Reggeli Hirlap, 1918. február (27. évfolyam, 36-50. szám)
1918-02-12 / 36. szám
2 Szabadságos vonaton 1918. február 11. Itt még nem engedett föl a fagy. "Itt még tél van. A nap megkísérli ugyan, hogy egy kicsit kacérkodjon a határszéli emberekkel . . . Bátran, látást vesztően a szemekbe süt . . . De ez csak addig tart, mig egy tenyérnyi felhődarab el nem takarja. Abban a pillanatban újra érezzük, hogy fázik az arcunk. Mert itt még foga van a napnak. Még nyolc óra sincs. A falu utcáján végig ütemes lépések kopogása hallatszik. Ezt a monoton, hideghangú, kimért ritmusú dobogást harsány nóta váltja fel, élénkíti meg mihamar. A századok nótára gyújtanak. Minden század más nótát dalál. Jókedvűen, vígan menetelnek a miskolczi fiúk a kézdiszentléleki utca fagyos végén A fejükön rohamsisak, mellette fenyőág. Úgy mennek a gyakorlótérre, ahová holnap magas vendéget várnak: a királyt. Mikor az ének itt-ott elhallgat, egy pillanatra, meg is tárgyalják egymás közt, hogy ugyan, miért is jöhet a király a román frontra. — Meglássa kend sógor — adja tovább a szót egyikük — nem sokáig maradunk mi itt. Mert ha már a király őfelsége is megszemléli a csapatokat, annak az a vége rendesen, hogy hamarosan bevagyoníroznak itt minket, oszt odavisznek, ahol meleg van. Én csak azt mondom, hogy nem szeretnék én a tavaszszal föld lenni az olasz fronton, mert annyi lyuk lenne a hátamon, hogy a rostán se több. Ez a beszéd bogarat ad a fejekbe, amin el-elgondolkoznak azután sokáig. A szentléleki állomásra befutott a bereczki vonat. Tele szabadságosakkal. A harmadosztályú kocsik ablakai lebocsátva. Borsodi, hevesi, zempléni fiuk, fekete földből sarjadt napégette arcú legények ülnek benne. A szemek, a tekintetök a régi papimádó ősök mohóságával szürcsök, iszsza a napfényt. Az életet adó, búzaszálat kicsalogató, selymes rétet nevelő napsugarat. A magyar föld népének ma is leghívebb barátja a nap. Nem is tudja ablakon keresztül nézni a ragyogását. Azt hiszi, hogy úgy erőtlenebbnek, bágyottabbnak látja. Kitárja az ablakot és feszülő, ziháló melléből előtörő szerelmes, édes, bús, pattogó nótákat dalálja bele a napfénybe a maga himnuszát. Az élet, a frigybontó, tavaszlázakat nevelő életöröm himnuszát. Az első és másodosztályú kocsikban tisztek ülnek. Az egyik Romániából, a másik valamelyik határmenti hegyóriás tetejéről ereszkedett le, hogy idejében elérhesse a szabadságos vonatot. Akik a Románia felé néző keleti lejtésű állásokból jöttek, újságolják,, hogy ott fent a hegytetőkön, hegyhátakon már egész tavasz van. A C ..a tetőn, ahol a ■tízesek állanak, talán már a hóvirág is kibújt. Sepsiszentgyörgyön beszállt egy M 82-es főhadnagy. A híres székelyezred tisztje elbeszéli, hogy Palesztinába megy, önként jelentkezett. Magával viszi kutyáját is, amit még Brest-Litowskból hozott. Jóízűen nevet, ha rágondol, hogy fog szűkülni, vinnyogni a kutya, ha meglátja majd a vászonsisakos pezsgőszínű tropicás éghajlat alá való egyenruhában Brassóban nagy újsággal fogadnak. Most jött a távirat, hogy az ukránokkal megkötöttük a külön békét. Két és fél órás várakozási időnk van. Besietünk a városba, hogy saját szemünkkel is lássuk a kifüggesztett táviratokat. Brassó most is csodaszép. Még a pesti korzón sem látni olyan eleganciával, annyi diszkrét finomsággal, differenciált ízléssel öltözött nőket, mint itt. Brassóban nincs mindenki selyembe öltözve, jóllehet itt is a selyem a legolcsóbb, de itt még van szövet is elég. Az országos hirni Telmann-féle posztógyár főutcai üzletének üvegablakai mögött most is a legszebb gyapjúkelméket bámulhatni. De a többi üzletekben is mindenütt olyan készlet van bársonyból, kötőt- szövött árukból, amit másutt igazán nem látható. Itt még most is lehet kapni minden női divat üzletben Flór-harisnyát, cérnából kötött gyermek harisnyákat. Itt még áruhiány miatt egy üzlet sincs bezárva. A Brassói Hírlap szerkesztőségének ablakában csakugyan ott van a kifüggesztett távirat az ukrán békéről. Hivatalos, a cenzúrán áteresztett távirat. Most már elhisszük. Most jólesik elhinni. Sötét van, mikor kiindul Brassóból az „Urlauberzug,“ a szabadságos gyorsvonat. Négyen kerültünk össze egy fülkébe. Honvédek, tüzérek. Még egy szuper is akadt. Most megy vissza a szabadságról a Piavéhoz. Tövisig nem fütik a vonatot. Addig a két részből álló vonat német részét fütik, mely Foksanitól jön és Breszlaun keresztül Berlinbe megy. Kellemetlen hideg van a fülkében. Aludni nem lehet. Beszélgetünk. A szuper főhadnagy beszél a Piave menti állásokról. A franczia, angol hadseregről, a repülőgépekről ... Mi pedig szótlanul hallgatjuk és arra gondolunk, hogy vájjon hová sodor a végzet, a jó vagy rossz sorsunk a tavaszra?! Mert ha béke lesz az orosz meg a román fronton, biztos, hogy ott nem maradhatunk. A szuper biztat, hogy — Nem adok neki egy hónapot, hogy ti is lent lesztek az olaszfronton. Meglássátok, micsoda testhez álló front az! Milyen isteni levegő . . . Micsoda áldás az a légzőszervek megbetegedéseinél. Majd különbnél-különb gáztámadások eseteit és eshetőségeit festette elénk igazán eleven színekkel, úgy, hogy amikor Tövist elhagytuk, átsült a kocsink, elszundítottunk, hát mindnyájan az olasz frontról álmodtunk. A nagy magyar alföldön még jobban tobzódott a táncoskedvű napsugár, mint Erdélyben. Az őszi vetés, mint egy rövidre nyírott zöld szmirna szőnyeg terült el a végeláthatatlan rónaságon. Budapest felé azonban már sár és köd, locs-pocs, nyirkos, egészségtelen levegő. Hatvanban egy negyed óráig állt a vonatunk a köd miatt. Mégis úgy éreztük, hogy tavasz lesz. A szabadságos vonat minden fülkéjében békehírekről folyt a szó. Mindenki hitt, mindenki remélt. Mindenkinek volt egy újabb híte, jobbnál-jobbnak tartott, hitelesebbnél-hitelesebbnek tartott értesülése, ami mind csak növelte, táplálta, élesztgette a reménykedés gyenge csíráját. . A szabadságos vonat levegőjében már ott izzadt egy nagyszerű tavasznak lüktető közelsége. Akik szabadságra jöttek, azok már abban reménykedtek, hogy vissza se kell menni... Akik visszamentek, azok pedig azt hitték és hirdették, hogy már nem lesz szükség újabb szabadságra ... Mert akkor már mindnyájan hazamegyünk. " Várjon igazuk lesz-e ? (S.J REGGELI HÍRLAP Kedd, február 12. Újból kukoricás kenyér Mit kap Miskolcz és Borsod megye? — Fővárosi (P. J.) tudósítónktól — Budapest, febr. 11. A közélelmezési miniszter nemrég jelentette ki, hogy a liszt fejadagokat leszállította a normális 7 kilogrammról 6,6 kilogrammra. Ez az intézkedés természetesen maga után vonta a törvényhatóságok kontingensének ilyen arányban való leszállítását is. Annál a kiutalásnál, amely a február 15-étől március 15-éig terjedő időre állapíttatott meg, a fejkvóta leszállításának arányában Miskolcz az eddigi 30 vaggon helyett 27 vaggon lisztet, Borsodmegye pedig 10 vagyon helyett csak 9 vagyont kapott. A rekvirálások eredménye azonban arra késztette a közélelmezési minisztert, hogy ezt a mennyiséget nem csupán búzalisztből, hanem részben tengeri lisztből utalja ki. Az a szempont érvényesült azonban a közélelmezési hivatalban, hogy Miskolcznak, hol a normális időben nem ettek tengerilisztből készült eledelt, aránylag kevesebb kukoricalisztet kell adni, mint az olyan városokban, ahol a kukoricaliszt békében sem volt ritkaság. Ezt a szempontot figyelembe véve, a kiutalt 27 vagyon lisztben csupán 7 vagyon a tengeri, a többi 20 vagyon pedig búzaliszt. Az arány tehát az, hogy 75 százalék búza és csak 25 százalék kukoricalisztet kap Miskolcz város lakossága. Ugyanez az arány a Borsod vármegye részére kiutalt lisztmennyiségnél is, ahol a 9 vagyon lisztből 2 vagyon a kukorica és 7 vagyon a búzaliszt. A közélelmezési miniszternek ez az intézkedése határozottan megnyugtató. A kellő előrelátás érvényesült a közélelmezési minisztériumban, mert ha nem így történik, két hónap múlva kizárólag kukoricalisztet utaltak volna ki. ••£=3 »•£=‡ «•£=‡ ••£=‡ »•~=? ••£=‹ *•£=‹ ••£=3 !?»£=» • hírek. — A főispán itthon. Dr. Gedeon Aladár főispán vasárnap este haza érkezett Budapestről, hol hivatalos ügyekben járt el. —z Istentisztelet. Ma, kedden, a zárdakápolnában reggel 8 órától egész napos szentségimádás lesz Este fél 6-kor litánia és szentség betétei. — Áthelyezés. Alsószalóki Krivády Ödön cs. és kir. huszárkapitány, lónyilvántartási tisztet Kassáról Miskolczra helyezték át. — Gyászhir. Fischer Gerzsonné e hó 9-én rövid szenvedés után 55 éves korában elhunyt. Az elhunytat ma, hétfőn délután 2 órakor temették el nagy részvét mellett. — A megyei közgyűlés. Borsodvármegye törvényhatósági bizottsága február hó 15-én, pénteken délelőtt 10 órakor Bottlik József főispán elnöklete alatt a vármegyeháza nagytermében évnegyedes rendes közgyűlést tart. — Kitüntetés. Az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásának elismeréséül Stark László 10. h. gy. ezredbeli hadnagy a bronz vitézségi éremmel lett kitüntetve. — Negyvenhétezer koronás csalás. A bécsi rendőrhatóság megkeresést intézett a miskolczi rendőrséghez, amelyben közli, hogy egy állítólagos dr. Gláser Henrik nevű egyén a bécsi Osztrák-Angol Bank kárára 47000 koronás csalást követett el. A nyomozás megindult. — Tolvaj a vasúton. Czárán Ilona bejti lakos ma délután feljelentést tett a rendőrségen, hogy Kassa és Miskolcz között a vasúton egy ismeretlen nő ellopta fekete muffját, amelyben egy aranylánc, egy pár brilliáns fülfüggőbe való három kő, három darab arany kar*kötő volt. A kár 2880 korona. A rendőrség megindította a nyomozást. — A vármegye közigazgatása. A vármegye közigazgatási bizottsága február hó 16-án, szombaton délelőtt 10 órakor rendes havi ülést tart vármegyeházán. — Porzsolt Kálmán előadása a megyeházán. Zsúfolt teremben tartotta meg Porzsolt Kálmán érdekes előadását vasárnap délután a megyeházán. Mielőtt tulajdonképpeni tárgyára tért volna, megköszönte a Közművelődési Egyesületnek, hogy kedves figyelemben részesítette, mikor alkalmat adott neki, hogy szemtől-szembe legyen a miskolczi közönséggel. Szakavatott előadásában mint a színházi világnak kitűnő ismerője mutatkozott be. Beszélt a színfalak világáról, a kulisszák sejtelmes, titokzatos országába vezette el a hallgatóit. A színészek, színésznők, írók, újságírók érdekes, könnyelmű világába, híres színészek, színésznők apró intimitásaiba nyertünk bepillantást. Tanácsokat adott, mihez kell tartania magát azoknak, akik színpadra akarnak lépni. Sok homályos kérdésről fedte fel a fátyolt, Sarah Bernhard, Prielle Kornélia, Novelli, Góth Sándor, Hegedűs Gyula, Blaha Lujza, Csortos, Gábor József, Rákosi Jenő, Herczeg Ferencz, Katona József, Gyulai Pál, Pálmay Ilkáról beszélt. A nagyszámú közönség zugó tapssal köszönte meg az érdekes előadást. — A dohányjegyek sorsa. Ismeretes az a miniszteri rendelet, amely meghagyja, hogy a pénzügyigazgatóságok kérdezősködjenek a közigazgatási hatóságoknál, hogy elvállalják-e a dohányjegyek kiosztását. A miskolczi pénzügyigazgatóság még a múlt hó folyamán elküldte ezirányú megkeresését Miskolcz városához és Borsod megye összes községi elöljáróságaihoz. Ez ideig több mint 60 helyről érkezett válasz, valamennyien elutasítólag nyilatkoztak, így tehát alig hihető, hogy behozzák a dohányjegyrend-s szert.