Miskolci Napló, 1927. augusztus (27. évfolyam, 173-196. szám)

1927-08-02 / 173. szám

Sztrájk és munka A gazdasági helyzet pangásának szo­morú következményeit látjuk majdnem minden iparban. Misklocon a famunká­sok sztrájkolnak, Székesfehérvárott­ az építőmun­kások szüntették be a munkát, azért, mert a munkaadók nem teljesítik a béremelésre vonatkozó követelésüket. Bu­dapesten, az egyik legnagyobb vasgyára majdnem négyezer munkást bocsátottak el és beszüntette az üzemét, de ezenfelül és számos gyárban részleges sztrájkok és munkáselbocsátások dokumentálják, hogy nagyon messze vagyunk még attól a gaz­dasági konszolidációtól, amelyeket már mint meglévőt üdvözöltek szép és hang­zatos frázisok. Mit kell itt tenni e fenyegető bajok orvoslására! Semmi esetre sem azt, amit Mussolini akar tenni, aki diktátori gesz­tussal ráüzent a válságos helyzetben levő gyárosokra: „Ha becsukjátok gyáraito­kat, ak­kor én­­kinyitom börtöneimet." Nem lehet gazdasági­­bajokat hatalmi ténykedésekkel orvosolni. A sztrájk csak szükséges rossz, önvédelmi eszköze a munkásságnak. Viszont a gyárosok sem passzióból bocsátják el munkásaikat, az üzem­beszüntetések és a bérkövetelések nem teljesítése mögött olyan bajok lap­­panganak, amelyek ha késik a segítség, könnyen katasztrófát idézhetnek el­ő. Az igazság az, hogy a munkásokat is a kényszerűség viszi sztrájkba és a mun­kaadók is éppen a súlyos gazdasági vi­szonyok miatt kénytelenek redukálni üze­meiket. Itt csak a kormány segíthet olyan intézkedéseikkel, amelyek a terme­lésnek erőteljes lendületet adnak. Ahol sok a munka, ott kielégítik a munkások bérigényeit és nem fenyeget a mukásel­­bocsátások réme sem. Tessék munkaal­kalmakat teremteni, tessék megindítani a friss vérkeringést a gazdasági élet ki­száradt ereiben, akkor automatikusan megszűnnek a bérmozgalmak és nem vesztik el kenyerüket egyik napról a má­sikra a munkások ezrei. Trianon és a világ sorsa Az akció nyomán, amelyet lord Rot­­hermere levele indított meg, széles hul­lámverésekkel mozdult meg a külpolitikai élet. Legújabban a szebb kormány egy minisztere szólt bele ebbe a vitába egy újságcikkel, amelyben kijelenti, hogy Trianonhoz nyúlni nem szabad, mert a revízió keresztülvitele felborítaná egész, Európát A kisántánt szerint tehát — mert ennek lehet tekinteni a szerb nyilatkozatot — Trianon szent és sérthetetlen és az egész világ békéje attól függ, hogy mennyi ideig tudnak ülni azon a zsákmányon. Hiszen ezzel a zsákmánnyal lettek nagy­­gyá, ennek a zsákmánynak a védelme tartja őket össze és ha ez az erkölcste­len cél kiesik, széjjelhullanak, mint a megoldott kéve. Az ő úgynevezett igaz­ságukkal szemben azonban van egy má­sik igazság és ez az egész világ igaz­sága, amelyen az egész világ­­békéje és nyugalma nyugszik. Való, hogy ameny­­nyiben Trianont nem sikerül békés utón megdönteni, meg fog dőlni fegyverrel. Rajtunk nem múlik, hogy békés utón­ ér­jük el ezt a célt. A dolgok, a fejlődés ter­mészetes rendje azonban el fogja hozni az­ időt, amikor lehetetlen lesz kitérni a megoldás elől, amely mint az újabb jelen­ségek bizonyítják, nem a nyugati álla­mok, a nyugati nagyhatalmaik meglátá­sában sem lehet már más, mint Trianont alapos és gyökeres revízió alá venni. És egészen bizonyos, hogyha ennek a most megindult áramlatnak a kisántantnál sokkal nagyobb hatalmak is állanának útjába, ennek a következménye nem lehet más, mint az, hogy valóban felborul egész Európa A revízió gondolata most már benne van a lelkekben, és amíg az egyik oldalon rettegve gondolnak arra, a másik részen felkészülten várják a pillanatot, amikor az álmok valóra válhatnak Bizonyos, hogy a világ békéjét, Európa rendjét sok­kal inkább fenyegeti és katasztrófába so­dorja, ha Trianont a természet és a tör­ténelem megcsúfolásával életben akar­ják tartani. A világ, az emberiség szem­pontjából az az igazság, hogy a Magyar­­országgal elkövetett igazságtalanságot jóvá kell tenni, mert ettől függ, hogy helyreáll-e az a lelki béke, amely nélkül a nyugodt haladást elképzelni sem lehet Felelős szerkesztő i FEHÉR ÖDÖN mß0mß*ß*mmßßß0mßmßßßßßßmßßßß*ßßßimmß0m0mßßßmß0immßßßßßßßßmßßßßß0m Felszentelték Prohászka Ottokár utódát Az ujj székesfehérvári püspök kiosztotta az első főpapi áldást Budapest, augusztus hó 1. Ünnepélyes külsőségek között folyt le hétfőn reggel 9 órakor a Lipótvárosi Szent István bazilikában Prohászka Otto­kár utódának, az újonnan kinevezett szé­kesfehérvári püspöknek, Shvoy Lajosnak püspökké való szentelése, amelyet nagy egyházi segédlettel Orsenigo pápai nun­­cius végzett Kohl Medárd és Rott Nándor püspökök közreműködésével. A püspökszentelés ünnepségére telje­sen megtelt a hatalmas bazilika, amely­nek környékén már a kora reggeli órák­ban kordont vontak és a közönség csak meghívóval léphetett be a templomba. Az érkező notabilitásokat Madarász István apátplébános, a templom lelkésze fogadta. A közönség körében számos tár­sadalmi és egyházi notabilitás foglalt he­lyet. A székesfővárost Folkusházy Lajos dr. alpolgármester, Fehér vármegyét Széchenyi Viktor gróf főispán, Székesfe­hérvár városát Zavaros Aladár dr. pol­gármester, Pest vármegyét Agarasztó Ti­vadar alispán képviselte. A honvédség képviseletében Jánky Kocsárd főparancs­nok és Ludwig György helyettes főpa­rancsnok, továbbá Kárpáthy Kami­kló tábornok jelent meg, ha Orsenigo Cesare pápai nuncius, aki elfoglalta helyét, mire megkezdődött a püspöki szentelés szertartása. Felolvas­ták a kinevező pápai bullát, m­ajd az új püpök letette az esküt. Az előírt püspöki kérdések után megkezdődött a szentmise, amelyet a nuncius a főoltárnál, a fel­avatandó püspök saját oltáránál végzett. Ezután régi szokás szerint a hívek kenye­ret és bort nyújtottak át a püspöknek, aki a mise végeztével trónjára ült, majd áldást osztogatva ment végig a templo­mon. Végül köszönetet mondott az új püs­pök a nunciusnak a felszentelésért. Pontban 9 órakor vonult be a templom. SÚLYOS VÁLSÁG A MAGYAR MUNKAPIACON Az Egyesült Izzó kizárta munkásait és beszüntette üzemét Az Egyesült Izzó példáját követni akarják a többi vasipari gyárak is — Székesfehérvárott 500 épitőmunkás lépett sztrájkba — A miskolci épitőmunkások ma este döntenek Az olasz nagyiparosok a gyárak bezárásával fenyegetik Mussolinit Budapest, augusztus hó 1. Vasárnap reggel nagy meglepetést kel­­j­tett, hogy az Egyesült Izzó- és Villamos- ,­sági Rt. igazgatósága kizárta a gyár­­ munkásait és beszüntette üzemét. Újpes­ten, a Váci­ út 77. szám alatti hatalmas gyártelep kapuit hétfőn már ki sem nyi­tották. Növeli az esemény jelentőségét, hogy a 3500 vasmunkás kizárását nagy­arányú munkáskizárás első jelének tekintik. A magyar vasgyárakban és a vasipari üzemekben az utóbbi időben ugyanis nagyszabású állami és külföldi megren­delések folytán lendületet vett a terme­lés, amir­e a munkásság alkalmasnak ta­lálta a helyzetét a­rra, hogy bér­javítást ... kérjen. A vasipari munkások általában — köztük az Egyesült Izzó- és Villamos­­sági Rt. munkásai is —­a vasmunkásszö­vetség útján fordultak bérkövetelésükkel a Vasművek és Gépgyárak Egyesületé­hez. Az első lépés még márciusban tör­tént, azonban eredménytelen maradt.­­* Azóta az elmúlt héten negyedszer ismételték meg a bér­emelési kérelmet azzal az indokolás­sal, hogy a drágasági index 11 száza­lékkal növekedett. A Vasművek és Gépgyárak Egyesülete arra az álláspontra helyezkedett, hogy a vasmunkások bére a bérviszonyoknak megfelelő és így a kérelmet most negyed-­­szer is elutasíto­tta. Az elutasítással szemben a vasmunkások ahhoz a mód­szerhez folyamodtak, hogy bár megjelen­tek az üzemek telepein, de egyes osztá­lyokban beszüntették a munkát, rövidebb­­hosszabb időre, így történt ez az Egye­sült Izzó- és Villamossági Rt. telepén és a Ganz-féle villamossági gyár budai telepén is, ahol 180 munkás tette le a szerszámot a legfontosabb üzemosztá­lyokon. Hasonló zavarok mutatkoztak az épület­­lakatos és könnyűvasszerkezeti üzemek­nél is, amelyeknél legutóbb hat gyárban már megkezdték a munkát, miután a bér­emelést is kilátásba helyezték. A tanács­kozások során a gyárosok 5 százalékos béremelést ajánlottak fel, amire a könnyűvasszerkeszeti üzemek mun­kásai kimondták, hogy hétfőn már nem állnak munkába. Az épületlakatosok nagy részének kérel­mét teljesítették a mesterek, így ezek folytatják a munkát. A nagyobb gyá­rakban az egyes osztályokon történt munkabeszüntetések sok zavart idéztek elő, különösen az Egyesült Izzó- és Villa­mossági Rt.-nál, miután ez a gyár végzi az összes állami elektrotechnikai beren­dezési munkálatokat és,a telefonközpon­tok automatikus berendezését, az ameri­kai Westend-céggel kötött egyezsége foly­tán pedig megkapja a keleteurópai elek­trotechnikai és telefonberendezési mun­kálatokat is. A munka ily nagyarányú megindulásakor az üzem egyes osztá­lyain mutatkozó sztrájkok arra indítot­ták a gyár igazgatóságát, hogy a részleges sztrájkoknak és a további bérkövetelésnek teljes munkabeszün­tetéssel vegyék elejét. Valószínű, hogy az Egyesült Izzó példá­ját követni fogják a többi vasipari gyá­rak is. Székesfehérvárott meghiúsult a béke A székesfehérvári építőmunkások né­hány nappal ezelőtt bérkövetelésekkel lép­tek fel és miután a munkáltatóik nem tel­jesítették kívánságaikat, sztrájkba léptek. Vasárnap a déli óráikban indult meg a munkások és munkáltatók között a bé­kéltető tárgyalás, Szabó István ipari főfelügyelő vezetésé­vel. A tárgyaláson a munkások index élet­beléptetését, kéthetenként 2 százalékos bért­a­vitást, azonkívül az órabérnek 1 pengő 20 fillérre való fölemelését kérték. A­ munkáltatók ezzel szemben a bérmaxi­m­­umiót 94 fillérben állapították meg, a többi kívánságot pedig telj­es­í­th­etet­len m­e­g­­mondották. Mivel a két fél egyike sem engedett álláspontjából, a béke meghiúsult és attól kell tartani, hogy a körülbelül ötszáz építőmunkás sz­trájkja hosszabb ideig fog tartani. Már csak részleges sztrájk van a miskolci faiparban Miskolc, augusztus hó­n (A Miskolci Napló munkatársától.) Jelentette a Miskolci Napló, hogy az ösz­­szes miskolci faipari munkások szom­baton reggel a faipari üzemekben be­szüntették a munkát, mert a munkaadóit négy fillér órabér javítást ajánlottak fel az általuk követelt 12 filléres béremelés­sel szemben. A sztrájk ügyében vasárnap érdekes fordulat állott ide, amennyiben öt mun­kaadó munkásaival 15, illetve 12 filléren­­béremeléssel megegyezett és ezeknek a műhelyeiben a sztrájkoló munkásság 20 percentre fe­­ is vette a munkát- már a hétfői nap folyamán. A részleges sztrájk azonban változatla­nul tart és ezideig egyik fél részéről sem történt kezdeményező lépés a békés meg­egyezés érdekében. Úgy tudjuk, hogy az elsőfo­kú iparha­tóság keddre vagy szerdára békéltető tár­gyalásra hívja meg a sztrájkoló munká­sok és munkaadók képviselőit. Az építőiparban a munkások között nagy türelmetlenséget okoz, hogy a mun­kaadók a múlt héten átnyújtott bénulm­á­nyukra ezideig még nem válaszoltak. Ma estére rendkívüli közgyűlést hívtak össze s ezen fognak határozni a további teen­­dőket illetőleg. i . „Ha becsukjátok a gyáraitokat, én majd kinyitom a börtöneimet“ — ezzel fenyegeti a Duce az olasz nagyipart Roma. ang. hu 1. Hogy Olaszországban a múlt nyártól az ideiig súlyos gazdasági válság zajlott le, azt a magyar közönség csak abból a min­denkit közelről érintő tényből állapíthatja meg csupán, hogy az olasz szállodák és penziók ára, anélkül, hogy a lírában kife­jezett ár megváltozott volna, az elmúlt év alatt kerek negyven százalékkal emelkedett. Mert hiszen az a 1­40 líra, amit múlt évben egynapi ellátásért fizetett 120.000 koronáról 180.000 koronára szö­kött föl. De a nyaraló, ha a szálloda drá­ga, más és olcsóbb vidékekre utazhatik, de hova utazzon a sok millió olasz keres­kedő, munkás, földmives s ma már nagy­iparos is, akinek a növekedő drágulás a mindennapi falatot vonja el a szája elől. A deflációs krízist itt nem csupán né­hány réteg érzi meg, mint nálunk, hanem a társadalomnak kevés kivé­tellel minden osztálya és csoportja. A líra értéke ugyanis, amíg külföldön emelkedett, vásárlóereje bent az ország­ban ugyanakkor csökkent, mert a meg­élhetési index egy év alatt északon 149.82- ről csupán 141.69-re, délen 166.45-ről 155.13-ra esett, ami röviden annyit jelent, hogy a nemzeti jövedelem 10 százalékkal csökkent, a megélhetési index csökke­nése legföljebb 10 százalékra tehető. A legsúlyosabb válságot ez az eltolódás az olasz mezőgazdaságban idézte elő. Egy évvel ezelőtt az olasz mezőgazdaság a nagy búzacsata serkentő hatása alatt igen nagy adósságokba verte magát, óriási összegű beruházási kölcsönö­ket vett föl s ezeket a kölcsönöket ma 40 százalékkal magasabb értékben, minden devalorizá­­ció nélkül kell, hogy visszafizesse. De a válság nem állott meg a földművelésnél s ma már erősen kopogtat az olasz nagy­ipar kapuján. A legutolsó statisztikai ki­mutatások szerint április havában 1.352.000 esetben utaltak ki a hatóságok munkanélkülisegélyt, míg 1926-ban ez a szám a mainak csak egyharmada volt: 488.000. A nagy északolaszországi export­ipar még nem mutatja ki a kivitel szám­­bavehető csökkenését, még kétségbeesett erőfeszítésekkel igyekszik ugyan régi összeköttetéseit még veszteséges döm­­pingárak mellett is megőrizni, de már a gyapotszövetek kivitele is erősen csök­kent, mert amíg 1926 első négy hónapjá­ban 618.884 millió líra értékű gyapotszö­vetet vittek ki Olaszországból, ez a kivi­tel ez év első négy hónapjában már 406.326 millió lírára csökkent s hogy a helyzet ezután sem fog javulni, az kitű­nik abból, hogy a nyerspamut bevitele 1388 millió líráról 733 millió lírára esett vissza. A legsúlyosabb helyzetben Lom­bardiának nemzetközi szempontból is ve­zető iparága van, a műselyemipar, amely a magas líraárak mellett képtelen föl­venni a versenyt a külföldi iparral s igy természetesnek látszik, hogy az olasz nagyipar képviselői Giulianót, a Sina Viscosa vezérigazgatóját és főrészvénye­sét küldötték a Dacéhoz azzal a üzenettel, hogy ha pénzügyi politikáját folytatja s a lira értékét, amint ezt tavasszal beje­lentette, az ősszel tovább emeli, kénytele­nek lesznek az olasz nagyiparosok gyá­raikat bezáratni. Erre a fenyegetésre a Duce azzal vá­gott vissza, hogy ha az a nagyipar bezáratja gyárai kapuit, ő viszont ki­nyittatja számukra börtönei ajtait. Még keményebb és fenyegetőbb hangokat pendítettek meg a fascisták bolognai nagygyűlésén: a Fascio vezértitkára az­zal fenyegette meg a nagyipar urait, hogy a Fascio arra is képes, hogy el­vegye tőlük gyáraikat és azokat a fascista szakszervezetek vezetésére bízza. ♦♦♦♦♦ Szabadlábra helyezték a debreceni gyilkosság gyanúsítottját Debrecen, augusztus 1. Debrecen társadalmában nagy izgalmat váltott ki az a hír, hogy Gold hipnozitőr­­nek egy médium segítségével sikerült a rendőrséget nyomravezetni a Jókai­ utcá­­ban pár héttel ezelőtt történt rablógyil­kossága ügyében. Gold médiuma, mint is­meretes, transzban véres ruhadarabokat látott abban a lakásban, amelyben a meg­gyilkolt Kiss Mártonna szomszédnője Tóth Lenke lakik. Detektívek mentek Tóth Lenke lakására és ott csakugyan ta­láltak véres ruhadarabokat elrejtve­­ a ház nádfedelében. Tóth Lenkét letartóz­tatták. A leány a kihallgatásnál minden kertelés nélkül beismerte, hogy­­ a véres ruhadarabokat ő dugta el lakásán és ezek a ruhadarabok egy korai szülésből szár­maznak és mintegy másfél évvel ezelőtt kerültek rejtekhelyükre. A rendőrségnek semmi terhelő adata nincs arra vonatkozóan, hogy a véres ru­hanemű csakugyan összefügg Kiss Már­tonná meggyilkolásával, ezért Tóth Len­két hétfőn délelőtt szabadlábra helyezték.

Next