Miskolci Napló, 1925. május (25. évfolyam, 99-122. szám)

1925-05-03 / 99. szám

Péntek, 1925 május hó 1. Bölönyi avval védekezik, hogy olyan jólégállapotban volt, hogy nem tud számot adni cselekedeteiről. Ezután az elnök megkezdi Rutkay miniszteri titkár kihallgatását. Elmondja, hogy december 29, 30, 31-én jelen volt a vádlottak kihallgatása alkalmával és részletesen ismerteti azokat a jeleneteket, amelyeknek tanúja volt. A leghatározotabban álltja, hogy a vádlottak önként, minden befolyásos erőszaktól mentesen vállalták a bűnösséget. A bíróság és a védők ezután keresztkérdések alá veszik a miniszteri titkárt, aki azonban minden kérdésre a leghatározotabban és ingadozás nélkül válaszol és a vádlotak szemében mondja, azok tagadásával szemben, hogy az első és második kihallgatás alkalmával beismerő vallomást tettek minden kényszer nélkül. Elnök: Elizárdnak tartja, hogy sántalnazták volna a vádlottakat? Taníu: A leghatározottabbam. Az elnök felteszi a kérdést a tanti megesketésém amelyet a védők elleneznek, a bíróság azonban rövid tanácskozás után úgy határoz, hogy semmiféle törvényes okot nem lát arra vonatkozólag, hogy a megesketés elhalasztatítsék. A bíróság ezután megesketi a tanút, majd Kéler Béla ügyész mondja el vádbesszédjét. A főügy észhelyettes kiemeli vádbipzédékelni a vádlottak bűnösségét. Kezdetben azt hitte, hogy súlyos feladata lesz, azonban helyzete most annál könnyebb, mert nemcsak gyanúokok, de kétségtelen tények állanak a bíróság rendelkezésére, amelyek a két vádlott bűnössége mellett szólanak. A megsértett jogrend és az ártatlanul elpusztított áldoztatok kiöntött vére megtorlást követel. Azt a kérést intézi a bíróság tagjaihoz, hogy az elsőfokú felmentő ítélet tűk bűnösségét állapítsa meg megváltoztatásával a vádlot és súlyos büntetéssel sújtsa a vádlottakat. Csillag Károly dr.: A hotelbáró — Kis regény az örök napsütés országából — (*) Mr. Carr, a gyapjúkirály De amint a szezonban a vendégek váltakoztak, akik _ aztán ezt a pletykát magaikkal vitték, a hotelbáró megint előkről kezdtek a Iov^^i^íkodásaiknál: aiz aisszi&z,tá- Met mindaddig, amíg kiállania nem kellett. A hotelbáró lovaglás becsületén az ilyesmi nem nagy foltot ejtett. Ez a kis társaság volt Madame Soldernsik a legszűkebb környezete. Amikor egy-egy ünnepély következett, külön tárgyaltak a környezetükkel a királynői is, meg Felder dr. is. Bizonyos feonkurrencia volt közöttük és a hotelközönség már tudta, hogy ha az egyik csoport ott tesz egy koncertet, akkor a másik hítlányozni fog. Hanem azért valami veszélye ellenségeskedés nem volt közöttük. Mert ha olyan dologról esett szó, ahol mindenik megtalálta a mega érdekét, akkor gyorsan össziss barátkozott a két csoport és minthia soha semmi sem lett volna közöttük. Ez az úgynevezett „Gute Miene zum bösen Spiele“ náluk már megszokott dolog. A két csoport között az összekötő kapocs a totelbáró volt. Miféle tojástáncot keltett szegénynek járna, hogy ott is, miéig itt is hegyben maradjon. Ehhez igazán diplomáciai képességekkel kellett felruházva lennie, ha boldogai líni alkart. Mid kiét helyen úgy adta, elő a dolgot,, mintha ő szívvel-lélekkel odahúzna, csak a kény lelemiség viszi rá, hogy a másik társasággal is érintkezzék. Természetesen ez azután sokszor kellemetlenségeikbe sodorta, ő azonban ezeket a helyzeteket már megszokta. Egyszer azonban nagyon vészedesül is helyzetbe került, amire az itt következő fejezetiben kerül sor. Nagy esemény előtt állott a Hotel Victoria. A szálló nagystílű és kereskedelmi érzékkel igazán, megáldott tulajdonosnője, Madame Solder, még a szezon elején merészet gondolt és levelet írt egy régi ismerősének, Master Carrnak és karácsonyra meghívta vendégül a nevezetes embert. Mister Carr arról volt nevezetes, hogy az ő kezében volt az egész ausztráliai gyapjúkéneskedelem, amiért általánosságban gyapjú királynak, népszerűbben birkakirálynak nevezték. Valósságos világnevezetesség volt ez az ember és egy hotelnek megfáz.ilhetetlen érték, s ha a vendégek jegyzékében ott szerepelhetett: „Mr. Oarr — Ausztrália“ Ennek a névnek különösen az angolok előtt, volt, olyan varázsereje, mint a mágnes. El lehetett képzelni, hogy ennek a névnek a hatása alatt majd özönleni fognak az idegenek a Hotel Victoriába. Csakhogy nem kis feladat volt Oarr urait, meghívni. Elsősorban is a félemeleti lakosztályt át kellett alakítani. Nyolc földszint, szobát kellett átalakítani és áttusztítani a dollármilliárdos számút. Lakószobákat,, hálószoba, fogadószoba, jótékonysági iroda,, billiárd és dohányzószobát. Mindezekben egy külön lépszefeljárót kellett építeni a kertből. Be kellett rendezkedni az ő különös, exotikus étjelének készítésére és ami a legdrágább volt — külön hajót kellett érte küldeni Ausztráliába. * Solderné asszony bizonyosra vette, hogy a meghívó nem téveszt célt. A gyapjúkirály egyszer már vendége volt és az újabb meghívó is egy előző ígéretre akart emlékeztetés lenni. A beleegyező válasz már két hónappal karácsony előtt megérkezett. Most, volt csak azután szemében a hotelbáró. Tervezeteket készített, rajzolt és ezeket közölte is azokkal, akiket megtisztelt bizalmával. — A hotel minden embere kezdett hízelegni a bárónak. Tudták, hogy ő már személyesen ismeri a birkakirályt és hogy csak az ő ajánlatára lehet bejutni ar a három nagy estélyre, amelyet őfelsége a Hotel Victoriában ottartózkodása alatt rendezni fog. Ezekből az estélyekből kimaradni nagy felsülésnek számított. Pedig igen sokan maradtak le. Mivelhogy a szigorú numerus clausus estélyenkint, csak bizonyos, számú jelenlevőnek tette lehetővé a meghívó megszerzését. Cáriburnak San Remo környékén sok ismerőse volt és ezek előljártak a meghívottak névjegyzékén. Ezek húszain voltak, rajtuk kívül tehát még legfeljebb húszan kaphattak meghívót. Mikor a karácsony már közeledett és ,a hajó, amely hozta a nagynevű vendéget, feleségét és anyósád — közeledett San Remo kikötőjéhez, nagy volt 8® izgalom a hotel vendégei között. Mégis csak nem mindennapi dolog látni és, együtt lenni egy emberrel, akinek magának több vagyona van, mint San Remo összes lakóinak, österes fürdővendégeivel együtt, aki tulajdonképpag sem tudja, hogy milyen vagyona van, akinek fogalma sincs a pénz értékéről, vásárlóerejéről, mert hiszen ő jön, megy, étkezik, kocsiziik, részt vesz mindenben a világon, de sohasem kerül pénz a kezébe, mivelhogy a számlák kiegyenlítésének a profán mesterségét a titkára végzi helyette el. Érdekes látvány egy ember, akinek annyi pénze van, hogy annak már hasznát sem tudja venni. Milyen lehet ennek az embernek a felesége, aztán az anyósa? Ezek mind olyan kérdések voltakamelyek erősen foglalkoztatták a hotel lakóit. (Folytatjuk.) 1 ! Andrássy Gyula gróf zempléni birtokait felosztják a csehek Tőketerebes, május — (A Miskolci Napló alkalmi tudósítójától.) A zempléni nagy földbirtokok közül fölosztásra kerülnek az Andrásssyak tőkceterebesii, párnői, hardiosiai és homonnai, a Hadik-Barkóczyak varannói és a Sztáray - uradalom nagymihályi birtokai. A földosztást Andrássy Gyula tőketerebesi birtokán kezdték meg, mely már tavaly óta folyik. A többiekre csak ezután kerül a sor. A tőketerebesi Andrássy-uradalom felosztása sok tekintetben átalakító befolyással fog bírni a környező vidék életére is. A földek legnagyobb részét eddiig is a Cukorgyár r.-t bérelte, mely saját kezelésében termed répát dolgozott fel a legnagyobb részben. — Ezeket a földeket lassan a falusi gazdák szerzik meg, legtübbnyire tótok. Hogy a maradék birtokokat, melyeken ma a gyár gazdálkodik, meghagyják-e a gyárnak, ma még kétséges. A többi vidékeken egyelőre a földeket még nem osztják, csak kényszerbérletbe adják ki a legszegényebb földigénylőknek. A hatalmas gyártelep, amely évente 16 ezer méter mázsa répát dolgozott fek aha nagyjában 12— 15 ezer magyar hold répaföldet kíván, most kénytelen súlyt helyezni arrra, hogy megfelelő répatermésről gondoskodjék. A Bodrogközben lakó magyar glandák még mindig idegenkednek a répatermeléstől és inkább dohány és dinynyetermeléssel foglalkoznak. — A vegyes, magyar-tót vidékeken már inkább kezdenek rátérni a belterjes gazdálkodásra, ami a répatermelés egyik feltétele is. A gyár most a vidék gazdasági kioktatására külön tisztviselőket szerződtetett, akik bejárják az egész vármegyét. A község, tekintettel az üzemben levő gyártelep működésére, még elég kedvező körülmények között van. Panaszként az adózást és az Andrássy-kastély elhanyagolt állapotát említik meg az idevalók. A nagy parkkal övezett kastély, amely értékes kincseket őrzött, sokat szenvedett a forradalmaktól, majd a csehek bevonulásakor a fosztogatóktól, amikor kirabolták az értékes berendezést és potom pénzért, elkótyavetyélték. Négy év óta, osyh katonák vannak elszállásolva a kastélyban és ezen idő alatt nagy pusztításokat végeztek a parkban is. Sok szó esik a lakosság körében arról is, hogy az állam hatalmas kaszárnyát akar építeni Tőketerebesein, amely az állomás közelében emelkedne. Mint szenzációról beszélnek egy új rendeletről, amely állítólag, különösen Meszőlaborc környékének lengyel tér lépésiért, akik harminc éve laknak ezen a területen, és már 1914-ben kifizették a magyar államnak a vételárat, hatvan nap alatt Csehszlovákia elhagyására szólították fel. MTI kmr.ízt napba A községek pótadójáról tárgyalt ma a vármegyei jegyző egylet Országos alapra fizessék-e be a pótadót — Aranyparitásban állapítják meg a jegyzői magánmunkálati díjakat Miskolc, május 2. (A Miskolci Napló munkatársától.) Borsod, Gömör és Kishont közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék községi és körjegyzők egylete ma délelőtt 10 órakor tartotta a vármegyeház dísztermében évi rendes közgyűlését. Jelen volt a gyűlésen Ligethy Béla elnök diósgyőri főjegyző elnöki jelentésében megemlékezett az elmúlt év eredményeiről és behatóan ismertette a jegyzői kar sérelmeit. Az évi zárszámadás átvizsgálása után az 1925. évi tagdíjak megállapítására került a sor, amelyet egyhangúlag 8 aranykoronában szabtak meg, majd az 1925. évi költségvetést tárgyalták le. A jegyzői magánmunkálati díjakra vonatkozó javaslatot, melyszintén a tárgysorozaton szerepelt,, levették a napirendről, mivel az országos egyesületi elnök kijelentette, hogy Tertyánszky államtitkár már az országos gyűlésen kijelentette, hogy a jegyzői magánmunkálati díjakat a legrövidebb időn belül a teljes békebeli aranyparitásban fogja megálapítani Ennél a tárgynál nagyobb vitára adott alkalmat a községi pótadó kérdése, amelyre vonatkozólag Borsod, Gömör és Kishont vármegyék jegyzői egyesületének az lett volna az indítványa, hogy a községek a részük e kivetett pótadót fizessék be egy országos alapra, amelyből azután szükség szerint elégítenék ki az egyes községeket. Kádár Elek ózdi főjegyzőérveinek, fölsorakoztatásával bebizonyította, hogy az indítványt a jegyzői gyűlés nem teheti magáévá, mert ezáltal aszegényebb községeket olyan helyzetbe juttatná, hogy ezek viselnék és vállalnák a gazdagabb községek terheit is. Koncz János dr. országos egyesületi elnök azt a megoldási módot tartaná a leghelyesebbnek, ha a községek részéről beszedendő pótadót továbbra is meghagynák a községeknek, de kötelezőleg kimondanák, hogy annak egy bizonyos százalékát tartoznak egy közös alapra befizetni, amelyet minden megyében az alispán kezelne és az egyes községeket, amelyek rászorulnak, ebből az alapból segélyeznének. A két indítványt Ligethy Béla elnök szavazásra tette föl, a közgyűlésazonban nem tudott megállapodásra jutni sem egyik, sem másik indítvány felett ezért Keresztessy Sándorhejőcsabai jegyző azt indítványozta, hogy ennek a kérdésnek a részletes, letárgyalására egy bizottságot küldjenek ki. A közgyűlés úgy határozott, hogy minden járásból egy-egy jegyzőt küldenek ki ebbe a bizottságba. A bizottság tagjait a közgyűlés azonnal meg is választotta.