Miskolczi Napló, 1918. augusztus (18. évfolyam, 172-196. szám)
1918-08-01 / 172. szám
Csütörtök, augusztus 1. MISKOLCZI NAPLÓ 3 Szeptemberben választják az úz alispánt és a sajószentpéteri főszolgabírót. A főispán emlékbeszéde Lévay Józsefről. A vármegye rendkívüli közgyűlése. (Saját tudósítónktól.) Borsodvármegye törvényhatósági bizottsága ma rendkívüli közgyűlést tartott, melynek két érdekesebb tárgya volt a Zita királyné előtti hódoló felirat és a megüresedett alispáni, sajószentpéteri főszolgabírói és egyéb megüresedő állások betöltése feletti határozat. Bottlik József főispán délelőtt 11 órára nyitotta meg a közgyűlést, melyen a bizottsági tagok nagy számban jelentek meg. A főispán Lévay Józsefről. Mielőtt a tárgysorozatra tértek volna, megemlékezik arról a veszteségről, mely a vármegyét Bónis Bertalan halála után újabban érte Lévay József elhunytával A költőt ezzel a hangulatos gyönyörű beszédben méltatta a főispán: Tekintetes törvényhatósági bizottsági közgyűlés ! Alig pár hete, hogy boldogult alispánunk, elmúlása felett való gyászunknak adtunk itt ünnepélyesen kifejezést s immost Lévay József halálát siratjuk. Bár életutján eljutott az emberi kornak csaknem végső határáig, elhunyta még sem hat a természet rendje adta megnyugvással, mert az ezüst fürtü aggastyán szelleme ifjú erőben csillogott, lantjának utolsó akkordjai is tisztán és nemesen zengettek s igy halála a szellemi erőnek egy frissen buzgó forrását zárta el örökre. Költészetének fája történelmi idők talajában borult virágba s e dús talajból megtermékenyült fa gyümölcsei méltóak, lettek pompázó virágaihoz., va volt az utolsó élő a klasszikusok közül, Petőfi, Arany, Tompa kortársa, a régi iskola egyik mestere, kik nem az érzelmek túltengésében, beteges sirámokban, vagy a közönséges perverz realizmusában keresett költői érvényesülést, hanem harmonikus lényének természetességéből, soha nem halványuló idealizmusának tisztaságából merített eszmét és gondolatot. Nem vulkán, melynek sziporkázó lávája perzsel és messze világit, inkább liget, melynek szelíd árnya enyhet ád; nem végelláthatatlan tenger, mely megdöbbent tükrének végtelenségével: virágok közt folydogáló patak, melynek kristálytiszta vize felüditi azt, ki belőle merit. De mert természetes volt és lantján az örök emberi érzések csendültek meg, örökkévaló marad. • Halálával a költő bevonult a magyar irodalom pantheonjába, a közélet emberének emléke azonban a miénk, a vármegyéé, melynek annal esetben tovább él, mert amint költészete az egész országé, úgy közéleti tevékenysége csak a mienk, a mi vármegyénké. Harminc évig forgatta a főjegyzői tollat, mely az ő kezében aranytollá varázsolódott, utóbb pedig a vármegye első tisztviselője lett. Ha verses kötete szépséges lelkének tükre, úgy a vármegye levéltára ernyedetlen munkásságának, éleslátásának, a vármegyéhez való mélységes ragaszkodásának gazdag tárháza. Közéleti tevékenységében is olyan volt, mint költészetében. Jóság, természetesség és közvetlenség voltak jellemének alapvető vonásai, szigorú leírája önmagának, de elnéző másokkal szemben, ki szellemi felsőbbségét sohasem éreztette. Abban az időben, midőn ő a vármegyét szolgálta, a vármegye közéleti szellemét még atavistikus hagyományok hatották át, melyek galambszivét nem egyszer sebezték meg, de ő felülemelkedett az egyéni szempontokon, előtte csak a nagy közérdekű cél lebegett, melynek munkásságát áldozta s dolgozott tovább keserűség nélkül, csüggedés nélkül, mig végre a vármegye országos nevű fiát, a baccalaureátus akadémikust az alispáni székbe ültette. Immár közel egy negyed százada távozott az alispáni székből, hogy munkaerejét teljesen múzsájának szentelje, tisztviselői munkássága azonban eredményeiben tovább él és mindenkor példája marad utódainak a főjegyzői és alispáni állásban. Most már ott pihen szülőföldjén a sajószentpéteri domboldalon, hová haladásának utolsó sóvárgásával vágyakozott. A vármegye ez utolsó évtizedekben legnagyobb fiát vesztette el benne, kinek hire túlnőtt határain s kire késő nemzedékek is büszkélkedni fognak. Mi pedig működésének élő tanúi emlékezzünk meg róla e teremben, ahol annyi sikert aratott és amely nem egyszer visszhangzott az ő dicsőségétől és szenteljük a fájdalomnak egy sóhajtását az ő elmúlásának. Mennyi terményt köteles beszolgáltatni a vármegye? Bejelentette a főispán, hogy a Budapesten megtartott közélelmezési tanácskozás eredményekép a megyét 530 nagyon búza és rozs beszolgáltására kötelezték és ebben már a prémiumos búza is benne van. Tavaly 1400 waggon termény beszolgáltatására kötelezték a megyét, most azonban a rossz termés miatt kell a kontingens leszállítani. Ezen kívül 100 waggon árpa beszolgátására is kötelezték a megyét, de miután erre képtelen a megye, tehát búza, vagy kukorica is szállítható helyette. Ezzel szemben rekvirálni nem fognak és igy a közönség meg lesz óva a zaklatásoktól. — Köszönetet mond dr. Nagy Ferenc államtitkárnak, aki sokat tett azért, hogy a megye kontingense igazságosan, de méltányosan állapíttatott meg. Jelenti, hogy eljárt a vetőmagellátás ügyében is. Nálunk nem lesz vetőmag és eljárt a földmivelésügyi minisztériumnál is, ahol megengedték, hogy a megyei szövetkezetnek joga van azoktól, akik legalább 2 éve nemesített búzát termelnek, a makszimális áron felül 10 koronával. A nem nemesített búzát makszimális áron felül 5 koronájával vásárolni vetőmag céljaira, a haditerménynek bejelentett készletekből is. Felkéri azokat, akiknek feleslegük van, jelentsék be azt a szövetkezetnek, hogy a vetőmag céljaira felhasználhassa. A közgyűlés megéljenezte a megye érdekében hűségesen dolgozó főispánt és Mocsáry Lajos indítványára elhatározta, hogy Lévay József emlékére mondott gyönyörű, költői szépségekben gazdag beszédét jegyzőkönyvben megörökíti. Megyei átiratok betegápolása következett. Hódolat a királynénak. Dr. Görgey László főjegyző ismerteti Zombor város a Zita királynéról terjesztett rágalmak ügyében és előterjeszti az általa szerkesztett hódoló feliratot, melyet más helyen közlünk. A közgyűlés — főispán beszéde után — egyhangú lelkesedéssel elhatározta a hódoló felirat elküldését. Dr. Görgey László főjegyző ismertette ezután Mocsáry Lajos indítványát, hogy az üresedésben lévő választott tisztviselői állásokat a legközelebbi évnegyedes rendes közgyűlésben töltsék be. Mocsáry Lajos megindokolja indítványát, melyet — az állandó választmány javaslata alapján — elfogad a közgyűlés. E határozat értelmében a szeptemberi közgyűlésen az alispáni álláson kívül betöltik a sajószentpéteri főszolgabírói állást és az egyéb megüresedő állásokat is. Hírek. — Nagy Kálmán honvéd négy árváján minden jó ember igyekszik segíteni. Az apátián, anyátlan maradt árvák részére hozzánk újabban ezek az adományok érkeztek: Rónay Sándor 20, Pollák Lajosné 30, Buchhalter Ignác 30 korona. Ifjú Nagy Péterke, ifjú Nagy Miklós, Nagy Ella, Karolin és Lili, megtakarított pénzüket, 40 s koronát adják a kis árváknak — amint a jólelkü kicsinyek írják — »a Miskolczi Napló által meginditott igazán nemes szivü gyűjtés gyarapításához.“ — Bacillus-tenyészet a Sörház és a Hunyadi utca sarkán. (Levél a szerkesztőhöz.) A város már régebben elhatározta, hogy a Sörház- és Hunyadi utcákkal párhuzamosan futó Szinva-ágat betömeti. Ebből a jó lélekkel meghozott, de persze végre nem hajtott határozatból aztán egy , a város közepén végig futó éktelen nagy szemétterep virágzott ki, mert a nyílt meder kitűnő szemétlerakodó helynek bizonyult és éktelenségét még a gyim-gyom és dudva áradat sem képes elleplezni. Nem baj. Háború van. Az igényeket le kell fokoznunk, legyünk türelmesek. — De most a Sörház utca elején, a Nemes-féle gyógyszertár előtt az üres mederben, a díszes szeméttömegben valami igen gyanús eredetű lé (a víz nevet bajosan érdemelné meg) kezd dagadozni és áradozni s főképpen bűzleni. Hogy ez a szennyes, mocskos lé illatosabb-e, vagy a pár lépésnyire levő sarkon álló szemétgyűjtő láda tartalma, mely ősi szokáshoz híven inkább a láda előtt szétgórva terjeszti az egészséget, mint benne a ládában, — ezt már egy szagbizottságnak kellene eldönteni. Mi,a—te környéken lakók — már úgy beleszoktunk ebbe a gyönyörűségbe, hogy a különféle szagok között már nem is tudunk különbséget tenni. A köztisztaság és a közegészség érdekében kérjük a várostól a lehető leggyorsabb intézkedést ezen a két kitűnő bacillus központon. Ha nem is tudja most betemetni a medret, legalább ennek a gyanús lének az eredetét kutassa ki és fojtsa el. Ennyivel — még háborúban is — tartozunk embertársaink egészségének. Szerkesztő urnak régi hive: L. A. — A városok és mozik. Timeo Danaos... A kormány valóságos görög ajándékot akar adni a városoknak, amikor odakinálja nekik az államosított mozit. A vidéki városokra egyre több állami feladat elintézését rója az állam s a kormányok be is látták, hogy ezért a városokat kárpótolni kell. Eddig pénzt kaptak a városok, most pedig mozit kapnak. A városoknak egyértelműleg vissza kellene utasítani ezt az ajándékot amelyre kétség kívül rá fognak fizetni. Arról beszélni sem érdemes, hogy a városok házikezelésbe vegyék a mozikat, hiszen a műsorok összeállítása kellő rekláma technikai feladatok megoldása a közönség igényének és szeszélyének szolgálata mind olyan feladat amit bürokratikusan elintézni csak ritkán lehet úgy, hogy ebből a városoknak jövedelmük is legyen. Maradna még jövedelmi forrásnak a mozik bérbeadása. Egy két évig kétségtelenül akad bérlő, de azután csakhamar ki fog derülni, hogy az állami filmet a kincstárilag előállított kincstári darabokat meg nem nézi senki, moziba menni egy újabb adó lesz melytől a közönség undorodik a városnak ajándékozott mozira tehát nem arad bérlő. A város hiába rendeli be moziját, nem lesz belőle jövedelme. Értesülésünk szerint több város közgyűlése előre vissza is utasítja ezt a nem kért kétes értékű és veszedelmes ajándékot. A Borszent Jrikó, Molnár Jenő és Bér Dezső népszerű és egyben magas színvonalú hetilapjának legújabb számát főképp a nagysikerű illusztrációk teszik nevezetessé. Egész sereg kitűnő rajzolónk művé ékesíti a lapot, többek közt Garai Ákosé, Fejks Jenőé, Pólya Tiboré, Zorád Gézáé. A végig elmésszes szöveg ezúttal is a Borsszem Jankó neves írógárdáját, Aczél Endrét, Gécs Demetert, Jászai Horváth Elemért, Molnár Jenőt, Somlyó Zoltánt stb. dicsérik. A Borsszem Jankót példátlan szeretőjébe fogadta a magyar közönség és a háború alatt csak még jobban megkedvelte. Egyes számára 80 fillér, előfizetés negyedévre 100. Kapható minden pályaudvaron és trafikban. Kiadóhivatal: V., József tér 13. Clemenceau nyilatkozik a németek visszatanulásáról. Budapest, július 31. (Rotterdam) Clemenceau tegnap kijelentette, hogy Paris mindaddig veszélyeztetve van, amíg Soissons német kézen marad. Clemenceau ma nyilatkozik részletesen a hadügyi bizottságban a németek viszszavonulásáról.