Miskolczi Napló, 1924. július (24. évfolyam, 149-174. szám)
1924-07-02 / 149. szám
Szerda, 1924. évi július hó 2. MISKOLCZI NAPLÓ HÍREK Miskolci séták — Utcaseprő. A rekonstruált miskolci utcákhoz stílusos, nagyvárosi utcaseprők is illenek. — A városi tanács gondoskodott is róla, hogy a fővárosi szabású utcaseprői legyenek. Pár napja meg is jelentek a miskolci utcán az újjászervezett utcaseprők: ízléses formaruhában, könnyű, vasból készült talicskával, sapkával, melyen messze látható betűkkel ott ékeskedik a felírás:— Uccaseprő! A miskolci polgár, amikor a felírást meglátta, elkomorodott. Mi az, már újra felüti a fejét a destrukció? Nem jó már Miskolcon a régi, beidegzett, a megszokott akadémiai helyesírás, mely az utcák köztisztasági szakmunkáját utcaseprőnek írja t-c betűkkel. A város csak úgy, minden bejelentés nélkül elfogadta egyes lapoknak 1922-ben saját részükre készített házi helyesírását és az utcát utcának írja. Micsoda forradalmasítása ez a helyesírásnak? A miskolci polgár ezen a Miskolcon merésznek tetsző újításon annál inkább megütközhetett, — mert a legtöbb városi főtisztviselő még máig sem barátkozott meg azzal — az Akadémia által elfogadott újítással sem — hogy ez helyett egyszerűen c-t írjanak. A városházán még mindig cz-t írnak a tisztviselők és a ref. vallás megjelölését is következetesen ev. ref.nek írják s azonkívül egész sereg olyan helyesírási modern uyitás van, amiről egyáltalán nem hajlandók tudomást venni. Annál érthetőbb a miskolci polgár meglepődése, amikor most, az utcaseprők sapkáján az új helyesírás elfogadásának dokumentumát ilyen feltűnően látja. ... És még mondja ezek után valaki, hogy a városházán nem rohamlépésben sietnek a haladás, a modern reformok új mértföldkövei, új célkitűzései felé. Pásztor Zoltán 40 éves szolgálati jubileuma. Miskolc város érdemes főpénztárnoka, Pásztor Zoltán, tegnap, junius 30-án töltötte be városi szolgálatának 40-ik esztendejét. 1884 junius 30-án választotta meg Miskolc város képviselőtestületi közgyűlése tisztviselőjévé Pásztor Zoltánt. Azóta lankadatlan szorgalommal, kitartással, ambícióval végezte kötelességét, melyet a város törvényhatósági bizottsága, minden időben megfelelően értékelt és honorált. Pásztor Zoltán feljebb és feljebb emelkedett a hivatali ranglétrán, melynek utolsó állomása a város főpénztárnoki állása volt, amelyet máig közmegelégedésre töltött be. Most, hogy negyvenedik szolgálati idejét betöltötte, tisztviselőtársai ma délelőtt küldöttségileg kereste fel lakásán a szabadságon levő főtisztviselőt és értékes ajándékkal lepték meg: egy ezüst konyakos készlettel, mely egy ezüst tálon áll. Az ezüsttálba pedig valamennyi róla megemlékező városi tisztviselő bevésett névaláírása állott. — Pásztor Zoltán meghatottan köszönte meg tisztviselőtársai megemlékezését, majd újból kifejezte azt az elhatározását, hogy szabadságideje leteltével nm veszi át hivatala vezetését, mert a negyvenévi hivatalnokoskodás szerve- ............... Megkezdődött az aranyvilág Ma reggel aranyvilágra ébredtünk. Nem épen arra az aranyvilágra, amely a béke boldog időit hozza emlékezetünkbe. Egyelőre a béke idejéből csupán az aranyszámítást kapjuk, a többire egyelőre még várnunk kell. Mától kezdve aranykorona a számítási alap. Ha sorsunk az adóhivatalba sodor, aranyalapra valorizált adót kellizetnünk. Ha utazni akarunk, a menetdíjunkat aranyalapon számolja el a pénztáros. Lejárt már a papírvaluta korona, ezentúl aranyban beszélünk. Az állam alkalmazottai ma már aranyban kapták fizetésüket, az igaz, hogy a békebeli fizetésnek csupán negyedét, legjobb esetben a felét, de mégis csengő aranyaikká átváltható fizetés lesz az, akármilyen kicsiny is. Mindenki örül az aranynak az állam is mikor kapja, az alkalmazott is akinek adják. Vannak azonban a mi kificamlott gazdasági életünk mellett olyan kiadások, ahol az aranyat is megszégyenítő magasságokba szaladtak fel az árak. A háztartás Ezentúl a köztisztviselő, ha hazamegy és leteszi a terítő nélküli asztalra ( a térítőt már elvagyonmentették)a 120—200 aranykoronát kitevő fizetést, ami mondjuk fele a békebelinek, a gondos feleség el kezd számolni, hogy is vagyunk az aranyakkal. A számadás nem nyúlhat hosszúra, mert alig lehet néhány kiadástételt egymás alá írni, máris vége az aranyfizetésnek. A háziasszony kicsit töpreng a dolgon, végül rájön, hogy hiszen ez csak szemfényvesztés, mert hiába másolja le a kiadások könyvéből — amit Miében minden gondos háziasszony vezetett — a békeéli tételeknek a felét, ,a végén kitűnik, hogy nem elég felére redukálni az igényeket, még negyedrésze sem futja a mostani aranykoronás fizetésekből. Pedig ha a papírpénzt átváltjuk aranyakra, épen úgy csengő arany az ma is, mint régen volt. Ha egy kicsit szétnézünk, hamarosan meglátjuk, mi is az oka annak, hogy egynémelyik cikk ára úgy eltévedt az aranyparitástól, hogy alig lehet lesz helyrebillenteni. zetét, idegeit kimerítette és úgy érzi, hogy rászolgált a nyugalomra, a pihenésre. Itt említjük meg, hogy az ünnepelt városi főtisztviselő a nyolcvanas és kilencvenes éveken szép sikerrel működött, mint író és költő is és közel két évtizeden át állandó munkatársa volt a miskolci lapok szépirodalmi rovatának. Református egyházkerületi közgyűlés. A tiszáninneni református egyházkerület folyó hó 3-án — csütörtökön — tartja rendes közgyülése Miskolcon a ref. lány-gimnázium tornacsarnokában reggel 9 órai kezdettel dr. Rétész Kálmán püspök és Dakas Ernő főgondnok elnöklete alatt. A közgyűlés főbb tárgyai lesznek: Elnöki megnyitó püspöki jelentés, melydióhéjban az egész egyházév történetét adja elő, az egyetemes jogakadémia ügye, a főgimnáziumok jellegének meghatározása, a miskolci ref. főgimnázium igazgatóságának rendezése, különböző adásvételi- és csereszerződések jóváhagyása és egyéb folyóügyek. Az élelmiszerek uzsorája már ott kezdődik, mikor a városi ember hattyúzni kezdett és versenyt drágított a falut járó kofákkal. A falusi nénikék eleinte szerény árakat diktáltak, de mikor látták, hogy minden árra lehet vevőt találni, úgy nekibátorodtak az áraknak, hogy ma sem tudják, mennyit kérjenek. Szembetűnőbb ez az arány talan drágulás a Vajnál. Békében egy kiló vaj 1,60—2 körömi volt. Ma épen 20 liter tejet kell adni egy kiló vajért. Ma egykilogramm vaj 5 aranykoronába kerül, míg békében 2 korona volt. Az iparban is meglátszik néhol az aranyszámításban való eltérés. Nézzük a szabókat. Ma egy saeko öltöny elkészítéséért munkabér címén egymillió 400 ezer koronát kell fizetni, Budapesten pedig 1 millió 653 ezer koronát. Békében fizettünk ezért Miskolcon 40 koronát, Budapesten 50 koronát, azaz ma szintén aranyban fizetünk Miskolcon 40 korona helyett 80 koronát, Budapesten pedig 50 korona helyett 92 aranykoronát. Az üzletbér közel sem jár a békeihez, a munkabér pedig fele mint békében volt. 1914-en egy elsőosztályu kiváló szabómunkás napi 10 koronát keresett, ma pe Miskolcon, ahol Budapest után a legdrágább a munkabér, mert óránként 11.720 koronát kell fizetni, amely a nyolc órás munka mellett naponta 93.760 koronát tesz ki ez viszont nem több, mint 5 korona 20 fillér. Ezen most már el lehet gondolkozni, hogy miért is kell ma kétszer annyit fizetni, mint békében, mikor a fizetések felét sem teszik a békebelinek. Így van ez nemcsak ezeknél a felsorolt eseteknél, de számos más szükségletünk beszerzésénél is. Most, hogy majd hozzászokunk lassan az aranyszámokhoz, kétségbeesve fogjuk ártani, hogy mennyire f eltévedtek a papírpénz szám rengetegében és hány apró kis élősdi vette eddig hasznát a nagy számokkal való dobálkozásnak. Pár hónap múlva már olyan jól fognak tudni aranyban számolni és szintén jól meg fogja nézni a közönség is, hogy mit is kap az ő csengő aranyat érő bankójáért. Az ügyvédi kamara rendkívüli közgyűlése. Az ügyvédek körében általánosan tapasztalható elégületlenség a miskolci ügyvédeket is arra kényszerítette, hogy sérelmeik orvoslása iránt lépéseket tegyenek s több ügyvéd kitánságára a választmány tegnapra egyrendkivüli közgyűlést hivott egy- , amelyen a távollevő Grós Károly kamarai elnök helyett Frankfurter Sándor elnökölt s amelyen a tagok nagy számmal jelentek meg. A közgyűlés tárgysorozatán csupán az ügyvédi kar szociális sérelmei szerepeltek s igy érthető, hogy a közgyűlés szokatlan izgalmak között folyt le, amelyet kiváltott mindjárt az első tárgy, a miskolci törvényszék által kiadott új ügyvédi díjszabás, amely sokkal hátrányosabb, mint az egy- év-vel ezelőtt megállapított. A választmány által ennek orvoslását célzó átiratot dr. Forgács Dezső kamarai titkár ismertette, amely fölött megindult vitában a jelennoltak csaknem mindegyike részt vett s amelyet a közgyűlés végre bizonyos kiegészítésekkel el is fogadott. Az átirat önérzetes hangon mutat rá azokra a sérelmekre, amelyek az ügyvédi kart érték s helyeselte azon kérelmet hogy az ügyvédi díjszabás is — a többi foglalkozási ágakhoz hasonlóan — az aranykorona értékén állapíttassák meg, különösen arra való tekintettel, hogy az ország teljes gazdasági berendezettségében erre tér át, a tisztviselők is ebben kapják fizetésüket s igy közérdek, hogy éppen az ügyvéd megélhetése veszélyeztetve ne legyen az által, hogy a bíróság által évekkel ezelőtt megállapított összegű papírkoronákat kapjon meg, amikor az gyakran a készkiadásait sem fedezi. Az előbbi tárggyal függött össze a közgyűlés második pontja, amelyet a titkár ismertetett, előadván, hogy a miskolci ügyvédi kamara kezdeményezésére július 6-án, Budapesten országos ügyvédgyűlés tartozik, amelynek tárgysorozatán ugyancsak tisztán szociális kérdések megoldása lett felvéve, ügyvédi díjszabás országos rendezése, méltányos adózás, ingyenvédelmek megszüntetése, mérsékelt telefon előfizetés stb.). Az ügyvédgyűlés után monstre küldöttség megy fel az igazságügyi s esetleg a pénzügyminiszterhez. Ebben a kamara részéről megjelenésre felkérették: Grós Károly kamarai elnök, Sugár Gyula kamarai ügyész, Dékány János, Rochlitz Dezső, Horváth Zoltán, Bárdos Benő, Silbiger Bertalan, Czelláth Árpád, Barta Jenő, Dálnoky-Nagy Zoltán, Láng Lajos, Hercz Ödön és Klein Pál miskolci ügyvédek, akikhez csatlakoznak még a sátoraljaújhelyi ügyvédek is. A közgyűlés utolsó tárgya az ügyvédek általános kereseti adójának kontingentálás útján bizottság által történt megállapítása volt, amelyet a kamarai titkár olvasott fel. A jelentés fölötti vitában részt vettek Lichtenstein Izidor, Simon Miksa, Kovács József és Gotthill József, aki indítványozta, hogy a felosztó bizottságnak fáradtságos munkájáért köszönetet szavazzanak, majd Rock Aladár a bizottság nevén felvilágosítással szolgáltán, a jelentést a közgyűlés tudomásul vette. Ezzel az elnökhelyettes éltetésével véget ért a közgyűlés. Ma már aranyalapon fizették az adót. Több ízben megírtuk, hogy július 1-ig még papírkoronában lehet rendezni az adóhátralékokat. Az adóhivatal naponta zsúfolásig megtelt adófizetőkkel és az utolsó hónapban majdnem mindenki kiegyenlítette adóhátralékát. Az utolsó napon, tegnap még sokan tolongtak a pénztárnál, ma reggelre azonban már megcsappant a forgalom. Mindössze négyadófizető jelentkezett, akik rendezni kívánták adóhátralékaikat. Rendezték is, de háromszorosát fizettették meg velük, mivel a szorzószámot 17.600 koronában állapította meg a miniszter. Az első adófizető, aki aranyalapon rótta le adóját, egyenszülött, miskolci csizmadia mester volt, névszerint Szűcs János, Tóth utca 1. szám alatti lakos. Száz százalékkal emelték fel a hadirokkantak illetményeit. A pénzügyminiszter rendeletben közölte, hogy a hadirokkantak és hadigondozottak illetményeit száz százalékkal felemeli. Most, július elsején csak a régi illetmények kerülnek kifizetésre, a felemelt is- Teljes kelengyék, Grenadinok, Fulárdok, Kretonok, Női és férfiszövetek nagy választékban. TELEFON : 7—36. számFábián áruházában mytlata 3