Miskolczi Napló, 1920. október (20. évfolyam, 226-252. szám)
1920-10-19 / 241. szám
2 _____________ A Petőfi-ünnepségekről itt következnek tudósításaink: A megérkezés. A vendégek szombaton délután fél 4 órakor érkeztek Miskolczra. A pályaudvaron megjelentküldöttség élén dr. Szentpáli István polgármester üdvözölte a vendégeket aki egyébként ugyanakkor érkezett haza Budapestről. A polgármester üdvözlésére Pekár Gyula válaszolt. József Ferencz kir. herceg, huszárszázados este 9 órakor érkezett meg segédtisztjével, Rapcsák huszárhadnagygyal. A pályaudvaron báró Nagy Pál altábornagy, a miskolczi m. kir. katonai körlet parancsnoka tette meg jelentését a főhercegnek, a város közönsége nevében dr. Szentpáli István polgármester, a Petőfi Társaság részéről pedig Pekár Gyula fogadta. A kir. herceg a pályaudvarról egyenesen a színházba hajtatott, ahol Horthy Miklós kormányzó beszéde Székesfehérvárom (Budapest.) MTI. Horthy Miklós, Magyarország kormányzója folyó hó 17-én, vasárnap Székesfehérvárott, a nemzeti hadsereg bevonulásának évfordulóján tartott ünnepségen a következő beszédettartotta: Egy évvel ezelőtt tulajdonképen e helyen fejeződött be egy sötét, szégyenteljes időszak és innen indult előre négyszáz éves álmunk megvalósulása, a szebb magyar jövendő záloga: a nemzeti hadsereg. Fehér vármegye hazafias közönsége szobrot emelt e történelmi helyen oltárul a hazaszeretetnek, hadseregünkbe vetett bizalmának és reménységének és örök uralmul a destrukciónak és széthúzásnak. Ez emlkszobor késztet az emlékezésre és ha visszagondolok az elmúlt esztendőre, sok szép és nagy alkotás jelzi egy új, szebb, dicsőbb korszak virradatát. Van megbízható hadseregünk, az alkotmányos élet helyreállt, a külföld kezd bennünket megismerni, értékelni és megbecsülni, az építő és termelő munka pedig éledezik az egész vonalon. És ha én mégis ma hazánk egén nem a napfényt, hanem a fellegeket látom, annak oka az, hogy nem minden alakult úgy, ahogyan egy évvel ezelőtt Szent István városában elképzeltem és óhajtottam, azt hittem, hogy a nemzet annyi megpróbáltatás, szégyen és megalázás után egészen egygyé forrott a haza megmentésében. Ez nem történt meg. Az emberek nem tudják levetkőzni a forradalmi mámort. Mindenki vezetni akar, de senki sem akar vezettetni, mindenki, de különösen egyes csoportok, egymaguk akarják az összes kérdéseket megoldani, mégpedig azonnal, egy csapásra megoldani. Sorrend nélkül, meggondolatlanul, előkészítés nélkül öntik bele a közvéleménybe a legnagyobb problémákat, ami nem vezethet megoldásra és megnyugvásra, csak izgalmakra és az alig visszaszerzett belső béke megrendítésére még akkor is, ha ezek a törekvések küönben jóhiszeműek és hazafiasságból erednek. Egy jogállamban tömegek, felelőtlen elemek nem diktálhatnak, csak az alkotmányos fórumok, melyeknek vezetését mindenki respektáani tartozik. Ezek a fórumok kell, hogy kibírjanak minden igazságos, pártatlan, főleg hivatott kritikát, de nem engedhetem meg, hogy a politizálást és hívatlan kritikát egyesek oly mértékben űzzék, hogy az már a tömegek lázításába csapjon át. Elhatározott akaratom, hogy a magyar nép végleges megnyugvása érdekében a demagógiát egyszers mindenkorra elnémítsam. Újabban újra mind sűrűbben lehetett észlelni olyan törekvéseket, amelyek a király személyének kérdését igyekeztek előtérbe tolni. Mindnyájan egyetértünk abban, hogy ez az ország meg nem tagadva ezeréves múltját, mint királyság folytassa életét a nemzetek nagy közösségében és mindnyájan szeretnék Szent István koronáját régi fényében tündökölni látni. Odáig azonban még nagy külpolitikai feladatok és belső konszolidáció nehéz munkáinak befejezése állanak előttünk. Azok, akik a király személyének kérdését idő előtt bolygatják, a nemzet egységét bontják meg, mert az ország polgárainak lelkét forradalmasítják. Megakasztják a belső konszolidációt és ezzel bénítják külpolitikai cselekvőképességünket is. Jól tudom, hogy vannak olyanok is, akiket nem a múlt hagyományaihoz való ragaszkodás vezet, hanem önző célokból, vay egyenesen azzal a gonosz szándékkal tartják ébren a ily kérdéseiket, hogy ezáltal megzavarják és megakasszák azt a gyógyulási folyamatot, amelyre a nemzetnek a háború és a forradalmak pusztításai után szüksége van. Sőt akadnak, akik kölcsönös bizalmatlanság ébresztése és széthúzás előidézése végett rágalmak és gyanúsítások piszkos eszközével dolgoznak, nem kímélve rosszhiszeműleg az én személyemet sem, holott mindenkinek tudnia kellene, hogy Magyarországnak a királyi hatalom szünetelésének idejére a nemzetgyűlés által a legfőbb hatalom helytartójául megválasztott kormányzója nem élhet vissza a hatalommal, nem nyúlhat a királyi trón után. Én így fogom felkötelességemet, értsék meg kötelességüket mások is, aki nem érti meg, azzal meg fogjuk értetni. Kísérletezésre idő nincs, aki nem alkalmazkodik a jogrendhez, az bűnhődni fog. Az első év küzdelmei után a második évet imperatív megnyugtatás jegyében óhajtom megkezdeni, amelynek Isten segítségével, idővel gazdag és hatalmas Magyarország, lesz az eredménye koronás királlyal az élén, akit a nemzet lelkesedve fogad, tárt karokkal. íVlS KÜLCi NAPÚ. A Petőf Társaság ünnepségei József Ferenc főherceg Miskolcion. 4 színházi ünnepségek. A bankett. (Saját tudósítónktól.) Miskolcz kétnapos irodami ünnepe külsőségeiben épp úgy, mint belső értékében emlékzetesen szép volt. A magyar irodalom jelesei, a Petőf Társaság tagjai nagyértékű irodalmi eseményt adtak, amelynek azonban nem szabad csupán emlékekben megmaradni, hanem tanulságot, biztatást kell abból meríteni, hogy ebben a városban is meginduljon végre az eleven, lüktető kultúrélet. Miskolczot a szégyenhatárok végvárrá tették, amelynek politikailag és kultúra szempontjából igen nagy a jelentősége ezekben az időkben. A magyar nemzeti kultúrát kell nagyágyá tennünk, mert ez ma egyetlen hatékony fegyverünk az elrabolt magyar földek visszaszerzésére. A Petőfi Társaság ünnepségeinek fényét és jelentőségét emelte József Ferencz főherceg megjelenése, díszelőadás volt, amelyet ebből az alkalomból sorolásig megtöltött a közönség. A műsort a kiegészített nagy zenekar játéka nyitotta meg, amely után Komjáthy János színigazgató mondott elöljáró beszédet. A Petőfi Társaság jelenlevő tagjairól beszélt intimitásokat, majd Csengey Gusztávnak, a közöttünk élő költő-professzornak erre az alkalomra irt ódását olvasta föl. A Diósgyőr-Vasgyári Tisztviselők Dal- és Műkedvelő Körének rendkívül nagy tetszéssel fogadott művészi énekszáma után Jászai Mari, a budapesti Nemzeti Színházi örökös tagja, a magyar színpad felülmúlhatatlan tragikájaa Szózat előadásával rázta meg a közönséget. Ezután Pekár Gyula államtitkárnak, a Petőfi-Társaság elnökének beszéde következett. A magyar poéták, az újkor váteszeinek nagy hivatásáról szólott s rámutatott arra, hogy kultúránk munkásai tollal, vésővel és a művelődés nemes eszközeivel igyekeznek belénk lelket önteni. Másrészt kifelé érvényre juttatni a területi integritásba vetett hitünket. Sas Ede kedves, vidéki levegőjű egyfelvonásos vígjátékának előadása következett ezután. A bájos darab főszerepeiben Martinyi Margit, Sinkó Gizi, Rónai Hennik, Burányiné, Rajz, Irén, Borsfai Nusi, Lóránt, Kardos, Mikó és Velenczei kacagtatták meg sokszor a közönséget. A darabban Geszti Jenő játszott zenekarával szebbnél-szebb magyar dalokat. Szávay Gyula mk verses jelenetében János adott hangot a józan, higgadt, hazafias munkás öntudatos észjárásának a népámító tévtanokkal szemben. A másik szerepet Kelemen Pál adta markáns erővel. A „Cigánybáró“, Strausz örök szép operettjének második felvonását adta elő a társulat precíz, fontos, kifogástalan előadásban. A főszerepekben Koronkay Rózsi, Herczeziné, Marczinka Vica, Rónai Hermin, Vénusz Árpád, Herczeg, Gáspár, Kardos és Tibor járultak hozzá a teljes sikerhez. Az: Vasárnap délelőtt fél 11 órakor kezdődött a Petőfi Társaság miskolczi vándorgyűlésének matinéja a Nemzeti Színházban, amelynek a tiszta, mélységes művészettől tartamos számai sokáig emlékezetes kultúrünnepévé varázslták Miskolcinak ezt a vasárnapját. A műsor első száma a Diósgyőr- Vasgyári Tisztviselők Dal- és Műkedvelő Körének briliánsan vezényelt, pompásan előadott gyönyörű énekszáma volt. Amikor újra felgördült a függöny, a színpadon felállított ,zöd asztal mellett éltek József Ferencz kir. herceg és Pekárd Gyula kultuszállamtitkár elnöklete alatt a Petőfi-Társaság Miskoczon megjelent tagjai és kezdetét vette a vándorgyűlés. Az ülést József Ferencz kir. herceg a következő beszéddel nyitotta meg: Tisztelt ünneplő közönség! Köszönöm nemes Miskolcz városának ezt a szíves magyaros vendégszeretetét. Ide jöttem, mint a Fáklyatartók elnöke, hogy a Petőfi-Társasággal való együttes üésben itt, a csonka haza egyik legfontosabb végvárában ünnepeljem a magyar nemzeti gondolatot. Irodalmi ünnepre jöttem ide, mint olyan, aki nem vagyok egészen idegen a magyar irodalom berkeiben. Dédapám, a nádor, lelke minden hevével csüngött a magyar műveltség fejesztésén; nagyatyám az ország akkori válságos időit átezenvedve, még magyarabbá lett. Atyám a háború keservei közepett a magyar nép lelkébe látott, a magyart válságos szenvedésekben ismerte meg és mint fiait, szerette meg magyarjait csukaszürke, néha a földtől egészen agyagszinü magyarjait; igen, oly nagyszerűen, oly némán tud szenvedni a magyar eszményeiért. De ez a szenvedés nem a csüggedés forrása, hanem új erők szerzésének hatalmas iskolája. A magyar nemzeti gondolatnak, enneje - Szent-Istváni hattárokhoz nőtt magyar nemzeti gondolatnak vagyok Én is a katonája. A határokat letördelték a nemzet testéről, csonkára szabdalták az országot és ott hagyták nemzetietlen erők martalékául. S azt hitték, hogy evvel megöltek... igen, a test halottnak látszik.. De a nemzeti gondolatot, a magyar nemzet lelkét, ezt nem tudták megölni. Ez él, mint a mécsvilág az éjszakában kisért minden zugban, minden téren, amely fölött ellenség uralkodik, lerí minden kőnek arcáról, melyet magyar kéz fogott, vagy vésett. Zárják börtönbe a nemzeti gondolatot, forrasszák koporsóba, próbálják láncra verni, szétszakítani,ha tudják! Ha itt elfödte csüggedés, vagy terror, amott áttöri ismét az idegen uralom oly nagyon törékeny kérgét. A nemzeti gondolat él, mint sír körül remény, a dicsőbb viszntlátásra. J?b ! Kedd, október 19 előadás tökéletességére jellemző, hogy a főherceg legnagyobb tetszését nyilvánította környezete előtt, Pekár államtitkár pedig kijelentette, hogy ehhez hasonlóan kifogástalan előadást, mint a Cigánybáró szombat esti második felvonása, vidéken még nem látott.