Miskolci Napló, 1925. március (25. évfolyam, 49-73. szám)
1925-03-01 / 49. szám
Ára 2000 korona XXVL évSaiyata 49 (6985) szássiVasárnap, 1925 március Előfizetési ára helyben és egész Magyarországon. Egy negyed évre 120.000 kor., havonta 40.000 kor. Külföldre fenti árak kétszerese. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: FEHÉR ÖDÖN Szerkesztőség : Erzsébet tér 1. si. Telefon: 3-15. Kiadóhivatal: Széchenyi utca 15. sz. Telefon: 8-84. Távirati cím: „Napló“ Miskolc. Dr. Puky Endre, a választójogi javaslat előadója nyilatkozik a Miskolci Naplónak a javaslat rendelkezéseiről Indokolatlannak minősíti az ellenzék felháborodását — Kik nem lehetnek képviselők ? A külföldi példa nem lehet döntő a szavazati jog kérdésében — A nőket nem lehet kizárni a jogból . Az ózdi kerületben nyílt szavazást akar a többség Miskolc, febr. 28. Dr. Puky Endre nemzetgyűlési képviselő tudvalevőleg előadója annak a bizottságnak, amelyet az egységespárt a választójogról szóló javaslat előzetes tárgyalására delegált. Dr. Puky Endrét erre a kivételesen fontos megbízatásra általánosan elismert tudása, komoly képzettsége és nevének abszolút politikai tekintélye tették érdemessé. Dr. Puky Endrének mostanában minden idejét lefoglalja az a tanulmány, amelyet szükségessé tesz az, hogy a nagyfontosságú javaslatot minél szélesebb alapokon, minél behatóbban és minden részletére kiterjedően a kritika bonckése alá vegye és véleménye így kerüljön a nyilvánosság elé. Nem csupán Miskolcot, de az egész ország közvéleményét közelről érdekli tehát most dr. Puky Endrének a véleménye a választójog kérdéséről és azok a tárgyalások, amelyek eddig erről a kérdésről az egységes párt által kiküldött bizottságban bizalmasan a nyilvánosság kizárásával folytak. A Miskolci Napló munkatársa felkereste a vasárnapra családja körébe hazaérkezett Puky Endrét és nyilatkozatát kérte erről a nemzet jövőjére is döntő fontosságú kérdésről. Dr. Puky Endre készséggel állott rendelkezésünkre, hogy — mint mondotta — kedves miskolci polgártársait a Miskolci Napló útján tájékoztathassa a választójog kérdésében. Az országos érdeklődésre számot tartó nyilatkozatot az alábbiakban közöljük: “ A nemzetgyűlés a választójogi javaslat tárgyalására egy ad hoc bizottságot fog alakítani, amely az előadásom alapján megvitatott javaslatot bizonyára heteken át fogja tárgyalni, még akkor is, ha az ellenzék nem venne részt a tárgyalásokon és folytatná ebben a kérdésben is passzivitását. Az ellenzéknek ilyen távolmaradása nem páratlan a magyar politika történetében, mert hiszen az 1913. évi XIV., úgynevezett Tisza-féle választójogi javaslatot is az ellenzék részvétele nélkül tárgyalta a képviselőház bizottsága. Akkor is passzivitásba ment az ellenzék és a tárgyalások akkor is hetekig tartottak. Ez a bizottság, amely most tárgyal ebben a kérdésben, az egységes párt ad hoc bizottsága, amely természetesen elsősorban a párt szempontjából bírálja a javaslatot, így érthető, hogy ezek a tárgyalások bizalmas jellegűek. Ez az oka, hogy a csütörtökön megkezdődött bizottsági tárgyalásokról csupán szűkszavú kommüniké jelent meg. A bizottság pénteki ülésében körülbelül a felét letárgyalta a javaslatnak és valószínű, hogy kedden végez is az egész anyaggal. Akkor azután a párt plénuma foglalkozik vele a bizottsági jelentés alapján. Ha a kormány bizonyos . Nem értem az ellenzék felháborodását és hajlandó vagyok azt mafelháborodásnak minősíteni a javaslattal szemben. Mert nézetem szerint ebben a kérdésben az a legfontosabb, hogy miképen van felvéve a választójog terjedelme, vagyis hogy kik, milyen feltételek mellett választók és választhatók ? Ez a javaslat a választói jog terjedelmét teljesen és változatlanul úgy állapítja meg, amint azt a jelenleg is működő nemzetgyűlés megalkotására vonatkozó kormányrendelet, amelyet 1922-ben adtak ki, rendezte és szabályozta. Vagyis ugyanazon széleskörű általános választójog alapján áll. Nem is hallok, nem is olvasok követelésekről, amelyek a választójog újabb kiterjesztését kívánnák. Még érteném ezt a felháborodást az ellenzék részéről, ha a választójog körét szűknek találnák és még a nők szavazati Meglepetésemre nem csupán a bizottságban, de pártom egészében is sűrűn hangzanak fel ellenkezések a nők szavazati jogával szemben. A javaslat e tekintetben is a szavazati jog terjedelmét változatlanul fentartja és én a magam részéről is ezen álláspontot tartom helyesnek, nem csupán az általánosság szempontjából, de különlegesen a magyar viszonyokra való tekintettel is. A háború alatt ugyanis a nők talán az egyetlen frontszolgálatot kivéve, a háborúval kapcsolatos charitatív munkában önfeláldozóan vették ki részüket, továbbá pótolták a hiányzó munkaerőket a kereskedelemben, az iparban, sőt a közszolgálat egyes ágaiban is. A bizottsági tárgyalások legkiemelkedőbb anyaga volt és az ellenzékkel a legszélesebb súrlódási felületet fogja bizonyára adni a nyílt vagy titkos szavazás kérdése. A javaslat változatlanul a jelenlegi helyzetet tartja fenn, vagyis a törvényhatósági városokban titkos, vidéken nyílt a szavazás, Budapesten még az arányos képviseleti rendszer is. Nem hallgathatom el, hogy módosításokhoz, amelyeket a bizottságban elhangzott vélemények alapján eszközölnek a javaslaton, hozzájárul, akkor a végleges szöveg a nemzetgyűlés elé kerül, innen pedig a plénum által alakítandó ad hoc bizottsághoz, általánosabbá óhajtanák tenni. De miután ilyen követelésről nem hallunk, érthetetlen ez a műfelháborodás, hiszen a javaslat alapelveivel szemben nem merül fel kifogás. Mindössze egy új rendelkezés van benne: a választhatóságnál. A javaslat ugyanis kizárja a képviselőségből azokat, akik a szovjet alatt tagjai voltak a forradalmi kormányzótanács — (népbiztos vagy helyettese) — a forradalmi törvényszék elnökei, tagjai vagy vádbiztosai voltak, vagy politikai megbízotti szerepet töltöttek be. Azonban az a véleményem, hogy ezt mindenki, aki a polgári társadalom híve, mint nagyon természetes intézkedést fogadhatja. Élénk vita volt a bizottság ülésében és lesz a további tárgyalások folyamán jogának kérdése A kötelességtudó és nemesen gondolkozó nők tehát megérdemlik, hogy a szavazati jogban részesedjenek. Ugyanaz a szempont indított engem a nők szavazati jogának a fentartásánál, mint Asquith angol miniszterelnököt, aki nyíltan megtagadta egész politikai pályája alatt hirdetett meggyőződését a nők szavazati jogának kérdésében és szárnyaló szavak kíséretében tett indítványt a nők szavazati joga érdekében. Az angol rendszer különben egyike a legérdekesebbnek. Az angol választójogi törvény a nők szavazati jogára rövidesen ezt az intézkedést tartalmazza : szavazati joggal bír az angol feleség, ha férjének szavazati joga van és a hajadon vagy özvegy, ha saját keresetéből önállóan tartja fenn magát, pártomban igen nagy tábora van a szavazás teljes nyílttá tételének, vagyis hogy a törvényhatóság városokban is nyílt legyen a szavazás. Ennek a kérdésnek egész irodalma van, de helyeslem azon felfogást, amely ilyen kérdésben nem külföldi példák utánzására alapítja a maga véleményét, hanem legelsősorban figyelemben tartja különleges helyzetün ket, társadalmi viszonyainkat, alkotmányunk fejlődését. Mert nálunk ezek a szempontok dönthetik el ezt a kérdést. Választóim előtt tartott beszámoló beszédeimben, amelyeket annak idején a Miskolci Napló ismertetett, kifejezést adtam annak a véleményemnek, hogy én a nyílt szavazás behozatalát látnám indokoltnak, azonban jól tudom ennek nehézségeit is. Mert így Európában Magyarország lenne ugyan az egyetlen állam, ahol nyílt szavazás van, azonban ez a körülmény, ismétlem, nem lehet döntő, mert végzetesnek tartom az ország sorsára, ha speciális viszonyaink figyelembevétele nélkül kizárólaga külföld utánzása alapján határozunk. Súlyosabb érv az én szememben az, hogy mindig nehezebb dolog egy meglévő jogot megszüntetni, mint ki nem terjeszteni. A titkos szavazást általában úgy állítják be, mint a demokrácia követelését. Nézetem szerint ennek semmi köze a demokráciához. A demokrácia követeli, hogy a szavazati jog legyen általános addig a fokig, amíg azt a társadalom műveltségi foka megengedi. Az általánosság ellen nem is tesz itt senki kifogást, de azt, hogy nyílt vagy titkos legyen a szavazás, tisztán taktikai kérdésnek tartom, amely a lényeget érinti. A párt bizottságában, amint az ismeretes, a miniszterelnök úr a városokban a titkos szavazás fentartása mellett foglalt állást, olyan erős érvekkel, amelyekkel szemben a bizottságnak a nyílt szavazás melletti hívei sem folytatták tovább ellenkező fejtegetéseiket. Ez azonban nem zárja ki, hogy a párt plénumában, majd a nemzetgyűlésben delegálandó választójogi bizottságban ne kerüljön elő a kérdés újból és pedig szélesebb mederben és azt még behatóbb vita tárgyává ne tegyék. Minket miskolciakat, illetve borsodmegyeieket ezenfelül különlegesen is érdekel az öt bányakerület, köztük az ózdi kerület kérdése, amelyekre nézve a javaslat a titkos szavazás behozatalát tartalmazza. Közvetlen a bizottság tárgyalása előtt kaptam meg Borsod megye legutóbbi közgyűlésének átiratát, melyben az ózdi kerületben a nyílt szavazás mellett tör lándzsát. Ennek a hatása alatt a bizottság tagjai közül többen a legnagyobb melegséggel és határozottsággal foglaltak állást a titkos szavazás ellen és követelték, hogy ezekben az ipari kerületekben is, tehát az ózdiban is nyílt szavazás legyen. És bár a miniszterelnök úr ezekre a kerületekre a titkos szavazás fenntartását jelentette ki kívánatosnak, mégis az a benyomásom, hogy e tekintetben a párt többségében megnyilvánult óhajhoz képest a legnagyobb valószínűséggel nyílt lesz a szavazás. — Említettem, hogy mennyire érthetetlen előttem az ellenzék ádáz kirohanása a javaslat ellen. Még kik nem választhatók ? Nyílt vagy titkos