Miskolci Napló, 1927. július (27. évfolyam, 149-172. szám)

1927-07-05 / 149. szám

Magas a házadó Az adó általában magas. Kevés olyan rszág van Európában, ahol a lakosság állára az állam olyan terheket rakott olna, mint nálunk. Természetes és de­­mokratikus tétel az, hogy az állam min­­denekelőtt a tehetős osztályt terheli meg a legsúlyosabb adókkal. A háború és az utána következő évek azonban olyan paradoxonszerű eltolódást végeztek a tehe­­s osztály fogalmában, hogy ma ennek az osztálynak megterhelésében a lehető lgnagyobb körültekintéssel lehet csak e­l járni. Nem a nagybirtokokról, gyárak­ól, nagytőkéről beszélünk most, beszé­­lik azokról a kis egzisztenciákról, akik ékében egy hosszú élet fáradságos mun­­kjával megvalósították életük összes tö­­nkvését és nehezen összekuporgatott fil­­m­eiken házat szereztek maguknak. Ezek a háztulajdonosok tisztességes és tehető­­ebb polgárok közé számítottak a háború lőtt. A legtöbbjének a kezében nem ma­­adt meg más, mint a ház, amelynek tu­­ajdonjoga az idők során teljesen inpro­­aktív tőkévé vált, amely nemcsak, hogy asznot nem hoz, de egyenesen terhet je­­ent a boldogtalan háztulajdonosok szá­mára. Ezeknek a háztulajdonosoknak az ag­gasztó problémája hovatovább átivódott­­ köztudatba. Tarnay Gyula dr. felsőházi ág vitte először ezt a kérdést minden ag­gasztó jelenségében a parlament elé.­­ Szükséges és helyes, hogy a magyar tör­vényhozás és a helyi törvényhatóságok fgyelme teljes mértékben terelődjék rá erre a bonyolult kérdésre és addig is, amíg radikális intézkedések nem történ­nek arra, hogy a jelenlegi teljesen ab­szurd állapotokon változás történjék, az adóvégrehajtó hatóságoknak kell minden egyes esetet külön is megvizsgálni s egyénenként felülbírálni akkor, amikor arról lehet szó, hogy az adóhátralékok törvény szerinti behajtásával a kétségbe­esés és a végromlás örvényébe kergethet­nek olyan egzisztenciákat, amelyeknek éle éppen az ország jövője szempontjá­ból bír elsőrendű fontossággal. ♦♦♦♦♦ La­ke!! tírni! Fölösleges statisztikákhoz nyúlni és fölösleges a közönségnek számokkal, táb­lázatokkal és grafikonokkal kimutatni, hogy drágaság van. Hosszú hónapok óta kezdetben lassú alattomossággal, utóbb már teljesen nyílt, leplezetlen arcátlan­sággal tört elő a drágaság az élet min­den vonalán. Vak, aki nem látja és mil­liárdos, aki nem érzi. Lehet, hogy ezer komplikált oka van, de valószínű, hogy egyetlen egy sem és az egész együttvéve sem igazolhatja a drágaságnak olyan­­mérvű megnövekedését, mint amit ma fájdalmasan és tehetetlenül kell elre­gisztrálnunk. Kétségtelen, hogy némi áremelkedést igazolhat a pengőértékre való áttérés az adók emelkedése, a pénzszűkének és a hi­telélet megszűkítésének közvetett ered­ményei, a külországgal való kereskedel­mi szerződések nem túlságosan kedvező volta, vagy éppen hiánya és még sok más ok, amelyet az egyes érdekelt felek spon­tán gesztussal tudnak a sürgető érdeklő­dés kielégítésére asztalra teregetni.­­ Mondhatnánk azt is, mint ahogy kor­mánynyilatkozatokban egy elkövetkezen­dő drágasági ankét folyamán erre min­den bizonnyal célzást tesznek majd, hogy a drágaság európai jelenség, amelynek hatásait mink is szükségszerűen érezzük. Utalnunk kell ezzel szemben arra, hogy a külföldi kormányok a francia kormány, az angol kormány és Mussolini a drákói intézkedések sorát léptették életbe a drá­gaság letörésére és pedig a külföldről beérkezett jelentések szerint bámulatosan gyors és meglepően jó eredménnyel. Talán helyes volna, hogy ha a külön­böző érdekképviseletek meghallgatásán kívül — amely egyébként a múltból szer­zett tapasztalataink szerint nem túlságo­san nagy jelentőségű eredményeket szo­kott hozni — a kormány önállóan és min­denkitől függetlenül vetné rá magát an­nak a kinyomozására, hogy mi minden történik addig, amíg az áru a nyerster­mék formájától eljut a fogyasztó kezébe. Bármilyen cikknek az útját kíséri végig a kormány, lehetetlen, hogy föl ne fedez­ze azokat a megdöbbentő anomáliákat, amelyek végzetszerűen determinálják a mostani elviselhetetlen drágaságot. Az érdekképviseletek, képviselő és felsőházi tagok ankétján nagyon sok jóindulat je­­lentkezhetik, de a szavak és befolyásolt vélemények labirintusában nagyon gyak­ran elsikkad a cselekvő akarat. A drága­ság nőttön nő és sem a kormány ígéretei­től, sem a hírlapi közleményektől nem ijed meg: itt cselekedni kell, erős kézzel, kegyetlen, kíméletlen vas­energiával le kell sújtani azokra, akik bűnös vagyon­szerzésre használják fel a közönség letar­giáját és ugyanakkor elszántan ki kell küszöbölni azokat a közreható okokat, amelyeknek fedezéke mögé elbújhat a spekuláció. r ^ ffgW At HI art v. VIII évfolygaaj 149. (7578) sxAmp­4ra IH fillér Kedd, 1927. foltos hó 5. MISKOLCI Felelős szerkesztő­­ FEHÉR ŐRÖN „A szabadalmi felsőbíróság megszüntetésénél, amely nem jelent megtakarítást, személyi szempontok érvényesültek“ — mondja Hadik János gróf Hadik gróf a szabadalmi felsőbíróság megszüntetéséről szóló javaslat vitájában azt indítványozza, hogy a törvénytervezetet küldjék vissza a képviselőháznak . A keres­kedelmi miniszter kijelenti, hogy a szabadalmi felsőbíróságot kizárólag takaré­kossági okokból szüntették meg A népjóléti miniszter rövidesen összehívja a drágasági ankétot Budapest, július 4. A felsőház folyosóján hétfőn délelőtt rendkívül sok szó esett a drágaság kér­désével kapcsolatban és a folyosón tar­tózkodó főrendek egyértelműleg arra a véleményre jutottak, éppen itt az ideje, hogy a kormány is beavatkozzék ebbe a problémába. Vass József népjóléti mi­nisztert a folyosón körülvették a főren­dek és izgatott hangon tárgyaltak vele az élelmiszerek indokolatlan és érthetet­len drágulásáról. Munkatársunk a felsőház folyosóján megkérdezte Vass József népjóléti mi­nisztert, hogy mi a közelebbi terve a drágasági ankét kérdésével kapcsolat­ban? A népjóléti miniszter erre a következő­A felsőház hétfői ülését délelőtt 10 órakor nyitotta meg Wlassits Gyula bár­ó elnök. Az elnöki előterejsztések után a szaba­dalmi felsőbíróságok megszüntetéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása került sorra, melyhez elsőnek Hadik János gróf szólalt fel. Kifogásolta, hogy az országgyűlés egyes törvényjavaslatok­kal csak mellékesen foglalkozik. Ha ez a ket mondotta a Miskolci Napló munka­társának: — Két évvel ezelőtt tartottam a drága­ság ügyében ankétot. Most nem hírlapi közlemények hatása alatt hívom össze az ankétot, hanem abból a belátásból kifo­lyólag, hogy a drágaság tűrhetetlen. Az összehívás időpontját még nem tudom megállapítani, de mihelyt a felsőház vé­gez a munkásbiztosító törvényjavaslattal, az érdekképviseletekkel azonnal érintke­zést keresek, hogy a drágaság okait tisz­tázhassuk. Minthogy az árak emelkedését mo­mentán megakadályozni nem tudjuk, elsősorban az árak nivellálódásáról és en­nek módozatairól fog a bizottság az an­két folyamán tárgyalni. javaslat törvényerőre emelkedik, akkor a magyar­ bíróság­ egyik legkitűnőbb tagja kerül nyugdíjba. Igaz ugyan, hogy az előbb említett bíróság megszüntetése a takarékosság elvére való hivatkozással történik. Hermann Miksa: Nincs is más szem­pont! Hadik János gróf. De ha ez az ér­demdús biró nyugdíjba megy, ezer pengő nyugdijat fog hozni havonkint, a segédszemélyzete pedig nem különálló személyzetet jelent, hanem az alsófokú bíróság­­személyzetéből tevődik az ösz­­isze, tehát lényegében megtakarítást a bíróság megszüntetése nem hoz magával. Azt hiszi, hogy inkább személyi állás­pontok érvényesültek a bíróság meg­szüntetésénél, , mintsem takarékossági szempontok. Kifogásolja, hogy a bírósá­got a kormány pontosan akkor szünteti meg, amidőn Franciaország nagy súlyt helyez a bíróság működésére. Indítványt terjeszt elő, amelyben kéri a felsőházat, hogy a tárgyalás alatt lévő javaslatot küldjék vissza a képviselőháznak meg­fontolás végett. Hermann Miksa kereskedelmi minisz­ter válaszában kifejti, hogy helyeselné Hadik János gróf indítványát, ha mind­azok a veszélyek megvolnának, amelyek­re Hadik János gróf felszólalásában rá­mutatott. Kijelenti azonban, hogy a bíróság megszüntetésénél kizárólag csak takarékossági szempontok voltak az irányadók. Ezután a miniszter felvilágosításokkal szolgál­t arra nézve, hogy a javaslat mi­lyen előzmények után került a törvény­hozás elé. A felsőház mai ülése wwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwww Új választások lesznek Ausztriában StuakakúptolOQ &s áprilisban választít? \ szirí'tsyű'és _ seine) kancellár a par­lament feloszlatásának gondolatával foglalkozik Bécs, július 4. (A Miskolci Napló bécsi szerkesztősé­gétől.) Az áprilisban választott új nem­zetgyűlés munkaképtelensége egyre nyil­vánvalóbb lesz. A szociáldemokraták nagy nehézsé­geket gördítenek a kormány elé, amelynek pártjai maguk között sem egységesek. A parasztszövetség kihasználja azt a kö­rülményt, hogy a másik két polgári párt, a keresztényszocialisták és a nagynéme­tek képtelenek a kormányt egyedül át­venni és egyre radikálisabb követelések­kel lépnek fel az agráriusok érdekében. A keresztényszocialisták és a nagyné­metek a parasztszövetség magatartása következtében igen kényes helyzetbe ke­rültek, mert egyrészt nincsen módjukban a parasztszövetség összes követeléseit tel­jesíteni, tekintettel a városi polgárság­­ellentétes érdekeire, másrészt azonban a polgári többség csakis a paraszt­szövetségnek a kormányhoz való ma­radásával biztosítható. Ilyen körülmények között Seipel kancellár a parlament feloszlatásának és egy esetleges őszi választásnak gondolatával foglalkozik. Nincsen tehát kizárva, hogy szeptem­ber-októberben Ausztria lakossága ismét a szavazóurnák elé fog járulni. Zártörés és sikkasztás miatt letartóztatták Nagy István dr. sógorát Egymásután szállította el és rejtette el a vizsgálati fogságban levő törvényszéki bíró lakásától a bűnügyi zárlat alá vett értéktárgyakat Budapest, július 4. Mintegy négy héttel ezelőtt történt, hogy Nagy István dr. törvényszéki bíró egy fogházbeli beszélgetés alkalmával feleségének utasítást adott, hogy hogyan járjon el ingó és ingatlan vagyonuk elrejtése ügyében. A fogházőr, aki a beszélgetést kihall­gatta, nyomban jelentette ezt a vizsgá­lóbírónak, aminek ezután az volt a kö­­vetkezménye, hogy a bíróság bűnügyi zárlatot rendelt el Nagy­ István dr. bár­hol feltalálható vagyonára. Ugyanekkor letartóztatta a bíróság Sebestyén Jenő ügyvédet, aki segédkezet nyújtott Nagy Istvánnénak egyik háza eladásában. Néhány nappal ezelőtt a rendőrség bi­zalmasan megtudta, hogy Nagy István dr. Akadémia­ utca 4 .szám alatti laká­sából, amely birói zár alatt van, egyik rokona egymásután szállítja el a zár alatt lévő értéktárgyakat. Detektívek vették megfigyelés alá a há­zat és megállapították, hogy Nagy Ist­ván dr. törvényszéki biró sógora, Hor­­­­váth Mihály hetenként egyszer felkere­­s­­i a lakást, onnan az értéktárgyakat és­­ perzsaszőnyegeket elszállíttatta és azo­­­­kat zálogba tette.­­ A rendőrség Horváth Mihályt zártö­rés és sikkasztás bűntette miatt le­tartóztatta és átkísérte az ügyészség fogházába. Az eltűnt Fischer Lajos műszerész öngyilkosságot követett el Vasárnap délelőtt találták meg haltáját a zugligeti erdőben . Félliter szublimáttal és öt késszúrással végzett magával Budapest, július 4. (A Miskolci Napló munkatársától.) Vasárnap megoldódott Fischer Lajos műszerész és kötszergyáros eltűnésének rejtélye: a szerencsétlen gyárost, akit az egész városban ismertek és becsültek, öt késszúrással szívében holtan találták meg a zugligeti erdőben. A szombati nap különböző kombiná­ciói után, vasárnap reggel új nyomon indult meg a kutatás az eltűnt Fischer Lajos után. Alig kezdődött meg a mun­ka, az I. kerületi kapitányságra telefo­non jelentette a Szarvas-vendéglőnél posztoló őrszem, hogy a közelben egy bokor mellett egy 60--60 év körüli férfi holtteste fekszik. A rendőrség azonnal értesítette az eltűnt fiát, a Kossuth La­­jos­ utcai üzletben tartózkodó Fischer Fe­renc Józsefet, hogy menjen ki­ a holt­testet megtekinteni. Járatlan, meredek úton öt percig tartott, mig Fischer Ferenc József a­ holttesthez ért az autó úttól. Amint közelébe ért, térdre esik és két­ségbeesetten tör ki belőle a kiáltás: — Apám­, drága apám! A rendőr még hivatalos formában meg­kérdi, fölismerte-e a halottat, a fiú zokogva int igent. A bokor tövében végignyúlva fekszik Fischer Lajos holtteste. Sötétkék ruha van rajta, fekete cugos cipő, csikós nyá­ ri ing. A kabát végig fölgombolva, a nadrágon is a felső gombok nyitva, az ing száradt vérrel borítva, a szív táján az ingen több szúrás nyoma Az arc simán, nyugodtan, félig nyitott szemekkel néz a levegőbe, a két kar gör­csösen ököl­beszorulva, vérrel borítva fekszik a földön. Baloldalt a földön vé­­konypengéjű szarvasagancsnyelű kis zsebkés fekszik, pár lépéssel odább fél­literes szublimátos üveg, amelynek al­ján még néhány gramnyi maradék van. Azonnal megállapítható, hogy a bol­dogtalan öreg­úr félliternyi szublimáltát megmérgezte, majd zsebkésével többször szívenszúrta magát. Amint a halott fia elmondta: a szublimátos üveg a Kossuth­ Lajos­ utcai üzletből való, ez magában véve bizonyíték már arra, hogy a tra­gikus véget ért Fischer Lajos már az öngyilkosság előre megfontolt szándékával távozott csütörtök reg­gel az üzletből. Drámai jelenet volt, amikor a helyszín­ről visszafelé haladó mentőkocsi találko­zott azzal az autóval, amelyen Fischer Lajos felesége és leánya indultak el a Zugliget átkutatására. A leány rosszat sejtve, állíttatta meg a mentőkocsit és megkérdezte, kit visznek a kocsin? — Senkit — felelték a mentők —, már nem akadt dolgunk, mert az illető halott volt. — Hogy hívták? — kérdezte ismét a leány. — Fischer­ Lajos — hangzott a felelet, így tudta meg a feleség és a leány, hogy most már minden reményüknek vége. Féltizenkettőkor érkezett meg a hely­színre a rendőri bizottság. A helyszíni szemlét dr. Halassy Barna rendőrkapi­tány ejtette meg, majd dr. Lipter Gyula egészségügyi főtanácsos, rendőrfőtaná­csos orvos vizsgálta meg a holttestet. A hivatalos vizsgálat kétségtelenül megállapította az öngyilkosságot. Kihirdették a Kúria í­téletét Rákosi Mátyás és társai bünperében Budapest, július 4. Május végén tárgyalta­­a királyi Kúria Rákosi Mátyás és társainak a bűnpe­­rét, amely azzal végződött, hogy a kirá­lyi Kúria elutasította Rákosiék védőinek semmiségi panaszát és a királyi tábla ítéletét jóváhagyta. A királyi Kúria is az állami és tár­sadalmi rend felforgatására irányuló bűntett címén mondotta ki bűnösöknek a­­ ma, hétfőn kihirdetett döntésében a Rák­­­kosi-per vádlottait és ezért Rákosi Mátyást 8 és fél évi fegy­­h­ázzal, Weinberger Zoltánt hat évi fegyházzal, Őri Károlyt, Bőgős Ignác és a többi vád­lottakat hosszabb szabadságvesztéssel büntettü­k .

Next