Miskolczi Napló, 1920. május (20. évfolyam, 102-124. szám)

1920-05-26 / 120. szám

Ára 1 korona XX. évfolyam, 120, (5444.) szám 1920. Szerda, május 26 POLITIKAI NAPILAP Simeben ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Vidékre Egész év?. . . 160 korona | Egész évre . . 180 korona Fél évre ... 80 „ | Fél évre ... 90 Negyed évre. . 40 | Negyed évre. . 45 „ Kapható minden­t!riapárasifón£S. Fel.ítts szerkesztői FEHÉR ÖDÖN. Kiadóhivatal i Miskolcz, Hunyadi­ utca 2. szám. Telefon : SIS Szerkeztőség i Miskolcz, Erzsébet­ tér 1. szám. Telefon a SIS. A lap szellemi közleményei a szerkesztőséghez, elő,­fizetések és hirdetések a kiadóhivatalhoz intézandők. Kényszerűségből aláírják a békét Apponyi és a kormány jegyzékei. — Népszavazást követelünk és Baranya azonnali kiürítését. — Holnap nyilatkozik a miniszterelnök a nemzetgyűlésben. — A szerbek Pécs és Baranya kiürítésére készülnek. — Június negyedikén megy végbe a béke aláírása. — Jóvátételi és határrendező bizottságok jönnek Budapestre. Egy egész világ áll lábhoz tett fegyverrel és a fojtogató gazda­sági rombolás kegyetlen kemény­ségével a magyar nemzet felett és igy felvértezetten a katonai és gazdasági erők kényszereszközei­vel csikarja ki tőlünk a békeszer­ződés aláírását. A papír alá lesz írva, erre kellett elhatároznia ma­gát a kormánynak, mert máskülön­ben végzetes kalandba sodorhatta volna az országot. Aláírjuk a bé­­két, mert rákényszerítenek, de annak égbekiáltó igazságtalansá­gait nem fogadjuk el és készülünk az időre, amikor a magyar igaz­ságot a történelem logikája és az életnek igazságtalanságot és becs­telenséget nem tűrő ereje vissza­helyezi ősi jogaiba. Készülünk majd munkával, megértéssel az időre, amikor újra a miénk lesz egész Magyarország. (Budapest.) A Magyar Távirati Iroola jelenti : Praznovszky Iván rendkívüli követ, meghatalmazott miniszter, e hó 21-én Versailles­­ben jegyzéket adott át az entente megbizottainak. A jegyzés­ben, me­lyet Apponyi Albert gróf irt alá, tiltakozunk a békeszerződés igaz­ságtalan feltételei ellen és válto­zatlanul ragaszkodunk ahoz, hogy az elszakított részeken népszava­zás legyen és azok népei maguk döntsenek sorsuk felett. A jegy­zéknek ezek a befejező sorai , és a béke elfogadhatatlan­nak látszik , a békeküldött­ség tehát, amelynek meg­bízása arra az elbírálásra szorítkozik, nem tarthatja magát felhatalmazottnak az aláírásra. Tudjuk, hogy a szükséges elha­tározásokra különböző természetű szempontok döntő befolyást gya­korolhatnak, tudjuk, hogy hideg­vérrel és világos látással kell mér­legelnünk az általános helyzetet és annak a nyomásnak a mértékét, mely ebből következik és mely ezen elhatározások szabadságára hathatnak. Nem zárkózunk el an­nak az elismerésétől sem, hogy a szövetséges hatalmaknak hozzánk intézett kísérő le­vele utat látszik nyitni a szerződésben foglalt német igazságtalanság (az ő kité­telük) kiküszöbölésére. De ezek a politikai szempontok, amelyek elbírálása nem tartozik a békeküldöttség illetéke­sségi kö­rébe, nem a megbízott, hanem a megbízó van hivatva azok hord­­erejének mérlegelésére és annak mérlegelésére, hogy mennyi súly­­lyal esnek laiba a végső elhatáro­zások megállapításánál. Visszaadjuk tehát megbízatásun­kat annak a kormánynak, amely­től ezt vettük és átadjuk neki azokat az okmányokat, melyeket Ön szíves volt hozzánk eljuttatni. Ő van hivatva arra, hogy az or­szág érdeke szerint határozzon. Az ő kötelessége, hogy feleljen az Ön kérdésére, mely a béke alá­írására vonatkozik. (Budapest.) Versaillesi szikra távirat. Praznovszky Iván rendkí­vüli követ és meghatalmazott mi­niszter tegnap délután nyújtotta át Henry ezredesnek a magyar béke­delegáció lemondását tartalmazó jegyzéket. Az antant május 6. jegy­zéke szerint Magyarország szá­mára a válaszadásra adott határ­idő a tegnapi napon lejárt. Praz­novszky ily irányú felszólításra ké­sőbb átnyújtotta a magyar kor­mány jegyzékét is, amelyben kész­nek nyilatkozik a békeszerződés aláírására. (Budapest.) A magyar kormány nevében — a miniszterelnök és a külügyminiszter aláírásával — Praz­novszky követ jegyzéket adott át Párisban a legfőbb tanácsnak. A jegyzékben tiltakozik a kormány a népek önrendelkezési jogainak nyílt megsértése ellen, mert csupán ez a jogelv alkalmas arra, hogy a bonyodalmaknak és zavaroknak elejét vegye. Nem kételkedhetünk azonban — mondja a jegyzék — abban, hogy a szövetséges és társult ha­talmak őrködni fognak afelett, hogy jóvátételi bizottságok mind­annyiszor, valahányszor valamely igazságtalanságnak jönnek tudo­mására, híven meg fognak felelni feladatuknak és rajta legyenek, hogy a népszövetség tanácsa tel­jes befolyásának latbave­­tésével igyekezzék meg­szüntetni minden igazság­talanságot és méltányta­lanságot. A jegyzék ezután az egyes el­szakított területekre fejti ki a kor­mány elvi álláspontját. (Páris.) A francia sajtó értesü­lése szerint a nagykövetek érte­kezlete szombaton Jules Cambon elnöklésével ülést tartott, amelyen június 4-ikét állapították meg a béke aláírásának határnapjául. A szertartás színhelye a versa­­illesi Grand-Trianon palota lesz. Magyarországot felhívják, hogy a lemondott küldöttség elnökének, gróf Apponyi Albertnek helyére más személyiséggel képviseltesse magát az aláírásnál. (Budapest.) A magyar kormány a béke aláírására a viszonyok kényszeritő hatása alatt határozta el magát. Nem akarta közvetlen aratás előtt az országot kalandokba vinni. Az entente esetleg katonai eszközöket is alkalmazhatna, de a gazdasági blokád maga is vég­zetes károkat okozna és fokozná az ország szenvedéseit és nélkü­lözéseit. (Budapest.) Jól értesült helyen a béke aláírásainak körülményeire vonatkozóan és az ezután vár­ható eseményekről a következőket mondották : — A békedelegáció elnökének lemondását bejelentő jegyzékét és a kormány jegyzékét Praznovszky Iván nyújtotta át a legfelsőbb ta­nácsnak amelyben Baranya megyének és Pécs­nek haladéktalan kiüríté­sét követeljük és még egy­szer kérjük a megszállott területeken a népszavazás elrendelését. A jegyzék sorsáról egyelőre nem érkezett hír. A magyar kormány nagyon beható tanácskozások és a kérdésnek alapos megfontolása után határozta el magát arra, hogy az országot megcsonkító béke­szerződést aláírja. A kormányt elsősorban az a szempont vezette, amelyről már Apponyi is nyilat­kozott egy külföldi újságíró előtt, hogy nem akarja az országot újabb kalandba sodorni. Magyar­­országnak szüksége van arra, hogy a munkát megindítsa, a földnek termését betakarítsa és sokat szen­vedett és nélkülözött népének a nyugalmat megszerezze. Az aláírás mellett szólott az a körülmény is, hogy a békeszerződés fkisérőleve­­lében a megértésnek és az igazi megbékülésnek a kilátásait tartal­mazza. Bízunk benne, hogy a legfelsőbb tanács által ki­küldendő jóvátételi bizott­ság belátja igazságunkat és megteszi azokat a kor­rektúrákat, amelyek első­sorban szükségesek ahoz, hogy a halálos csapás ál­tal sújtott ország újjáépí­tése véghezmehessen. A kísérőlevél barátságos hang­jánál is biztatóbb a külföldi köz­hangulatban mind gyakrabban mu­tatkozó jóakarat. A magyar kor­mány azt hiszi, hogy most, ami­dőn a legsúlyosabb áldozatot vette magára és aláírja az országra nézve lesújtó és szinte jóvátehe­tetlen békeszerződés minden csa­pását, bebizonyítja az antant előtt hogy nincsenek agresszív szán­dékai, nem tör a népek békéje ellen, hanem éppen ellenkezőleg Középurópa konszolidációjának munkájában akar előljárni és ki akarja mutatni, hogy ebben a munkában részvétele szinte nélkü­lözhetetlen. Erős a remény, hogy áldozatkészségünknek ez az im­pozáns jele nem marad hatás nélkül és a magyar népnek ezer éven keresztül megmutatkozott államalkotó, rendet és békességet fentartó készsége az azt megillető méltánylásban részesül a nyugoti államok részéről. (Budapest.) Gróf Apponyi Al­bert ma így nyilatkozott : — Csak azt mondhatom, hogy ez a békeszerződés igen fájdal­mas, de az ország jelenlegi hely­­zetében nem lehetett mást tenni, ha csak a legsúlyosabb helyze­teknek nem akartuk az országot kitenni. És hogy én azt az utat amelyet a békeszerződés — az entente utolsó jegyzéke — jelent, azt az utat járhatónak tartom és remélem, hogy célhoz fog vezetni. Haller István kultuszminiszter így nyilatkozott : Aláírjuk ezt a békét, de szívünk­ben ez az aláírás sohasem fog törvényt jelenteni. Szívünkben az a fogadalom, amelyet azon a pa­píron teszünk, sohasem szent. Az nem lehet semmi más, mint egy kicsikart vallomás, amelyet vissza­veszünk, abban a percben, ami­kor úgy érezzük, hogy vissza tud­juk szerezni, amit elraboltak tő­lünk. (Budapest.) Simonyi­ Semadam miniszterelnök a kormány elhatá­rozásáról számot fog a nemzet­­gyűlésnek adni. A nemzetgyűlés holnapi ülésén fog a miniszterel­nök beszámolni a Pak­sba küldött nyilatkozatokról, az ököl­ről, me­lyek miatt a kormány ezt az utat választotta.

Next