Miskolczi Napló, 1920. április (20. évfolyam, 77-101. szám)

1920-04-01 / 77. szám

2 APOLLO URÁNIA Március 31 én Március 31 én és április 1-én és április 1-én tra­ isszák felv. Flohr. 1-dk főútj­án. • *10 M ■■■ r m W N * d 'S “c ^ VJ 4«S O CO S X5 •• 01 Emn JA JSm ® DO c «S g -g ewe -ta -co -Z * -ff­­ Q 50 «35 I SZÍNHÁZ Műsor : Szerdán : Bíboros. Csütörtökön : Leányvásár. Pénteken nincs előadás. Szombaton délután : Csárdás­királyné, este : Lili. A színházi iroda hírei : — Bíboros. Parcer világhírű színműve szerdán este van mű­soron, a címszerepben Palágyi Lajossal. — Leány­vásár. Jacobi kiváló operettéje csütörtökön este kerül színre. Tom Migless szerepét Tóth Béla, a társulat szép hangú bari­tonénekese játsza. Helvey, Szécsi, Lóránt, Gáspár és Rónai a többi szereplők, élv. Pénzfelülbélyegzés — áralakulás* írta : Wittich Andor. I. Az u. n. kékpénz felülbélyeg­zése, az 50 százalékos kényszer­­kölcsön a fogyasztók azon vára­kozását érlelte meg, hogy a szörnyűséges áremelkedés végre megáll, sőt visszaesik. A pénz és áru egymáshoz való viszonyát vizsgálva, erre a követ­keztetésre kell jutnunk. A pénz­bőség, az elértéktelenedett pénz az áru értékét felszökteti. A papír­­bankóból sok kell, hogy kevés árut vásárolhassunk. Ha már most a papírbankó készlet felére csök­ken, a kereslet mérve, mohósága is gyengül, az árukínálat nem lehet oly rá tartós többé, mert a fogyasztás tartózkodóbb, mindez árcsökkenéshez kell hogy vezes­sen. Azok, akik így okoskodnak, még ■iöbb érvet is felsorolnak az áresés iránti várakozás indokoltsága mel­lett. Azt mondják, hogy a pénz­felülbélyegzést megelőző egész­ségtelen áruhajsza mesterségesen felszöktette az árakat. Napról­­napra, sőt óráról-órára emelkedtek az árak az elsőrendű közszükség­leti cikkekben. Ezt az emelkedést nem a termelési önköltség fokozó­dása idézte elő, hanem egyszerűen a pénzdevalvációtól megfélemlített árutulajdonos autokratizmusa, az „annyiért adom, amenynyiért ve­szik“ elvnek könyörtelen érvénye­sítése. A fogyasztó az éhhaláltól, megfagyástól való félelmében két­ségbeesett erőfeszítéssel törekedett előteremteni a vásárláshoz szük­séges pénzt, egész a lerongyoló­­dásig, ami ahhoz vezetett, hogy a fogyasztó eljutott a végelgyengü­léshez. Mindebből tehát — így okos­kodik a fogyasztó — az követ­keznék, hogy az áraknak esniök kell, a mesterséges árfelhajtás lét­oka megszűnt, az árutulajdonos megtalálja számadását akkor is, ha leszállítja az árakat. Még tovább megy ebben az irányban okoskodók érvelése. Azt mondják, a pénz nem devalváló­dott, a bankótulajdonos feb­ben 4 százalékra helyezte el a pénzét az államnál, magasabb kamatot kap, mint eddigi betétek után. A valuta máris javult, — fűzik to­vább az eszmemenetet — a ko­rona értéke a külföldön emelke­dett, következéskép pénzünk vá­sárló ereje megnőtt, már nem adok annyit az árudért, te árutulajdo­nos, szállítsd le az árakat! Ezzel szemben egy másik ér­velés is hallszik. Azt mondják az ellenérvek felsorakoztatói : szép, szép, csakhogy az áralakulást nem lehet egyoldalúlag a pénz és áru­­mennyiségének egymáshoz való viszonyának szembeállításával meg­­fejteni, elintézni. Az áringadozás a termelés helyzete, anyagkészle­tek, munkabérek, export-import mérleg, szállítási viszonyok, a fo­gyasztás arányai szerint is igazo­dik, tehát egyesegyedül a valuta­eszköz állampénzügyi kezelésével nem szabályozható. És így ma még nem állhat be árcsökkenés. Tehát — vonja le magára nézve a következtetést az árutulajdonos — nem szállíthatom le az árakat, mert nem olcsóbb a termelés, nem emelkedett az anyagkészlet, nem lett kisebb a munkabér, nem állt még helyre a közlekedés rendje. MISKOLCZI NAPLÓ Csütörtök április . nem olcsóbb a fuvar, drágán él, tehát a békeviszonyokhoz képest magasabb haszonra kell, hogy dolgozzék a termelő, áruelosztó kereskedő. E két szemben álló véglet kö­zött szörnyen nehéz a helyzete a kibontakozást kereső konstruktív tényezőknek, akár kormányférfiak, akár közigazgatási funkcionáriusok a perifériákon az illetők. Az áru­tulajdonos és fogyasztó két malom­köve közé ker­ült szegény halandók ők. Két mérgesen verekedő fél közé keveredett békítők, akiket az egymást püfölő termelő-fogyasztó csatárok bizony sokszor ártatlanul döngetnek. Házkutatás Sturmann Ferenc budapesti orgazdáinál* Kik követték el a Braun Sámuel-féle betörést?— Elásott betörőszerszámok a pincében. — Eredménytelen kutatás a fővárosban. (Saját tudósitónktól.) A Soós József Széchényi­ utcai kereskedő kárára elkövetett 200,000 koronát meghaladó betörés felfedezése után fogták el Sturmann Ferenc Újvilág­ utcai bodegatulajdonost, éppen akkor, midőn a betörésből származó holmikat Budapestre akarta szállítani. Elfogatása alkal­mával Sturmann súlyosan sérülést kapott a bal karján s ezért be kel­lett szállítani az Erzsébet-kór­­házba. Kezdetben az volt a nyo­mozó detektívek gyanúja, hogy Sturmann is részt vett a Soós-féle betörés elkövetésében. Később azonban — mikor állapota any­­nyira jobbra fordult, hogy ki lehe­tett hallgatni — Sturmann Nardey József detektívcsoportvezető előtt alibit bizonyított, amennyiben iga­zolta, hogy a betörés éjszakáján beteg felesége mellett lakásán tar­tózkodott. Kiderült a nyomozás folyamán, hogy a Soós-féle betörést Sturmann rokona , Juhász Lajos egyedül kö­vette el . Sturmannak mindössze az a szerepe volt a betörésben, hogy a lopott holmikat lakásán rejtette el mindaddig, míg másnap — amint azt tervezték — elszál­lítják Budapestre. Juhásznak sike­rült egérutat venni a nyomozó de­tektivek előtt és megszállott terü­letre szökött át. Most azonban kiderült, hogy ha a Soós-féle üzlet kifosztásában nem is vett részt Sturmann, azért több nagyobb betörés elkövetésé­ben segédkezett Juhásznak. A Sturmann-ügyben nyomozó Nardey detektívcsoport tagjai több olyan fontos adat birtokába jutottak, amelyek azt bizonyítják, hogy Ju­hász és Sturmann együttesen ha­toltak egy januári éjszakán Braun Sámuel Széchenyi­ utcai kereskedő üzletébe, ahonnan közel 300,000 korona értékű holmit loptak el. A detektíveket az vezette nyomra, hogy a betörést követő reggelen a lopás felfedezése után egy zsá­kot találtak, amelyre „S. F.“ kez­dőbetűk voltak festve. Ezen a nyo­mon elindulva a detektívek valla­toni fogták Sturmannt, aki azon­ban váltig tagadta, mintha része lenne ebben a betörésben. Szor­­gosabb házkutatást tartottak Stur­mann lakásán és ekkor a pincé­ben elásva különböző betörőszer­számokat találtak. Ekkor végre megtört Sturmann konoksága és beismerte, hogy Braun Sámuel üzletét tényleg Juhász Lajossal együtt fosztották ki. A betörés után a tolvajszerszámokat elásták laká­sának pincéjében, a lopott holmi­kat egy darabig otthon tartották, néhány nap múlva azonban alkal­mas időben Budapestre szállították és több orgazdánál értékesítették. Hogy az ügyet végleg tisztáz­zák, Nardey József csoportvezető, Bánó Gyula csoportvezetőhelyettes Sturmannal és a­ károsult keres­kedővel együtt a napokban fel­utaztak a fővárosba. Itt Sturmann bemondása alapján végigjárták az orgazdákat, azonban minden ered­mény nélkül, mert az ellopott és az orgazdák által megvásárolt holmiknak már nem tudtak nyo­mára akadni. Az egyik orgazda beismerte ugyan, hogy a kérdéses időben vásárolt Sturmannéktól 50 ezer korona értékű szövet és vá­szonféléket, ezen azonban néhány nap múlva túladott. A detektívek ma reggel tértek vissza Budapestről és most abban az irányban folyik tovább a nyo­mozás, hogy több, eddig még ki nem derített betörés elkövetésében nem volt e része Sturmannak. Húsvéti ünnepek alkalmával ajánlom a legújabban érkezett fajboraimat „Három Rózsa“ borozó, Ka­zinczy utca 3. (Grand mellett). Naponta friss sör és elsőrendű szeszesitalok HÍREK — Felkérjük azon­­. olva­sóinkat, akik a lapot házhoz hordatni óhajtják, hogy ezen szándékukat kiadóhivatalunk­nál bejelenteni szíveskedjenek. Telefon 114. — A kerületi kormánybiztos itthon. Dr. Gedeon Aladár kerü­leti kormánybiztos Budapestről hazaérkezett és átvette hivatala vezetését. — A törvényszék elnökének utazása. Láng Ernő dr. a mis­­kolczi törvényszék elnöke, ma hosszabb időre Budapestre utazott. — A Népbank közgyűlése. A Népbank ma délután 3 órakor tartotta rendkívüli közgyűlését. Gá­bor Ernő elnök megnyitása után elhatározták, hogy részvényenként 8 korona osztalékot fizetnek. Az igazgatóságnak és­­ a felügyelőbi­zottságnak megadták a felment­vényt. Kurcz Jakab felkérte az el­nököt, ismertesse azokat az okokat, melyek arra bírták a Népbankot, hogy a v­iskolczi Takarékpénz­tárral érdekközösségre lépjen. Gábor elnök kifejtette, hogy ez az érdekközösség a bank önálló­ságát nem érinti. Ezután az igaz­gatóságba és felügyelő bizottságba a Miskolczi Takarékpénztár ré­széről Dusbaba Vilmos és Zoltán Ferenc igazgatókat, valamint Flei­scher Ferencet választották meg.­­ Az állami vasművek ve­zérigazgatójának vasgyári lá­­togatása. Spandauer Rezső, az állami vasművek vezérigazgatója, tegnap a Vasgyárba érkezett, ahol hivatalos ügyekben tárgyal a vas­gyár főnökségével. — A Tiszántúl felszabadu­lása. A Magyar Távirati Iroda je­lenti : A Tiszántúlnak a románok által való kiürítésével kapcsolat­ban, csapataink 29-én Gyomét, Békéscsabát, Orosházát és Makót szállották meg. A felszabadult te­rületek lakossága hadseregünket kitörő örömmel fogadta. A romá­nok kivonulásával kapcsolatos in­cidensekről eddig jelentés még nem érkezett. A tiszántúli felsza­badult területeknek csapataink ál­tali elfog­atása 30-án folytatódott. — Ismét ítélkezik a statá­­riális biróság­. Vasárnap éjjel a Vasgyárban Fügeczki András ottani lakost egy korcsmai szóvál­tás után késszúrásokkal megölték. A nyomozás a cse­ndőrség részé­ről nagy eréllyel folyik, de eddig még nem sikerült megállapítani, hogy kitől kapta a halálos szúrást az áldozat. Egerszegi Imre, Arnót Imre és Arnót Ferenc vasgyári legények kerülnek ez ügyből kifo­lyólag a bíróság elé, kik közül Arnót Imre és Autót Ferencet már tegnap átkisérték a miskolczi kir. ügyészség fogházába, míg Egerszegi Imre, ki a csetepatéban maga is súlyosan megsebesült, egyelőre a lakásán marad. Az ügyet a rögtönitélő bizottságba utalják, amely egy két napon be­lül összeül, hogy meghozza ítéletét. — Tanügyi hírek. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Heisz Ilona bátyúi állami óvónőt a mis­kolczi községi óvodához helyezte át. .. A borsodvármegyei tanító nyugdíjazó bizottság március 27-én ülést tartott, amelyen többek között Fehérváry László borsodi és Roskó János borsodnádasdi tanítók is megjelentek s nyugdíjaztatásukat kérték. A bizottság mindkettőjük kérelmét elfogadta.

Next