Miskolczi Napló, 1918. július (18. évfolyam, 146-171. szám)

1918-07-02 / 146. szám

9 Nincs pénz a hazaérkező hadifoglyok fogadására. A közönséghez és a pénzintézetekhez (Saját tud.) Nem lehet eléggé méltatni azt a hazafias humánus munkát, amelyet azok végeznek, akik az orosz hadifogságból hazaérkező testvéreink fogadtatása körül tevékenykednek. A tiszai pályaudvaron van egy kis bódé, oda sereglenek, akik a vonattal a hosszú, kínos távollét után hazajönnek és egy csésze meleg tea, egy" kis szalonna, kenyér, néhány cigaretta, vagy szivar" várja őket. Dr. Szentpáli István polgármester, dr. Ráróczy József főkapitány és Bulyovszky Gusztáv főügyész állanak a nemes akció élén és özv. Szentmiklóssy Kálmánné, dr. Halmay Béláné, Túrok Gyuláné, továbbá Szentkirályi rendőrbiztos látják el a nehéz munkát. Kint vannak minden vonatnál, amellyel foglyok érkeznek és akár éjszaka, akár nappal megvendégelik őket. Ez év március 28-tól június hóig 1709 fogságból érkezett katonánkat vendégelték meg a pályaudvaron. Kiszámíthatatlan a jelentősége annak, ha a szenvedés teljes idegenből hazaérkező magyar meleg testvéri fogadtatásra talál. Az első percek melegségében megenyhül, eloszlik sok keserűség, amit a szenvedés oltott a lelkekbe. Nagy társadalmi és hazafias érdekek fűződnek ahoz, hogy ez az akció abba ne maradjon. Márpedig ez fenyegeti a közérdekű mozgatnak Elfogy a pénz, ami arra gyűlt egybe, hogy a hazaérkezőket egy kis meleg étellel, itallal és cigarettával fogadják, beszállnak majd a vonalról, mely a konok Golgordás földjéről hozza őket haza és amikor itthoni földre lépnek, nem lesz aki fogadja, ellása őket. Ismét a miskolczi társadalomhoz fordulunk, melynek szivét nyitva találtuk mindig, ha arról volt szó, hogy segíteni kell. — A Miskolczi Napló elfogad adományokat és eljuttatja arra a helyre, hogy élelmiszereket és trafikot vásároljanak a pénzből. És kérő szóval fordulunk a miskolczi pénintézetekhez, segítsék ezt a nemes, közérdekű akciót, melynek jelentősége van a belső béke megőrzésére, emberbaráti jellegén kívül. Hisszük, hogy* kérő szavunk nem lesz hiábavaló. * MISKOLCZI NAPLÓ Dr. Lakatos ’rigyia bemutatkozója a parlamentbe??. (Saját tudósítónktól.) Miskolcz déli választókerületének országgyűlési képviselője dr. Lakatos a napokban mutatkozott be a parlamentben. Az indemnitáshoz szólt és első beszéde olyan nagyszabású, formában és tartalomban anynyira kimagasló, hogy azt a Ház általános figyelme kísérte és megérdemli, hogy főbb részével itteni választói is megismerkedjenek. A beszéd mélyen és kitűnő hozzáértéssel foglalkozik az ország pénzügyi helyzetével és az aktuális közgazdasági kérdésekkel, a drágaság okaival, az állami jövedelmi források céltudatos kihasználásával és az adórendszerrel. Itt megkezdjük a beszéd lényeges részeinek közlését: I. — Minden államháztartásnak alfája az, hogy az állam rendes kiadása a rendes bevételekből fedeztessenek. Igaz az, hogy a rendes kiadások a háború alatt, tehát a háborúval össze nem függő kiadások is, szertelen, óriási mértékben emelkedtek épen a háború következményeiből folyó drágaság folytán. De éz úgy igaz, hogy az állam jövedelmei is majdnem hasonló arányban növekedtek és hogy az államnak módjában van rendes jövedelmeit is oly módon emelni, hogy rendes, tehát békefeladatainak költségvetését egyensúlyba hozhassa. Hogyha már most nézzük azt, hogy az 1917—1918-iki költségelőirányzatot, amely a bevételi oldalon a tényleges számokat, tehát nem a béke előtti számokat, hanem már a béke után a háborúban várható bevételi többleteket is elszámolja, akkor arra a sajnos eredményre kell jutnunk, hogy a magyar államnak pénzbevételei a háborúban nem emelkedtek abban az arányban, amiint az országnak a háború alatti jövedelmei fokozása folytán elvárható lett volna. Az utolsó békeköltségvetésben, 1913 ban az állam összes jövedelmei 1834 millió koronát tettek ki. Az 1914—15. évi költségvetésben ez az összeg 1953 millió koronára emelkedett, míg az 1917—18. évi előirányzatban, amely az összes háborús fogyasztási adótöbbleteket elszámolja, amely elszámolja a jövedelmi adót, a felemelt vasúti tarifákat, a hadinyereségadót s a többi ebben várható jövedelmeket is, a bevételi összeg mindössze 2616 millió koronát tesz ki, szóval a békeösszeghez képest.0°/« emelkedést. Nem akarom, nem is lehetném, hogy Magyarországot a hatalmas vagyoni erővel bíró Angliával összehasonlítsam, de példaként említhetem fel, hogy Angliának háborús rendes jövedelme — mert hiszen a kölcsönökre később fogok rátérni — a békeösszegnek több mint nyolcszorosát teszi. Németország rendes jövedelme is a háborúban háromszorosra emelkedett. De ha mindezen analógiáknak helyessége Magyarországra nézve kétségbe vonatnék, egy más számmal is szolgálhatok a legutóbbi olasz költségvetés adataiból. Olaszországnak rendes bevétele a háború alatt a békeszámokkal szemben 90°/o-ra emelkedett, tehát úgyszólván a duplájára. Nem hiszem, hogy valaki is állíthatná azt, hogy Magyarország anyagi ereje e tekintetben Olaszország mögött lényegesen hátramarad. Mi az a konklúzió, melyre mindezen fejtegetésekből jutni akarok? Mindenekelőtt az, hogy Magyarországnak adózó ereje nincsen kellően kihasználva. Meg akarom állapítani azt, hogy Magyarországon az emberek nem fizetnek annyi adót, mint amennyit fizethetnének, Magyarországon az egyenes adók rendszere még nincs annyira kifejlesztve, amennyire a háborúban ezt kifejleszteni kell. Magyarországon az egyenes adót, a jövedelemadót, kereseti adót még nagy részében messze eltérőleg szabják ki attól az összegtől, amit az illető adóköteleseknek a fennálló objektív törvények értelmében fizetni kell. Majd arra is rá fogok térni, ha érdekli a t. képviselőtársamat privátum, hogy a szeszkartel megadóztatásánál van e annyi kívánni való, mint az egyes adóknál. Nézetem szerint egy erősen szociális irányban kiterjesztett adórendszerre van szükség, mert szerény nézetem szerint a radikalizmust, a szocializmusnak felforgató és utópisztikus elveit csakis homeopatikus kúrával lehet meggyógyítani, tehát csak a szociális elvekből megvalósítható eszméknek tényleges életbeléptetésével, s az én nézetem az, hogy ere egyetlen terrénum sem alkalmas annyira, mint épen a helyes adópolitika. Az a vád, amit a késő római császárság költője, Lucanus mondott, hogy bellum utile multis, sokaknak hasznos a háború, s nem szabad, hogy társadalmunkban megismétlődjék. Áttérve annak a költségelőirányzatnak egyes tételeire, mely a hadi nyereségadót és jövedelemadót az 1917—18. évre előirányozza, ott egy számot találok: a jövedelemadót, vasúti hadi adót és a hadi nyereségadót várható eredményük-ket! 170 millió koronában előirányozva. Teljes tudatában vagyok ugyan annak, hogy egy költségvetésnek bevételi oldala a kormányra nézve nem kötelező és csak öröme lenne a kormánynak, ha az előirányzott összegnél jelentékenyen nagyobb volna az adó eredménye, de mégis a költségvetésbe feltett ezen összeg a kormány becslését mutatja ezen adók várható eredménye tekintetében. Én merem állítani és azt hiszem, a 1. képviselőhöz több tagjánál helyeslésre fogok találni, hogy Magyarországon tíz ember található, kiknek ha jövedelmük és hadi nyereségük után teljesen igazságosan adóznának, egymaguknak 170 millió koronát kellene fizetniük. Hol marad akkor az egész., ország többi lakója.?. A Bródy és Weisz cég fél klgr. teát ajándékozott a visszatérő foglyok számára. Az adományért ezúton mond köszönetet a fogadó bizottság. — Liszt- és kenyérjegyek kiosztása. A július hó 8 tói kezdődőség érvényes liszt és kenyérjegyek kiosztása folyó hó 2-ánkedden megkezdődik. A liszt- és kenyérjegyeket a lisztigazolvány felmutatása mellett mindenkinek a ránézve illetékes kerületi lisztüzletekben lehet legkésőbb folyó hó 7-ig átvenni. Igyekeztek minden jogosult család lisztjegyét fenti helyen és időben kiváltani annyival is inkább, mert július hó 7-ike" után a jegyek már csak a közélelmezési ügyosztályban kaphatók ki, ahol a tömeges jegykiadás már lassabban lévén lebonyolítható, a közönség összetorlódása elkerülhetetlen. Miskolcz, 1918 június hó 29. Dr. Szentpáli, polgármester. KaUK július 2. Az Országos Diákszövetség finnegélye. Tegnap vasárnap délután tartotta az Országos Diákszövetség vándorgyűlését Miskolczon, melyre Diákszövetség pesti és vidéki (Kolozsvár, Kecskemét, Eperjes stb .) tagjai is eljöttek, hogy a nagyjelentőségű mozgalomnak megjelenésükkel még nagyobb eredményt biztosítsanak. A református gimnázium termében egy begyűlt közönséget és a vendégeket meleg szép szavakkal üdvözölte dr. Szentpál István, polgármester. Igazán örülünk annak, hogy polgármesterünk ilyen meleg szeretettel és emberbaráti megértéssel karolta fel ezúttal is ezt a fontos mozgalmat, biztosítván ezáltal a Diákszövetség ügyét Miskolczon is A jól sikerült ünnepély zenei produkcióit Beethoven C-moll triója vezette le, melyet Győry Nagy István, Dénes Imre és Pazar Béla adtak elő nagy rutinnal és lendülettel. Bihary Mariska Juleány, Muraközy Gyula „Erő“ c. költeményét adta elő nagy intelligenciával és meleg közvetlen deklamálással. A jelenvolt szerzőt is melegen ünnepelték, Musil Izabella kitűnően lévén diszponálva zajos sikerekkel adta Arditi Csókkeringőjét és Dienzi ismert Lilomszál c. dalát. Bájos megjelenése, nagy fejlődésnek indult koloratúrját a szűnni nem akaró taps jutalmazta. A zongorán dr. Bodnár Gyula kísérte finom rutinnal. Balogh Luca, Beethoven , dar Románcát és Händel Adér szonátáját megértéssel és klasszikus emélyedéssel játszották el, sivel azt bizonyíthatta be, hogy kiképzése már az öntudatosabb és egyénibb művészi alakítás területeire lépett át. A zongorán Pazar István ura kísérte a stílusnak megfelelő komolysággal. A műsornak értékben kétség kívül legkimagaslóbb pontja dr. Ravasz László kolozsvári teológiai tanár beszéde volt. Nagyon ritka dolog az szónokoknál, hogy a szónoki tehetség és az előadottak belső tartalma teljesen födjék egymást. E kiötlő teljes harmóniája igen ritka dolog, dr. Ravasz László tegnapi beszéde mégis azt mutatta be nekünk és így kétszeresen élveztük közvetlen szónoki erejét, mint benső haralomban oly gazdag beszédét. Az ügy mély szereldétől áthatva rámutatott arra, hogy a serdülő ifjú lelkű időt a szülői házban kapott szereteten kívül a barátság iránti vágy is mozgatja, mely csak úgy elégítheti ki teljesen, ha ezt a barátságot oly tiszta alakban kapja, mely a serdülő ifjú alapjában véve ideális lelki világának teljesen megfelel. Azt amit az iskola nem adhat teljesen — a lélek nevelését — azt egészíti ki a Diákszövetség ügye, mert meg akarja óvni az ifjút attól, hogy a „Stusan és Drang“ veszedelmes lejtőin járva a szenvedélyek sötét kavarnáiba bele ne essék. Ismerje fel tisztán saját értékét hogy beválthassaazokat az ígéreteket, melyeket a háború által megtisztult jobb jövőtől várnunk kell. A kor szánalmas és szen Os materializmusában megőrölt emléseitől nem várható a jobb jövő — hát az ifjúságé a feladat, hogy az erkölcsi értékeket ne csak felismerje, de meg is valósítsa, minek pedig" nehéz próbája az önlegyőzés.