Reggeli Hirlap, 1919. október (28. évfolyam, 182-204. szám)
1919-10-11 / 187. szám
Miskolcz, 1919 október 11. REGGELI HÍRLAP Az idei szőlő és kukorica termés. Megkezdték a kukoricatörés és a szüretet. Nagy a hordói hiány. Rendes békeidőkben az iskolákban ilyenkor adták ki az egy hetes szüreti vakációt, ami annyit jelentett, hogy a vidám ifjúság a halott nyár tetemén utolsó kirándulásait tette meg a szabadba. Az idén a szüreti vakáció boldog öröméről le kell mondania, mert nincs vakációra és vidámságra való idő. Megkezdődött a szüretelés és a kukoricatörés, azonban csak gépies és kényszeredett munkálkodás az egész, a vidámságból nem maradt semmi — az öregeknek sem. Talán soha ilyen keservesen nem érett meg a szőllő, meg a kukorica, két őszi termésünk, amely éppen a leggondosabb megmunkálást követeli magának. A mai viszonyok között valóságos szerencse, hogy átlagosan közepes a termés, sok helyen pedig elsőrangú. A borsodmegyei termésről a vármegyei gazdasági hivatal az alábbi információt adta: A vármegye legtöbb helyén már megkezdték a szüretelést. Az eddig beérkezett jelentésekből megállapítható, hogy a szőlőtermés jó közepes. Miután a vármegye területén levő szőlőkben inkább csemegeszőlőt termelnek, a csemegeszőlőből bortermést nem várhatunk. Mindamellett — habár most még számokat nem mondhatunk — a bortermésünk meg fogja haladni a tavalyit. Legnagyobb bajt az képezi, hogy a gazdák nem tudnak beszerezni elegendő hordót. Intézkedtünk az iránt, hogy a szőlőtulajdonosok megfelelő mennyiségű hordóhoz juthassanak, azonban a legjobb akaratunk mellett sem tudunk elegendő menynyiséget rendelkezésre bocsátani. Ami a szőlőtermés fokozását illeti, az idén sajnos, a gazdák nem tudták kellőleg megművelni a szőlőjüket, a Borsod megyében lefolyt harcok ezt nagyban akadályozták. A munkaerőhiány és a szőlő permetezéséhez szükséges anyagok hiánya a szőlőtermésünket meglehetősen csökkentették. Sokkal jobban állunk a kukoricaterméssel. Igaz, hogy itt is közrejátszottak azok az okok, amelyek a szőlőtermésünket befolyásolták. Majdnem mindenütt akadályokba ütközött a kukorica megkapálása és ennek ellenére is a termés elsőrendű. Még nem érkeztek be mindenünnen a jelentések, de már megállapítható, hogy Borsod vármegye háromszázezer lakosa a jövő kukoricatermésig el lesz látva tengerivel. Sassy-Hagis Kató ária-és dalestélye. Sassy-Nagy Kató hangversenye iránt, melyen közreműködik Rákos Arnold hegedűművész, nagy az érdeklődés. A hoszti nyári szünet után ez a megnyitó hangverseny bizonyára vonzani fogja azokat, kik a zene iránti szeretetükben eddig is állandó látogatói voltak a hangversenyeknek. — Sassy Nagy Katónak már eddig is páratlan sikerei voltak a fővárosban, ahol mint az Opera tagja óriási hatással énekelte a Don Quichotte Lakmé és Május királynője című operák főbb szerepeit. —■ Jegyek még kaphatók László Ervin könyvkereskedésében. Száznyolcvan hadifogoly érkezett Miskolczra. Még mindig jönnek kisebb-nagyobb csoportokban, üldözve, megvetve, ziláltan, lerongyolódottan, de jönnek. A haza utáni vágyódásuk ösztökéli a reményüket vésztőkét, a viszontlátás ígérete serkenti az ingadozókat. A nagy világfergetegek szerencsétlen bányavetettjei, sokat nélkülöző fogoly katonák rendezetlen csoportokban, húsz-harminc főből álló csapatokban törik magukat a magyar határ felé. Oroszországból jönnek, a messzi keletről. Már 1916-ban elindultak az első magyar hadifogoly transportok. És három év óta szakadatlanul özönlik vissza, a kis Magyarország felé a tépett magyar katonák menete. Még ma is érkeznek Oroszországból. tegnap Moszkvából egy száznyolcvanegy főből álló katonai szállítmány érkezett Miskolczra. A fogságból hazatértek között. Mikor megtudtuk, hogy oroszországi hadifogságból nagyobb létszámból álló transzport érkezett Miskolczra, azonnal kimentünk közéjük. Hiszen itt Miskolczon most javában tanácskoznak azon, hogy miképpen lehetne Oroszországban sínylődő hadifoglyainkat hazaszállítani. Talán az érkezettektől meg lehetne tudni valamit: mi van a többiekkel, akik még mindig távolmaradtak ?! Információnk szerint a most megérkezett hadifogoly transzport a személypályaudvaron tanyázik. Az útbaigazítások alapján meg is találjuk őket: az állomás előtt várakoznak türelmesen. A villamos megállóhely körül elkerített helyen üldögélnek. A tarkás szürke színfoltok élénken elütnek a sárguló lombok zöld környezetétől. Ormótlan és lomha nagy kozákkucsmák bólogatnak, némelyik fején lapos tányér alakú muszka sipka. — Némelyik hangosan vitatkozik, a másik a maga elé tett hátizsákból szikkadttá keményedett kenyeret emel elő; valahonnan szalonnát kerítettek és boldog megelégedettséggel falatoznak. Közéjük megyek. — Nem törődnek velem. Az utcáról, itt a forgalmas állomás előtt a kíváncsiskodók színes tömegében, amely durván kiváncsi érdeklődésével körül fogja őket, az én igénytelenül szerény alakom nem tűnik fel. — Mikor véletlenül rámvetődik egyszeregyszer a fagyosan közömbös tekintete, szemük csillogásából leolvasom, hogy, hát, bizony, örülnek a hazaérkezésnek. A ruhájuk, az rongyos, szakadozott, orosz muzsikruha. Arcukat körüllépi a fogságban növesztett szakáll, de több levágatta már a szakánál. — Arcuk fénylik a friss borotválkozás után. Az egyik csoportban hárman beszélgetnek. Megszólítom. — Mi újság, kedves, mi újság maguk felé, — ismételgetem. — Jaj, most már nincs nagy újság. Most már nincs! Hazaérkeztünk — felelé. — Honnan ? — Muszkaországból, az orosz bolsevikiek közül! — Merre felé jöttek? — Kiewből. Négy hónappal ezelőtt indultunk útnak, — magyaráz. Júniusban indultunk még el Kiewből. Akkor még a bolsevikok foglalták el Kievet. Nem akartak hazaengedni, megszöktünk — folytatta bizalmasan. Mikor megkérem, magyarázza meg, merre jöttek, arcára redők szaladtak. — Merre? Kamenecen, Lembergen és Kassán mentünk keresztül. A többi városokra nem emlékszem. Mit tudtak az oroszok a magyar tanácsköztársaságról. Beszélgetésünk további folyamán elmondta, hogy mennyit kellett küzdeniük, milyen rossz volt a soruk. — Míg ott voltunk, szerencsétlenül rosszak voltak az orosz viszonyok. A pénznek nincs semmi értéke. Egy pad liszt (16 kg.) 150 rubel. A bolsevizmus anarchiája a legmélyebb züllésbe kergette az országot. Senki nem dolgozik. A véres harcok dúlnak Kolcsak és Denikin fehér gárdáival. — A városok romokban hevernek. — Hogyan fogadták Oroszországban a magyar tanácsköztársaság megalakulásának hirét ? — Elkedvetlenedve. Mi, magyar hadifoglyok nem akartuk elismerni. Bolsevikiek Magyarországon ? Nem! Azt hittük, ez is olyan álhír, amilyennel hitegettek bennünket. Az orosz újságok a magyar szovjet magalakulásának hírét hosszú cikkekben írták meg hónapokon keresztül. Mindenütt kihirdették, mint a világforradalom új fázisát. — Csak akkor hittük el, amikor hónapok múlva is érkeztek hirek a magyarországi eseményekről. — A magyar bolsevizmus bukásának hire Lembergben ért bennünket, magyar foglyokat. Ott lengyelek vannak és a legnagyobb rend van mindenfelé. Mikor arra jöttünk, először láttuk a régi világrendet a maga valóságában. — Úgy festették le előttünk orosz bolsevikiek, hogy a kapitalizmus végóráit éli Európában. Fellélegzettünk. Mint ránk nehezedő lidércnyomás alól, úgy szabadultunk fel az osztálygyűlölet torz iszonyatától. Elbeszélte a küzdelmes utat, melyen keresztül kellett vágni magukat, míg Lembergbe értek. Innen körülbelül egy hét irdulva Kassára kerültek, ahol csoportokba osztották be őket. Nagyobb tömegekben jönnek még mindig Szibéria nyugati részeiből és Nyugatoroszországból a hadifoglyok. Azok a hadifoglyok, akikkel beszéltünk, azt mondották, hogy a különböző utakon, vészes küzdelmekkel viaskodva több ezer magyar fogoly van útban Magyarország felé. Különösen az Oroszországból való kijutás nehéz, mert a vonatok nem közlekednek. A szerelvények, lokomotivok jelentékenyen nagy része használhatatlan, nincs aki megcsinálja őket. Gyalog, kocsin kell elérni a határt. A többiektől is érdeklődtünk . — Mióta utaznak? — Már nem is emlékszünk rá, mikor indultunk el. Régen . . Mihez fognak, ha hazaérnek? — Földművesek vagyunk, felelte egy csoport, mikor érdeklődtünk foglalkozásuk iránt. Mi ipari munkások vagyunk, én pincér voltam. Szomorú megilletődéssel teszik hozzá. 3 — Tudjuk mi lett Magyarországgal .. . Ma tudtuk meg . . . Majd tapintatosan elmondtam azt, amit ők nem tudnak? — Mit fognak csinálni, ha hazaérkeznek a falujokba. — Hát bizony, első dolgunk lesz átöltözni, mert" tisztelettel legyen mondva, négy hónapja nem vettem le ezt a ruhát ... ... A fogságból hazatértek nagyrésze már ma tovább utazott Budapest felé. A többiek, akik a közelben laknak, itt maradtak. A katonai hatóságból személyenként 181 koronát kaptak. Hazaérkezésükig ez elég. A hadifogoly hazaszállítás! akció vezetőségének figyelmébe. Napról-napra olvasunk a helyilapokban egy nemes akcióról. Ugyanis társadalmi akciót indítottak arra, hogy a Szibériában sínylődő hadifogjainkat minél gyorsabban hazaszállítsák. Ajánljuk ennek a bizottságnak a a figyelmébe, hogy iktassa programjába a Miskolczon átvonuló hadifoglyok ellátását. (Solt) Rendőrbiztos vagy rendőrfelügyelő!? Ezelőtt rendőrfelügyelő. — Ezután rendőrbiztos. A városi tanács legutóbbi üléséről írott tudósításunkban megemlékeztünk arról, hogy a városi tanács ülésén a rendőrbiztosok ügyével is foglalkozott. „Több esetből kifolyólag írtuk, kijelenti újból a tanács, hogy a városi rendőrségnél a rendőrfelügyelői állás nincs rendszeresítve és így a rendőrbiztosok ezt a címet jogtalanul használják.“ A városi tanács eme határozata után az eddigi rendőrfelügyelők és főfelügyelők a következő tanácsi határozatot kapták: „A rendőrfőkapitány előterjesztésére a rendőrtisztviselők rangjelzését a következőképpen állapítjuk meg A Rendőrfőkapitány rangjelzése: ezüstgallér két arany rózsával. Rendőrkapitányi rangjelzés ezüst gallér egy aranyrózsával. Rendőrfogalmazó rangjelzése három arany rózsa, rendőrparancsnok három arany rózsa, rendőrfogalmazó gyakornoki állás két arany rózsa, rendőrtiszt, (rendőrbiztos) egy arany rózsa. Miskolcz, 1919 okt. 8. A városi tanács.“ A városi tanácsnak a rendőrtisztekről hozott érdekes határozata és a rangjelzés fentebbi megállapítása elégedetlenséget keltett a rendőrbiztosok (rendőrfelügyelők) között. E rendőrtisztek arra hivatkoznak, hogy ők nem jogtalanul használták a rendőrfelügyelői címet. A városi tanácsnak az 1918 dec. 10-én tartott ülésén a 34832.kr. 1918. szám alatti határozatának 9. pontjában a rendőrbiztosok „rendőrfelügyelői“ elnevezését megállapították és rangjelzését két arany csillagban határozták meg. Majd ugyancsak a városi tanács 1919 február 5-én a 4820—kf. 1919. számú határozatával a rendőrbiztosokat Xl-ik fizetési osztályú rendőrbiztosi állásból a X-ik fizetési osztályba sorozta és rendőrtisztté minősítette át. Ilyen előzmények után érte a városi tanácsnak ez év október 8-án kelt határozata, mely szerint a rendőr-