Miskolczi Napló, 1920. május (20. évfolyam, 102-124. szám)
1920-05-26 / 120. szám
Ára 1 korona XX. évfolyam, 120, (5444.) szám 1920. Szerda, május 26 POLITIKAI NAPILAP Simeben ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Vidékre Egész év?. . . 160 korona | Egész évre . . 180 korona Fél évre ... 80 „ | Fél évre ... 90 Negyed évre. . 40 | Negyed évre. . 45 „ Kapható mindent!riapárasifón£S. Fel.ítts szerkesztői FEHÉR ÖDÖN. Kiadóhivatal i Miskolcz, Hunyadi utca 2. szám. Telefon : SIS Szerkeztőség i Miskolcz, Erzsébet tér 1. szám. Telefon a SIS. A lap szellemi közleményei a szerkesztőséghez, elő,fizetések és hirdetések a kiadóhivatalhoz intézandők. Kényszerűségből aláírják a békét Apponyi és a kormány jegyzékei. — Népszavazást követelünk és Baranya azonnali kiürítését. — Holnap nyilatkozik a miniszterelnök a nemzetgyűlésben. — A szerbek Pécs és Baranya kiürítésére készülnek. — Június negyedikén megy végbe a béke aláírása. — Jóvátételi és határrendező bizottságok jönnek Budapestre. Egy egész világ áll lábhoz tett fegyverrel és a fojtogató gazdasági rombolás kegyetlen keménységével a magyar nemzet felett és igy felvértezetten a katonai és gazdasági erők kényszereszközeivel csikarja ki tőlünk a békeszerződés aláírását. A papír alá lesz írva, erre kellett elhatároznia magát a kormánynak, mert máskülönben végzetes kalandba sodorhatta volna az országot. Aláírjuk a békét, mert rákényszerítenek, de annak égbekiáltó igazságtalanságait nem fogadjuk el és készülünk az időre, amikor a magyar igazságot a történelem logikája és az életnek igazságtalanságot és becstelenséget nem tűrő ereje visszahelyezi ősi jogaiba. Készülünk majd munkával, megértéssel az időre, amikor újra a miénk lesz egész Magyarország. (Budapest.) A Magyar Távirati Iroola jelenti : Praznovszky Iván rendkívüli követ, meghatalmazott miniszter, e hó 21-én Versaillesben jegyzéket adott át az entente megbizottainak. A jegyzésben, melyet Apponyi Albert gróf irt alá, tiltakozunk a békeszerződés igazságtalan feltételei ellen és változatlanul ragaszkodunk ahoz, hogy az elszakított részeken népszavazás legyen és azok népei maguk döntsenek sorsuk felett. A jegyzéknek ezek a befejező sorai , és a béke elfogadhatatlannak látszik , a békeküldöttség tehát, amelynek megbízása arra az elbírálásra szorítkozik, nem tarthatja magát felhatalmazottnak az aláírásra. Tudjuk, hogy a szükséges elhatározásokra különböző természetű szempontok döntő befolyást gyakorolhatnak, tudjuk, hogy hidegvérrel és világos látással kell mérlegelnünk az általános helyzetet és annak a nyomásnak a mértékét, mely ebből következik és mely ezen elhatározások szabadságára hathatnak. Nem zárkózunk el annak az elismerésétől sem, hogy a szövetséges hatalmaknak hozzánk intézett kísérő levele utat látszik nyitni a szerződésben foglalt német igazságtalanság (az ő kitételük) kiküszöbölésére. De ezek a politikai szempontok, amelyek elbírálása nem tartozik a békeküldöttség illetékességi körébe, nem a megbízott, hanem a megbízó van hivatva azok horderejének mérlegelésére és annak mérlegelésére, hogy mennyi súlylyal esnek laiba a végső elhatározások megállapításánál. Visszaadjuk tehát megbízatásunkat annak a kormánynak, amelytől ezt vettük és átadjuk neki azokat az okmányokat, melyeket Ön szíves volt hozzánk eljuttatni. Ő van hivatva arra, hogy az ország érdeke szerint határozzon. Az ő kötelessége, hogy feleljen az Ön kérdésére, mely a béke aláírására vonatkozik. (Budapest.) Versaillesi szikra távirat. Praznovszky Iván rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter tegnap délután nyújtotta át Henry ezredesnek a magyar békedelegáció lemondását tartalmazó jegyzéket. Az antant május 6. jegyzéke szerint Magyarország számára a válaszadásra adott határidő a tegnapi napon lejárt. Praznovszky ily irányú felszólításra később átnyújtotta a magyar kormány jegyzékét is, amelyben késznek nyilatkozik a békeszerződés aláírására. (Budapest.) A magyar kormány nevében — a miniszterelnök és a külügyminiszter aláírásával — Praznovszky követ jegyzéket adott át Párisban a legfőbb tanácsnak. A jegyzékben tiltakozik a kormány a népek önrendelkezési jogainak nyílt megsértése ellen, mert csupán ez a jogelv alkalmas arra, hogy a bonyodalmaknak és zavaroknak elejét vegye. Nem kételkedhetünk azonban — mondja a jegyzék — abban, hogy a szövetséges és társult hatalmak őrködni fognak afelett, hogy jóvátételi bizottságok mindannyiszor, valahányszor valamely igazságtalanságnak jönnek tudomására, híven meg fognak felelni feladatuknak és rajta legyenek, hogy a népszövetség tanácsa teljes befolyásának latbavetésével igyekezzék megszüntetni minden igazságtalanságot és méltánytalanságot. A jegyzék ezután az egyes elszakított területekre fejti ki a kormány elvi álláspontját. (Páris.) A francia sajtó értesülése szerint a nagykövetek értekezlete szombaton Jules Cambon elnöklésével ülést tartott, amelyen június 4-ikét állapították meg a béke aláírásának határnapjául. A szertartás színhelye a versaillesi Grand-Trianon palota lesz. Magyarországot felhívják, hogy a lemondott küldöttség elnökének, gróf Apponyi Albertnek helyére más személyiséggel képviseltesse magát az aláírásnál. (Budapest.) A magyar kormány a béke aláírására a viszonyok kényszeritő hatása alatt határozta el magát. Nem akarta közvetlen aratás előtt az országot kalandokba vinni. Az entente esetleg katonai eszközöket is alkalmazhatna, de a gazdasági blokád maga is végzetes károkat okozna és fokozná az ország szenvedéseit és nélkülözéseit. (Budapest.) Jól értesült helyen a béke aláírásainak körülményeire vonatkozóan és az ezután várható eseményekről a következőket mondották : — A békedelegáció elnökének lemondását bejelentő jegyzékét és a kormány jegyzékét Praznovszky Iván nyújtotta át a legfelsőbb tanácsnak amelyben Baranya megyének és Pécsnek haladéktalan kiürítését követeljük és még egyszer kérjük a megszállott területeken a népszavazás elrendelését. A jegyzék sorsáról egyelőre nem érkezett hír. A magyar kormány nagyon beható tanácskozások és a kérdésnek alapos megfontolása után határozta el magát arra, hogy az országot megcsonkító békeszerződést aláírja. A kormányt elsősorban az a szempont vezette, amelyről már Apponyi is nyilatkozott egy külföldi újságíró előtt, hogy nem akarja az országot újabb kalandba sodorni. Magyarországnak szüksége van arra, hogy a munkát megindítsa, a földnek termését betakarítsa és sokat szenvedett és nélkülözött népének a nyugalmat megszerezze. Az aláírás mellett szólott az a körülmény is, hogy a békeszerződés fkisérőlevelében a megértésnek és az igazi megbékülésnek a kilátásait tartalmazza. Bízunk benne, hogy a legfelsőbb tanács által kiküldendő jóvátételi bizottság belátja igazságunkat és megteszi azokat a korrektúrákat, amelyek elsősorban szükségesek ahoz, hogy a halálos csapás által sújtott ország újjáépítése véghezmehessen. A kísérőlevél barátságos hangjánál is biztatóbb a külföldi közhangulatban mind gyakrabban mutatkozó jóakarat. A magyar kormány azt hiszi, hogy most, amidőn a legsúlyosabb áldozatot vette magára és aláírja az országra nézve lesújtó és szinte jóvátehetetlen békeszerződés minden csapását, bebizonyítja az antant előtt hogy nincsenek agresszív szándékai, nem tör a népek békéje ellen, hanem éppen ellenkezőleg Középurópa konszolidációjának munkájában akar előljárni és ki akarja mutatni, hogy ebben a munkában részvétele szinte nélkülözhetetlen. Erős a remény, hogy áldozatkészségünknek ez az impozáns jele nem marad hatás nélkül és a magyar népnek ezer éven keresztül megmutatkozott államalkotó, rendet és békességet fentartó készsége az azt megillető méltánylásban részesül a nyugoti államok részéről. (Budapest.) Gróf Apponyi Albert ma így nyilatkozott : — Csak azt mondhatom, hogy ez a békeszerződés igen fájdalmas, de az ország jelenlegi helyzetében nem lehetett mást tenni, ha csak a legsúlyosabb helyzeteknek nem akartuk az országot kitenni. És hogy én azt az utat amelyet a békeszerződés — az entente utolsó jegyzéke — jelent, azt az utat járhatónak tartom és remélem, hogy célhoz fog vezetni. Haller István kultuszminiszter így nyilatkozott : Aláírjuk ezt a békét, de szívünkben ez az aláírás sohasem fog törvényt jelenteni. Szívünkben az a fogadalom, amelyet azon a papíron teszünk, sohasem szent. Az nem lehet semmi más, mint egy kicsikart vallomás, amelyet visszaveszünk, abban a percben, amikor úgy érezzük, hogy vissza tudjuk szerezni, amit elraboltak tőlünk. (Budapest.) Simonyi Semadam miniszterelnök a kormány elhatározásáról számot fog a nemzetgyűlésnek adni. A nemzetgyűlés holnapi ülésén fog a miniszterelnök beszámolni a Paksba küldött nyilatkozatokról, az ökölről, melyek miatt a kormány ezt az utat választotta.