Miskolczi Napló, 1919. július (19. évfolyam, 149-174. szám)
1919-07-01 / 149. szám
s Itt — mint a jegyző mondja— románok jártak. Május 20-án a román százados levelet írt hozzám, amelyben este 6 órára egy fiatal, érintetlen leányt követelt. Itt van a levél, tessék megnézni. — Ich ersuche Sie — németül követelt a százados. Ugyancsak nálunk történt az is, hogy egy terhes asszonyt megbecstessei lettek a románok. Belsöböcs-Külsöböcs Május 23-25 Érzik az alacsony, megpörkölt zsindelytetők szaga. Egy ház mellett megyünk , az elmúlt tűzről csak négy üres fal maradt meg. Az utcai harcok minden nyoma meglátszik a falyo. A házkon ezer golyószekitotaluk, az ablakok beverve és csak itt-ott vannak beragasztva félszeg papirdarabokkal, melyeket kalendáriumokból téptek ki reszkető kezek. Gránátból bedöntött vályogfalak és megtépázott fák. A gránát vágta tölcsérek vizében a falu két-három árva kacsája lubickol. Át nézünk a templomba. Pünkösd ünnepe. Fekete ruhában, komoran állitnak a magyarok. Az úrasztal felett lemosolyog a kék ég a gránáttól szétroncsolt tetőn. Mikor kimegyünk a templomból, utánunk zúg a kormos falak mentén a zsoltár: „Erős várunk nekünk az Isten!* — Ebben a faluban a csehek három millió korona értékű holmit raboltak el. Lovat, marhát, disznót, lisztet. Ma ez a két falu éhezik, de az ott maradottak az élethez való görcsös ragaszkodással dolgoznak hogy ■el ne vesszenek. Dolgoznak magáért és másokért. Sajószentpéter Ahogy a község felé megyünk, feltűnik, hogy a mező felett egy sereg" varjú kering és egy helyre leszáll. Aria tartunk. A csalamádé között magános hulla fekszik. Csak a bal karja van meg, csuklóján egy olvasó. A feje be van szakítva s az agyvelő földdel kevert szürke kocsonyája kiloccsanva. Pitykés mellénye még rajta van, de jobb lábaszáráról a csontig le van faragva a hus. A cipőm sarkára véres hús cafat ragad. A combról lemetszett kisebb nagyobb húsdarabok a hulla körül hevernek. Fényképet készítünk szegény javakorabeli földművesről és ■eít emeltetjük. A községben kirabolt és kifosztott lakások. Az egyik vezető azt mondja, hogy ő majd mutat valamit. Megyünk a sajószentpéteri malomba. Bemegyünk a molnár szobájába. Az összetört és felborított bútorok között a szobában ott áll egy ágy, kuszált és tépett ágyneműn megaludt vértenger ijesztő tömege. A szoba padlója is féket élik a vértől Pultokon, falon véres kezek nyoma. Ruhadarabok és iugfoszlányok, mindenütt vér, vér! A vezetőnk öreg parasztember, a szakadozott, elcsukló hangon magyarázza : — Ebben a nyoszolyában harminchét embert végeztek ki a csehek. Te is bolseviki vagy, azt mondták annak aki nekik nem tetszett a faluban és idehozták. Ez volt a vesztőhely. Felhőra verték őket, kínozták őket, aztán egyenként az ágyba hányták, aztán meg összeszurkálták őket a bagnétjukkal. Gálád banda volt ez kérem, — mondja halkan, panaszosan sóhajtozva az öreg és titokban könyet morzsol szét szemében kérges hüvelykével. A cseh megszállás útját véres illemök jelzik. ■i ^ '•JlP.. MISKOLCZI MUNKÁS Miről beszélnek Párisban? Nincs jellemzőbb fokmérője a társadalomnak, mint a napisajtó. A nagyképű, lepedőnyi francia lapok hasábjai előttünk akiknek sajtója már átesett a kommunizmus tisztítótüzén, mosolyraindítóan naivak és borzasztóan hazugok. Miről írnak? Milyen irányba akarják terelni a francia nép érdeklődését? Az egyik képviselő úr azon panaszkodik, hogy a hadsereg irodában ülő vezérei nem fordítanak kellő gondot a hadsereg kívánságainak teljesítésére. Természetesen százszor hivatkozik a francia gloirra, amelyet ez a hadsereg növelt nagygyá. Taris városa ujjong, hogy a hadseregfőparancsnokságtól megkapta a hadikeresztet. Naiv fogás, amikor ilyen műujjongással kell leplezni azt a hangulatot, amely a munkásságban naponként erősödik. Mert a francia sztrájkmozgalmakról is közöl tudósítást a Journal. A munkásságot a drágaság, új fogyasztási adók, a népek önrendelkezési jogának, különösen a hősiesen küzdő magyar és orosz proletárok államának látogatása, a leszerelés lassúsága annyira elkeseríti, hogy az általános sztrájkra való előkészületek naponként fokozódnak Nem igaz tehát az a beállítás, mintha a francia sztrájkmozgalmak szórványos jelenségek volnának s bérkérdésekre volnának visszavezethetők. A III Internationálé gyűrűje mind acélosabbá kovácsolódik. A francia munkásság egységes határozatban foglalt állást Nissen Lewiné kommunista vezér kivégeztetése és a Scheidemann-kormány egész szocialista ellenes politikája ellen. Meszié Klemenszó még uralkodik ugyan a parlamentben és „energikus közbeszólásaival egyszerűen észretéríti az okvetetlenkedő szocialista ellenzéket, de a szavazatok aránya mégis 276 — 137 minden elvi kérdésben, a szocialista „kisebbség“ tehát már a parlamentben sem olyan kicsi. A parlamenten kívüli erők pedig készülnek a nagy küzdelmekre, amelyek színpada sohasem az osztályállamok parlamentje, de a munkásparlamentek, a szakszervezetek, pártszervezetek voltak. A francia föld dübörög már a felsorakozó munkásmilliók lába alatt, az urak azonban még mindig kis játékocskáikat űzik. A belga király és a holland királynő nagyképű, udvariassági bókoktól csöpögő szólamokban tetszelegve, „népeik nevében“ közöntik s biztosítják egymást további örök barátságukról. Mosolyogtak gyermekjátékok. S a Journal az orosz vörös hadsereg legnagyobb győzelmei idején megengedi magának azt a luxust, hogy „Trockij vig matrózairól, mint egy alávaló rablóbandáról emlékezzen meg.. Ezzel akarják Párisban a kapitalizmust megvédeni? Ez a kapitalista sajtó ! S ilyen volt nálunk is. Régen... — Igen, a két nővérével és anyjával együtt. Utoljára estefelé láttuk őket a rákospalotai erdőben, ahová a sztrájk alatt mindennap kirándultak. A nagy sereg lángra ráborult a sűrü akácfürtök fehér mennyezete és mohón szívták magukba az illatos levegőt. Háromhetes háborújuknak máris van egy nagy vívmánya, az egészségük. Arcuk bőre megbámult, a nap csókjaitól, a járásukban ismét rugalmasság van, a kedvük kivirágzott, kenyérgondjuk nincs, a testvérszakegyletek támogatják őket, de állandóan küldenek pénzt magános emberek is, akiknek semmi közösségük nincs a sztrájkolókkal, csak a becsületes érzés . . . — Hát nem félnek, hogy külföldről hozat a gyár munkásnőket? — kérdeztük tőlük. — Óh, a külföldön még jobban vannak szervezve a munkásnők. — Hát maguk között nem akadt még sztrájktörő ? — Nem Mi egymásért küzdünk. — És mit csinálnának, ha mégis akadna ? — Agyonütnénk ! — volt a rövid válasz. úgy tetszett, a lányok nem pazarolnak több szót erre a feltevésre, de arcukon végig vonuglott a harag, ahogy ez a gondolat megakadt a képzeletükben. Erősen esteledett. Az akácerdő felszabadult és az akácvirágok egész lelkükkel illatoztak. A forradalmár lányok is hazafelé indultak, egymásba fogóztak, összefonódtak és munkásdalokat énekeltek ballagó tokban Nótázásuk felverte az erdő csöndjét és mikor már messzi voltak, akkor s hallottuk a forradalmi dal legkusabb akkordját : „Ínség s nyomor velünk !■“ A kispolgárság ideológiája — a polgári pacifizmus, mindenekelőtt azonban a szocialista frázisok. Forradalom - de :nem nagyon hamar.“ Harc az ellenforradalom ellen -- de „nem kell megijeszteni a burzsoát.“ Szocializmus — de „kétszáz év múlva.“ A népek testvérisége — de : nehogy a szövetséges bankárok megsértődjenek. Csak a forradalmi kommunizmus frázismentes. Régi munkásforradalmak Újpesten a gyári kürtök között az első forradalom 1943 tavaszán játszódott le. 700 leány és 150 asszonyált a gyárépület előtt, pörbeszáll a gyár munkára hivó szavával és Jiej igérel meg nem mozdul. A gyár az újpesti jutafonógyár, a dacos munkástömeg pedig a sztrájkolok. Három hete tart már a harc. A jutagyár nagy műhelyében, amikor a munka megkezdésének ideje elérkezett 150 fonólány megállt a gépek előtt, a feldolgozandó kócanyagot ellökte magától és üzenetet, küldött a gyárigazgatónak, hogy addig nem dolgozik, míg keresetüket nem javítják, a munkaidejüket nem rendezik, amíg arról nem biztosítják őket, hogy a mesterek és mesternők nem pofozzák és nem rugdossák tovább a tanulókat. Ez a rezisztencia mód nélkül felháborította a gyárvezetőséget, az ultimátumra faktummal felelt, amit igy adott tudtára a munkafelfigyelő a lázadóknak : — Mind... mind el van csapva! A lányok, a felenkek, akik egyébként óvják sovány kenyerüket is, e válaszra nekibátorodtak és — mire kikerültek a gyárból, 850 munkásnő üzent hadat ellenségének, a juta gyárnak. A forradalmár lányok és munkásnők egytől egyig szervezett munkásnők voltak. Szakegyletük volt Újpesten a Gyár utcában, ahol szünet nélkül nevelték őket a szocialista munkások öntudatosságára. Először itt a szakegyletben találkoztunk a sztrájkolókkal. Két nagyteremben gyűltek össze valami hatszázan. A sztrájkbizottság tagjai, — majdnem mind leány — ismertették a sztrájkolók követeléseit. Egy újpesi munkáslány, a szocialista nők vezéralakja, egyszerű előadással a következőket mondotta: — Mi a régi bérekért küzdünk. De ebben benne van a bérharcnak az a célja is, hogy bérfelemelést követelünk. Másfél év óta tűrhetetlen a helyzetünk. Heti keresetünk hónapról hónapra szállott alá, az utolsó hetekben már alig kerestünk hatnyolc koronánál többet. Nekem például az utolsó hétben 7 korona keresetem volt . . . — Mennyi volt a régi keresetük, amiért most harcolnak? — A nagyobb gépeknél kerestünk 2 korona 60 fillért, a kisebbeknél 2 korona 20 fillért. — És bíznak benne, hogy megadja a követelésüket a gyár? — Meg kell hogy adja, elszántak vagyunk és készek. Majd haraggal csattant fel a leányagitátor hangja: " Akár így, akár úgy pusztulunk el, nekünk mindegy. A munkásnők akkori nagy törekvése, élet halál küzdelme : 1 forint 10 krajcár és 1 forint 30 krajcár megkeresése. És ezért bevitték a gyárba ifjúságukat, kincstermelő izmaikat és felajánlották a küzhödt gépeknek egészséges tüdejüket. Dehát megbízta a gyár ezt a nagy bérfizetést, amelynek nem szabad megrázkódtatáson keresztül menni? Valóban nagy ínség lehetett a gyár vezetőségének vidékén: 1912 ben hét igazgatósági tag kapott 30465 korona jutalékot, a gyár munkásainak pedig kifizettek 14000 korona bérösszeget. Hét ar az ezer munkás ellen. A szakegylet másik helyiségében egy sereg tapsoló lány volt együtt. Egymás mellett ültek, egymáshoz szorultak és valamennyi arca sugárzott a különös mosolytól Előttük egy gyerekleány hajlongott és megköszönte a tapsokat és újra verset szavalt. Proletárköltemény szállott a sztrájkolók felé. A munkás szenvedéseiről, álmairól, jobb jövőjéről szólott a vers és a gyermekleány hévvel, tüzes mozdulatokkal szavalta a költeményt — Ez a kislány is sztrájkol? — kérdeztük. Kedd, Julius 1 Be a Vörös Hadseregbe ! ♦♦♦ Kik tartoznak bevonulni ? 622—31. hadműveleti általános mozgósítási rendelet értelmében bevonulni tartoznak : a) az üzemi szolgálatban álló ipari, kereskedelmi, mezőgazdasági alkalmazottak, b) önálló iparosok, kiskereskedők, mezőgazdák, akik nem alkalmaznak fizetett munkaerőt, c) közép és főiskolai hallgatók, d) vasutasok nem vonulnak be. A postai és távirdai emberek, míg részletes intézkedést kapunk, nyolc napi haladékot kapnak. Gödri, s. k., pótzászlóaljparancsnok. Kenderes, s. k., kormn. tan. biztos. Nem vonulnak be a vasutasok, bánya- és kohómunkások. A vasutasok, valamint a bánya- és kohómunkások sem a sorozáson megjelenni, sem pedig bevonulni nem kötelesek. Miskolcz, 1919 junius 30. Kenderes Fál, Borsodvármegye kormányzótanácsi biztosa.