Miskolczi Napló, 1920. szeptember (20. évfolyam, 201-225. szám)

1920-09-21 / 217. szám

­'32 Bethlen István gróf a megbocsátás politikáját hirdeti. Nyilatkozik a bel- és­­ külpolitikai helyzetről és a király kérdésről. (Hódmezővásárhely.) MTI. Hód­mezővásárhely első választó­ke­rülete szeptember 26-ra tűzte ki a választást.*1' A választókerület egyedüli jelöltje gróf Bethlen Ist­ván, aki vasárnap délelőtt tartot­ta meg programmbeszédét. Ebben többek között a következőket mondotta: "­­ Most nemzeti életünk rom­jain állunk. "Sajnos, nem osztha­tom sokak nézetét, hogy a jelen­legi kormány fellépése által rövi­desen visszaszerezhetjük azt, a­mit a nemzet bű­ne által elvesztet­tünk. Helyzetünk kétségbeejtő. Jó vagyunk szolgáltatva szom­szédainknak és jaj nekünk, ha moccani merünk. Ahelyett, hogy a magyar a magyarral kézen fogva törekednék a hazát meg­menteni, egyik magyar irigység­gel és gyű­lö­séggel tekint a má­sik magyarra. Mindenki jogot kö­vetel, de kötelességet csak kevés akar teljesíteni. Két nép van ma: győző és legyőzött. Az elsőnek minden joga meg van, a másiknak csak kötelességei vannak. Más cél nem lebeghet előttünk, mint az, hogy hazánkat újból nagygyá és erőssé tegyük és a porba sújtott Magyarországot újból feltámasz­­szuk. Ha egyáltalán érdemes e hazában élni, az azért van, hogy gyermekeink és unokáink számára megteremtsük a lehetőséget arra, hogy újból kulturéletet folytassa­nak. Ez nem jelent mindjárt há­borút, ez elsősorban a megbocsá­tás politikáját jelenti, úgy a bel-, mint a külpolitikában. Egészséges magyar közszellemre van szük­ség, hogy összeférjen a magyar­ság és támogassa a kormányt. El­érkezett az ideje annak, hogy a magyar osztályok közt a harmó­nia helyreálljon és hogy a kor­mány az ipari munkássággal szemben a megbocsátás politiká­jának útjára térjen. Jó külpolitikát a mai viszonyok között meggyő­ződésem szerint alig lehet csinál­ni, mert egy ország, amelyben felelőtlen tényezők nap-nap­ján kardjukat csörtetik, szövetsége­sekre alig talál. Nem lehet addig jó külpolitikát csinálni, amíg pucscsokról és személyeskedések­ről lesz szó a parlamentben. Min­den nemzet oly szomszéddal van körü véve, amelynek érdekei el­lentétben állanak vele. A nagy antant biztosította a békeszerző­dés végrehajtását, de ki­kénysze­rítheti a velünk szemben vállalt kötelességek teljesítését is szom­szédaink részéről? Pécs ma nincs kiürítve és a megszól­ott terüle­ten minden jogot lábbal tipornak. Határainknak ígért felülvizsgálata még ma sincs beváltva. Míg a bel­ső konszolidáció előbbre nem ha­lad, addig nem nyúlhatunk a ki­ró­­g-kérdés elintézéséhez sem. Egy lehetőséget minden körülmé­­n­yek között meg kell várnunk, mielőtt a király-kérdést elintéz­­­zü­k. Törvénybe kell iktatni olyan rendelkezést, hogy:a magyar trón­ra senki nem emelhető, kirá­ly jo­­goskat senki nem gyakorolhat, aki előzetesen minden más trónra való igényéről nem mond le, aki elő­zetesen és ünnepélyesen ki nem jelenti, hogy más trónt a magyar nemzet törvényhozásának hozzá­járulása és előzetes megkérdezése nélkül nem vállal. Szent István trónja nem lehet ugródeszka senki számára, hogy általa idegen trónt is elnyerhessen. A nemzet ifjúsá­gának élete sokkal drágább, sem­hogy kísérletekre odaadjuk. Az nemzeti lehetetlenség, hogy más államokkal ily szövetséget kös­sünk. Külpolitikai szempontból ar­ra van szükség, hogy megnyug­(Saját tudósítónktól.) A vár­megyei közigazgatási bizottság mai ülésén dr. Tarnay Gyula bi­zottsági tag a megye közönségé­nek szénellátását tette szóvá és rámutatott azokra a lehetetlen vi­szonyokra, amelyek a borsodi szénbányaiparban jelentkeznek. Az egykori Magyarországnak mindössze három szénmedencéjét hagyta birtokunkban a lehetetlen trianoni békeszerződés, ezek a tatai, salgótarjáni és borsodi szén­medencék. Az elvesztett meden­céket pótolni kell, több termelést kell ezen a téren is produkálni, azt a rablógarázdálkodást azon­ban, amely az újonnan alakult ki­sebb, tejesen egyéni vállalkozást jelentő bányák működését jellem­zi, csak kárhoztatni lehet. A há­ború előtt Borsodban hat virágzó bánya volt, jelenleg ez a szám húszra emelkedett kisebb bányák megalapítása révén. A hat bányá­ban annak idején 2600 munkás dolgozott, jelenleg a húsz bánya sem foglalkoztat többet 2600 mun­kásnál. Azelőtt a hat bánya na­ponta átlag 200 wagyonnyi terme­lést produkált, ezzel szemben ma csak 160 waggon­szenet termel a húsz bánya. Mindezeknek a körülmények­­­ne­k, ennek a visszazuhanásnak a máról-holnapra felállított, csupán nyerészkedési vágyból megalapí­tott kisbányák az okai. Megtörté­nik, hogy máról-holnapra egyet gondol valaki, vásárol 20—30—50 holdnyi területet, ahol érc fedez­hető fel és vígan indul meg a bá­nyaiparban való konjunkturális rablógazdálkodás. Közben hangos ígéretekkel elcsalják a nagyobb bány­ák munkásait, ezeknek mun­káját lehetetlenné teszi, nem is szólva arról, hogy tőkeerő­s meg­felelő technikai felszerelés hiá­nyában ők maguik csak minimu­mot tudnak produkálni. Az árakat a budapesti árvizs­gáló bizottság állapítja meg és ez az eljárás is csak ezt a rablógaz­dálkodást segíti elő. Az ármegál­lapítás ugyanis minden bányában külön-küsen történik a termelési kiadások figyelembe vételével és így történik azután az, hogy az egyik borsodi bányában, ahol na­­­ponta mindössze két vagyon a termelés, két vezetőnek a fizetése — amely naponta 1500 koronát tesz ki — éppen 1500 koronával drágítja meg a két vagyon szén árát. Hogy az ármegállapítás mi­lyen lehetetlen módon történik, hatást adjunk, hogy a magyar­­ vért nem lehet felhasználni arra, hogy a régi osztrák-magyar mon­archiát újra visszaállítsák. Ezután pénzügyi kérdésekről szólott és kifejtette, ho­gy a mai választójog a nemzet érdekeinek nem egészen felel meg. Megfeszített munkával kell dolgoznunk, fejezte be beszé­dét Bethlen gróf. A hosszantartó éljenzéssel és tapsokkal fogadott beszéd után Rutkafalvy Miklós államtitkár beszélt. Délután a vá­ros adott Bethlen tiszteletére ebé­det. Ezután Bethlen a tanyákat látogatta meg, annak illusztrálására egy tisztát olvasott fel a felszólaló. A liszta szerint az árvizsgáló bizottság a borsodi nagyobb bányáknál 30 koronás árat határozott meg, ez­zel szemben a rudabányai bányá­ban 42, a felsőnyárádiban 59, az ivánkaiban 61, a berenteiben 62, a szuhaká­lóiban 72, az edelényiben 75, a bánfalvaiban 75, egy edelé­­n­yi másik bányában 86 koronás árakat határozott meg. Úgy tud­ja, hogy ezek az ármegállapítá­sok nagy bankettekkel szoktak egybekapcsolódni s nem tudja el­hinni, hogy ezeknek ne lenne va­lami közük­ ezekhez a lehetetlen megá­lapításokhoz. Alkalma­san a munkások fizetésére vonatkozó­lag egy másik listát előterjesz­teni, amely élénken bizonyítja, hogy a kisebb bányák milyen esz­közökkel képesek elcsalni a na­gyobb bányák munkásait. Na­gyobb bányában egy vájárnak naponta 116 korona a fizetése, a földalatti munkásnak 103, külszíni munkásnak 63 és a mű­helymun­­kásnak 73 korona. Ezzel szemben a kisebb bányában a következő napibéreket kapják a munkások: vájár 170, földalatti munkásnak 140, kü­lszíni munkásnak 94 s mű­­­helymunkásnak 130 korona. Ilyen feltételek me­lett azután a kisebb bányák elcsalhatják a nagyobb bányák munkásait, ezen a réven meglazul a fegyelem, a nagyobb bányrák elvesztik munkásaikat és természetes, hogy az a munkás, aki otthagyta a nagyobb bányát, új gazdáinál sem fog lelkiismere­tesen dolgozni. Kéri, hogy két irányban írjanak fel a pénzügyminiszterhez. Első­sorban kérjék azt, hogy a minisz­ter szabályozza valahogyan a bá­nyák ügyét olyan irányban, hogy csak tőkeerős, technikailag töké­letesen felserolt bányák folytat­hassanak üzemet, másodszor, hogy a szénárakat megállapító budapesti árvizsgáló bizottság — amely nem ismerős a helyi viszo­nyokkal és csupán az érdekelt ki­sebb bányák tulajdonosai egyol­dalú információ alapján végzi munkáját — működésébe a tör­vényhatóság szervei is belekap­csolódhassanak­, amely szervek ezután gondoskodni fognak arról, hogy az ármegállapítás ne történ­hessék oly lehetetlen és egyoldalú módon­­ a közönség kárára. A javaslatot a közigazgatási bi­zottság elfogadta. Báró Nagy Pál altábornagy átadta Szim Lőrinc főhad­nagynak a honvédelmi mi­niszter dicsérő iratát. (Saját tudósítónktól.) Bárt Nagy Pál altábornagy, körletpa­rancsnok vasárnap délelőtt szél­katonai ünnepély keretében adta át Szim Lőrincz főhadnagynak, a­­honvédelmi miniszternek ez év augusztus 27-én kelt leiratát,­­ melyben a miniszter Szim főhad­nagynak az állala Miskolczon fel­állított és megszervezett nyomo­zóosztály vezetőjének, dicsérő el­ismerését fejezte ki. A katonai ünnepség a miskolczi állomáspa­rancsnokság Csabai-kapuban levő épületének udvarán folyt le kato­nai előkelőségek és a miskolczi összes katonai alakulatok, vala­mint a csendőrség küldöttségei­nek jelenlétében. Az, altábornagy — akinek kísé­retében van kistoronyi Denck Gusztáv alezredes, vezérkari fő­nök — megérkezését felharsanó kürtszó jelezte. Az altábornagy rövid szemlét tartott a legénység felett, majd a vezérkari főnök felolvasta a honvédelmi miniszter dicsérő elismerését. Ezután báró Nagy Pál altábor­nagy a következő beszédet mon­dotta: — Katonák! Négy és fél évi a világháborúban kifejtett legna­gyobb erőfeszítés után, midőn a nemzet legjobbjai semmiféle ál­dozattól vissza nem riadva, meg­győződésüktől vezéreltetve nem­zetünk fenmaradásáért folytattak dicső küzdelmet, megtévesztett és ellenségeinek által megfizetett hitvány áruló elemeknek meg­rontó munkájuk révén sikerü­l a nemzet egységes erőkifejtését megakadályozni és a további el­lenállást a harctereken lehetetlen­né tenni, idebent pedig az ország egyetlen ellenállását: a fegyveres erőt összeomlasztani. Ebből az összeomlásból következett be az a forradalmi felfordulás, amely 1918 őszétől 1919 augusztusáig végigdúlta az országot. Mikor el­múltak ezek a szerencsétlen idők s megkezdődhetett a nemzetmen­­tés munkája, Szim Lőrincz főhad­nagy jelentkezett nálam és ön­ként, minden utógondolat nélkül vállalkozott arra, hogy működését a nemzetmentés, a tisztítás nagy feladatának szolgálatába ál­­tsa. Akkor figyelmeztettem Szim fő­hadnagyot, hogy ez a jelentke­zése, ez a vállalkozása a hála, köszönet és elismerés helyett a gyanúsításokat, üldöztetéseket fogja számára jelenteni. Szim fő­hadnagy ennek ellenére kijelen­tette hogy részt akar vállalni e nagy munkából. Ettől a pi­lanat­­tól kezdve azt a kötelességet, mit vállalt, mintaszerűen teljesítette. Amit mondtam, bekövetkezett. Ha azonban minden összeomlik, ha a rágalmak és gymnasitások özöne el akarja fedni, itt vagyok én és védeni fogom mindaddig, míg kö­telességét teljesíti. Működése alatt olyan ajánlatokat kapott, ame­lyekből milliókat szerezhetett volna és mindezen ajánlatok hide­gen hagyták. Mindennél előbbvaló volt a kötelesség és ma is az a derék, kötelességét teljesítő tisztje a Nemzeti Hadseregnek, mint mi­kor jelentkezett nálam. Az irat, a­mely most itt elhangzott, egysze­rű papírlap, mely nem utalványoz Rablógarázdálkodás folyik a borsodmegyei szénbányákban. Az új kisbányák miatt gyöngül a termelés és drágulnak az árak. — Mit termelnek a borsodi bányák ? — Dr Tarnay Gyula felszólalása a közigazgatási bizottságban. MISKOLCZI NAPLÓ Kedd,­­szeptember 2

Next