Reggeli Hirlap, 1919. október (28. évfolyam, 182-204. szám)

1919-10-10 / 186. szám

4 Lesz-e dohány Miskolczon? Dohányos emberre alig van nél­külözhetetlenebb valami, a minden­napi szivarnál vagy cigarettánál. Bármiről szívesebben mond le mint erről , viszont nem kímél semmiféle fáradtságot és nem sajnál semminemű áldozatot, csakhogy hozzá juthasson. Egy jó szivar szerinte felér egy jó ebéddel. És ezren meg ezren van­nak, akik így gondolkodnak. Kép­zelhetjük aztán, milyen ínséges na­pokat kellett átszenvedniök a mis­­kolcziaknak, akik már hosszú hóna­pok óta nem jutottak dohányáruhoz vagy pedig a zugárusoktól uzsora áron vásárolt rettenetesen rossz ci­garettával kellett megelégedniük. A Reggeli Hírlap látva ezt a le­hetetlen állapotot, elhatározta, hogy utána néz, mi a tulajdonképeni oka s hogy lehetne rajta segíteni. Hátha lehetne mégis valami módos viven­­dit találni s Miskolcz és Borsod­­megye is hozzájuthatna a rég óhaj­tott füstölőjéhez. Munkatársunk elsősorban Bieber József pénzü­gyigazgatót és Boross János pénzügyigazgató-helyettest ke­reste fel. Mind a ketten a legna­gyobb előzékenységgel állottak ren­delkezésére és adták meg a kért felvilágosítást. Ennek alapján meg­írhatjuk, hogy Miskolcz abban a szerencsétlen és különös helyzetben van, hogy egyetlenegy dohányrak­tárhoz sincs beosztva. Az országnak eredetileg 22 ilyen elosztó raktára volt s ma csak négy van. A többi 18 megszállott területre esik. Mis­kolcz eredetileg Kassáról kapta a dohányt, majd a cseh megszállás következtében Debreczenhez osztot­ták be. Kaptunk is onnan egy ízben dohányt, de az újabb kiutalást már nem vehettük át, mert április köze­pén Debreczent is megszállották. Ezután már elfeledkeztek arról, hogy Miskolcz részére más raktárt jelöl­jenek ki. Később a minisztérium még megtette azt, hogy Budapestről utal­tatott ki árukat. De csak egyetlen­egyszer. Meg is mondták, hogy ezt szívességből teszik, többet ne is próbáljanak alkalmatlankodni, mert úgy se kapnának semmit. A pénzügyigazgatóság megkere­sésére a nyár folyamán a pénzügyi népbiztosság ígéretet tett, hogy Miskolczon külön dohányáru rak­tárt állítanak fel. A tanácskormány nemsokára bekövetkezett bukása miatt azonban ez nem történhetett meg. Természetesen a pénzügyigaz­gatóság nem feledkezett meg a do­logról. Felterjesztését, most már a pénzügyminisztériumhoz címezve, augusztusban megismételte, pár hét múlva meg is sürgette, de haszon­talanul. Miskolczon ma sincs el­osztó dohányraktár, kész áru még kevésbé. Pedig a pénzügyigazgató­ság épületében helyiség is lenne s az áruk kezeléséhez értő ember is van. Érdekes a dolog más tekintetben is. T. i. Magyarországnak 22 do­hánygyára volt, ezek közül 15 meg­szállás alatt van. Rendelkezésünkre áll 3 budapesti gyáron kívül, kettő a Dunántúl, továbbá az egri és a sátoraljaújhelyi s minthogy a né­hány elosztóraktár közül Miskolci­hoz legközelebb a budapesti van, az újhelyi és egri gyár termékeit is, az előbbit Miskolczon keresztül, a fővárosba szállítják. Pedig Eger is jóval közelebb van Miskolcihoz, mint Budapesthez. Hogy és mikor juthat tehát Mis­kolcz dohányáruhoz? Akkor, ha a már kért és több ízben szorgalma­­­zott miskolczi elosztóraktárt hala­­­­déktalanul felállítják. Ezt már nem lehet halasztani, itt már sürgős közbelépésre van szükség. Hisz nemcsak Miskolcz érdekéről van szó, hanem egész Borsod vármegye, sőt Gömör-, Abaúj-Torna­ és Zem­­plén vármegye meg nem szállott já­rásainak az érdekeiről is. Felkerestük ezért Gortvay Aladár kormánybiztos-helyettest is, felkérve, hogy ezeket a lehetetlen állapotokat hozza a pénzügyminisztérium tudo­mására s az ő ismert energiájával a miskolczi dohányraktár ügyét mi­nél előbb hajtsa keresztül. S addig is, míg ez sikerülhet, eszközölje azt ki, hogy a budapesti dohányáru raktár minél előbb nagyobb m­eny­­nyiségű­ árut utaljon ki a miskolczi és megyei nagytőzsdéseknek. Ha pedig a raktár felállítása nem várt nehézségekbe ütköznék, ne hagyják Miskolczot tovább is ég és föld kö­zött lebegni, mint Mohamed kopor­sóját, hanem csatolják azonnal a budapesti raktár körzetéhez. A kormánybiztos-helyettes legna­gyobb megértéssel fogadta ajánla­tunkat s röviden, de meggyőződés­sel csak ennyit felelt: megteszem. Ő nála pedig ez már tettet jelent. Elmondta egyébként azt is, hogy a dohányinség megszüntetésével más­képen is foglalkoznak. A helybeli dohánybeváltóban ugyanis jelenté­keny mennyiségű leveles dohány van s azt kérték a kormánytól, hogy ezt Miskolcz és környéke részére feldolgoztathassák. De sajnos, erre a felterjesztésre se érkezett még ed­dig válasz. REGGELI HI­RLAP Miskolcz, 1919 október 10. Megszűnt a határzárlat Cseh­szlovákia felé. Már napokkal ezelőtt olvashattuk külföldi újságokban, hogy az olasz kormány kezdeményezésére fel fog­ják oldani a határainkat és éppen úgy lehet utazni egyik országból a másikra, mint azelőtt a háború ki­töréséig. A zárlat megszüntetésének ez a híre oly közelről és oly lényegesen érinti mai végtelenül szűkre szabott forgalmunk kérdését, hogy szüksé­gesnek tartottuk illetékes helyen ér­deklődni a közlés valódisága iránt. Munkatársunknak alkalma volt ez ügyben Kassa egyik vezető városi hivatalnokával beszélni, aki a követ­kezőket közölte : — Talán egyik állam sem érzi annyira a kereskedelmi forgalom ne­­hézségeiből eredt káros következmé­nyeket, mint Csehország. — Csehor­szágban ugyanis óriási mennyiségű iparcikk-készletek vannak felraktá­rozva a kivitel céljaira. Kivitel pedig épen a határzárlat miatt nincs, pe­dig Csehország a legnagyobb mér­tékben reá van szorulva az exportra mert csak iparcikkei ellenében tud mezőgazdasági és ipari nyersanyag behozatalra szert tenni.­­ Eddig a határozatot politikai okokból kellett fentartani. Csehor­szág tarthatott attól, hogy nem kí­vánatos elemek jussanak be terüle­tére. Különösen a bolseviki érzel­­mű­ekkel szemben tartotta fenn a zár­latot és ezért volt, hogy a magyar­­országi kommunizmus uralma előtt jóval könnyebb volt a szomszédos forgalom, mint a kommün megszű­nése után. Így például, aki Miskolc­ról Kassára akart utazni, az vonaton mehetett Garadnáig s ott aztán fu­tólagos, inkább csak formális vizs­gálat után átszállt a szomszédos ál­lomásra s onnan újra vonaton be­utazott Kassára. Ma pedig Hidasnémetinél tovább a vonat nem jár. A Kassára utazó­nak ott le kell szállni, gyalog vagy kocsin Szinnára kell mennie, a­hol egy meglehetős szigorú vizsgálaton megy keresztül és innen aztán gya­log vagy a községben fogadott sze­kerén csak abban az esetben utaz­­hatik Kassára, ha iratait kifogástalan rendben találják vagy ha igazolli tudja, hogy cseh állampolgár vagy felsőmagyarországi illetőségű. — Természetes, hogy ilyen ne­hézségek közepette legitim kereske­delemről szó sem lehet. A csempé­szés mindkét félre káros, mert még inkább drágítja az úgyis túlontúl drága árukat. — Ily körülmények között, mint­hogy a bolsevizmustól ma már nem kell tartani, leghelyesebb a határzá­rat. S úgy tudjuk, hogy a cseh kor­mány már intézkedett is az iránt, hogy a határmenti forgalom fokoza­tosan felvétessék. miiBnMil­imiin^ mini nmntiiniwiwiiMiB­ A bank és biztosítási tisztviselők fizetése. Nem tudnak megélni. A kommün bukása után a ban­kokban ismét kezükbe vették a ha­talmat a bankigazgatók, akiket a kommün jogtalanul eltávolított he­lyükről. Első dolguk volt, hogy augusztus első felében értekezletre gyűljenek egybe, amelyen a tenni­valókat, a reorganizáció módjait megtárgyalják. Erre az értekezletre azonban egyet­len hivatalnokukat sem hívták meg, jóllehet a reorganizáció első és leg­fontosabb feladatául a tisztviselőik fizetésének rendezését tűzték ki. Azaz a tisztviselőik sorsáról a tisztviselők tudta és beleegyezése nélkül hatá­roztak. A tanácskozásoknak az lett az eredménye, hogy a tisztviselőknek fizetést nem utaltak ki. A volt fize­tést a legtöbb intézet nem akcep­tálta és a hivatalnokainak­ csak elő­legeket adott. A kollektív szerződést az igazgatók egyáltalán nem akcep­tálták és az előlegek még a februári kollektív szerződés szerinti fizeté­seknek sem feleltek meg, ami az akkori megélhetési viszonyoknak is 50—60 százalékkal állott alatta. Most október elsején például a legtöbb bank a decemberi fizetése­ket vette irányadóul és ezeknek az arányában utalta ki az előlegeket. Eszerint egy legmagasbb állami tiszt­viselő 1000 koronát, egy gyakornok pedig 400 koronát kapott. Hogy ebből a fizetésből hogyan tudnak megélni a családos és csa­­ládtalan tisztviselők, azt egyelőre még senki sem tudja. Pedig erre a retorzióra a banktisztviselők nem szolgáltattak semmi okot. Ők kivétel nélkül az intézeteik érdekeit védték meg a kommün terrorja ellenében. A vezérigazgatóik és igazgatóik el­len a banktisztviselők még csak ér­zelmileg sem követtek el sértést. Az első hetekben ugyan felkérték az igazgatókat, hogy tekintettel a bi­zonytalan időkre, maradjanak az in­tézeteiktől távol, de ez a felkérés is nagyon udvarias formában történt és két hét múlva maguk a tisztviselők hívták őket az intézeteikhez vissza. A biztosítási intézetek már sokkal nagyobb jóindulattal kezelik a tiszt­viselők ügyét. A biztosítási tisztvi­selők március 21-előtti fizetéseiket kapják. Kaptak azonkívül a nőtlenek 6 hónapra szóló, 1000 korona be­szerzési segélyt, a nősök 1500 ko­ronát és minden gyermek után 700 koronát. Ezenkívül megígérték nekik, hogy drágasági pótlékot is fognak kapni és a viszonyoknak megfelelő fizetés­emelést. Természetesen a biztosítási tiszt­viselők nem panaszkodhatnak a túlságos nagy fizetés miatt, de le­galább látják, hogy a kenyéradó intézeteik nem viselkednek velük mostohán. Különben pedig bizonyára a bankok is rendezik a szükségle­teknek megfelelően a tisztviselőik fizetését, mihelyst csak mód lesz rá. A legfelsőbb tanács a fiumei olasz megszállás ellen. Lugano, október 9. A legfelsőbb tanácstól az olasz kormányhoz jegy­zék érkezett, mely azzal fenyeget, hogy Olaszországtól minden további segítséget megvon, ha az olasz kor­mány hozzájárul ahhoz, hogy D’An­­nunzio Fiumét okkupálja. Magyarországra jön Windischgrátz Lajos herceg. Budapest, október 9. Bankka­pacitások hozták azt a hírt, hogy Windischgrátz Lajos herceg haza­érkezése a legközelebbi napokban várható. Rubinek Gyula Kecskemét jelöltje: Budapest, október 9. Ma dél­előtt az egyesült kisgazda és föld­­mű­vespárt küldöttsége járt Rubinek Gyula földmivelésügyi miniszternél, akinek felajánlották kecskeméti man­dátumot. A miniszter a jelölést el is fogadta. Fegyelmi bizottság vizs­gálja meg a kommunizmus­sal vádolt tanárok ügyét. Országszerte megalakultak már az igazoló és fegyelmi bizottságok, a­melyek a különféle hivatalok alkal­mazottainak a kommunizmus alatti szereplését vizsgálják felül. Különösen­­a közoktatásügyi mi­nisztérium tartja fontosnak, hogy a jönhatósága alá tartozó tanárok és tanítók ügyét. Miskolczon körülbelül 15 tanár és tanító van érdekelve. Mint értesülünk a kereskedelmi is­kolai tanárok ügyének tisztázására a közeli napokban egy bizottság fog városunkba érkezni.

Next