Reggeli Hirlap, 1919. október (28. évfolyam, 182-204. szám)

1919-10-10 / 186. szám

Miskolcz, 1919 október 16. REGGELI HÍRLAP Az arany és a drágakő birodalmában. Nincs eladás. — Nagy lesz az arany­­kínálat. — Pang az ékszerüzlet. — Redukált órajavitás. Nem volt szándékunk a vásárlás, de azért minden ékszerüzletben lá­togatást tettünk tegnap. A mai hely­zet hű tükréhez tartozik, hogy meg­rajzoljuk az ékszer­üzletek pangá­sát. Mert ma minden ékszer-üzlet pang. Senki nem gondol arra, hogy valamit vegyen. Az ékszerüzletekben minden meg­van, amit a kommunizmus megha­gyott. A kommün alatt még történ­tek vásárlások, arany is csak ritkán fordulhat elő, mert árut csak a volt kereskedelmi biztosság engedélyére lehetett kapni és eladni- A kommün bukása után pedig, jóllehet felszaba­dult a szabad kereskedelem, az üz­let teljesen megállott. Arany és ezüst cigaretta tárcák, ragyogó gyémántok, briliánsok, zafír, topáz, rubint, a természet ezer szép drágaköve, gyűrűk és fülbevalók arany keretbe foglalva, tömör arany­láncok, finom művű női nyakláncok, karperecek, ezüstfejű sétabotok, kar­kötő órák, ómegák, tulla-ezüst, az ékszerész minden vagyona ott fek­szik az üveg pultok alatt és senki­nek nem jut eszébe a vásárlás. Ma kérem — mondotta az egyik ékszerész — a közönség felől meg­halhatunk éhen. — A háború alatt nagyon jó taktika volt, hogy az em­ber ráült az ékszerekre és nem adta el. Tudniillik, minél tovább tarto­gattuk, annál drágább lett az arany. Akkor még volt az aranynak árfo­lyama és minél drágább volt az arany grammja, annál jobban vették. Ma az aranynak nincs árfolyama. Tehát nincs is kereskedelem. Mi nem tudunk beszerezni sem Pestről, sem külföldről nem tudunk árut hozni, mert képtelenek vagyunk megfizetni. De nem is gondolunk erre, mert valószínű, hogy a közönség nagyon sokáig nem fog semmit vásárolni. Ezelőtt például nagy keresetünk volt abból, hogy új házasok számára evőeszközöket és más ezüst, vagy arany dísztárgyakat vétettek velünk. Ma ez nincs, mert nincs pénz. Jellemző az általános szegény­ségre, hogy alig múlik el egy nap is, hogy átlag negyven-ötven ember ne ajánlana nekünk eladásra arany­­neműt. Régi családi klenodiumokat akarnak nekünk eladni, meg olcsó aranygyűrűket. Az eladók leginkább a szegény­osztályból kerülnek, de sokszor akadt közöttük a hivatalnokosztály­ból is. Annyira el vannak szegé­nyedve, hogy az arany grammját 2 koronáért is ideadnák. Egyedüli keresetforrásunk az óra­­javítás. Sajnos ez sem mehet teljes mértékben, mert nincsennek hozzá megfelelő szerkezet alkatrészeink. Egy-egy kereket vagy rugót csak Svájczból lehet beszerezni, illetve nem lehet beszerezni. Tehát a há­ború alatt elkopott és elromlott órá­kat, legfeljebb csak kicserélhetjük. Órakészletünk is meglehetősen fogyatékon van. Ami csekély kész­let a rendelkezésünkre áll, az csak­nem kivétel nélkül rossz gyártmány. Svájczból már 5 éve nem tudtunk áurt szerezni. Ha a külföldi áruforgalom meg nem nyílik, akkor Miskolczon sok ember zsebében meg fog állani az idő. Nem hívják egybe a régi képviselőházat. Budapest, október 9. (A Reggeli Hírlap budapesti szer­kesztőségétől.) Csernoch János és Andrássy Gyula gróf nyilat­koznak a lapokban. Mind aketten összetartást és a nemzeti erők egyesítésének szükségét hangoztatják. A régi képviselőház összehívása valószí­nűleg elmarad, mert nagyon hangos és erélyes ellenzéssel találkozott a terv. Andrássy Gyula­ is határozottan ellene nyilatkozott. Andrássy és még igen sok régi, nagytekintélyű államférfiú gondolkozik úgy, hogy a régi parlament összehívása felingerelné a munkás­tömegeket, amelyeknek nincsen képviseletük a házban. Egyébként sem valószínű, hogy az antant beleegyezését megnyerhetnénk a régi parlament egybehívásához. A hét vége mozgalmasnak ígérkezik. Szombaton lesz a ple­náris ülés, melyen végleg megalakul a keresztény nemzeti egye­sülés pártja. Péntekre pedig a szociáldemokrata szakszervezeti tanács népgyűlésre hívta össze Budapest munkanélküli tömegét. 3 Üresek a miskolczi zálogházak. A szegény emberek egyetlen anyagi menedékéről, a zálogházak sorsáról már régen nem esett szó. Senki sem kísérte figyelemmel, hogy mi törté­nik a miskolczi zálogházakkal, tönk­rementek-e a bolsevizmus alatt, vagy még mindig működnek. Pedig nem is olyan, híresek voltak a miskolczi" zálogházak. Felsőmagyarországból idehordták az elzálogosítandó érték­tárgyakat.­­ Mert a híres miskolczi zálogházak nagyon jól mentek, ak­kor még kitűnő üzleteknek bizonyul­tak, nem kellett félni attól, hogy csődöt mondanak. Békében meggaz­dagodnak a zálogháztulajdonosok, a zálogházak raktárai tele voltak elzá­logosított árukkal, értékekkel. A há­ború alatt leromlott ez az üzletág. A háború utolsó éve felé, a pénz­bőség miatt, feleslegessé vált a zá­logház. Sok volt a pénz és kisebb az értéke. Meg hát, akinek pénzre volt szüksége, volt alkalma a mun­kára, dologra. Nagyon ritkán fordult elő, háború alatt, hogy a zálogházakra szorult valaki. Emlékszünk, mikor a háború alatt megkérdezték a miskolczi zá­logháztulajdonosokat, milyen a for­galmuk, lemondóan panaszkodtak : — Sok a pénz, kevés a forgalom! Az első forradalom után még inkább megrosszabbodott a helyzet. — Az egyik zálogháztulajdonos bezárta a zálogházát, üzletet nyitott. A töb­biek is lassan tengődtek, egyik­ nap­ról a másikra. — A vajúdás a tető­pontra hágott a bolsevizmus alatt, amikor a zálogházakat a tanácskor­mány rendelettel megszüntette, ille­tőleg működésüket felfüggesztette. A zálogházban elhelyezett tárgya­kat — hiszen fehér pénzben nem volt hiány, — sietve kiváltották. A száz koronát meg nem haladó becs­­értékű tárgyakat pedig a bolseviki kormány rendelete alapján minden ellenérték nélkül ki kellett adni. A bolsevizmus súlyos anyagi hely­zetbe döntötte a zálogházakat. Azon­ban már reménykednek benne, hogy a közeljövőben a „régi“ forgalom ismét megindul és „visszanyerik“ amit veszítettek. Kiváncsiak voltunk ezekre a mis­kolczi zálogházakra. Először Grünfeld Sámuel Széche­nyi­ utca 92. szám alatti záloginté­zetébe mentünk. A kapu felett ha­talmas címtábla hirdeti, hogy az udvarban zálogház van. Bemegyünk a zálogházba. Üres. Grünfeld bácsi fogad. Köszöntöm. „Mi újság ?“ kérdi, „minek jött öcsém“. „Nem azért — felelem, — csak úgy ér­deklődni.“ — Hát nehezen megy az üzlet, — mondja kedvesen, üres a zálog­ház, kár itt ülni egész nap, alig jön valaki. Végignézünk az üres zálogházon. Kopott rács mögött, hatalmas pénz­szekrények szomorkodnak. Egy-két kopott hegedű, letöredezett rámája fakó olajkép a porban. — Ezeket még a bolsevizmus alatt sem hordták el, — magyaráz az öreg. Megmutatja az üres polcokat. Mindent kiváltottak a proletárdikta­túra alatt, semmit sem hagytak itt. Amikor kérdem, hogy hány éve áll fenn a zálogház, büszkén mondja: huszonhét esztendeje. És megtudom, hogy ezt a zálogházat csak két hét­tel ezelőtt nyitották meg. Naponta „alig“ tizen jönnek panaszkodik az öreg, különösen szegény emberek, de hivatalnokok is. „Nem félek, — teszi hozzá a zálogházas". — pár hét múlva megint olyan lesz a for­galom, mint békében._ Ő nem fél .. . Innen a Miskolczi Bank és Zálog­ház r.-t. zálogintézetébe mentünk. A banknak az utcára néző kiraka­tában hatalmas táblák hirdetik, hogy „zálogtárgyakra nagy előlegeket nyújtanak." — Bemegyünk a zálog­házba. Tipikus bankhelyiség. Né­hány tisztviselő fogad. — A zálogház? — Igen, megin­dult a forgalom. A kommunizmus alatt nem fejtettünk ki jelentősebb működést mi sem. Semmit sem he­lyeztek el nálunk, nem. Sőt. Minden elzálogosított holmit kiváltottak. Kétségbeesetten mondta el a kom­­mün alatti állapotokat. De bizakodó hangon folytatta. — Szakértelme el­árulta, hogy a hivatalos zálogház jövője „nagyszerű“ lesz. — Már észrevettük, hogy inkább rászorultak az emberek a zálogház­ra, mint azelőtt. A fehér pénz de­valvációja után jelentkeztek „kézizá­ logi elhelyezése nagyobb számban (ós milyen előkelő terminus techni­kus). És elmondja, hogy most, el­seje körül, különösen a tisztviselők és bérmunkások lepték el a zálog­intézeteket annak a hírére, hogy ok­tóber elsején nem kapnak fizetést. — Hány százalék kamatot von­nak le önök ? A főkönyvelő meglepetten tekin­tett rám. — Százalékot, kérem, nyolcat. — Csak nyolcat. A törvény által előírt százalékot. Nem úgy, mint a kisebb zálogházakban, ahol 25—30 száza­lékot is elvesznek. Mikor eltávoztunk, a bank kira­­katában még egyszer elolvastuk a zálogház reklámtábláját. Ez a mon­dat tűnt fel rajta : „Bemenet az udvar felől is.“ A harmadik zálogház a Sötétkapu alatt van. Ez a Krausz-féle zálog­ház. A legrégibb ilyen nemes mis­kolczi intézmény. Mellette korcsma. Ez is a zálogházhoz tartozik. A tu­lajdonosa néhány hónappal ezelőtt meghalt. Az özvegygyel beszélge­tünk a korcsmában. A kedves Krausz néni csak ezt tudja mondani a zá­logházról: Tönkre tett ez a zálogház a múlt év óta. — Ez év januárban betörés volt nálunk, mindent elvittek a be­törők. A rendőrség még mindig nyo­moz. De a tolvajokat nem sikerült elfogni. A betövők kárát nekünk kellett megtéríteni. A proletárdiktatúra alatt mindent elvittek. — Mikor jó pénzt kértem, megfenyegettek a direktóriummal. Muszáj volt kiadni mindent. És reménykedőn teszi hozzá: A boldogult férjem engedélyét vissza­adtuk, helyette a fiam váltotta ki a jogot. Hát majd megnyílik a zálog­ház is, csak hazajöjjön a fiam Kas­sáról. Ilyen most a miskolczi zálogházak helyzete. (Solt) Károlyi milliókat lopott Budapestről jelentik. A napokban több feljelentés érkezett gróf Károlyi Mihály ellen, akit az illetők sikkasz­tással és hűtlen kezelés bűntettével vádolnak. Feljelentés tárgya az is, hogy a kommunisták Károlyinak birtokainak megváltása fejében öt­milliót fizettek, amelylvel Károlyi Csehországba utazott. Az ügyész­ség egyelőre nincs még azon hely­zetben, hogy nyilatkozzék várjon el­rendelt-e nyomozást vagy sem. A Károlyi bűnper egyik érdekes adata, hogy a proletár diktatúra bukása előtt egy-két héttel Károlyi egy bécsi börze ügynökségnél háromszázezer amerikai dollárt rendelt, ami tizen­egymillió koronába került. Azon gyanú is felmerült ellene, hogy mű­kincseivel egyidőben több millió ko­­ronát csempészett külföldre. A nyomo­zás ki fog terjedni a hírhedt ameri­kai pénz sorsának felderítésére is. Merénylet Haase képviselő ellen. Berlin október 9. Ma délután a birodalmi gyűlés épülete előtt egy polgári egyén hatszor rálőtt az épen az épületbe belépő Haase képviselőre, akit altestén, felső combján és karján találtak a golyók. Haase nem vesztette el eszméletét. A merénylőt letartóztatták.

Next