Miskolci Napló, 1927. október (27. évfolyam, 222-244. szám)

1927-10-01 / 222. szám

Hol tartanánk már? Annak a titkos diplomáciai csatának, amely Trianon előtt folyt a színfalak mögött, igen érdekes, mondhatnánk világraszóló szenzációjáról rántották le a leplet a napokban. Amikor legforróbb és legizgalmasabb napjai voltak a háború utáni időknek, amikor sorsdöntő eseményei történtek a magyar béke ügyének, a leleplezés szerint a francia kormány ajánlatot tett Magyarországnak, amely száz, vagy százötvenezer magyar fegyveres katonának a szovjet ellen való kiállításáért lényeges határkiigazítást jelentett. Most, hogy éppen benne vagyunk a Rothermere-féle akció hullámzásaiban, különös jelentőséggel bír ez a leleplezés. Jelentőséggel bir két irányban. Az egyik az, hogy az a gyűrű, amelyet a Magyarország testéből szakított zsákmányokkal felerősített szomszédaink vontak körénk, milyen könnyen széjjelpattantaatott volna, ha a magyar politika sorsát akkor megfelelő politikusok és megfelelődiplomaták intézik. A másik tény, amelyre ez az esemény figyelmünket felhívja, hogy amikor a hamis propaganda és éppen a magyar diplomácia tájékozatlansága azzal a tudattal töltött el bennünket, hogy Franciaországgal, mint halálos ellenségünkkel kell számolni, akkor több tájékozottsággal és több politikai érzékkel rájöhetett volna a magyar kormányzat arra, hogy éppen ott tudhatna barátokat találni, ahol a legnagyobb ellenségeket sejti. Mindenesetre lényeges és a nemzet érdekében fontos, hogy tisztázzák: kit terbel a felelősség azért a súlyos mulasztásért, amely a Paléologue-féle jegyzékékel és általában ezzel a határkiigazítási üggyel kapcsolatban történt? Mindenesetre meg kell állapítani, ki a felelős, vagy kik a felelősek azért, hogy egy ilyen nagyfontosságú kérdésben, amelytől akkor az egész béke ügye függött, joga lehetett-e egy kormánynak úgy határozni, hogy arról az egész nemzet, amelynek pedig a sorsáról volt szó, tudomással egyáltalában nem bírt. Jól emlékezünk, még akkor a rend igen gyönge lábon állott. — Még azután jöttak azok Bethlen-féle intézkedések, amelyek nyugodt (t.umlifs litjára' vezériék' víz tírrtSBírt. Akkor még olyan vezérek is tudtak az élre pattanni, akiknek semmi egyebük nem volt athoz a nemzet életére döntő fontosságaimisszióhoz, mint érte Alkalom, vagy a pillanatnyi harfeuhit, amely odavetetteőket, vagy összeköttetések egyes csoportokhoz, amelyekről azóta régen kiderült, hogy kilengéseikkel mennyit írottak az országnak. És a felelősség címén meg kell kérdezni azoktól az uraktól, akik az ország sorsát akkor intézték, hogy nem tartották-e nemzeti érdeknek ennek a nagyfontosságú kérdésnek nem a suba alatt való felintézését és pótolni tudta-e munkájuk a nemzetnek azt a veszteséget, amit a francia jegyzékben adott előnyök meghiúsulása jelent. A felelősség kérdését fel kell vetni és azokat, akiknek részük van abban, hogy akár a határ kiigazításához, akár pedig ahhoz az eredményhez, hogy éppen francia segítséggel megtörjük a kisántant erejét, nem tudtunk hozzájutni, a nemzet ítélőszéke elé kell vezetni. Meg kell állapítani, hol tartanánk ma, ha akkor, éppen a legsúlyosabb időkben más szellem vezeti a magyar kormányzati politikát. A mostoha város A Miskolci Napló tegnap tette szóvá azt a súlyos helyzetet, amelybe a városi polgárságot juttatja az a mostoha bánásmód, amelyben a kormány Miskolcot részesíti. Ugyanezt a problémát vetette fel a közgyűlésben az egyik bizottsági tag, amikor szóvátette, hogy Miskolc költségvetése túlhaladja a békebelit és a város sokkal drágább adminisztrációval dolgozik, mint a háború előtt. Sajnos, a helyzet így felel meg a valóságnak: a városi adminisztráció lebonyolítása ma olyan súlyos áldozatokat követel, amelyek roppant megterhelik a polgárságot. Az is kétségtelen azonban, hogy ennek nem a város vezetősége az oka, hanem a változott viszonyok, az a körülmény, hogy Miskolc nem gazdag város és különösképen az, hogy a kormány valósággal kivételes mostohasággal kezeli ezt a várost, amelyet pedig éppen a trianoni határ közelségénél fogva, úgy kulturális, mint irrendenta szempontból kivételesen támogatnia kellene. Előttünk van Szeged, Debrecen és más magyar városok példája, amelyeknek a kormány igen sok esetben segítségére siet, amikor akár kulturális, akár szociális létesítményeikről van szó. Miskolc ebből a szempontból a mostohagyerek sorsán van . Ennek a helyzetnek meg kell változnia, mert a magárahagyott és elejtett Miskolc képtelen lesz azokat a feladatokat teljesíteni, amelyeket a nemzeti érdekek parancsolnak. Budapest, szeptember 30. A parlament nyári vakációja befejezéséhez közeledik. A gazdaképviselők az aratást, sőt a szüretet is otthon tölthették el és most nyugodtan kapcsolódhatnak ismét bele a törvényhozás munkájába. Az országgyűlés ugyan előreláthatólag csupán október 18-án ül össze, azonban a pártklubok élete már kezd megélénkülni. Bethlen István gróf miniszterelnök vasárnap este érkezik Budapestre és hétfőn nyomban átveszi hivatala vezetését. Ez alkalommal Vass József helyettes miniszterelnökkel hosszas megbeszélést fog tartani, majd fogadja a kormány tagjait, akik reszort-ügyekről tájékoztatják. A jövő hét folyamán fogadja a kormányelnök Almássy Lászlót, az egységes párt elnökét is, akivel megtárgyalja az első pártértekezlet anyagát és időpontját. Az egységes párt első értekezlete előreláthatólag október 17-én lesz, amelyet pártvacsora fog követni. A pártértekezleten, fogja a miniszterelnök tájékoztatni a párttagokat a képviselőház őszi munkaprogramjáról. A törvényhozás őszi munkarendje Hír szerint a parlament őszi időszakát jobbára szociális és igazságügyi javaslatok fogják kitölteni. Fontos javaslatokat készítettek elő a kereskedelemügyi észra ítt,,miű velcsíiíí’ii * minisztériujilban is. A parlamenti élet rendkívül mozgalmasnak ígérkezik és növeli az elevenséget a Rothermere-féle akció, amelyet a képviselők személyes akciójukkal is igyekezni fognak alátámasztani. Ellenzéki körökben azt hangoztatják, hogy ebben a nagyfontosságú ügyben teljesen egyetértenek a Ház minden tagjával és így egységes akcióra lehet számítani. Kétségtelen, hogy szóba fog kerülni a parlamentben a Paleologue jegyzék is, amellyel kapcsolatban olyan értelmű nyilakozatot kaptunk, hogy indítvány fog elhangzani az akkori kormány felelősségre vonása tárgyában. Általános érdeklődés előzi meg a külállamokkal folytatott tárgyalások menetét is, Belgrádban a közegészségügyre vonatkozó tárgyalások már befejezést nyertek. Hir szerint az erre vonatkozó egyezményt már alá is írták. Megvan a remény arra, hogy tranzitforgalom szabályozására vonatkozó tárgyalások szintén sikerre fognak vezetni. A mai minisztertanács A kormány tagjai pénteken délelőtt 11 órakor minisztertanácsra gyűltek össze, amely alkalommal utolsó ízben elnökölt Vass József népjóléti miniszter. A miniszterek részéről megjelent a tanácskozáson Bod János pénzügy, Klebelsberg Kunó gróf kultusz, Hermann Miksa kereskedelmi, Walkó Lajos külügy és Mayer János földművelésügyi miniszter. A távollevő honvédelmi miniszter helyett Algya-Papp Sándor, az igazságügyminiszter helyett pedig Ángyán Béla igazságügyi államtitkár jelent meg. "Értesüléseink szerint a minisztertanácson fontosabb politikai üngok nem kerültek szóba, miután a legközelebbi napokban Bethlen István gróf már hazaérkezik. A kormány tagjai folyóügyeket tárgyaltak le. De nem tartják valószínűtlennek azt sem, hogy a Paléologue-jegyzék is az ekörül támadt politikai hullámverés is szóba került a mai minisztertanácsban. ait mondott Simonyi -Semadam Sándor ? Tekintettel azokra a nyilatkozatokra, amelyeket egyes lapok Simonyi Semadam Sándor volt miniszterelnöknek tulajdonítottak és amelyek eltérnek egymástól, a Magyar Távirati Iroda útján Simonyi Semadam Sándor a következő nyilatkozatot tette közzé: — A Magyarság szerdai számában közzétett Paleologue-féle jegyzékre vonatkozóan a lapok számára csupán a következő nyilatkozatot tettem-Az ügyet a kormány tárgyalta és minisztertanács döntött benne minden huzavona és elhalasztási szándék nélkül. A kormány a maga részéről mindent megtett, hogy az ügyet perfektuálja. — Hogy nem lett a dologból semmi, annak az oka Paleologue bukása volt. Minden, ami ezen kívül, vagy ettől eltérő fogalmazásban jelent meg a lapokban, nem az én állításom. Nem mondtam, hogy a Magyarságban megjelent szöveggel azonos szövegű okmányt kapott a kormány. Ezen felül semmit nem mondottam és a további kérdésekre a választ megtagadtam. A jövőben sem fogok az ügyre vonatkozólag ennél többet mondani a nyilvánosság számára. Bethlen István gróf és a Paleologue-féle jegyzék A bécsi Neue Freue Presse péntek reggeli számában vezércikkben foglalkozik a Paleologue-féle jegyzékkel és hosszabb A párisi követségen . Miután Walkó Lajos külügyminiszter ma hazaérkezett, Bethlen István gróf miniszterelnök ma délelőtt telefonon érdeklődött nála a Paléologue-ügy mikénti állásáról. Ugyancsak Budapestre rendelték Semsey Andort is, hogy tegyen jelentést a Paleologue jegyék eredetéről. Mégia a Miskolci Napló, hgy a külügyminisztériumban szorg kutatás tárgyává tették az irattárat, hogy a jegyzékre ráakadjanak. Eddig azonban semmiféle nyomot nem találnak, csak az előkészítő tárgyalásról felvett jegyzőkönyveket. A párisi követségen ugyancsak folynak a kutatások a Paléologue jegyzékének eredeti szövegének előkerítésére, azonban ott sem találják az iratokat. Perényi Zsigmond báró véleménye szerint az ügyben szereplő összes tényezőket fel kell oldani a hivatalos titoktartás Andrássy Gyula gróf megjelent nála 1919 októberében és felhívta a kormány figyelmét arra, hogy lépjen szoros barátságba Lengyelországgal. A barátság célja az lett volna, hogy az orosz bolsevista támadást meggátolják. Andrássy Gyula gróf ebben látta volna a katasztrofális béke elhárítását. Andrássy Gyula gróf állítása szerint Friedrich Istvánnak a nyilatkozata megfelel a valóságnak és Teleki Pál gróf, valamint Bethlen István gróf is hallott az ajánlatról. Rendkívül sajnálatosnak mondja, hogy nem ragadtuk meg a felénk nyújtott jobbot két kézzel is. — Én amellett voltam — mondja Andrássy nyilatkozatában —, hogy ragadják meg az alkalmat és avatkozzanak bele az oroszellenes mozgalomba. Felfogásom szókommentárt fűz hozzá és ugyanakkor igyekszik rávilágítani a jegyzék közlése folytán előállott helyzetre, majd kiemeli, hogy a közvélemény Bethlen István gróftól várja a helyzet tisztázását. A lap azon a véleményen van, hogy az akció mögött Eckhardt Tibor áll, aki abban az időben sajtófőnök volt és úgy véli, hogy most azért robbantotta ki a dolgot, hogy a Bethlen-kormány helyzetét megingassa, mert eredetileg állítólag olyan szintien igyekeztek beállítani a dolgot, hogy az esetről Bethlen István gróf miniszterelnök is tudott. A lap azonban nem hiszi, hogy a kormány ellen irányu akció sikerre fog vezetni. — Abból a szempontból azonban fontos a jegyzék — írja a lap —, hogy milyen cinizmussal intézték el abban az időben milliók sorsát. A Neue Freue Presse azzal végzi cikkét, hogy a közzétett jegyzék kétségtelenül erősíteni fogja Rothermere lord hatalmas akciójának kilátásait, s találják az iratokat alól, hogy az egész ügyet teljesen meg lehessen világítani. Gál Jenő azon a felfogáson van, hogy ebben a roppant kényes ügyben a parlamentet haladéktalanul össze kell hívni. Gratz Gusztáv, aki ebben az időben bécsi követ volt és magánúton szintén értesült a Paléologiue-jegyzékről, annyit tud róla, hogy ebben az időben nagyon kedvező hangulat volt Magyarország irányában. Friedrich István ismét nyilatkozik egy fővárosi lapban ebben a kérdésben és elmondta, hogy Hodzsa Milánnal folytatott tárgyalásai során a cseh kormány hajlandó volt átengedni bizonyos zónákat, hogy a magyar hadsereg oda bevonuljon, de garantálni kellett, hogy semmiféle zendülést a magyar kormány nem fog tűrni. Elmondta még Friedrich István nyilatkozatában, hogy mnt, miután Mitterand francia miniszterelnök megtette a maga ajánlatát, azt el kellett volna minden körülmények között fogadni. A Neues Wiener Journal is foglalkozik a kérdéssel és a következőket írja többek között: — Nincs a forma szerinti jegyzőkönyvben semmiféle ajánlat Magyarország részére a franciáktól, csupán a tárgyalásokban nyilatkozó felfogásokat foglalta össze a jegyzék, amelyekből nyilvánvaló, hogy Franciaország hajlandó volt Magyarországra nézve kedvező határokat megállapítani. Ezen lap véleménye szerint is a Paléologue-jegyzék alkalmas segítőeszköz Magyarország revíziós igényeinek a megerősítésére. Az ellenzék a Simonyi-Semadam -kormány felelősségrevonását fogja követelni a parlamentben Gyors tempóban, napról-napra jobban élénkül a politikai élet — Állítólag már a mai minisztertanácson is szóbakerültek az 1920. áprilisi események — Egy bécsi lap azt írja, hogy Eckhardt Tibor áll az akció hátterében „Az ügyet az akkori kormány letárgyalta és döntést is hozott“ — állítja Simonyi Somadan Sándor Andrássy Gyula gróf elmondja, hogy mit tud a jegyzékről? •• —XXV. évfolymja 222. (7650) svá mAratű fillér MISKOLCI Felelős szerkesztő FEHÉR ÖDÖS *Sombat, 1927. október hó 1 A francia kormány titkos diplomáciai tárgyalásokat kezdett a szovjettel London, szeptember 30. A Daily Telegraph tudósítója a lapját francia—orosz tárgyalásokról informálja, amelyek bizalmas jellegűek és amelyek kölcsönös semlegességet ígérnek egyes esetekre. Az állítólagos tárgyalások híre angol diplomáciai köröket rendkívül kellemetlenül érintette. wwiwwwwrwi1 Két gyanúsítottja van a Weiszlovits-féle ékszerlopásnak Miskolc, szeptember 30. (A Miskolci Napló munkatársától.) A Weiszlovits Bella kárára történt 40 milliós ékszerlopás ügyében csütörtökön napokig tartó nyomozás után a detektívek végre megtalálták a két értékes brilliáns függőt, amelyet az ismeretlen ékszertolvaj a lakásban az ablakpárna alá rejtett el. A gyűrűt azonban nem sikerült megtalálni, éppenúgy, mint ahogy az ékszertolvaj személyét illetőleg sem tudott a nyomozás pozitív adatokat produkálni. Ma délelőtt a Fabó-csoport detektivjei újabb adatok birtokába jutottak és ezeknek az adatoknak az alapján két gyanúsítottat állítottak elő a detektivszobába, ahol kihallgatásuk folyik. A gyanúsítottak lapunk zártakor tagadják, hogy ők követték volna el az ékszerlopást és hogy az eltűnt gyűrű a birtokukban volna. A rendőrségen remélik, hogy estére sikerül felderíteni az ékszerlopás rejtélyét.