Miskolczi Napló, 1915. július (15. évfolyam, 147-171. szám)

1915-07-01 / 147. szám

2 A galicziai döntés u­tán* A nagy döntés Galíciában meg­történt. Az orosz kolosszus, vé­gigverve, végigülve Galiczia vér­­áztatta földjén, kezd tépett tes­tével egészen kitakarodni Gali­­cziából. Az entente remegve lát­ja legfőbb erejének, Oroszország­nak összeomlását és most min­den módon, furfangos, ravasz, — vagy ha kell, becstelen­ módon — igyekszik a leomló Oroszor­szág helyett megszerezni a bal­káni államok segítségét. . A Balkán a vihar magva, a vi­lágháború fészke és ellenségeink már régen meg akarták ellenünk szervezni a Balkánt. Az ígéretek tündökléseitől a fenyegetések fegyvercsörgéséig mindent meg­tettek. Országrészeket, hegyeket, vizeket, földet, füvet, aranyat, mindent kínáltak már a balkáni államoknak, a legbecstelenebb és a legförtelmesebb diplomáciai stílusban, amit valaha megélt a történelem. Nem túlságosan há­borodunk fel ezen, mert a diplo­mácia sohasem volt olyan tudo­mány, melyet megillet a maku­látlan tisztaság fehér ruhája, — ám amit ellenségeink diplomá­ciája csinál, nemcsak becstelen, hanem buta is. — A régi bizánci császároké hasonlított ehhez, a­kik avarokat, bolgárokat, bese­nyőket játszottak így ki egymás ellen, mindnek darabokat ígér­vén a, másik testéből egy kevés­ke öngyilkosság fejében. Csak­hogy nem tudni, miért: azért-e, mert a bizánci diplomáciai ügye­sebb volt az angolnál a gonoszsá­gokban, vagy mert a balkáni né­peknek több az eszük, mint a ré­gieknek volt: ma, ez a válogatott becstelenségi politika nem tud eléggé érvényesülni. Nem mond­hatni, hogy az ígéretek arany, csengésének sehol semmi akusz­tikája nem volna, de mikor a dön­tésre kerül a sor, akkor Anglia mindenütt kosarat kap. Románia azt mondja­, hogy a kis államok nem dobhatják oda magukat a nagy áldozatának. Szerbia kije­lenti, hogy szerzeményeit Görög­országgal szövetségben mindenki ellen megvédi, de elsősorban Bul­gária ellen,­­ Bulgária pedig egy lépést se tesz addig, míg ösz­­szes szomszédaitól területi enged­ményeket nem kap. Már pedig nem ka­p, ez az egyik bizonyos; a másik az, hogy Bulgária nélkül az ánk­ánt a Balkánnal és a Bal­kánon semmire sem mehet. Nagy össze,marakodás lehet, még ott, de nem úgy, ahogy ellenségeink kí­vánták. Vörös Kereszt napja Miskolczon. — Vasárnap, julius 4-én. — Felicívás a m­iskolczi hölgyekhez. Ferencz Szalvátor főherceg, a Magyar Vörös Kereszt Egylet védnökhelyettese, lelkes r rekla­mációt intézett a magyar nem­zethez. A legfelsőb helyről kiadott pro­klamáció arra indította a Vörös Ker­eszt Egylet Miskolcz városi választmányát, hogy folyó évi július hó 4-én, vasárnap Miskolcz város területén Vörös Kereszt gyűj­tőnapot rendezzen és a gyűj­tésnél közreműködő hölgyekhez alábbi meghívót küldte: A közreműködésre mélyen tisztelt Címedet a választmány nevében hazafias tisztelettel ezennel felkérjük és az eszköz­­lendő gyűjtési módját és rendjét az alábbiakban közöljük: A gyűjtés Miskolcz város te­rületén folyó évi július hó 4-én, vasárnap reggel 8 órakor kezdő­dik és este 8 órakor végződik és sorszámmal és a Vörös Kereszt jelvényével és ólompecsétjével ellátott zárt perselyben történik. A város 22 helyén gyürtőár­­nák lesznek kitéve, amelyet­ az oda meghívott és felkért urhöl­­gyek felügyeletére és gondozásá­ra bízatnak. Felkéretnek az ur­nákhoz ezúton meghívott urhöl­­gyek, hogy a helyszínen megje­lenő többi hölgytársaikkal közö­sen megállapodni méltóztassanak arra nézve, hogy különösen az ebéd ideje alatt miként váltják fel egymást. Egyébként minden urnánál egy önként vállalkozó úr fog az úrhölgyek rendelkezé­sére állani és az urnák őrzésére egy-egy őr kirendeltetni. Azon gyűjtő urna száma és hete, amelyhez tisztelt Címed szives megjelenését kérjük, ezen iv alján van felírva. Délután 5 órától 7 óráig a Nép­­kertben sétahangverseny rendez­­tetik s ott szintén gyűjtés fog eszközöltetni. A rendezőség 2 korona értékű jegyeket (plaketteket) bocsát ki, azzal, hogy akik ilyen jegyet megváltanak s azokat láthatóan hordj­áík!, azoktól gyűjteni nem szabad, miután ezen jegygyel az illetők a gyűjtést megváltották. Ezen jegyek „A Vörös­­Kereszt napja“ felírással és a Vörös Ke­reszt Egylet bélyegzőjével lesz­nek ellátva. Azon urhölgyek, akik ilyen je­gyek eljárusitását elvállalni szí­­veskednek, a jegyeket Pfliegier Bertalan egyesületi pénztárnok urnái Széchenyi­ utcai üzlethelyi­ségében vehetik át. Felkérjük a mélyen tisztelt úr­­hölgyeket, hogy az elárusított jenek (plakettek) értékét és­­a fenmaradó j­egyeket legkésőbb július 3-án, délután 7 óráig fent megnevezett egyesületi pénztár­nok úrhoz beszolgáltatni kegyes­kednének, miután a gyűjtés nap­­ján ilyen megváltási te­rvek már kizárólag csak fentebb­ jelzett üz­lethelyiségben lesznek válthatók. A gyűj­tőperselyek az illető gyűjttőcsoport urnáinál fognak kiadatni s azok a gyi­­tés befe­jezésekor ugyanott adandók át. Miután a rendező bizottságnak az urhölgyek beosztása nagy ne­hézséget okoz, a szent ügy­ érde­kében arra kérjük a mélyen tisz­telt urhölgyeket, hogy ezen ne­mes áldozatot meghozni és a be­osztás szerint kijelölt urnákhoz telljes számban megjelenni és lel­kes buzgalommal ügyünket elő­mozdítani méltóztassanak. Mindnyájunknak van közelál­lója a harctéren és senki sem tudhatja, hogy az ő nemes fára­dozása, buzgalma és adománya nem­e egy hozzátartozójának fog enyhülést nyújtani. Dolgozzunk, működjünk közre és adakozzunk mindnyájan, hogy segítsünk a szenvedőkön, akik mind fiaink, testvéreink, mert egységes, ret­tenetes küzdelemben testvérie­sen összeforrt nemzet fiai va­gyaink mindannyian! Közreműködésük, nemes buz­galmuk és fáradozásaik nyomá­ban áldás fog fakadni. Kelt Miskolczon, 1915. évi jú­nius hó 28-án. Hazafias üdvözlettel: Dr. gróf Haller József, egyleti főmegbizott-he­l­yett­es, választmányi elnök. Özv. Kubacska Istvánná, választmányi társelnök. MISKOLCZI NAPLÓ Csütörtök július hó 1. ( Mészáros Győzi) rizspázott filtickiih» bJ, wiBiwrill fStowst, aseptikas rittek­« Wtekiiczifi, Cubai-kaps 2. szán alatt (frissfenti templom mellső mepkotta Platina, arany, aluminium koronák, aranyhidak, csapfogak, kaucsuk és arany­lemezes fogsorok, valamint arany-, ezüst­és, cement Tö­rések, jó­ állás mellett, mér­sékelt áron készülnek. Foghúzás ág szaktanács taljssen torsa, fogsor jattánk — saját laboratiriumom­te — 3 óra alatt elkészülnek. Kápolnaavatás a barakktatapon. — Saját tudósitónktól. — Lélekemelő ünnepség volt teg­nap, kedden délelőtt a miskolczi barakktelepen. Az egyszerűségé­ben is fenséges aktusra az adott okot, hogy Borhy György cs. és kir. kamarás, huszárkapitány és neje nemes szívre valló áldozat­készséggel kápolnát építtetett a Vay-uton levő megfigyelő-állo­más barakk-telepén. Ezt a kápol­nát adták át ünnepélyes egyházi szertartás kíséretében rendelteté­sén©­. Délelőtt 10 óra után gyüleke­zett a megfigyelő állomás sze­mélyzete, lelkiészii, orvosi, gyógy­szerészi, hivatalnoki karai és ápo­lószemélyzete a csinos kis­­­ká­polnai előtt. Az ünneplők sorában­ volt Kárász Ernő altábornagy, honvéd-tüzérségi felügyelő,­­ dr. Tarnay Gyula főispán, miniszte­ri biztos, báró Perényi Péter h­­min. biztos, Kerékgyártó József ezredes, Borhy György, cs. és. kir. kamarás, huszárkapitány.­­ A hölgyközöns­ég sorában volt Bor­hy Györg­yné, dr. Szánthó Berta,­­tanné. Komáromy Gyuláné Kol­ler Ferenczné, Kozma, Edith, Krokov­icsné, dr. Resofszky Emil­né, Lossonczy Farkas Mar­git. Megható volt a lábbandozó be­­teg katonák csoportja, amely csendes áhitattal vett részt az ün­nepségen. Zábráczky György esperes-plé­bános imájával kezdődött a ká­­­­polna-avatás. Isten áldását kérte reál. Majd magas szárnyalásu, szónoki széps­égekben gazdag be­szédet mondott.­­ Dicsőítette a harctéren küzdő katonákat, mél­tatta hősiességüket, önfeláldozó készségüket. Kiemelte azt a­ hiva­tást, mely a barokktelepen épült kápolnának jutott. Nagyhatású, áhitattal hallgatott­ beszédét a Hymnusz imaszerű szavaival fe­jezte be. Azlen Emil róm.. ka­tin tábori lelkész mondotta ezután az, ünne­pi misét, köz­ben az ápolónőkből és katonákból összeállított ének­kar több egyházd éneket zengett. A betanítást, a zenei kíséretet és az énekkar vezényletét Vidor Jó­zsef lúgos,­ gimnáziumi tanár — ki most a­ telepen, mint sebesült katona, tartózkodik — végezte nagy ügyességgel. Az egyházi szertartás befejezte után dr. Tarnay Gyula főispán, miniszteri biztos mondott igaz ér­zéstől áthatott, nagy tetszéssel fogadott s­zép beszédet. „Ha van hely, ahol kápolnának épülni kell — mondotta — úgy ez a barakk­­telep az a hely.“ Majd méltatta Borhy György huszárkapitány és neje lelki erényekre valló szép tettét, haim­ ezt a kápolnát, lét­esí­tették. Kiemelte, hogy annak a sok fohásznak mely e he­lyről el­­hang­zik, ők adták mi»;«­ az illő ke­retet, Isten, áldását, kérte reájuk. Szívből jövő éljenzés kísérte a szívből jövő szép szavakat. En­yedy Andor ref. lelkész, d­r. Tüdős István megbízásából a ref. egyház, Achárcz ág. evang. lelkész a­z evang. egyház, nevében köszönte meg Borhy Györgynek a kápolna építését és hogy itt alkalmat nyújtott nekik is isten­­tiszteletek tartásaira. A szép ünnepség a Hymnusz eléneklésével ért véget.n —o KATÓMXINK ÉLETMENTŐJE A „SZANITÉS" - TÉTAPOR LsgbiztQsab­k­szer a kiüsésesfifuszi tszissztA rEalM ellen. Gyógytárakban, drogériákban már mint kész tábori csomag (csak a címet kell ráírni) kapható 1 koronáért. Kér­jünk azonban határozottan „Szanitécs­port“, mert mint minden jónak, ennek is akadt silány utánzata. Ahol nem volna, kapható, oda 3 dobozt utánvéttel küld Auber gyógytára, Mohács. K

Next