ez utóbbiakért nem fognak keserű könnyeket hullajtani, az is természetes, mert hát, úgy látszik, szerfelett kötött helyzetben vannak, ha tehetetle­nek a vállalat organizálásának új rendjét megakadályozni. His­z még annak az egyszerű udvarias­sági dolgginak sem voltak képe­sek gáncsot vetni, hogy az áthe­lyezési határozat éppen a­ jubilá­ns közgyűlésen hozassák. Nem volt­ánk őszinték, ha fáj­dalom érzése nélkül néznék a fej­leményeket. Hisz nem tudjuk eléggé hangsúlyozni, az alakulás Miskolcz város gazdasági súlyá­nak, társadalmi erejének rovásá­ra megy. Pedig mi itt az Avas alatt nem ismerünk a város első emberétől, a polgármestertől kezdve a legkisebb polgárig más célt, más törekvést, mint Mis­kolcz emelkedését és erősbödését. Hozzá tartozik e kor történeté­hez és szereplőihez, hogy mind­ezt most látták tapintatosnak és célszerűnek megindítani, amikor a nemzet létküzdelmét oly dicső­en harcolja és amikor nagy meg­nyugvással látjuk Miskolcz bá­mulatos igyekezetét és kitartását pozíciója biztosítására. Melankolikus akkordokkal tel­jes tehát a malom félszázados történetének zárópontja. Az egy­koron igazi miskolczi helyi vál­lalat mindinkább eltávolodik tő­lünk, mind idegenebbé válik és szertehullottak azok a reménye­ink, amelyeket a húsz esztendő előtti nagy átalakuláshoz fűz­tünk. A kapitalisztikus koncent­ráció e vállalatnál is áldozatokat követel, amelyeket Miskolcz vá­rosának kell megszenvedni, mert azokra, akik a­ vállalatban a hellyi elemet képviselnék — és így városunk érdekeit — véltük — megóvják, sajnos, nem épít­hetünk. Komoran tekintünk a jövőbe, mert hát amit az egyik tőkeha­lom cselekszik, követheti a másik. És igy nem tudjuk, van-e okunk ujjongó örömre, ha a központi tő­ke vállalataink életébe beleavat­kozik s nem juthat-e e város gyarmati szerepre és nem fog­ják-e Miskolcz közgazdasági éle­tét csak akként kezal­ni, mint mi­kor megnyomják a villamos gombot: jelentkezzék a cseléd. A Miskolczi Takarékpénztár közgyűlése. Hetvenedik évi közgyűlés. A Miskolczi Takarékpénztár február hó 28-án, tegnap vasár­nap tartotta Lichtenstein László vezérigazgató elnöklete alatt het­venedik évi rendes közgyűlését, melyen 32 részvényes jelent meg 1270 darab részvény képviseleté­ben. A közgyűlés. Elnöklő vezérigazgató a köz­­gyűlést hatásos beszéddel nyitot­ta meg, megemlékezvén azon nagy történelmi időkről, melyek­ben élünk és amelyeknek hatása alól a pénzintézetek sem vonhat­ták ki magukat. Megnyitójában többek között a következőket mondta: A vezérigazgató jelentése. Már a­ háború kitörése előtti időkben is észlelhető volt, mint annak előrevetett árnyéka, a pénzdrágaság, az általános üzleti pangás és vállalkozási kedv tel­jes hiánya­, mindazonáltal senki sem hihette, hogy ily meglepő gyorsasággal és elementáris erő­vel fogja az lángba borítani úgy­szólván az egész világot. Közis­mert dolog, hogy a kitört háború nem annyira a kultúráért vagy a miliitarizmusért folyik, de az főleg egy nagy gazdasági harcot is jelent, miért is felette indo­kolt, hogy az ország gazdasági­­tényezői rezervált álláspontra helyezkedtek és szigorúbb eljá­rást követtek az értékek becslése, a mérlegek és az osztalékok meg­állapítása körül, mert ezzel csak rá pénzintézetek konszolidációját fokozták és ez ma elsőrendű or­szágos érdek jelentőségével bír. Majd rámutatott a mai gazda­sági helyzet komolyságára, amely minden tényező teljes figyelmét és gondosságát igényli. Az igazgatóság és felügyelő bizottság jelentése A közgyűlési alakszerűségek elintézése után tárgyaltatott az igazgatóság és felügyelő bizott­ság jelentése, az 1914. évi mérleg, veszteség- és nyereség-számla és a nyereség felosztása. Az igazgatósági jelentés szerint az 1914. év tiszta nyeresége a nyereségálhozattal együtt 341,873 , 69 fillér, mely összeg a rész­vénytőke 15,39 százalékos kama­tozásának felel meg. A jelentéseket dr. Rácz György részvényes felszólalása után,­­ amelyben úgy a vezetőségnek, mint a tisztviselői karnak a rész­vényesek nevében teljes elismeré­sét és köszönetét nyilvánította, a közgyűlés tudomásul vette és az abban foglalt javaslatokat egy­hangúlag határozattá emelte; megadta a felmentvényt úgy az igazgatóságnak, mint a felügyelő bizottságnak és elhatározta, hogy az 1914. évi osztalékszelvény a mai naptól kezdve 70 koronával váltassák be, jótékony célra. 5000 K adományoztassék, a nyugdíj­alapra 5000 K utaltassák és 47,058 K 04 fillér mint nyereségmarad­­vány az 1915. üzlet év javára vi­tessék át A közgyűlés ezután a megüresedett tagsági helyeket tit­kos szavazással betöltötte. Választások Megválasztattak az igazgató­ságba Bartányi Gyula, Grünfeld Sándor, Grünwald Jakab, Győri Ödön, Hesz Miklós, dr. Kovács Gábor és Peres János, a fel­ügyelő bizottságba Dulcz Antal, dr. Fejér Aladár (uj), Hercz Je­nő, Kun Bertalan, Lévay József, Pfliegler Ferencz, és dr. Tüdős István (uj), a választmányba pe­dig id. Fleischer Ferencz, Gre­­nyó Bertalan, dr. Kérészy Bar­na, Kun Gyula,Kovich Barna, dr. Singer Henrik, Szomjas Fe­rencz és Wassermann Jakab. Ezzel a közgyűlés véget ért, Mészáros Győző vizsgázott fogtechnikus új, trodernül fölszerelt aseptikus műtermét Miskolczon, Csabai-tau 2. szám alatt (mindszenti templom mellett) megnyitotta. Platina, arany, aluminium koronák, aranyhídak, csapfogak, kaucsuk é­s arany­­lemezes fogsorok, valamint arany , ezüst- és cement törl­ések, jótállás mellett, mér­sékelt áron ke­rülnek. Foghúzás és szaktanács teljesen ingyen. Fogsorjavitások — saját laboratoriumom­­ban 3 óra alatt elkészülnek. A Borsod-Miskolczi Gőz­malom közgyűlése. (Saját tudósítónktól.) ötven esztendővel ezelőtt, 1864. év ja­nuár hó 16-án, alakult Miskolczon a „Borsod-Miskolczi Gőzmalom és Kovamalom“ Ebből az alapí­­tásból az idők folyamán az or­szág malomiparának egyik legje­lentékenyebb tényezője fejlő­dik ki. Az ötven éves gőzmalom teg­nap tartotta évi rendes közgyű­lését, amelyről alábbi tudósítást közöljük: Tegnap, vasárnap délelőtt 11 órakor tartotta a „Borsod-Mis­kolczi és Debreczeni István Gőz­malom r­­t." évi rendes közgyű­lését a miskolczi telep hivatali helyiségében Szitányi Ödön nyug­­miniszteri tanácsos, a Ha­zai Bank elnökének elnöklete alatt. Elnök meleg szavakkal üdvözli a megjelent részvényeseket, je­lenti, hogy a közgyűlés a törvény összes kellékeinek figyelembevé­telével hivatott össze, megfelelő módon hirdetve volt és az új szabályokban előírt részvényesek kellő számban (27 részvévényel, 10847 részvénynyel) van jelen. Ezen formaságok elintézése után kifejtette az elnök, hogy nem térhet át a közgyűlés napi­rendjének letárgyal­ására anélkül, hogy a mindnyájunk lelkét betöl­tő háborúról meg ne emlékezzék, gyűlölködő ellenségek sodorták bele az országot a háborúba, amelynek győzedelmes megvívá­sáért immár hetedik hónapja az ország egész lakossága a legna­gyobb önfeláldozásnak és hősies­ségnek adja ragyogó tanúi elét. Az ország közgazdasága szilár­dan állja a háború viharait. A Borsod-Miskolczi Gőzmalom részvénytársaság most tölti be fennállásának ötvenedik eszten­dejét. A nagy háború viharzása közben érte meg a gőzmalom a

Next