Reggeli Hirlap, 1919. december (28. évfolyam, 231-251. szám)

1919-12-25 / 248. szám

MigHolcz, 1919%.______XXVIII. évfolyam, 248. sas« Csütörtök, december 25 Reggeli Hírlap ELŐFIZETÉS,J­ARAK: Halytvnn : Egész évre 96-— K. Fél évre 48 — „ Négy­ évre 24 — „ Vidékre : 96-— K. 48 - „ POLITIKAI NAPILAP Kiadóhivatal: Miskolcz, Széchenyi­ u. 15. Telefon: 651 Szerkesztőség: Miskolcz, Városház tér 22. sate. TELEFONSZÁM: 4­08. 68 16. Egyes szám­­ra: SO fillér. BESHOC a szeretet. ggifiS? ÖRÖKÖM. Csodálatos, has, nagy siralmak Lopják maguk lelkemre le Tört dallamok foszlányra tépve C'emdülnek gőzös messzeségbe És zúg, susog a Nemere. Csodálatos i­omba árnyak, Vad rémlátás kísértenek, Tört kobzok véres nagy halomba S a sírnak márka dalt dalolva Rontásos kósza szellemek. Csodálatos éjféli órán A l­ra imnák csókolni járnak, Gyötör, sorvaszt szerelmet óra. És elsuhannak kakasszóra Bíbor méhén az éjszakának. Csodálatos szent avatásra Születnek ifjú szűz dalok, Van újra szent tűz lobogása, Fehér lovak viháncolása S napjáró, rózsás hajnalai. Csodálatos sebet fakaszt fel. Mélyet, soha nem hegedűt, Mohos múlt kísértő siralma Így tán pogány ültöm siratta Az összezúzott hegedűt. KÁLLAY MIKLÓS. Jézus Az ő nevével ébred ma az egész világ, Jézuséval, kinek lé­nye átsugárzott az emberiség fej­lődésének, hitének és céljának örökkévalóságában a jóra s aki­nek jelenléte mythoszt valósággá realizálja a felsőbbrendűség felé. Az ő tanításainak gyökere a sze­retet, a felebaráti áldozatkészség és csakis a jóban való cselekvés. Hivság, gyűlölség, bosszú, zsar­nokság mind ellenfelei nékie, mint ahogy a kor, melyben ő született, a bűnök, népek nagy eltévelyedé­sének, császárok vé­rengzéseinek volt a korszaka. Nyomorú volt volt akkor az idő, az ember sü­­lyedőben volt az állat felé, csak cézárok és rabszolgák voltak és a föld nyögött a bűnök nagy sú­lya alatt. Jézus eljövetelével kezdő­dik az emberiség megnemes­ülése, keresése annak, hogy a lélek mi­nél inkább fölemelkedjék arra a magaslatra, ahol a tisztaságból, az idealizmus valóra váltásából min­­nél többet elérhessen és minél többet elhagyhasson a bűnből, mely rajta eredendő átokként ter­hesül. Azonban Jézus nevének és h­i­tének eredményéből a legújabb kor csupáncsak a materiális jóra vezető vívmányokat tartotta meg s elfordult attól a lényegtől, mely­ből pedig a valóság java is fa­kad : a krisztusi idealizmusnak, szépnek, jónak, felsőbbrendűség­nek az egész világon keresztül való érvényesülésétől. Nagy gaz­­­dasági harcok, népcsaládok, nem­­­­zetek szinte önkívületbe eső kapo­­­zsi versengése, az aranynak nagy­­ elhatalmasodása, mind oly sötét bűnbe sodorták a világot, melyekből már csak a háború robbanhatott ki. És hiába voltak, kik saját nemzetük népe előtt, mint a bűnök megváltói akartak volna a fórumra jutni, minden nemzetben csodálatosan nagy szolidaritás ébredt a béke meg­ölésére. És ez sikerült. Tökéletesebben, impozánsabban az Ember már nem is tudta volna produkálni összetartozandóságát a pusztítás­ban, a vérontásban, országrészek földulásában, népek leigázásában, tűzvésznek, gyilokesőnek szörnyű előállításában. Milliárdok mentek veszendőbe, holott azok Jézus hi­tének világöszefogó erejéből épül­hettek , és millióknak oltották ki életét, holott Jézus mindenkoron tiltotta a vérengzéseket. Az em­beriségbe veszettség esett, mint ama féregbe, amelytől származik a skorpió; a méreg már tovább terjedt a külső felületnél: beszívta magát az egyes nemzetek testébe is, e nemzeteknek már nemcsak országos, de lokális ügyeibe is, sőt már kajánul kopogtat a ma­gánélet, a család ajtaján is. Megtépázottan, lezüllött erköl­csökkel, tönkretett javakkal leg­inkább mink magyarok állunk e világnak áradatában. Mink, akik­nek mindég hite és erkölcse volt Hatodik karácsony­" Ez az utolsó fekete karácsonya a magyar nemzetnek ... mondta pár héttel ezelőtt egy beszédében ezrek előtt a hadügyminiszter. Ez a hatodik karácsony, amit még mindig fegyverben, gondok, busu­­lások, aggodalmak között tölt el a nemzet, hogy annál dicsősége­sebben virradjon fel rá majd a béke igazi karácsonya ... A jövő évi, az elkövetkező, a nyugodal­mas, a békességes, amikor meg­értjük, hogy miért kellett hat ka­rácsonyt fegyverben eltöltenünk . . . Amikor szívesen gondolunk, em­lékezünk vissza a hat megelőző karácsonyra, a harcok ünnepeire. A miskolczi háziezred, a volt 10-es honvédek karácsonyai közül csak az 1914. évi volt keserves, nehéz, rossz emlékezetű. Olpyni, Ossini tájékán, az olpyni-i zárda közelében táborozott az ezred. Csúnya, ködös, lucskos idő járt. Igazi fekete karácsony. Mégis, a fiúk nehezen várták a karácsony­estéjét, mert azt hitték, hogy végre egy nyugodt este, amikor az át­csoportosítás miatt elrendelt visz­­szavonulásban legalább egy napi megállás lesz ... El lehet nyugod­tan fogyasztani a vacsorát, ami a mozgókonyhákon főtt. Annál kellemetlenebben, kíno­sabban hatott, amikor alkonyat­­tájban megjött az intézkedés, hogy azonnal tovább indulni . . . Odavolt a karácsonyeste nyu­galma, pillanatnyi békés hangu­lata, a lekeknek önmagukkal való megbékélése . . az otthoniakra való nyugodt ráemlékezés lehető­ségének boldog ideje . . . Tovább, tovább a hideg sárban Rosembark felé... Vége a karácsonyestének... A második karácsonyeste — 1915-ben — védőállásban, a Strypa partján találta az ezredet. Csikorgó, zuzmarás, fehér karácsony volt. Jól kiépített állásban, meleg fede­zékekben. Enni-inni ekkor még volt elég. Miskolcz város akkori polgármestere — Nagy Ferencz dr. — ,fejedelmi bőkezűséggel gondos­kodott az ezredről. Egy másfél­tonnás vagyon tele lett a miskolczi szeretetadományokkal. Csak sza­lonnát 14 mázsát küldött a város. Hát még foszlós bélü fehér kenye­ret... több mint négyezret... Do­hányt, bort, szappant megszámlál­hatatlan mennyiségűt. Borotvát is 1200-at. Cukrot, szilvóriumot, ru­mot, kolbászt és minden elképzel­hetőt, amivel megörvendeztethette a 10-es honvédeket, akiknek olyan bőséges, hangulatos karácsony­estéje volt az 1915-ik, hogy egy ezrednek se volt ennél különb. A következő évben, 1916-ban a Gyimesi- és a Békési-szorosok közt, meredek havasokon állt az ezred. Több mint húsz kilométeres frontot tartott egymaga. Ekkor már kiürült a kincses Kánaán éléstára... Nem volt olyan bőséges az ellátás . . . Sok élelmicikkben hiányt éreztünk, de a 10-es honvédeknek az ez évi karácsonya is szép volt. Gondos­kodott róla Nagy Ferenc dr. Ezúttal is külön vagyon vitte a miskolcziak szeretetadományát a Gyimesi-szorosba és kedvessé, han­gulatossá, elviselhetővé tette a háziezred karácsonyát. 1917 karácsonyakor az Ojtozi­­szorosban, Tirgut-Ocna fölött, a Cosna havasán volt állásban az ezred. Ekkor már fogytán volt, nagyon fogytán az élelmiszer a fronton is, idehaza is. Külön vasúti kocsi nem vitt ajándékot a 10-es honvédeknek, de azért mégsem maradt el a hangulat teljesen. December 6-odika óta fegyver­­szünet volt a román fronton és mi hittük, szentül hittük, hogy ez Augusztus római császár idején megszületett már egyszer a világ megváltója. Ná­lunk magyaroknál nem tudjuk, mi­kor születik meg. Csak azt tudjuk, hogy Mátyás után meghalt és az­óta mintegy örök bűnük, a sors győzhetetlen átka alatt nem szűnő viszályban élünk.­­"' Andrássy Gyula — miskolczi jelölt Tudvalévően Miskolczon is ta­nácskozásokat folytatnak már a különböző pártok arról, hogy kit léptessenek föl képviselőjelöltként. A középpárt hívei is azt tartják, hogy részt kell venniök a válasz­tásokban, azonban a személyekre nézve még nincs megállapodás. A miskolczi kerületekre különben a pesti politikai életben is élénk, kombináció folyik. Ezek között igen komoly for­mában merült fel az, hogy Andrássy Gyulát jelölnék a mis­kolczi belső kerületben. Andrássi Gyula, legbensőb hí­vei a napokban Miskolczon tájé­kozódni fognak erről a kérdésről.

Next