Miskolczi Napló, 1916. augusztus (16. évfolyam, 176-201. szám)
1916-08-01 / 176. szám
9 MISKOLCZI NAPLÓ Kedd, 1916. évii augusztus 1. 14 kereskedő sorsa. Igazán nincs könnyebb dolog a világon, mint a felelősség súlyát másra hengergetni. Az ember alaptermészetéhez tartozik, hogy mindig mást tart hibásabbnak. Hisz ha belátóbbak, egyenesebbek és őszintébbek volnánk, se magánosok, se társadalmi osztályok, sőt még az államok között is alig kerülne harcra, háborúra. A jelen viszonyok között jellemző, miként igyekeznek a társadalom hatalmas gazdasági küzdelmének minden nyűgét-súlyát a magyar kereskedő osztályra tolni. Pedig egyformán kell viselni ennek előnyeit, hátrányait, elbírálását és megítélését minden egyes gazdasági rétegnek. Éppen azok, akik a gazdasági harcokon felül vagy kívül állanak és legfeljebb szenvedői alakjai azoknak, jó lélekkel mondhatják a kölcsönös vádaskodás és szemrehányás hallatára: vak veti világtalannak a szemére. Egyik foglalkozási réteg a másiktól vár és követel önzetlenséget, azoban eleink tárja azt a keserűen kacagtató mozgófényképet, hogy mindegyik gazdagodni, vagyont akar szerezni. Hisz ez elvégre természetes, mert mióta emberek vannak, élnek és mozognak, kikii mindig nagyobb bérét szeretné munkájának. Álszenteskedés, ha valamely gazdasági réteg ezt tagadja és a sok , de“ és „hanem“ útvesztőjébe esiki, csavarja. A háború ideje alatt sehol sem hallani, hogy a gazda sokalná a búzáért, sertésért és más élelmi cikkért megszabott árat, pedig ezek csakugyan nélkülözhetlenek az ember fenntartásához. A gyáros se tartja soha eléggé magasnak az általa gyártott iparcikkek árát. E két tényező és a fogyasztó között jut ki a kereskedőnek a puffer szerepe, a kereskedőt tartja maga előtt védő páncélként egyik is, másik is és mivel közvetlenül a fogyasztóval szemben a kereskedő jelentkezik, ennek osztályrésze az „árdrágító“ jelző. Furcsás jelenség, ha a kereskedőtől követelik, hogy ő tegye olcsóvá vagy legalább is olcsóbbá az árukat, amihez neki nincs ereje. Majd ha lezajlik a bábom és visszatér a nyugalom, talán számszerűleg meg lesz állapítható, hogy a forgalom nyereségének a zöme bizony nem kereskedőnek, hanem a gazdasági és nagyipari termelésnek jut. Amint ez természetes is. A kereskedő foglalkozásának egyik hátránya a nyilvánosság, amely előtt működik. Ezért kedvenc tárgyai a hatósági intézkedéseknek, a megadóztatásnak. Az ő terhére az utolsó, szemig kimutatják, hogy miit kapott vagy szállított a vasúton. Az ő üzlete nyilvános, ott minden pillanatban beállíthat a rendőr, a finánc, a hatósági közeg, őt mindenki „ellenőrzi“. Hisz ha a „Miskolczi Napló“ban közzétett legújabb adójavaslatokat nézzük, mindenkinek szembeötlik a kereskedők sokasága, ellenben alig-aligszerepelnek említésre méltó nagyságban a többi foglalkozások. Pedig csak nem tételezhető fel, hogy pusztán a kereskedő nyert a hadseregnek szállított lovakon, ökrökön stb. s hogy a liszten, iparcikkeken csak a kereskedő nyert, de a „szegény“ termelő üres kézzel ment el a vásárról. Most, amikor az újabb adókivetés egy időszaka van küszöbön, nem lehet eléggé kiemelni a régi igazságot,, hogy az államnak ma teljesen pártatlannak kell lenni. Higgadtan, nyugodtan kell az egymás ellen unkorkodó társadalmi rétegek által felvert hullámverés között állani és uralkodni. Éppen az államnak kell rendet teremteni és tevékenységével megnyugtatni a háború által különben is túl magasra csigázott idegességet. Az adó megállapítása nem bankés bot, hanem érzékeny mérce, melynek segélyével kell megszabni azt, hogy kiki viselje az állam terhét nyeresége, vagyona és teherbírása szerint. A társadalom ezernyi baja, a kenyérért küzdő millióknak nagy kérdése majd a háború után fog előtűnni. Minden erőt tehát már most és úgy kell igénybe venni, irányítni és felhasználni, hogy gondoljunk a jövőre, mert sok dolognak lesz még, fájdalom, böjtje se. És gondoljon hivatal és hatóság arra, hogy működéséit nem illetheti az egymás kárörvendő legyűrésére irányuló ellentétes társadalmi áramlatok s hogy a felelősséget ne hárítsuk másra, hanem viselje kiki azt a felelősséget, amely reá igazság szerint joggal háramlik. Nyílt levélnek. Csorba József gazdaköri elnök úrhoz. Igen tiszatéti Elnök Úr! Miskolcz város polgármestere azzal a kéréssel fordult hozzánk, hogy idei termésünket ne adjuk el másnak, csak miskolcz polgártársainknak. Ebből a nagyon megszívlelendő és városunk élelmezése szempontjából elsőrendű dologból kiindulva, mivel polgártársaim egy részével, úgy, mint kisgazda régi és bizalmais összeköttetésben állok, másik részével mint tisztviselő és a gyermekek útjára a kereskedő és iparos társadalom tagjaival is épp oly viszonyt tartok, tehát ismerem viszonyainkat, szükségesnek látom, hogy néhány sorral a polgármester úr kérését az egész városi társadalom szempontjából megvilágítsam. A polgármester úr most úgy fordult hozzánk, a gazdálkodókhoz, mint a hadvezér hadseregének a nehéz küzdelemben inaszakadtáig birkózó jobbszárnyához, figyelmeztetvén, hogy a hadsereg derekát súlyos erővel nyomja az ellenség, segítségre van szüksége. A gazdaközönség most pillanatnyi könnyebbülést nyert, módjában volna előrenyomulni, azonban a derék, az egész polgárság nagy egyeteme, túlnyomó ellenséggel áll szemben. Szükséges, hogy a könnyebb helyzetben álló harcoló csapat a gazatársadalom segítségébre jöjjön a nehezebb helyzetben levő többi sereginek. A hadvezér felhívásának engedelmeskednünk kell, mert ha a túlnyomó ellenség, az élelemszerhiány legyőzi a város többi polgárait, ebből mindnyájunkra a legnehezebb bajok származnak. Ellenben, ha készséggel nem habozva és szeretettel egymás segítségére sietünk, saját magunknak is a legjobb szolgálatot tehetjük. A városi polgár nem vásárolhat a vidékről kenyérmagvakat s igy, ha magát el akarja látni élelemmel, a városi termelőkre van utalva. A városi termelő nem kaphat többet mástól sem, mert, meg van állapítva, hogy a búzái legmagasabb ára itt nem lehet nagyobb 42 korona 50 fillérnél és ez is csak most ennyi, később, december közepe után már 4 koronával kisebb lesz. Minden érdek azt súgja, hogy most kell eladni az eladható búzát és rozsot, árpát, mert később kisebb lesz az ára. Spekulálni nem lehet, mert a hatóságok pontosan megtudják a termés mennyiségét, azt semmiféle malom meg nem őrölheti engedelem nélkül, senki meg nem veheti vásárlási engedelem nélkül, s így az eltett gabona nem zárható el a forgalom elől, nem adható el a hatóságilag megállapított áron felül. Haszon tehát: nem származik abból, ha valaki mert nem adja el terményeit ellenben a beszáradás, egérkár s mindenekfelett a csökkenő maximális ár nagyon fogja sújtani a késedelmeskedő eladót. Ha tehát mástól sem remélhetünk többet, mint itteni polgártársainktól, testvéri együttérzésből kifolyó kötelességünk, hogy gondos vezérünknek, a polgármester urnak kérését meghallgatva, ne adjuk el másnak terményeinket, hanem ajánljuk fel azt az itt jelentkezői fogyasztóknak. Ebből kiáramlik majd a polgártársi hála sugalmazta ama szeretet és hálaérzete, amely jövőre oly kötelékkel fog minket összefűzni, hogy jóbarát-rosszbani megváltás lehet mindnyájunkra az a tudat, hogy bajainkban egymástmegértő testvérekre számíthatunk. Lehetnek és lesznek is oly esetek, amikor az egyik, mondjuk, gazdálkodó polgárnak a másik — mondjuk — tisztviselő polgár segítségére lesz szüksége. — Mily másképen állanak majd egymással szemben ők, ha tapasztalják, hogy most, a nagy viharéban is testvérek voltak és érzik, hogy ez a testvériség minden időbeni arra kötelez, hogy a magunk tehetségével egymás segítését munkáljuk. A mélyen tisztelt Elnök Úr a Gazdakör útján sokat tehet arra nézve, hogy gazdatársainkat megnyerje ennek a gondolatnak. Arra kérjük tehát a szűkölködő polgárok nevében, segítsen a vezér, a polgármester úr figyelmeztetését és kérelmét sikerre juttatni Ebben a munkában mii is teljes erővel segítünk és ha átharcoljuk ezt a nagy és nehéz küzdelmet és elnyerhetjük szeretettel teljes munkánkkal a szükségletek beszerzésének sikeres végrehajtását, megmentjük a pogárság testvéri, egymást megbecsülő érzését is s leszünk, mint voltunk itt, egymást a múlt időknél jobban megbecsülő polgártársak. Kiváló tisztelettel vagyok,gy is, mint giaszdiaköri elnökeimnek, úgy, is, mint igen sok dologban s egész városi életünkben buzgóra résztvevő, gondos polgártársunknak hálás hive: __ Gálffy Ignácz. Jó házból való fiú pincér tagnorcul felvétetik id. Mayer József Kispipa vendéglőjében. s PATKÁNY-EGÉR“ HÖRCSÖGtsUftGERTTO PRC SPSMTU 6. fWWT. N, RATÎN lABORATORlUfi ' BUDAPEST.vn.RQU,;N3iUi;Ru ’’CA 50 j Kapható Miskolczon Weidlich Pál fűszerkereskedésében. litói&ittiKiEB Miskolczon adják el terményeiket a miskolczi gazdák Gazdák értekezlet® a polgármesternél. (Saját tudósítónktól.) Előrelátó gondoskodással a városi lakosság ellátásának lehető biztosítása érdekében, dr. Nagy Ferencz polgármester értekezletre hívta össze vasárnap dételőtt 11 órára a miskolczi gazdákat, akik nagy számbám jelentek meg. A polgármester ismertette a gazdákkal a kormányrendeletet, mely szerint minden törvényhatóság kizárólag a saját területén vásárolhat gabonát, így tehát Miskolcz lakossága is csak itt szerezheti be terményszükségletét. Arra kérte a gazdákat, hogy terméseiket itt árusítsák el és ne tartsa őket vissza étitől az a fáradtság, hogy kis mennyiségekben kell azt eladni, mert máskülönben a Hadi Termény útján komplikáltara és nehézségekkel jutnia a lakosság szükségletéhez. Figyelmezteti a gazdákat arra is, hogy a maximális árnál magasabbban nem szabad terményt eladni, mert ezzel súlyos büntetés jár. Csorba József és Majoros János többi gazdatársai nevében is kijelentették, hogy készségesen tesznek eleget a polgármester felhívásának és gondoskodnak arról is, hogy a maximális árakat ne játssza ki senki. A polgármester köszönetet mondott a gazdáknak készségükért, amely biztosítja, hogy a miskolczi termés Miskolcz lakosságának ellátására fog szolgálni. Mindazok, kik felejthetetlen emlékű gyermekünknek, illetve testvéremnek Bihari Ilonkának elhunyta alkalmával fájdalmunkat részvétükkel enyhíteni szívesek voltak, fogadják ezúton is hálás köszönetünket. Miskolcz, 1916 július 30-án, ifj. Schwarz Jakab és neje mint szülők. Bihari Zsigmond mint bátyja.