Reggeli Hirlap, 1919. október (28. évfolyam, 182-204. szám)
1919-10-10 / 186. szám
4 Lesz-e dohány Miskolczon? Dohányos emberre alig van nélkülözhetetlenebb valami, a mindennapi szivarnál vagy cigarettánál. Bármiről szívesebben mond le mint erről , viszont nem kímél semmiféle fáradtságot és nem sajnál semminemű áldozatot, csakhogy hozzá juthasson. Egy jó szivar szerinte felér egy jó ebéddel. És ezren meg ezren vannak, akik így gondolkodnak. Képzelhetjük aztán, milyen ínséges napokat kellett átszenvedniök a miskolcziaknak, akik már hosszú hónapok óta nem jutottak dohányáruhoz vagy pedig a zugárusoktól uzsora áron vásárolt rettenetesen rossz cigarettával kellett megelégedniük. A Reggeli Hírlap látva ezt a lehetetlen állapotot, elhatározta, hogy utána néz, mi a tulajdonképeni oka s hogy lehetne rajta segíteni. Hátha lehetne mégis valami módos vivendit találni s Miskolcz és Borsodmegye is hozzájuthatna a rég óhajtott füstölőjéhez. Munkatársunk elsősorban Bieber József pénzügyigazgatót és Boross János pénzügyigazgató-helyettest kereste fel. Mind a ketten a legnagyobb előzékenységgel állottak rendelkezésére és adták meg a kért felvilágosítást. Ennek alapján megírhatjuk, hogy Miskolcz abban a szerencsétlen és különös helyzetben van, hogy egyetlenegy dohányraktárhoz sincs beosztva. Az országnak eredetileg 22 ilyen elosztó raktára volt s ma csak négy van. A többi 18 megszállott területre esik. Miskolcz eredetileg Kassáról kapta a dohányt, majd a cseh megszállás következtében Debreczenhez osztották be. Kaptunk is onnan egy ízben dohányt, de az újabb kiutalást már nem vehettük át, mert április közepén Debreczent is megszállották. Ezután már elfeledkeztek arról, hogy Miskolcz részére más raktárt jelöljenek ki. Később a minisztérium még megtette azt, hogy Budapestről utaltatott ki árukat. De csak egyetlenegyszer. Meg is mondták, hogy ezt szívességből teszik, többet ne is próbáljanak alkalmatlankodni, mert úgy se kapnának semmit. A pénzügyigazgatóság megkeresésére a nyár folyamán a pénzügyi népbiztosság ígéretet tett, hogy Miskolczon külön dohányáru raktárt állítanak fel. A tanácskormány nemsokára bekövetkezett bukása miatt azonban ez nem történhetett meg. Természetesen a pénzügyigazgatóság nem feledkezett meg a dologról. Felterjesztését, most már a pénzügyminisztériumhoz címezve, augusztusban megismételte, pár hét múlva meg is sürgette, de haszontalanul. Miskolczon ma sincs elosztó dohányraktár, kész áru még kevésbé. Pedig a pénzügyigazgatóság épületében helyiség is lenne s az áruk kezeléséhez értő ember is van. Érdekes a dolog más tekintetben is. T. i. Magyarországnak 22 dohánygyára volt, ezek közül 15 megszállás alatt van. Rendelkezésünkre áll 3 budapesti gyáron kívül, kettő a Dunántúl, továbbá az egri és a sátoraljaújhelyi s minthogy a néhány elosztóraktár közül Miskolcihoz legközelebb a budapesti van, az újhelyi és egri gyár termékeit is, az előbbit Miskolczon keresztül, a fővárosba szállítják. Pedig Eger is jóval közelebb van Miskolcihoz, mint Budapesthez. Hogy és mikor juthat tehát Miskolcz dohányáruhoz? Akkor, ha a már kért és több ízben szorgalmazott miskolczi elosztóraktárt haladéktalanul felállítják. Ezt már nem lehet halasztani, itt már sürgős közbelépésre van szükség. Hisz nemcsak Miskolcz érdekéről van szó, hanem egész Borsod vármegye, sőt Gömör-, Abaúj-Torna és Zemplén vármegye meg nem szállott járásainak az érdekeiről is. Felkerestük ezért Gortvay Aladár kormánybiztos-helyettest is, felkérve, hogy ezeket a lehetetlen állapotokat hozza a pénzügyminisztérium tudomására s az ő ismert energiájával a miskolczi dohányraktár ügyét minél előbb hajtsa keresztül. S addig is, míg ez sikerülhet, eszközölje azt ki, hogy a budapesti dohányáru raktár minél előbb nagyobb menynyiségű árut utaljon ki a miskolczi és megyei nagytőzsdéseknek. Ha pedig a raktár felállítása nem várt nehézségekbe ütköznék, ne hagyják Miskolczot tovább is ég és föld között lebegni, mint Mohamed koporsóját, hanem csatolják azonnal a budapesti raktár körzetéhez. A kormánybiztos-helyettes legnagyobb megértéssel fogadta ajánlatunkat s röviden, de meggyőződéssel csak ennyit felelt: megteszem. Ő nála pedig ez már tettet jelent. Elmondta egyébként azt is, hogy a dohányinség megszüntetésével másképen is foglalkoznak. A helybeli dohánybeváltóban ugyanis jelentékeny mennyiségű leveles dohány van s azt kérték a kormánytól, hogy ezt Miskolcz és környéke részére feldolgoztathassák. De sajnos, erre a felterjesztésre se érkezett még eddig válasz. REGGELI HIRLAP Miskolcz, 1919 október 10. Megszűnt a határzárlat Csehszlovákia felé. Már napokkal ezelőtt olvashattuk külföldi újságokban, hogy az olasz kormány kezdeményezésére fel fogják oldani a határainkat és éppen úgy lehet utazni egyik országból a másikra, mint azelőtt a háború kitöréséig. A zárlat megszüntetésének ez a híre oly közelről és oly lényegesen érinti mai végtelenül szűkre szabott forgalmunk kérdését, hogy szükségesnek tartottuk illetékes helyen érdeklődni a közlés valódisága iránt. Munkatársunknak alkalma volt ez ügyben Kassa egyik vezető városi hivatalnokával beszélni, aki a következőket közölte : — Talán egyik állam sem érzi annyira a kereskedelmi forgalom nehézségeiből eredt káros következményeket, mint Csehország. — Csehországban ugyanis óriási mennyiségű iparcikk-készletek vannak felraktározva a kivitel céljaira. Kivitel pedig épen a határzárlat miatt nincs, pedig Csehország a legnagyobb mértékben reá van szorulva az exportra mert csak iparcikkei ellenében tud mezőgazdasági és ipari nyersanyag behozatalra szert tenni. Eddig a határozatot politikai okokból kellett fentartani. Csehország tarthatott attól, hogy nem kívánatos elemek jussanak be területére. Különösen a bolseviki érzelműekkel szemben tartotta fenn a zárlatot és ezért volt, hogy a magyarországi kommunizmus uralma előtt jóval könnyebb volt a szomszédos forgalom, mint a kommün megszűnése után. Így például, aki Miskolcról Kassára akart utazni, az vonaton mehetett Garadnáig s ott aztán futólagos, inkább csak formális vizsgálat után átszállt a szomszédos állomásra s onnan újra vonaton beutazott Kassára. Ma pedig Hidasnémetinél tovább a vonat nem jár. A Kassára utazónak ott le kell szállni, gyalog vagy kocsin Szinnára kell mennie, ahol egy meglehetős szigorú vizsgálaton megy keresztül és innen aztán gyalog vagy a községben fogadott szekerén csak abban az esetben utazhatik Kassára, ha iratait kifogástalan rendben találják vagy ha igazolli tudja, hogy cseh állampolgár vagy felsőmagyarországi illetőségű. — Természetes, hogy ilyen nehézségek közepette legitim kereskedelemről szó sem lehet. A csempészés mindkét félre káros, mert még inkább drágítja az úgyis túlontúl drága árukat. — Ily körülmények között, minthogy a bolsevizmustól ma már nem kell tartani, leghelyesebb a határzárat. S úgy tudjuk, hogy a cseh kormány már intézkedett is az iránt, hogy a határmenti forgalom fokozatosan felvétessék. miiBnMilimiin^ mini nmntiiniwiwiiMiB A bank és biztosítási tisztviselők fizetése. Nem tudnak megélni. A kommün bukása után a bankokban ismét kezükbe vették a hatalmat a bankigazgatók, akiket a kommün jogtalanul eltávolított helyükről. Első dolguk volt, hogy augusztus első felében értekezletre gyűljenek egybe, amelyen a tennivalókat, a reorganizáció módjait megtárgyalják. Erre az értekezletre azonban egyetlen hivatalnokukat sem hívták meg, jóllehet a reorganizáció első és legfontosabb feladatául a tisztviselőik fizetésének rendezését tűzték ki. Azaz a tisztviselőik sorsáról a tisztviselők tudta és beleegyezése nélkül határoztak. A tanácskozásoknak az lett az eredménye, hogy a tisztviselőknek fizetést nem utaltak ki. A volt fizetést a legtöbb intézet nem akceptálta és a hivatalnokainak csak előlegeket adott. A kollektív szerződést az igazgatók egyáltalán nem akceptálták és az előlegek még a februári kollektív szerződés szerinti fizetéseknek sem feleltek meg, ami az akkori megélhetési viszonyoknak is 50—60 százalékkal állott alatta. Most október elsején például a legtöbb bank a decemberi fizetéseket vette irányadóul és ezeknek az arányában utalta ki az előlegeket. Eszerint egy legmagasbb állami tisztviselő 1000 koronát, egy gyakornok pedig 400 koronát kapott. Hogy ebből a fizetésből hogyan tudnak megélni a családos és családtalan tisztviselők, azt egyelőre még senki sem tudja. Pedig erre a retorzióra a banktisztviselők nem szolgáltattak semmi okot. Ők kivétel nélkül az intézeteik érdekeit védték meg a kommün terrorja ellenében. A vezérigazgatóik és igazgatóik ellen a banktisztviselők még csak érzelmileg sem követtek el sértést. Az első hetekben ugyan felkérték az igazgatókat, hogy tekintettel a bizonytalan időkre, maradjanak az intézeteiktől távol, de ez a felkérés is nagyon udvarias formában történt és két hét múlva maguk a tisztviselők hívták őket az intézeteikhez vissza. A biztosítási intézetek már sokkal nagyobb jóindulattal kezelik a tisztviselők ügyét. A biztosítási tisztviselők március 21-előtti fizetéseiket kapják. Kaptak azonkívül a nőtlenek 6 hónapra szóló, 1000 korona beszerzési segélyt, a nősök 1500 koronát és minden gyermek után 700 koronát. Ezenkívül megígérték nekik, hogy drágasági pótlékot is fognak kapni és a viszonyoknak megfelelő fizetésemelést. Természetesen a biztosítási tisztviselők nem panaszkodhatnak a túlságos nagy fizetés miatt, de legalább látják, hogy a kenyéradó intézeteik nem viselkednek velük mostohán. Különben pedig bizonyára a bankok is rendezik a szükségleteknek megfelelően a tisztviselőik fizetését, mihelyst csak mód lesz rá. A legfelsőbb tanács a fiumei olasz megszállás ellen. Lugano, október 9. A legfelsőbb tanácstól az olasz kormányhoz jegyzék érkezett, mely azzal fenyeget, hogy Olaszországtól minden további segítséget megvon, ha az olasz kormány hozzájárul ahhoz, hogy D’Annunzio Fiumét okkupálja. Magyarországra jön Windischgrátz Lajos herceg. Budapest, október 9. Bankkapacitások hozták azt a hírt, hogy Windischgrátz Lajos herceg hazaérkezése a legközelebbi napokban várható. Rubinek Gyula Kecskemét jelöltje: Budapest, október 9. Ma délelőtt az egyesült kisgazda és földművespárt küldöttsége járt Rubinek Gyula földmivelésügyi miniszternél, akinek felajánlották kecskeméti mandátumot. A miniszter a jelölést el is fogadta. Fegyelmi bizottság vizsgálja meg a kommunizmussal vádolt tanárok ügyét. Országszerte megalakultak már az igazoló és fegyelmi bizottságok, amelyek a különféle hivatalok alkalmazottainak a kommunizmus alatti szereplését vizsgálják felül. Különösena közoktatásügyi minisztérium tartja fontosnak, hogy a jönhatósága alá tartozó tanárok és tanítók ügyét. Miskolczon körülbelül 15 tanár és tanító van érdekelve. Mint értesülünk a kereskedelmi iskolai tanárok ügyének tisztázására a közeli napokban egy bizottság fog városunkba érkezni.