Miskolci Napló, 1926. január (26. évfolyam, 2-24. szám)

1926-01-03 / 2. szám

Ára 2000 korona Vasárnap, 1926 január hó 3­­2 (7204) szám MISKOLCI NAPLÓ Előfizetési ára helyben és egész Magyarországon. Egy negyed év­re 120.000 kor., havonta 40.000 kor. Küldföldre fenti árak kétszerese. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP ♦ Felelős szerkesztő:FEHÉR ÖDÖN Szerkesztőség: Erzsébet­ tér 1. sz. Telefon: 3-15. Kiadóhivatal: Hu­nyadi­ utca 2. szám. Telefon: 1-14. Távirati cím: „Napló“ Miskolc. Miskolc,­­január 2. A VÁROSI TISZTVISELŐK STÁTUSRENDEZÉSE megérke­zett. Két státust ismer ez a rende­zés, A és B státust. A tisztviselők körében, akik régóta felbiztatott reményekkel várták ezt az exisz­­tenciális rendelkezést, keserű csa­lódást keltett az új „státus.“ — Mindenki azt várta, hogy ezt az anyagilag elhanyagolt osztályt, a­m**y nem politizál, de dolgozik s a tökéletes megbízhatóság jegyében végzi a reábízott életösszetartó, a tettentartó feladatokat, talpraál­lítja s exisztenc­iájában megerősí­ti ez az új státusrendezés. E he­lyett, a már eddig is össze-vissza kaszáló B listák után egy új ka­szálógép érkezett a friss rendelet­ben. A „rendezés“ külön A és kü­lön B csoportot is már. Az utóbbi­banm valóságos gázversenyt statu­ált a tisztviselők egy részére, a­melyen előbb vagy utóbb fel kell bukniok a hosszú, kitartó munká­ra épített exisztenc­iáknak. Az elő­rejutás, a­ célhoz érés számukra le­hetetlenné válik. Ezeket az exisz­­tenciákat nem hogy biztosítaná, de megnyomorítja a rendelet. Ez a tisztviselő osztály pedig megér­demelné, hogy végzett munkája után fokozatosan hozzájusson a gondtalanság eszközeihez. A cél, tulerv, az ígérgetés éppen ez vol! -A város agilis, munkaszerető pol­gármestere elsősorban döbbent meg a munkatársait ért sérelem felett, amely most már a legkomo­lyabb, leghasznavehetőbb elemek exisztenciájába vág, keményen, kíméletlenül, tragikusan. Aho­gyan őt ismerjük, mindent el is fog követni, hogy a­ szociális igaz­ságtalanságban fogant státusren­dezés sérelmeit reparálja s az ál­tala teremtő súlyos helyzetet enyhítse. Reméljük —­­s ebben re­ménykedik a tisztviselői kar is — hogy a polgármester kipróbált éréié gének­, az ügyért való helytál­lásnak meg is lesz a sikere. # A RAKONCÁTLAN TISZA al­só Borsodban is nagy pusztításo­kért végzett. Az itt szerencsétlenül jártak közül átírnák hozzánk kezét, egy le­vegőt színak velünk, kétsze­resen érdekel tehát bennünket szo­morú sorsuk, váratlan, lesújtó veszteségeik, teljes tönkretételük. Nem maradhatunk meg velük szemben kétségbeesésük teljes át­­érzésénél, mély részvétünk tolmá­csolásánál. A segítség, még­­pedig a gyors, tétovázás nélküli segítség a legelemibb kötelességünk.­­ És pedig kötelességünk nemcsak ve­lük szemben, akik minden társa­dalmi szolidaritás és minden er­kölcsi, törvény szerint igényt tart­hatnak erre a segítségre, de köte­lességünk önmagunkkal szemben, akiket az Isten megóvott ettől a szörnyű elemi csapástól s egyéb v­ezedelmektől is csak úgy érez­­h­etjük magunkat biztonságban, ■ut életünk megépített védőgátjait át­szakadni és átvágni sehol sem engedjük. A nagy nehezen helyre­­á­ított rennd, mindnyájunk nyu­galma követeli meg, hogy a két­ségbeesés, a keserű vád árterülete­ket ne létesíthessen az életünk biztos medre körül. A magáraha­­yított ínség, a csalódott erkölcsi érzék, a meghasonlottság rossz tanácsadó s a mások pusztulásával már mit sem törődik az, akinek ■nincs veszteni valója. A bt­­lát­ás­­nnak kell tetté váltania azt, amit összeszorult szívünk sugall. Mind­­annyiunknak, aki csak teheti, se­gítségére kell sietnünk az ínség-­ nek, segédkezet kell nyújtanunk­­ egy csomó felborult exisztencia t­­ispraállásához. Elsősorban a­ tör­vényhatóságok kötelessége ez, de kötelessége a vár­os és vármegye­­ társadalmának, mert maga az ál­lam nem tehet mindent ilyen elő­­­re nem látott katasztrofális hely­zetben. Arra kell gondolnunk,­­­­ hogy a saját gátjaink, töltéseink biztonságát védjük meg ezzel. Az em­ber­i kötelesség mellett tehát sa­ját jól felfogott érdekünkről van szó. Károly román trónörökös lemondott «­­ «» »• F f­­­rr­i a trón­öröklést­ő­l Elválik feleségétől és nőül vesz egy zsidóasszonyt Bukarest, január 2. A román közjogban igen­ nagy­­fontosságú változás történt. Károly román trónörökös levelet küldött apjának, amelyben az uralkodónak bejelenti, hogy a trónöröklés jogáról lemond. A koronatanács egyhangúlag elfo­gadta a trónörökös lemondását. A határszéli újságok a lemondás hí­­rét mindezideig nem közölték. Mindamellett a lemondás már hó­napok óta nyílt titok. Károly trónörökös és felesége között súlyos konfliktus tá­madt. A konfliktus­ hátterében Károly szívügyei rejtőzködnek. Megismerkedett egy szép zsidó­asszonnyal, akihez csakhamar a szerelem szá­lai fűzték. Károly trónörökös pár héttel ez­előtt Londonba utazott, ahová ma­gával vitte barátnőjét is és Lon­donból egyáltalán nem akart vis­szatér­ni. Londonból Velencébe ment és innen levelet írt a királyi családnak, amelyben bejelenti, hogy elválik feleségétől, és feleségül veszi a zsidóasszonyt. Hetekig folyt a táviratozás Velen­ce és Bukarest között. A trónörö­kös hajthatatlan maradt és nem akart visszatérni feleségéhez, He­lén hercegnőhöz, aki az elűzött gö­rög király húga. A román királyi család, hogy a botrány kipattanását megakadá-­­­lyozza, elzárta a tele­font és távíró forgalmat a külföldi lapok tudósí­tói előtt és visszautasítottak min­den olyan táviratot, amely a leg­­csekélyebb célzást is tartalmazta a trónörökös ügyére. Végre megjelent a rövid hivata­los közlemény, amely a trónörökös lemondását közöl­te a nagy nyilvánossággal. Károly trónörökös nagyon nép­szerű ember volt a hadseregben. Lemondásának a hírére Marde­­rescu tábornok hadügyminiszter bejelentette lemondását, azonban ezt a minisztertanács rábeszélésére visszavonta. Károly trónörökös egyébként 33 éves és egy gyermeke van. Apponyi teszi szóvá a Házban az árvizekkel kapcsolatban a trianoni béke igazságtalanságait Jövő héten összeül a nemzetgyűlés Budapest, január 2. A Miskolci Napló budapesti szerkesztőségének telefonjelentése: Mint ismeretes, Szilágyi Lajos pár nappal­ ezelőtt akcióit indított a nemzetgyűlés rössz kthivása érde­kében. Ezen a nemzetgyűlési ülé­sen szóvá fogják­­tenni az árvíz­­i katasztrófával kapcsolatban a trianoni békeszerződés igazságta­­lan­ságait és tarthatatlan voltát. .Szilágyi Lajos érintkezés­be lé­pett Apponyi Albert gróffal, akiit arra kért, hogy tiltakozó beszéd­ben szólaljon fel. Apponyi kész­séggel vállalkozot­t a­ feladatra. — Apponyi és Szilágyi mai délelőtt is tanácskozásokat folytattak. Hír szerint Apponyi Albert gróf beszédében általános külpolitikai szem­pontokkal fog foglalkozni, miig Szilágyi rész­leteiben világítja meg a kérdést. A két po­litikus felkereste Ma­yer János földmű­velésügyi minisz­tert, akivel hosszasan folytattak megbeszéléseket. Apponyi ezután meg­jelent Bethlen István gróf miniiszt­erelnöknél, akinél Snestov­­szky Béla, a Ház elnöke is látoga­tást tett. Mint beavatott helyről értesü­lünk, a nemzetgyűlés a jövő hét kö­­zepem fog összeülni. A kormány tagjai egyébként ma délben minisztertemácsra­­ ültek össze, amelyen folyó ügyeken kívül az árvíz katasztrófával kapcsolatban előállótt helyzettel foglalkoztak. Felfedezték, hogyan kerültek a hamis ezerfrankosok Sárospatakról Amsterdamba Négy hónapja vannak forgalomban a hamis ezerfrankosok — Két újabb elő­állítás történt — Az egyik előállított igen előkelő állású személyiség — A sajtó számára a nyomozást vezető hatóság semmiféle felvilágosítást nem ad Budapest, január 2. Az egyik fővárosi lap munkatár­sa Sárospatakon járt és a letartóz­tatott Kovács Gábor Győző felesé­gével beszélgetést folytatott. A komornyikné elmondota az új­ságíró előtt, hogy szeptember vé­gén az ura küldött Budapestről hat darab idegen pénzt. Nem tudta, hogy ezek milyen pénzek és így át­vette azokat. Tudta jól, hogy a fér­je valutaüzletekkel foglalkozik és több ízben előfordult, hogy dollárt és más idegen pénzt mutatott neki és igy a dolog nem tűnt fel előtte. A férje azt írta neki, hogy a pénzeket jól tegye el és senki­nek se mutassa­­meg. A hónap vége felé az asszon­ynak ruhára volt szüksége és elküdte a pénzt Amszterdamba Semmering bankárnak, akinél testvérének leá­nya hosszabb ideig tartózkodott és arra kérte a bankárt, legyen szíves váltsa be a pénzt és küldje el a cí­mére. A bankártól tényleg érke­zett is Kovácsné címére holland fo­rint. Mindezt az asszony elmondotta a detektívek előtt is, mire az egyik francia detektív megmutatta neki azt a bankjegyet, amit elküldött Semmering bankárnak. A francia detektív két bankjegyet, egy ha­mis és egy valódi ezerfrankost mu­tatott fel az asszony előtt és meg­kérdezte, hogy melyik az általa el­küldött ezerfrankos? Az asszony ráismert a hamis ezerfrankosra. Elmondotta a detektívek kérésére, hogyan kapta a pénzt és kijelen­tette, hogy nem tudta, hogy az hamis volt, a­ férje ezt nem közölte vele és azt hitte, hogy a férje borravalóként kapta a pénzt, valami külföldi elő­kelő úrtól. Most m­ái­ tisztázódott, hogy hogy került napfényre az ezer­frankosok ügye. Semmering bankár, amikor meg­kapta a pénzt, észrevette, hogy a felírás eltér az eredeti bankjegye­kétől és ezért az ezerfrankost átad­ta a rendőrségnek Amszterdam­ban, ahol megállapították, hogy ki­től kapta Semmering a pénzt. _— Mindez szeptember vége felé tör­tént. A holland rendőrség az iránt

Next