Miskolci Napló, 1927. november (27. évfolyam, 246-247. szám)

1927-11-14 / 246. szám

A politikus utca Nem az a lényeges ebben a pilla­natban, hogy kinek tetszik, vagy ki­nek nem tetszik a numerusz klau­zusz. A tények azt mutatják, hogy a kormány minden valószínűség szerint a nemzet jól felfogott érde­kében változtatni akar azon a ren­delkezésen, amely a tanulni vágyó ifjúságot fajok és felekezetek sze­rint bontotta széjjel és alkalmat adott arra, hogy így rontsanak egymásnak, mint ellenségek. Ezzel szemben áll egy másik akarat, amely kívülről, az utcáról akarja a maga különvéleményét ráparan­csolni a kormányra. Itt van a kér­dés lényege és nem ott, hogy ki mit akar ebben a kérdésben. Nyugodtan és tárgyilagosan gondolkozó ember előtt egy pillanatig sem lehet két­séges, hogy ki az objektívebb és ki tud inkáb arra a magasságra fel­emelkedni, ahol jobban belátható és inkáb szolgálható a nemzet érde­ke, az egyes politikusok által .­fel­világosított­ ifjúság-e, vagy a kor­mány, amely tudatában a maga fe­­­elősségének és a nemzettel való kötelezettségének, végzi a maga törvényes és alkotmányos dolgát. A lényeg ma nem ezen fordul meg. Ebben a pontban majd eldön­ti a törvényhozás, hogy a szemben­álló felek közül kié az igazság és ki áll inkább azon az állásponton, amely valóban a nemzet érdekében való. A katasztrófa, amely a nem­zet békéjét, belső rendjét fenyegeti, másfelől jöhet. A katasztrófának ott van a magja, ahol az utca poli­tizálni kezd. Nem kell rá külön senkit, sem emlékeztetni, mit jelen­tett ennek az országnak a történe­tében, mit jelentett ennek a nemzet­nek a sorsában, amikor egyszer az ,,őszirózsás“ forradalom kirobbaná­sakor az utca vette át a szót és a hatalmat. Talán soha nem jutot­tunk volna ebbe a tragikus helyzet­be, ha akkor erősebbnek bizonyul a józanság és a gerinces objektivitás. Nem vagyunk nyugtalanok ab­ban a tekintetben, hogy ebben a küzdelemben, amely most a kor­mány és az utca között folyik, ki­nek lesz igaza. Előttünk és minden­ki előtt egy érdek lehet szent: a nemzeté. És nem szabad pillanatig sem kételkedni benne, hogy annak lesz igaza, aki a nemzet érdekeit, felelősséggel szolgálja. Arról van azonban szó, hogy azok, akik a nu­merusz klauzusz címén gyújtogat­nak most utcai tüntetéseket és egyetemi zavargásokat, azok, akik ma odáig ragadtatták magukat, hogy a magyar kormány egyik tag­ja ellen kvalifikálhatatlanul durva jelzőket használtak és használtat­tak, tudatában vannak-e annak, mit, jelenthet a nemzet sorsára, ha a szenvedélyeket odáig gyújtogat­ják, hogy azok az utca rendjét, a normális élet csendjét is fenyege­tik. Tudatában vannak-e annak, mit árthatnak a nemzeti érdekek­nek, ha egyszer az utcát mérgezik meg és beleoltják azt a tudatot, hogy neki joga van politizálni, ne­ki joga van a maga szenvedélyei, a fülébe zúgott frázisok után poli­tikai irányítást követelni­? Már megtanulhattuk egyszer a magunk kárán, hogy amikor az ut­ca kezébe kerül a politika, akkor az­­azután nem válogat, hogy mi a nemzet érdekében való és mi való arra, hogy az utcai hangulatok pil­lanatnyi kegyencei kezére jusson a hatalom. Egyszer már odáig sü­­lyesztette az utcai politika ezt a nemzetet, hogy ilyen pillanatnyi kegyencek elárulták a nemzet leg­szentebb jogait, elárulták a földjét, elárulták az igazságát. A játék ve­szedelmes, kinek lehet az érdeké­ben, hogy egy pártpolitika, vagy egyéni siker kedvéért feláldozzon minden eredményt, amit eddig el tudtunk érni itthon és a magunk érdekében a külföldön? Vigyázza­nak azok, akik az utcán gyújtogat­ják a tüzet, ..". ­ Csalódott szerelem miatt agyonlőtte magát egy hatvannégyéves földműves Véres dráma a Kőporoson . A szerelmes öngyilkos a lábujjával rántotta el a gyilkos fegyver ravaszát . Miskolc, november 14. (A Miskolci Napló munkatársá­tól.) Vasárnap reggel megrendítő tragédia játszódott le a Kőporo­son. Balajti János 64 éves jómódú földműves Manlicher fegyverrel agyonlőtte magát. P****­­A jómódú gazdálkodó, akinek a Kőporoson háza és néhány hold földecskéje van, egész életét egye­dül élte le. Különösen az asszony­népséget nem tűrte maga körül. Ismerősei jól tudták, hogy Balajti János valamikor fiatal korában szerelmi csalódás érte és ezt soha­sem tudta a nőknek lafegbi,cs­itan!. Másfél évvel ezelőtt egyik barát­jánál megismerkedett egy 26 éves menyecskével. Az öregedő embert a fiatal asszony egészen kihozta a sodrából. Az asszony tudta, hogy az öreg Balajti nőgyűlölő és éppen ezért kacérkodni kezdett vele. Ba­lajti János szerelemre gyulladt a fiatal asszony iránt. Elfelejtette a régi gyűlöletét, munkáját elhanya­golta és állandóan a fiatal me­nyecske nyomában settenkedett. — A fiatal asszonyt Balajti vagyo­na csábította. Egy esztendővel ez­előtt az öregemberhez költözött.­­ Vadházasságra léptek és a Kőporos utca 49. szám alatti házban látszó­lagos boldogság volt. Balajti igyekezett ellesni a fiatal asszony minden gondolatát, mintha csak most akarta volna kipótolni mindazt, amit egész életében elmu­lasztott. Az asszony is jól meg­volt az öregedő ember mellett, aki el­halmozta apáskodó szeretetével. — Visszavonultan éltek, mert Balajti János nagyon féltékeny volt. Va­lahányszor az asszony idegen em­berek társaságában volt, mindig nagy családi jeleneteket rögtönzött. Néhány hét óta a Kőporos­ utca 49. szám alatti házban keserves na­pok köszöntöttek be. A fiatal asz­­szony ráunt az elöregedett, bete­geskedő Balajti Jánosra. Az öreg földműves szomorúan állapította meg, hogy az öreg ember mégis csak vén ember. N L; a;\;}­mellett heves­ családi je­lenetek folytak le. Az asszony több ízben kijelentette, hogy ráunt Ba­lajti Jánosra, de az öreg földműves úgy ragaszkodott a fiatal menyecs­kéhez, mint a saját életéhez, sőt még ennél is jobban. Az utóbbi napok eseményei tel­jesen megtörték a 64 esztendős Ba­lajti Jánost. Magába zárkózva, kedvetlenül járkált. Maga sem ta­gadta, hogy végzetes terveket­­ for­gat az agyában. Többször kijelen­tette, hogy nem bírja az asszony csapodárságát és véget vet az életé­­­­nek.­­ Szombaton újabb féltékenységi­­ jelenetek játszódtak le Balajtiéknál.­­ Utána az összetört öregedő ember­­ kiment a szőlőbe. Előkereste rejte­­l­getett fegyverét és az éjszakai­­ órákban hazalopta a lakására. Az­­ öngyilkosság­ terve kész volt és­­ csupán az alkalmas időpontot vár­ta, hogy fegy­vergoly­óval tegyen pontot szerencsétlen, csalódott élete mögé. Vasárnap reggel, amikor az asz­­szony eltávozott, eljött a kedvező pillanat. Balajti János magára zár­ta az ajtót és hogy a lakásban mi történt, azt csak 10 óra tájban fe­dezték fel. Tíz órakor, amikor a fiatal asz­­szony hazatért, az ajtót zárva ta­lálta. Hiába dörömbölt, végül is a szomszédból lakatost hívott, aki fel­nyitotta az ajtót. A szobában bor­zalmas látvány tárult eléjük. Ba­lajti János szétroncsolt fejjel, vé­resen, holtan feküdt a szoba padló­ján. Mellette hevert a Manlicher fegyver, amelynek golyója szétron­­csolta a szerelmében csaló lőtt öreg­ember fejét. A rendőrség részéről Fésűs László dr. rendőrfogalmazó szállt ki a helyszíni szemle megejtésére. A rendőrbizottság megállapította, hogy Balajti János 7—8 óra között végzett magával. A Manlicher csö­vét az arcához helyezte és a lábujjá­val rántotta el a ravaszt. A golyó behatolt és a feje bubján jött ki, borzalmasan szétroncsolva a sze­­rencsétlen ember fejét. A házban levelet, vagy olyan írást, amelyben Balajti János tettét megindokolta volna, nem talált a rendőrbizottság, csupán a tanúk vallomásából állapították meg, hogy végzetes szerelme elől mene­kült a halálba. (­­ XXVllI. évfolyam 246­­7674) salára Ára 16 fillér HÉTFŐI KIADÁS Hétfő, 1927 november 14 MISKOLCI NAPLÓ Szerkesztőség: Miskolc, Városház tér 16. Telefonszámok: 498. és 616. Felelős szerkesztő: FEHÉR ÖDÖN Kiadóhivatal : Miskolc,­ Hunyadi­ utca 2. Telefonszám­ok: 299. és 114 Az Attila csapata 6: 1-re győzött Debrecen­ben - Ferencváros és Hungária is gólzá­porral nyertek - A Sabaria 3: 1-re vesztett Prágában - Hubala agyrázkódást szenve­dett, a Szemere 3 : 2-re kikapott - A ma­gyar boxolók győzelme a németek felett I.WV. Megabcugolták és lemondásra szólították föl Klebelsberg fim­a gróf kultuszminisztert az egyetemi hallgatók Viharos közgyűlésen tiltakozott a Tészta numerusz klauzusz megváltoztatása ellen Eckhardt Tibor nyilatkozattételre hivta fel a kultuszminisztert Budapest, november 14. Vasárnap délután a régi képvi­selőház épületében a Társadalmi Egyesületek Országos Szövetsé­gében tömörült egyesületek tilta­kozó nagygyűlést tartottak a régi képviselőház üléstermében délután 5 órakor. A gyűlésen megjelentek a numerusz klaruszt védő országos és keresztény társadalmi alakul­at­­ok kiküldöttei, úgy, hogy a régi képviselőház hatalmas termét szí­­nültig megtöltötte a közönség, a­melynek soraiban nagyszámban lehetett megfigyelni egyetemi hallgatókat is. Megjelentek a til­takozó nagygyűlésen többek kö­zött Altenburger Gyula, Eckhardt Tibor, Wolff Károly, Zsilinszky Endre, Milotay István. Délután 5 órakor a nagygyűlés vezetősége el­foglalta helyét, az elnöki emelvé­nyen. Eckhardt Tibor emelkedett ez­után szólásra, aki beszéde elején azt kérdezte, hogy vájjon tényleg külföldi nyomás késztette-e a kor­mányt a numerusz klauzusz meg­változtatására? Kifejezést adott azon reményének, hogy nincs egyetlen magyar államférfira aki meg akarná változtatni a jelenle­gi helyzetet. A külföld közvéle­ménye Magyarország szempontjá­ból nem irányadó, mert külföldön is két közvélemény van, egyik be­csületes és egyik hitvány. Utalt a római egyetemi hallgatók fas­­cista egyesületének, a budapesti egyetemi hallgatókhoz intézett táv­iratára, amelyben további kitartás­ra hívják fel az egyetemi hallga­tókat. A becsületes közvélemény a külföldön is nekünk ad igazat — mondotta beszédében Eckhardt. — Ugyanakkor, amidőn mindenütt jobb felé orientálódnak, neon sza­bad, hogy mi legyünk a világ csúfja Megdöbbenéssel látja mindenki, aki tud látni, hogy ho­gyan építik fel azokat a sáncokat, amelyekről a forradalom kiindult. Eckhardt Tibor ezután Klebels­­berg Kunó gróf kultuszminiszter szerepével foglalkozik. Amidőn a szónok Klebelsberg Kunó gróf ne­vét említi, az egyetemi hallgatók hangos „pfuj, pfuj, mondjon le, hogyha ott a helyét“ kiáltással te­szik lehetetlenné a szónok beszédé­nek folytatását. Amidőn Eckhardt Tibor szóhoz juthat, következőkép­pen folytatja: — A ku­­sztuszmin­iszter már ta­valy megígérte a Népszövetség­nek, hogy a kormány önként ha­tályon kívül fogja, helyezni a nu­­mbrusz klauzuszra vonatkozó tör­vényszakaszokat. Idehaza pedig azt hangoztatta, hogy Genfben sike­rült megvédelmeznie a numerusz klauzuszt. Ezért a keresztény tár­sadalom ünneplésben is részesí­tette Klebelsberg Kunó grófot, pe­dig én már akkor óvtam a keresz­tény társadalmat az ünnepléstől, mert tudtam, hogy mi van a nép­szövetségi jegyzőkönyvekben

Next