Miskolczi Napló, 1916. április (16. évfolyam, 77-101. szám)
1916-04-01 / 77. szám
2 Segítsünk egymásnak! Az anyagiakért való túlhajtott küzdelem nagyon csökkentette az emberekben a szolidaritás érzését, a bajtársi szellemet. Azt hittük, hogy magunk is boldogulunk és sokkal többre jutunk, ha a munkába csak a magunk erejétfektetjük és nem szorulunk máséra, aminek okvetlen következménye az, hogy néha a mi erőinket is kölcsön kellett adni másnak, esetig szolgálatába állítani a közérdeknek. A mostani világháborúnak kellett eljönnie, hogy mindenki lássa, miszerint bajtársiasság nélkül keveset használ a nagy fizikai erő, a fokozott tudás. Mindezeknek csak akkor van értékük, ha azokat a közérdek javára és a közzel egyetértésben gyümölcsöztetjük. Sikert a mostani nagy küzdelmek idejében csakis lángésznek fellobbanásai hoztak, ha egyénről van szó, máskülönben minden sikert az egyetértő, közös munkáinak, egymás önzetlen, vállvetett támogatásinak lehet köszönni. Nagyon természetes, hogy a világháborúnak ezt a megbecsülhetetlen tanulságát le kellett vonnia, azoknak is, akik a tiltani küzdelemben a fronton belül vesznek részt. Amint tudjuk, a háború végső sorsára kétségtelenül legnagyobb befolyással lesz a mezőgazdaság. A mezőgazdaság teljesítőképessége épp oly fontos a végső győzelemre, mint a katonák vitézséges tervszerű munkája. Tudjuk viszont azt is, hogy a mezőgazdaság békeidejében igen jó melegágya volt az önzésnek és nagy mértékben nélkülöizítei a bajtársi, szellemet, s aminek meg is volt a rossz következménye, hiszen az összetartás hiánya miatt a mezőgazdaság jelentőségig csakis az utóbbi időkben tudott valamiképen kifejezésre jutni. Önként következik mindebből, hogy a háború tanulságakép az érdekelt tényezőknek gondoskodni kellett arról is, miszerint a mezőgazdaságban is teljes mértékbenérvényre jusson a szolidaritás érzése, a bajtársias szellem. Két kormányintézkedés van eddigelé ami e bajtársi szellem evolúciójának útját fegyverngeti. Egyiket a minisztertanács adta ki, a másikat a honvédelmi miniszter. Mind a két rendeletben nemcsak apellálnak a bajtársi szellemre, de egyúttal törvényes eszközökkel próbálják meg annak virulását. A kormányrendeletek ugyanis kötelességükké teszik nemcsak a polgári egyéneknek, hanem a mezőgazdasági munkákra szabadságolt és fölmentett katonáknak is, hogy ,a saját földjük megművelése után tartoznak munkaerejüket és munkaeszközeiket válogatás nélkül mindazoknak rendelkezésére bocsátani, akiknek földje megműveletlenül, termése bettakarítatlanul áll. Sok helyütt talán nem igen lesz kényszerítő rendelkezésekre szükség, mert mindig megvolt a bajtársi szellem. Igen sok faluban ambicionálták azt, hogy bevetetlen föld ne maradjon. Ilyen falvak boldogultak is a leginkább. Most azonban nem csupán az ambíció kielégítéséről van szó, hanem a közérdek legmesszebbmenő istiápolásáról. Ilyenkor teljes örömmel kell üdvözölni az olyan bölcs kormányintézkedést, melyek kissé talán az egyéni szabad akarat megnyirbálására vezetnek, de végeredményben a közérdek előmozdításán kívül olyan erényeket csöpögtetnek az arra hajlandósággal bíró földmivelő nép lelkébe, melyek, ha önként fakadtak volna fel régebben, ma már a magyar mezőgazdaság teljesítő képesége kielégíthetne minden kívánságot. — Adomány: A Miskolczi Kereskedelmi és Gazdasági Bank 30 koronta adományozott az izr. Ipar társulatmnak. A barakk orvosi karának búcsúja a főispántól. (Saját tudósitónktól.) A Vayuii megfigyelő barakknak a katonaság által való átvétele folytán, — amiről a Miskolczi Napló tegnap közölt tudósítást, —az orvosi kar tegnap délután 5 órakor búcsúzott dr. Tarnay Gyula főispántól, aki mint miniszteri biztos, eddig a barakk ügyeit vezette. Az orvosi kar nevében dr. Vészi Gyula ezredorvos, vezető főorvos búcsúzott a főispántól az alábbi beszéddel: — Méltóságod, mint a megfigyelő állomás miniszteri biztosa, az első perctől mostanáig, lelkesen és fáradtságot nem ismerő vas szorgalommal és tudással vezette a háború ezen fontos intézményét. Méltóságod bölcs vezetése alatt működött az állomás, melynek orvosi kara mindenkor hálásan és szívesen fog visszaemlékezni az eltöltött időre. Méltóságod mindenütt ott volt, ahol a szükség kivárta, állandóan figyelemmel kísérte a barakkok menetét, hasznos útmutatásaival, habár egészségügyi téren nem is fejthetett ki tevékenységet, mégis etekintetben is vezető volt. Amidőn most búcsút veszünk Méltóságodtól, hálásan köszönjük szíves jóindulatát és jóakaratát. A beszédre Tarnay Gyula főispán meghatva mondott választ. Beszédjét e szavakkal fejezte be: Mély meghatottsággal fogadom az orvosi kar meleg üdvözlését. Nem én voltam a vezető itt az állomáson, hanem önök voltak. Én csak egy láncszem voltam, amely összekapcsolt önökkel. Mindig büszkén fogok visszagondolni önökre, a fáradhatatlan és tevékeny munkásságú orvos urakra, akik a barakkokban eltöltött hosszú időn át nagy munkát végeztek. A járványos betegségek megakadályozása volt a fő feladat s annak önök példásan és eredményesen tettek eleget. A megfigyelő állomás a mai napon katonai parancsnokság vezetése alá kerül, éppen azért most veszek búcsút önöktől, fogadják elismerésemet és köszönetemél Magyar huszár felvégzése Párisban. Lapunk egyik külső dolgozótársa igen érdekes visszaemlékezést ir abból az időkből, amikor az 1793. év tavaszán szürke csábos Ferdinand- és fekete csákós Blankenstein-huszárok itatták lovaikat a Maas vizében s Verdun körül nyargalászva verték a francia forradalmi hadat. A párisi nemzeti levéltár mindmáig megőrizte annak a pörnek eredeti iratait, amelyből kiderül, hogy 1794 június 26-án Tóth János 24 éves, hajdúböszörményi születésű magyar Blankenstein-huszár, hadifogoly. járásban a guillotine alatt fejezte be ifjú életét. A pörirat szerint a Blankenstein-huszárezred egyik divíziója Hadik Károly gróf, Révay Antal báró, Keglerich Sándor gróf őrnagyok, Almássy Mátyás kapitány és Dessewffy, gróf hadnagy közreműködésével Verdun körül elverte a franciákat, de ugyanekkor a fent említett Tóth János huszár hadifogságba esett. Sajnos, még több huszárt ért ez a szomorú sors, de Tóth azzal vált híressé, hogy, Parisba vitték, ahol lenyakazták. „Captiv Galorum Joanis Tóth“ — mint ő azt egy levelében aláírja — sebesülten feküdt a meaux-i kórházban s itt megismerkedett egy Jean Brand nevű francia káplárral, aki a nièvre-i önkéntesek ötödik zászlóaljában szolgált. Brand rávette a magyar huszárt, hogy adjon neki jó „ajánló levelet“, aminek bemutatására jól fogadják őt a magyar huszárok, ha átszökik hozzájuk. Tóth János — a perirat szerint — egy darab kenyérért meg is írta a kért ajánló levelet ékes latinsággal : „Lectori salutem a Domino. Nos captivi Gallonon, qui summus in urbe Meaux, unanimi consensione confirmantis, hunc hominem nomine Joannes Maria Charole esse domum et servum royalistum, qui nobis quoque multa et magna praesitit servitia,. Ea de causa, si quo casu ne pugna caperatur, vei vero ad nostras partes transiret, precarius omnes Superiores ut homo tamquam unus ex bonis consideretur.“ (Üdv az olvasónak! Mi, francia hadifoglyok Meaux városában egy akarattal bizonyítjuk, hogy ez az ember, névszerint Charole János Mária jó és igaz királypárti, ki nekünk is sok és nagy szolgálatot tett. Ez okból pedig, ha netalán háborúban elfognák vagy, a mi részünkre menne át, kérünk minden felebbvalót, hogy a jóérzelmüek közül valónak tekintsék.) Captivi Gallonon Joanis Tóth hous. Blankenstein et ailii omnes . A maga mentségére egy másik levelet is irt a kapitánynak s ezt Brandnaik rendeltetési helyére kellett volna juttatni. A levél a következő volt: „An den Herrn Rittmeister und Escadrons Commandant Mathias Almássy Bei k. k. Armee ibi ubi. Belül többek között így ir: „Mindazonáltal akarom tudósítani az Úr Kapitány Uramat, hogy ne talán tán oly rossz hiszemben lenne felőlem, hogy vagy szökésképen vagy más szándékkal való akarattal az ellenséghez jöttem volna, hanem az egész rabságba esésem ebből áll, hogy 16-ikán este 11 órakor egy fő liszt, ki volt, ki nem, nem tudhatom, az Vorpost Commendáns parancsolrajtjából elküldött engemet egy órányira... (Itu azután hosszadalmasan leírja, hogy eltévedt s igy elfogták, majd így folytatja:) Újságolj azzal írhatom, hogy, az egész Francziaország mind fegyverben vagyon, az ki csak fegyvert foghat; más az, hogy a Templomokait rontják mindenfelé és az harangokat mind ágyúnak öntik. Mink pedig, az kik fogságban vagyunk, éhséget, szomjúságot, csúfolódó szókat, szidalmazásokat annyit szenvedünk, hogy sokszor mérgünkben és bánatunkban majd halálra válunk.“ A két levelet megtalálták Brandnál s ezek alapján Tóth János is a meaux-i forradalmi bizottság elé került, ez a párisi forradalmi törvényszéknek szolgáltatta át, mely azután mind a kettőt kivégeztette. A magyar huszárgyerek árva feje lármás dobhiadó közt gurult alá Sanson mester fűrészporos kosarába, véülemes pajtásáéval együtt. MISKOLC®! NAPLÓ Szombat, 1916 április ki 1. PLATINA és aranykoronák, aranyhalak, csapfogak, kaucsuk- és arany- , lemezes fogsorok, valamint f! arany-, ezüst- és cement tö-mések, jótó 1t ás mellett, mér- sékelt áron készülnek. Fog- húzás és szaktanács teljesen ingyen. Fogsorjavítások — saját laboratóriumomban — 1 3 óra alatt elkészülnek MÉSZÁROS oroza VIZSGÁZOTT FOGTEHNIKUS modernül felszerelt aseptikus mai termében IWMskorczon, Csabai-kapu mindszenti Iwmpiorr. mellett, j. ** • -------- r~ .......r niMUMir ’ SZÍN Hál. Heti másért Péntek: Bíboros. Szombat: Luxemburg grófja. Vasárnap délután: Lengyel vér, este: Vén, bakancsos és fia a kuszár. GÉPÉSZKOVÁCS, s ki a gazdasági gépek javítását ! tökéletesen érti és kifogástalanul is csépel, azonnali lépés ; Sél állást nyerhet Vass Miklós , aszalói gazdaságában, Aszaló, Abaúj megye. ij