Miskolci Napló, 1926. november (26. évfolyam, 249-272. szám)

1926-11-10 / 255. szám

MISKOLCI NAPLÓ Az angol hajóipar is válságba jutott London, november 9. A háború után az angol kikötők­ben minden külföldi szemlélő meg­állapíthatta, hogy a hajók ki- és berakása aránytalanul lassabban és primitívebben történik, mint a kontinens nagy kikötőiben. Ezt a megfigyelést most meg­erősíti az angol nagyipar vizsgáló­­bizottságának feltűnést keltő je­lentése, amely részletesen beszá­mol az angol kikötők forgalmáról. A jelentés szerint a kontinens ki­kötőiben a kikötői díjak és a mun­kaerők bére a stabil valutájú or­szágokban nem különbözik a hábo­rú előtti áraktól, sőt az elértékte­lenedett valutájú országokban kö­rülbelül 50 százalékkal kisebb, mint a háború előtt volt. Ezzel szemben az angol kikö­tők költségei 50—100 százalék­kal magasabbak, mint a hábo­rú előtt voltak. A kikötői forgalom költségeinek emelkedése végzetes az angol hajó­zásra nézve, annál is inkább, mert a ki- és berakás Angliában sokkal lassabban történik, mint a konti­nensen. Olyan rakományok, melyeket Rotterdamban két-három nap alatt partra helyeznek, az an­gol kikötőkben 14 napig adnak munkát. Egy roueni másfélnapos munka 5 napig tart Hallban, hamburgi há­romnapos munkát Birkenhamban 8 nap alatt végeznek el. A vizsgá­ló bizottság megállapítja, hogy az angol hajók átlagos jöved­el­mének 10 százalékát a kikötőmunkások, 12 százalékát a matrózok bérei, 5 százalékát az élelmiszerek árai, 5 százalékát a biztosítás, 10 százalé­kát a hajójavítás, 7 százalékát a szénszükséglet, 7 százalékát a ke­zelési költségek emésztik fel,­ úgy, hogy a bruttó bevételnek csak 2 százaléka fordítható a részvény­­társaság nyereségi alapjára. Ily gazdálkodás mellett érthető, hogy a kontinensen mindenütt túlszárnyalták az angol kikötőket és hogy az angol hajóipar semmi­képpen sem versenyképes. Harisnyák nagy választékban Berkovits­nál A kötelesség állam­a Amikor Mikszáth Kálmán fő­ispán bemutató beszédét megtar­totta, az volt az érzésünk, hogy ezt a nem mindennapi politikai re­­velációt évek tanulmányainak kel­lett megelőzni. Ez a feltevésünk most beiga­zolódott, amikor Mikszáth Kál­mán tollából egy hatalmas kon­cepciójú politikai tanulmány lá­tott napvilágot a Franklin Társulat kiadásában: „A kötelesség állama felé“ címmel. Legutóbb Ostör József képvise­lő a Budapesti Hírlapban valósá­gos kis tanulmányban foglalko­zik e könyv politika-bölcseleti megállapításaival, amelyek éles reflektorként világítanak bele a mai Európa meglehetős politikai eszme-zűrzavarába. Östör cikké­ből vesszük át, hogy a szerző a magyar vonatkozásokat kerüli, de konklúzióit bárki könnyen átfor­díthatja magyarra. Mikszáth főispán is megtette ezt bemutatkozó beszédében, amely­nek éppen ezért a fővárosi sajtó­ban is oly szokatlan visszahangja volt, mint az utóbbi időkben kevés politikai nyilatkozatnak. Mikszáth Kálmán valamikor Ti­sza István szűkebb baráti köréhez tartozott. Tisza halála után sokáig választotta a politikai passzivi­tást. Mint maga mondotta, egyszer előttünk szemlélt és hallgatott. —• , Éles bonckés alatt tartotta nem­­­ csupán a magyar közélet alakulá­­­­sait, hanem az Európá­ban ural­­­­kodó eszmék zavaros kavargásait­­ is. Ha állást foglalt is koronként­­ a radikalizmus forradalmi túlzá­­­­saival szemben, de mindig óva in­t­ tett attól is, nehogy a radikaliz­­­­mus veszedelmei elől a reakció­t fojtó karjai közé vessük magun­­­­kat. Ebből a kettős aggodalomból fo­­r­gant „A kötelesség Államáénak­­ eszméje. Gondolatainak mélysége,­­ koncepciójának erkölcsi piedesz­­tálja Carlyle Latter Day Pam- i­phiet-jére emlékeztetnek. A 12-ik­­ órában hangzik a szózat: Vissza oda, ahol az erkölcs alapjairól le­tértetek. Mikszáth Kálmán családi tra­díciói a nagy magyar liberális korszakihoz fűzik. A Tisza név és idősb. Mikszáth Kálmán neve szo­rosan összefonódnak Magyaror­szág fénykorszakában. A fiatal Mikszáth tanulmányai rámutat­nak arra az időpontra, amikor Európában a nagy liberális kor­szak lejtőre jutott. Ebben a vonat­kozásban Mikszáth Kálmán köny­ve a magyar irodalmi politikának egy olyan magaslatát jelzi, mint báró Eötvös József munkája a XIX. század­ uralkodó eszméiről. Mindkét munka a magyar politi­kai irodalom európai magaslataira emelkedik. Mikszáth­ munkája a liberális doktrína megtisztulásának útját jelzi. Mikszáth a jogok mellé egyensúlyképen a kötelességeket fillitja és ebben keresi a liberális doktrína megújhodásának útját, amelyen keresztül az alkalmassá válik, hogy ismét az emberiség ha­ladásának élén, mint vezéreszme elfoglalja helyét. Ez a könyv nem utópia, akik el­olvassák, meggyőződhetnek róla, hogy mindenek felett reálpolitika. Annak az Európának szól, amely a mai kor hazug jelszavainak hatá­sa alatt, vagy a diktatúra vagy a forradalmi felfordulás felé kacsint­­gat. Mikszáth könyvében a keresz­tény felfogás tisztult politikai esz­ményét összekapcsolja a liberális doktrínának a mai kor túlzásaitól megtisztított eszményeivel. Ezen az­­úton jelöli f­l az európai káosz kibontakozásának útját. A forra­dalmi fellforgátá­s lelkiismeretlen felelőtlenségével szemben reámu­­tat a reakciós erőszak erkölcste­lenségeire és megmutatja az utat, amely egyaránt elkerüli a forra­dalmi szélsőségek örvény­eit és a reakciós e­lvascultság kárhozatos túlkapásait. Ezt az utat az állam­polgári kötelességek fölismerésével erkölcsileg ellensúlyozott jog ki­­terjesztésében jelölte meg. A jog­állammal­­szembe állította a köte­lesség államát, és úgy, mint a kor­mányhatalomnak nyers erejével szembe az egyéni érdekektől meg­tisztult állampolgári öntudat­­er­kölcsi felülemelkedését. Könyvé­nek klasszikusan szép fejtegetése a roulsseauizmus alapján kiépült francia demokráciának ,szembehe­lyezése az állampolgári kötelessé­gek alapján kiépített angol par­lamenti rendszerrel, oly örök érvé­nyű igazságai a mélyenjáró á­ll­am­­böl­csel­etnek, amelyekhez — mint könyvének zárfejezetében, kifejti — az emberiségnek mindannyiszor­­ vissza kell térnie valahányszor sa­ját nyomorúságán meggyőződést szerez arról, hogy a politikai er­kölcsök útjáról letért,­­ Miskolc város közönségét két szempontból is érdekelni fogja Mikszáth könyve. Az első szem­pont az, hogy Miskolc város kö­zönsége a mai kor kétes értékű jel­szavainak hatása alatt teisjes mér­tékben át fogja tudni érezni azt a lelki vergődést, amelyet lelkileg Mikszáth is megtett, míg a Köte­lesség Államának koncepciójához eljutott, amelynek gyakorlati rend­szerét igyekszik könyvében megalapozni. A másik szempont pedig az, hogy Miiskollc város fő­­ispáni székén át kapcsolódik bele az aktív politikába az a férfiú, aki a mai kor kétes értékű doktrí­náinak labirintusából a köteles­ségek felismerésében megtisztult liberális eszményben jelenti meg a világpolitikai renaissance útjait. --rí»’3 A házak átszámozása miatt érvényüket vesztették a rendőrségi bejelentő hivatal adatai Miskolc, november 9- (A Miskolci Napló munkatársá­tól.) A városrendezés munkája so­rán néhány héttel ezelőtt a mér­nöki hivatal a város összes utcái­nak házait átszámoztatta. Az át­­számozás nagy hiányokat pótolt és nem egy utcában előfordult, hogy a régi számok helyére tízzel, sőt tizenöttel is magasabb szám került. A házak átszámozása­ következté­ben a bejelentő hivatal adatai ér­vénytelenek lettek, m­ert a hozzá­­juk fordulóknak csak a régi lak­címeket tudják rendelkezésére bo­csátani. A rendőrségen napok óta­ fontos tanácskozások folynak ebben az ügyben. Különböző tervek merül­tek fel: miként lehetne az öt éves mun­kával nagynehezen megszer­vezett bejelentő hivatal adatait a változott átszámozáshoz ké­pest helyesbíteni olyan módon, hogy az újabb össze­írást, amely rengeteg költséget je­lent, elkerüljék. Az eddigi tárgyalások során azonban egyetlen olyan gondolat sem vetődött fel, amely alkalmas volna a kérdés megoldására, úgy, hogy most már a legkomolyabban foglalkoznak a rendőrségen azzal, hogy elrendelik az újabb összeírást, bár ez rengeteg munkával és nagy költséggel jár. Az összeírást, mint értesülünk, valószínűleg a hónap közepén kez­dik meg­. A bejelentő hivatal az össze­írás tartamára beszünteti mű­ködését s csak decemberben fog ismét fel­világosításokkal szolgálni, amikor­ra a hivatal tisztviselői a begyűj­tött rengeteg adatot feldolgozzák. Az Anna Otthonba költözik át a cselédközvetítő hivatal Hetenként műsoros előadásokat tartanak a háztartási alkalmazottak számára Miskolc, november 9. (A Miskolci Napló munkatársá­tól.) A másfél évvel ezelőtt meg­nyílt Anna Otthon, amint most má­r megállapítható, várakozáson felül megfelelt céljának és hatása mutatkozik a miskolci cselédviszonyok ja­vulásában. Az Anna Otthon, amely különösen azt tűzte ki céljául, hogy a háztar­tási alkalmazottakat, a vidékről a­z­­ városba bekerült gyámoltalan és tapasztalatlan leányokat meg­mentse­ az elzülléstől, minden esz­közt felhasznál arra, hogy ezt a célját elérje. Vasárnaponként műsoros előadá­sokat rendeznek, amelynek kereté­ben megvilágítják mindazokat a problémákat,­ amelyeknek nem is­merése folytán és a mai nehéz vi­szonyok következtében a háztartá­si alkalmazottak jelentékeny része CONRAD VEIDT leghatalmasabb alakítása A hindu síremlék óta Paul Hartwig festő, a sz eg*ei@szi káphonod­ja s Halálrózsák Erkölcsrajz arról a témáról, amiről hallgatni szoktak 9 falvonásban Csütörtökig — URÁNIA — Jegyelőjegyzés a 10*85 [telefonon Szerda, 1926 november hó 10. Apróhirdetési utalvány Érvényes 7 napig egy darab 10 szavas hirdetésnek 3000 koronáért való közzétételére Miskolc, 1926 november 9 arra az útra kerül, ahonnan csak a legritkább esetben van vissza­térés. Csak nemrégiben is szomorú fénnyel világított rá a cselédviszo­nyokra az a­­ leányke­res­kedés, amelynek vádlottjai a közeljövő­ben kerülnek a bíróság elé. Az Anna Otthon arra törekszik, hogy­­mindezeket a dolgokat megszün­tesse és kötelességtudó, hűséges, szor­galmas cselédeket neveljen. Az Anna Otthon munkájának eredménye már­is szembetűnően mutatkozik, mivel az Anna Ott­honból kikerült cselédleányok sok­kal inkább megfelelnek és ezeket a háziasszonyok is sokkal jobban szeretik. Nagyon sok háziasszony felkeresi az Anna Otthont és ott keres megfelelő háztartási alkal­mazottat. A miskolci Anna Otthont az utóbbi hónapok alatt az ország minden részéből többizben keres­ték fel városi kiküldöttek, akik ta­nulmányozták az Anna Otthon működését és mindannyiszor a legnagyobb elismeréssel em­lékeztek meg az Anna Otthon­ról. Tekintettel azonban arra, hogy az Anna Otthon befogadó képessége olyan kicsiny, hogy különösen a téli hónapokban nem képesek el­helyezni az állásnélküli cselédeket, felmerült az a terv, hogy az Anna Otthont kibővítik, ezzel kapcsolat­ban, hogy a háztartási alkalma­zottak közvetítő hivatalát, amely ezideig a városházán a munkaköz­vetítő hivatalban volt, áthelyezik az Anna Otthonba, így még több mód és alkalom lenne arra, hogy a háztartási alkalmazottak neve­lését elősegítsék. Ezzel a tervvel kapcsolatban már tárgyalások is folytak és ezek szerint az Anna Otthon melletti rend­őrszoba helyi­ségét adnák át a közvetítő hivatal céljaira.

Next