Miskolczi Napló, 1920. szeptember (20. évfolyam, 201-225. szám)

1920-09-26 / 222. szám

2 Rosszabb a pénzünk az osztrákénál, rosszabb a világ bármely más pénzénél. A magyar korona, amely béke idősen jobb volt a francia franknál, most oda sülyedt, hogy amikor 100 koronáért Zürichben 2 frank és 10, vagy 20 centimest adnak, akkor már „javultunk“, mert legtöbbször 2 frankot ér a száz koronánk. Ennek a megdöbbentő jelenségnek több oka van. De nem különálló, egymástól független okok ezek, hanem nagyon is függenek egymástól," össze vannak kapcsolódva, egy lánc ez, melynek szemeit nem ehet elválasztani. Tény, hogy külföldön — természetesen ellenségeink részérül -- komisz, kegyetlen gazdasági és pénzügyi hajsza folyik ellenünk. És bizonyos, hogy a korona értéksülyedésének oka nem gazdasági javaink teljes kimerülése, hanem ez a hajsza. Hiszen napnál világosabb, hogy a magyar és az osztrák korona közti kvalitásbeli különbség határozottan és sokszorosan a mi javunkra szolgál és ha külföldi viszonylatban reális indokai lennének pénzünk értékelésének, akkor a magyar korona többszörösét érné az osztrák koronának. Mia tehát gazdasági herzetünk teljes leromlása okozná a zürichi kétfrankos árfolyamot, azt kellene mondanunk, vagy teremtsük meg az új és erős gazdasági alapot, vagy ha erre nem vagyunk képesek, akkor az állam pénzügyi csődje elkerülhetetlen. De há a Istennek, nem ez a helyzet és így van mód — éspedig nem is valami emberfeletti mód — a magyar gazdasági és pénzügyi helyzet teljes és egészséges rekontrukciójára. Azt már tudjuk, hogy alebélyegzés, belső kölcsön nem segít, kis földi kölcsön ma nagyon nehéz, így tehát más útját kell keresni a megoldásnak. Ez a mód pedig a teljes és tökéletes belső konszolidáció és mindenekfelett a termelő munka megindulása. Akárhogy és akármint törjük is a fejünket a zürichi rejtélyen, anti más megoldását megtaálni nem lehet. A magyar korona értékét az fogja emelni, ha a parlamentben végkép elhallgat a személyi tusakodás, ha a magyar nemzeti eszme uralkodó fölényét nem frázisokkal, hanem a magyar népben rejtőző minden erő felhasználásával igyekszünk biztosítani, ha a fórumot nem a gyűlölet tajtékzó dühe fogja betölteni, hanem az a bölcs és okos megfontoltság, amely nem frázisok mételyétől megmérgezetten, vak dühvel rombol és pusztít, általánosít és ítélkezik olyan tömegeken, amelyek őszintén átérzett hazafias meggyőződésükkel nagyon sok és értékes munkát produkálhatnának az ország javára. Ez is egyik módja annak, hogy a külföld fedezetet lásson a magyar pénzre és bizalmat kapjon jövőnket illetőleg. És ha a konszolidáció ezen nagy lépése megtörténik, akkor munkakedvre gerjednek a munkáskezek és ennek nyomán megindul majd az a termelő munka, mely egész bizonyosan vissza fogja állítani a magyar koronának azt az értékét, amelyre méltán tarthat igényt ez országban meglevő, de eddig ki nem aknázott gazdasági erőknél fogva. Ameddig a gyárak kéményei hidegek, a műhelyek csöndesek, addig ne álmodjunk arról, hogy a magyar korona értéke olyan lesz, amilyennek óhajtanánk látni. Ami más történik pénzünk javítására, az lehet a legbecsületesebb szándék, a legkomolyabb akaratú kísérletezés, de ennél nem lesz több. Mert az eredményt a tökéletes társadalmi konszolidáció és a termelő munka megindulása fogja meghozni. Ismételjük, az országban — még így csonka állapotában is — megvannak az erők ahhoz, hogy minél elbb talpraálljunk és a világ gazdasági életében méltó helyünket elfoglaljuk. Ezek az erők azonban most még megbénítva hevernek és ez a kényszerű pihenés okozza a magyar korona leromlását. Világos a tennivalónk, összefogni és megértesse a termelő munkához látni. A munka aranyfedezetet jelent, azt jelenti, hogy a bankóprés megállhat, produkálunk, eladunk, vásárolunk — tehát nem csupán vásárolunk —, és a külföld nem csupán azt fogja látni, hogy itt szorgalmas, dolgos nép lakik, de ezzel együtt megérzi majd ránkutaltságát is. Van nekünk egy feladatunk és egy célunk, amely mindeneknél előbbre való: az ország területi integritásának helyreáltása. Ezért a célért mindent fel kell áldozni. Mindent, még a gyűlöletet is, amit itthon egymás iránt érzünk, a személyi torzsalkodást, az egyéni érvényesülést, pártcélokat, mindent fel kell áldozni, mert a cél nagyobb és fontosabb mindennél. És a cél megvalósítását nem helyezhetjük a távolba, a ma kötelessége ez, azoké, akik ma élnek és tülekednek kisded célokért, megfeledkezve a legnagyobbról, az országról, a legelső közérdekről. Meg kell indulni a komoly és öntudatos termelő munkának. A kémények meleg füstje, a műhelyek munkájának zaja lesz a bizonysága a konszolidációnak és egyúttal a magyar kultúra olyan biztos fölényének, mely mágneses erővel fogja visszahúzni az elszakítottakat és visszaadja az anyának az elrabolt magzatot, a család újra együtt lesz és folytatódhatik az ezeréves múlt dicsőségének úi és reményteljes jövője. MISKOLCZI NAPLÓ Vasárnap, szeptember 26 Az alispán a vármegyei közállapotokról. Nem folynak be a pótadók. —, A termés, — A megye közönségének ellátása, — A mai megyegyűlés. (Saját tudósitónktól.) Borsodvármegye törvényhatósági bizottsága ma tartotta évnegyedes rendes közgyűlését a vármegyeháza nagy tanácstermében. A közgyűlést délelőtt 9 órakor Halassy József kir. kamarás, főispán nyitotta meg. Dr. gróf Haler József tiltakozott a megyegyűlés tagjai nevében a trianoni békeszerződés igazságtalanságai ellen. A tiltakozást a Területvédő Liga imádságával fejezte be, amelyet állva halgattak végig a bizottság tagjai. Azután dr. Görgey László ura. főjegyző olvassa fel az évnegyedes alispáni jelentést. A jelentés foglalkozik az ország területi megcsonkításának következményével amelyek Borsodvármegyét inkább érintik, mint más törvényhatóságot. Sok menekült tódult a vármegye területére, akiknek elhelyezése még ma sincs biztosítva, nagyrészük még mindig nagyonoksan laknak, kitéve a tél megpróbáltatásainak. A közállapotokkal foglalkozva, a jelntés a konszolidáció legnagyobb akadályát abban látja, hogy hiányzik az emberekből a törvénytisztelet, a hatóságok iránti tekintélyérzet és a kötelességtudás. A legutóbbi kormányrendelet, amely záros határidőn belül elrendeli az adóilletékek beszedését, gátolja a vármegyei pótadók rendszeres befizetését. A vármegye így nem képes kelő anyagi fedezet hiányában — a szükséges tatarozási, takarítási munkálatok és az irodai szükségletek költségeit kellőképen fedezni. A vármegye területén az erkölcsi állapotok nem mondhatók kielégítőnek. A legutóbbi közgyűlés óta sok gyilkosság, betörés, lopás történt a vármegyében, mely bűntetteknek elkövetői az ügyészség fogházában várják az igazságszolgáltatás megtorló ítéletét. A munkásság körében semmiféle kirobbanás nem történt. A vármegye a Magyar Nemzeti Szövetség borsodmegyei csopotjának kezdeményezésére nyaraltatási akciót indított, amelyben mintegy 45-en — nagyobbára tisztviselők gyermekei — vettek részt. A közegészségügyi állapotok a vármegyében nem kielégítők. Sok volt a halálozás, főképei: a két éven aluli gyermekeknél. Az állategészségügy pedig, a több ízben felmerülő járványos betegségek miatt, határozottan rossznak mondható. A gabonatermés a sok esőzés miatt rossz, a mezőkövesdi szaezőcsáti járások területén pedig, még a lakosság ellátására sem elegendő. A cséplést sokáig késleltette a szénhiány. A kapás növényekben jó termés várható. A legutóbbi szép időjárás következtében a legtöbb helyen a talaj alkalmassá van téve az őszi vetésekre. A vármegye 70 maggon búza és 50 vagyon rozs vetőmagot kért a kormánytól, de ennek csak egy részét utalták ki. A legutóbbi közgyűlés óta 2493 méter mázsa lisztet osztottak ki. Ugyancsak kiosz pettovilis után tottak 400 hl. szeszt is, literenkint 60 koronás árban, azonkívül 21 waggon só. A soproni fa- és szénkereskedelmi r.t.-tól 10 waggon petróleumot rendelt a vármegye, amiből 3 waggon érkezett meg ezideig, emiatt a vármegye pörrel fog a részvénytársaság ellen fordulni. Az alispáni jelentést a közgyűlés elfogadta. Azután a tárgysorozatot tárgyalták, elfogadva az állandó választmány határozatait, amiket már tegnapi tudósításunkban közöltünk. Mélyen elszomorodott szívvel tudatjuk, hogy egyetlen reménységünk, támaszunk, a legjobb gyermek, szerető férj és rokon Hiúm Rezső a pelsőczi Blumféle elmegyengegyógyintézet igazgató-tulajdonosa, f. hó 20-án reggel, 46 éves korában, rövid szenvedés után örök nyugalomra tért. Tetemét 21-én d. e. 11 órakor Pelsőczön helyeztük örök nyugalomra. Emléke örökké szivünkben lesz. A gyássoló család. A kormányzó távirata a városhoz. (Saját tudósítónktól.) A legutóbbi városi közgyűlés, melyen Lichtenstein László főispánt beiktatták, táviratilag üdvözölte Horthy Miklós kormányzót. Az üdvözlésre a kormányzótól ma ez a válasz érkezett: A Kormányzó Ur ő Főméltósága Miskolcz törvényhatósági joggal is ruházott város közönségének Lichtenstein László főispán beiktatása alkalmával tolmácsolt és igazi hazafias érzelmektől áthatott hódolatát őszinte köszönettel tudomásul venni méltóztatott. A kabinetiroda főnöke. Mielőtt érdeklődjön az árak iránt Szászfay József lakatos és villanyszerelő műhelyében Széchenyi u. 6—8. (Volt Szendi-ház) lakatos és villanyszerelési munkát végeztetne. Nincs fája a gázgyárnak. (Saját tudósítónktól.) A gázgyár igazgtója Jaczkó Gyula ma délben megjelent Hodobay Sándor dr. polgármesterhelyettesnél, akivel közölte, hogy a gázgyárnak még 3 hétre való fája van és ha eddig fát nem kap, kénytelen lesz üzemét beszüntetni. A gázgyárnak szerződése van egy budapesti céggel 250 vagyon fa szállítására, de a cég megtagadja kötelezettsége teljesítését azzal, hogy nem tud fát beszerezni. A gyár arra kéri a h.polgármestert, hogy vagy hatósági úton kényszerítsék a céget a szerződés betartására, vagy pedig a város szállítson fát a gyárnak. A h. polgármester megteszi a szükséges intézkedéseket.