Miskolci Napló, 1927. január (27. évfolyam, 1-24. szám)

1927-01-01 / 1. szám

rei IV A jévi gondolatok írta: Duszik Lajos Új ember örök és gyógyith­atlan ivságában beszél futó percekről, tö­­atünő órákról, nehéz szárnyú nap­ok- 1; pedig ezzel egyebet sem tesz, mint gyermek, aki a robogó vasúti kocsi dajkáiból kitekintve kiáltozza: ki, hogy unak a tanyák, kazlak, gulyák, táv­­íróznák! Ő fu­t, szegény és az idéző­­lapítja meg a maga — tragikumát. Tragikum? Nincs tisztázva az ügy, a elmúlás szent és szép evangéliumát és nem irta meg senki, pedig evange­­um az, csupán a mai ember lelke még­­sem fejlődött, szépült annyira, hogy granulta volna a boldog élet és nyu­­t, bátor halál szent művészetét. Pe­­p, minden tanítja, ■A hármat ka­­pva csillog, mikor meghal, mert tud­­®a talán, hogy igy lesz párává, illattá...­­ patak, mint pajzán fiú dallal, eseve­­■éssel szökell szikláról sziklára, mikor halad koporsója, a tenger felé, mert­­állja, hogy igy lesz erőssé, kincses lin­óikat igy tud vinni hátán boldog vára­kozó partok felé.­­ Az ember egy tégla. Rendeltetése, hogy beépüljön­, fallá legyen. Egyedül, «kivül maradva ráül a lomhaság, tétlen- ítóg és értéktelenedés mohája, ráterül a ín*'gsem­.m­­isíi­­­és penésze, mint gonosz izomfedő, be kel épülnie. Rendeltetése X— halála. Meghal a tégla, de áll a fal. Benne él a­ tégla. Egyéni életünk ren­deltetése beleépülni abba a szent tem­­plomfalba, melybe nemzedékek szellem­­■sillagai hullottak, hogy értékessé, ke­­ménnyé, örökkétartóvá tegyék és ők is­.­ azokká legyenek benne és vele épül Évről-évre, rétegről-rétegre a fal. Bol­­■og kit Isten keze beleépít.­­ Valamikor még* csodálkoztam az era­­terek újévi heje-hujázásán, csengő ka­cagásán, pohár koccintásán.... Ma szán*­, mosollyal hallgatom. Az kiabál, aki — fél.­ A gyermek jut eszembe, akit éjsza­­gyertyáért küldtek és egész után —Etilt, dalolt, mígnem eszébe jutott, hogy meggyujthatja a gyertyát: legot-t [hallgatott, mert a fény, a világosság neon tűr szentségtörést, nem tűr cwid-* háiboritást. Ki világosságot 10*^—',&• nyeljétek meg! — mind hallgat. A fény, a világosság beszédénél nincs fel­­igesebb. ' ?­­ Igaz bátorságot a halál gondolata ad. Ak­i belenézett hosszap, mélyünk, azokba titkokat rejtő szeninregálitbe, az nem il többé az emberektől. Ki le®et oly ma Jinia­s, mint a halál? A római ciansz tih­ondjára lépő gladiátorok nyugod­­,ún. csendes szívvel ütötték meg nehéz rövid kardjukkal a pajzsukat, midőn a­­gyáva, remegő, aranyba-bíborba bujt­ópézár előtt elhaladtak: ave caesar, mo­at,úri te salutant. Az ő halállal megbé­kélt lelkük micsoda fölénnyel nézte e didergő, bíborban raboskodó komédiát. DánAL. a próféta, mikor leszállott az­­ orosz műverembe, felkiáltott Darvasnak: „Király, te örökké élj!“­­. Miért mondom émn ezeket, feleim? Az­ért, mert még mindig nem látok egy­­kemény, megedződött, megoktatott új jnem­zedéket. Ír Új esztendő helyett új, jobb embert várok. Bátort, keményet, szivében t­isz­­át, jellemeiben nemeset, hazaszerelmé­­sen halálba dalolva menni tudó igazat, fuj esztendő és régi bűnök. Uj embert Tör'tseik, várok, t&Hu­áibbat, Is,teái felé közeledőit. Jf A nemzet meghal, ha fiai csak élni akarnak belőle. I­ e legott feltámad, ha gyermekei megtanulják szeretni a Ji­an­ált — érte. Minden nép dicsősége gyermekei áldozatos hűségéből ragyog ki, mint felkelő nap a végtelen tenger suhámaiból. E tenger vér és könny. De nekünk ettől nem szabad félnünk. Kisded játékaitokat ma tegyétek szó­én félre és újév napján lássátok meg az­ égboltozatunkra h­ord­ isteni üzenetet. A­z­t, hogy tespedünk, tengődünk, vár­­nunk talán, nem elég ab­ihoz, amit ,élet­­­szóval nevez nyelvünk. Kilencedik órára iklik a magyar óramutató, kilencedik k-Ál " ■ léspünk g­”ai'áo3"i'is rabságunk-Jajannaka nabunak, ki telek­­szik a íny;íb:r­ésbe’i szoke­tt zárkájába: ikifiévé, m­ert benta halál, az más pók ígyanánt 1 befonó halál. kimk iai.ni:Len újév—■ memento. kii]ik ma,ui-posztendo n,3/i­'án min-L 1 *gyanús é;S gy lázkodás­iba.gyanú és oesárc►lás dacára az 5 all.,a,r ]on­tifi. m­­in­den gyermekét e fák,akár belőle, akár érett,t­e é, m­­ik, attaséik m­ igy;­m­ hazánk gy isszőt, me­rt n­em­ feledünk. Sem azt, ami történt, sem, azt, aminek történnie — kell. — Ezt a „két“-t érezzük mi újévikor, küllői elégni í -­r nkik a­­ memento, li diplomat­­ónknak i elé... Mi fényes tár A­­­náti ISKOLCI NAPLÓ3­o­mbar, 1927 január hó 1. A demokratikus blokk 8, a városi párt 5 ás a fajvédő párt 5 mandátumot kapott a központi választmányban 109 szavazatot adtak le a törvényhatósági bizottsági tagok . Mikszáth Kálmán főispán egyetértésre szó­­totta fel a polgárságot Miskolc, december 31. (A Miskolci Napló munkatársától.) A városi törvényhatósági bizottság csü­törtökön délután választotta meg a vá­lasztói névjegyzék összeállítására hiva­tott köz­ponti választmányt. Más alkalmakkor a központi választ­mány megválasztása nem okozott külö­nösebb izgalmat a törvényhatósági bi­zottság között, most azonban a legutóbb lezajlott országgyűlési képviselőválasz­tások le nem vezetett izgalma keresett utat ezen a választáson. A közgyűlési terem zsúfolásig megtelt a törvényha­tósági bizottsági tagokkal és olyan vá­rosatyákat is láttunk a bizottság ülé­sén, akik ezelőtt évszámra sem jártak fel a közgyűlésre. A közgyűlést pontosan 4 órakor nyi­totta meg Mikszáth Kálmán főispán és néhány jelentéktelen pont le­t­á­rgyalása után a központi választmány megvá­lasztására tértek át. A szavazatszedő küldöttség elnökéül Kormos Géza dr.-t választották meg, a szavazatszedő kül­döttség tagjai pedig Greiter Antal dr. és Gergely Marcel, jegyzője pedig Fe­kete László dr. tb. tanácsnok lett. Halmay Béla dr. helyettes polgár­­mester ismertette a központi választ­mány megválasztására vonatkozó tör­­­vényes rendelkezéseket, majd megkez­dődött a szavazás.­­ A szavazás bezárása után Mikszáth Kálmán dr. főispán, ismét megnyitotta a­ közgyűlést, majd felkérte Kormos Géza dr.-t, a szavazatszedő küldöttség elnökét,hogy hirdesse ki az eredményt. A­­szatmazatszedő küldöttség elnöke az eredményt a következőkben hirdette ki: Leszavazott 109 törvényhatósági bi­­zottsági tag. Érvénytelen volt egy sza­vazat. Érvényes szavazat volt 108 és­­miután az arányszám 6, a fajvédőpárt­­­nak jutott sorshúzással öt, a demokrata blokknak 8 és a városi pártnak 5 man­dátum. A következő három évre tehát Miskolc város központi választmányá­nak tagjai lettek a fajvédő pártból Mol­nár Gyula dr., Rétay Kálmán, Csik Jó­zsef dr., Horváth Zoltán dr., Molnár István dr., a demokrata blokkból Hal­mos Géza dr., Kovács József dr., Rei­­singer Ferenc, Római Sándor, Kurcz Jakab dr., Hercz Ödön dr., Demeter László és Kasza József, a városi pártból Árva Pál, Bátorffy Ferenc, Bulyovszky Gusztáv, Farkas István és Gálffy, Ig­nác. Az eredmény kihirdetése után Mik­száth Kálmán dr. főispán szólalt fel. Beszédében az elmúlt választás tanul­ságaival foglalkozott hangsúlyozva, hogy továbbra is minden igyekezete ■oda fog irányulni, hogy főispán­ pozí­ciójából lelkiismeretesen szolgálja ha­záját és nemzetét és hűséges sáfárja le­gyen a rábízott nemzeti értékeknek. Tisza István politikája hívének vallot­ta magát és kijelentette, hogy azon az úton kíván haladni, melyet annak idején ő kijelölt. Nem népszerűséget­ hajhhászni jött Miskolcra, hanem dolgozni. Úgy látja, hogy a város társadalmi békéjének meg­teremtése Miskolcon a legsürgősebb feladat. Még mindig ellenségként áll szemben a magyar a magyarral és olyan erők ér­vényesülnek, amelyek legkevésbé sem hasznosak a városra nézve. Reméli, hogy további munkálkodásával sike­rülni fog elsimítani az ellentéteket. Ezután Kovács József dr. szólalt fel, megköszönve a­ főispánnak eddigi mun­kásságát, amit a város érdekében kifej­tett és a törvényhatóság nevében törhe­tetlen ragaszkodásról biztosította a fő­ispánt és javasolta, hogy a főispán megnyilatkozását örökítsék meg jegy­­önyvbant ti . S. ,1 . A továbbiak folyamául kisebb ügye­ket tárgyalt a közgyűlés. „Minden Fillér-bál azt jelenti, hogy eggyel több árvát nevelünk fel Árvaházunkban“ Beszélgetés bájt Patay Gyulánéval régi romantikus Fillér-bálokról és az ideiről, amellyel hatvanesszendős fennállását ünnepli meg a Református Filléregylet Miskolc, december 31.­­(A Miskolci­­Napló­­ munkatársától.) Az idei báli szezed­ kiemelkedő esemé­nye lesz a januu­ár 8-án, a­ Korona összes he­l­yiségeiben tart­andó Miskolci Filléregylet bálja, amely a régi filléregyleti­ mulatságok meleg hangulatát, régi fényét és vi­dámságát hozza vissza. Annál jelentősebb a január 8-i­nál, mert ez tulajdon­képen jubileum is lesz, mivel a Református Filléregylet, amely az évek hosszú során át a legnemesebb emberbaráti munkát végezte Miskolcon s az Árvaház megalapításával és annak fentartásával kiemelkedő példáját mu­tatta a jóságnak, most fogja ünnepelni fennállásának hatvan éves jubileumát. A jubileummal kapcsolatban felke­restük a Fillér egy­let elnöknőjét, báji Patay Gyulánét, aki közel harminc év óta áll az egyesület élén s ezen idő alatt a jóság és emberszeretet legszebb példáit mutatva vezette a legnagyobb odaadással s pillanatra sem lankadó munkaszeretettel az egyesület ügyeit, amely az ő elnöksége alatt fejlődött fontos és szinte nélkülözhetetlen szervezetté s váltotta valóra a legnemesebb eszmé­ket s kitűzött célját: az árvaház keretei között becsületes, munkás, tisztalelkű anyákat nevelni a magyar hazának, felszántaná a sirok könnyeit s segíteni az élet kidobott, sorsüldözött szegé­nyeit. — 1867-ben alakult meg — mondotta báji Patay Gyuláné —, Szathmáry Ki­rály Pálné Platthy Ida alapitó elnöknő­­vel élén Miskolcon a Református Fa­­lóregyesület. Szathmáry Király Pálné és főmunkatársa, Kókai Kun Bertalan, az akkor miskolci ref. lelkész, később kiváló püspök nevéhez fűződik az egye­sület megalapítása, amelynek eszméje Svájcból került ide: összegyűjteni a gazdagok filléreit a szegények számára. — Azóta áldásos működést fejt ki Miskolcon a Filléregylet. Ingyenes is­kolát állított fel, a város négy részé­ben tanítónőket tartott, akik a sze­génysor­­ú leányokat kézimunkálásra s egy­ébb rendkívül hasznos munkákra tanították, felállította a filléregyleti árvaház­at s ezer más módon sietett megkönnyíteni a szenvedők és szegé­nyek számára az életet. Az egyesület története az emberszeretet legszebb példáival v­an tele- ". A pengőszámítással beállott új gazda­sági korszak elsősorban az újsá­gokat kötelezi, hogy a jobb megélhetésért harcot indítsa­nak és maguk adjanak példát a lefelé való ke­rekítésre. Éppen ezért a kiadóhivatalai elhatározták, hogy leszállítják a lapok árát Újabb nyomdatechnikai eszközök igénybevételé­vel mód nyílik : kora reg­gel a Reggeli Hír­lapot és kora délután a Miskolci Naplót havi 4 pengő előfizetési ár­ert lakására pontosan kikéz­­besíteni. Havi 4 pengőért, 50 ezer papírkoronáért 52 darab újságot adunk, ami tekintve a drágább vasárnapi számokat egy példány 8 fillérbe, 1000 papírkoronába kerül Nyolc fillérért tökéletes, nívós nagy újságot olvas­hat kora reggel az ágyában, míg egy eleven az egész délelőtt eseményeiről beszámoló riportla­pot kap a délutáni órákban, ha 4 pengőért előfizet mind a két lapra ■. Az egyesület minden évben meg­rendezte impozáns keretek között a szokásos Filléregyleti bálát, amely a jótékonyság mellett külön célt is szolgált, mivel melegebb kapcsolatot teremtett az úri osztály Miskolcon s vi­déken lakó tagjai között. Ezeket a bálokat a meleg hangulat s a teljes feszte­lenség jellemezte. — Rengeteg emlék, felejthetetlen él­mények fűződnek ezekhez a bálokhoz, melyek mindenkor a szezon elit-báljai volta­k s régi szokás szerint ezeken­ ve­zették be a­­társaságba az úri családok a felnőtt leányokat. Most ismét ezt a régi, meleg hangulatot, a­ fesztelen vi­dámság pompás érzését, a bál minden szépségének varázsát akarjuk vissza­hozni. Legyen ez a bál ismét összekötő híd a városiak és vidékiek között. Tudjuk jól, hogy sokaknak a mai viszonyok között gondot okoz a báli ru­hák kérdése, pedig ez felesleges gond, mert éppen arra törekszünk, hogy mindezt lehetőleg kiküszöböljük. A mi bálunk jót­ékon­ycélu bál lesz s jóté­­konycélu bálban nem is szabad túlsá­gosan, fényesen öltözködni, mert az már szinte bűn­számba megy. Külön is kérjük a báli közönséget, hogy minél egyszerűbben öltözve jelenje­­jenek meg a bálon. — Nagy jelentősége van ezeknek a báloknak, mert minden Fillér-bál azt jelenti, hogy eggyel több árvát nevel­hetünk árvaházunkban. A Filléregylet most tervezi s pár év múlva valóra is vál­­­ja, egy nagy árvaház építését. Ennek a tervnek a keresztülvitelénél számít az egyesület a társadalom meg­értő támogatására, mert csak igy lehet­séges, hogy a szeretet nagy épülete a könyörl­lét és jóság tégláiból felépül­jön. Ha Budait s . Okvetlen P & k b»r*á v. körút 33. I rosi nniiji tune Po ö­csén és j- Müsor k«/< ▼Age 1 o— Ol

Next