Reggeli Hirlap, 1919. december (28. évfolyam, 231-251. szám)

1919-12-03 / 232. szám

kUskóicz, december 3. REGGELI HIRLAf A horvátok uniót kívánnak Magyarországgal A politika hírei. Pécs, dec. 2. Zágrábi jelentés szerint a horvátok titkos szava­zással megnyilvánult akarata, hogy kiváljanak Jugoszláviából. A la­kosság négyötöde a szerb unió ellen van és a Magyarországgal való uniót teljes autonómia mel­lett szívesen vennék. Abbahagyták a Tiszántúl kiürítését. Bécs, december 2. A Neues Wiener Tagblatt közli, hogy a ro­mánok abbahagyták a tiszántúli területek kiürítését. Az antantnak valószínűleg újabb nyomást kell a románokra gyakorolni, hogy rá­bírják őket a kiürítés folytatására. A fúzió. Budapest, dec. 2. Az Országos Nemzeti Pártban ma este megjelent báró Kürti Lajos és ifj. Mikszáth Kálmán, akik elhozták a Nemzeti Egység Pártjának a fúzióra vonat­kozó írásbeli feltételeit. A feltéte­leket nyomban tárgyalás alá vet­ték. Politikai körök véleménye sze­rint a fúzió még e héten létrejön. Ga­ami Svájcban marad Bécs, dec. 2. Garami Ernő fele­ségével együtt ma hajón ideérke­zett. A „Magyarország“ munka­társának alkalma volt Garamival megérkezésekor beszélni. Kijelen­tette, hogy Svájcba utazik és hosszú ideig nem is tér vissza Magyar­­országra. Miniszteri tanácskozás, Budapest, dec. 2. Ma este hat órakor minisztertanács kezdődött, amelynek ügyrendjén többek kö­zött a választások zavartalanságát biztosító rendelet életbeléptetését is tárgyalták. Huszár Károly mi­niszterelnök bejelentette, hogy a békekonferenciára bennünket is meghívtak és ezzel kapcsolatosan foglalkoztak a békedelegáció kér­désével is. " A tanácskozáson, mely a késő éjszakáig tartott, Horthy Miklós fővezér, Bethlen István gróf, Teleki Pál gróf és báró Lersch Vilmos államtitkár is részt vett. A katonai ruházati és felszerelési cik­kek beszolgáltatása Miskolcz, katonai körletparancsnokság. A magyar kormány folyó évi november hó 17-én kelt 5426— 1919. M. E. számú rendelete a katonai ruházati cikkek és felsze­relési tárgyak, valamint ezek elő­állítására szükséges anyagok be­jelentése tárgyában és ugyancsak a folyó évi november hó 17-én kelt 5427—1919. M. E. számú rendelete, a katonai ruházati cik­kek és felszerelési tárgyak be­szolgáltatása tárgyában kiadott két rendelet Miskolczon teljesen eredménytelen meredt. Felhívom Miskolcz város lakos­ságát, hogy a még visszamaradt katonai cikkeket folyó évi de­cember hó 3-ig a Rudolf-lak­­tanya (B. pavilion, földszint, 19. számú szoba) alatt működő át­vételi bizottságnak haladéktala­nul szolgáltassa be, mivel a Nemzeti Hadseregnek égető szük­sége van ezen katonai cikkekre. Egyben figyelmeztetem a város lakosságát, hogy a legerélyesebb rendszabályokat fogom életbe léptetni mindazon egyének el­len, kik a fenti rendeletnek folyó évi december hó 3-ig nem tesznek eleget. NAGY, altábornagy. 5 Friedrich István él a Tisza-gyilkosság Budapest, december 2. A Tisza­­ ■gyilkosság bűnügyében Hüttner százados vallomása s ezzel kap­­csolatban Friedrich István nyilat­kozata foglalkoztatja a közvéle­ményt. Az ügyről a „Magyarország“ ezeket írja: Nagyjelentőségűnek ígérkezik Laehne Hugó volt föld­­mivelésügyi államtitkár kihallgat­ása. Laehnet tudvalévően arra vonatkozólag fogják kihallgatni, hogy kinek az utasítására osztott szét tízezer koronákat „nagyérde­meket szerzett“ egyéneknek. Ugyancsak ki fogja hallgatni a rendőrség Schubert Ágoston bőr­gyárost, aki egy izben már vallo­mást tett a Tisza-gyilkosság ér­telmi szerzőire vonatkozólag. Friedrich István kihallgatása. Váry főügyész indítványára a vizsgálóbíró beidézte Friedrich ■István hadügyminisztert, aki ma 12 óra tájban ügyvédje, Polónyi Dezső kíséretében jelent meg. — Friedrich István tisztázni óhajtja a vizsgálóbíró előtt a Tisza-gyilkosság bűnügyét és követelni fogja, hogy szembesítsék Hüttner századossal. Friedrich István — írja a lap — nem először találkozik Hütnerrel. November 22-én, Mattyasovszky György főkapitány szobájában már szembekerült vele.­­ Hüttner százados, tudvalevő­leg, november 21 én este fél tízkor tört meg és vallotta be bűnössé­gét, ugyanakkor jegyzőkönyvbe foglaltatta vallomásának az ér­telmi szerzők kilétére vonatkozó részét is, amely aztán teljesen új helyzet elé állította a nyomozást végző hatóságot. Másnap délelőtt 11 óra tájban Mattyasovszky György dr. főkapitány maga elé rendelte a főkapitányi szobába Hüttner századost. Mikor a száza­dost bevezették a főkapitányi elő­szobába, Matyasovszky a követ­kező rendelkezést adta ki: — Angyal, maga maradjon künn, Hüttner jöjjön be. Hüttner egyedül lépett be a fő­­kapitány szobájába, ahol az egyik bőrfote­lben egy pirosra gyűlt arcú férfiút látott, kinek a gallérja fel volt tűrve. A főkapitány szigorú han­gon kérdezte Hüttnert: — Ismeri ezt az urat ? Minthogy Hüttner habozott és zavarában nem tudott, de nem is mert gyorsan válaszolni, a főkapi­­tény felugrott, odaállt a százados elé és megismételte a kérdést: — Ismer engem? Hüttner százados valami olyas­félét mondott, hogy nem meri ha­tározottan állítani, hogy felismeri a jelenlevő úrban azt, akivel ő már tárgyalt volna a Károlyi­pártban a Tisza tragédiáját meg­előző dolgokról. Erre a válaszra jegyzőkönyvet vettek fel, hogy Hüttner százados nem ismerte fel azt a politikust, aki ellen terhelő vallomást tett és akit vele a főkapitány jelenlétében szembesítettek. A hadügyminiszter nyilatkozata. Budapest, dec. 2. A lapokban megjelent közleményekkel szemben Friedrich István ma nyilatkozatot adott ki, melyben a következőket mondta:­­— A katonatanács ülésein én sohasem vettem részt. A katona­­tanácsnak tagja nem voltam és semmiféle pénzt nem kezeltem és a nemzeti tanácsnak sem v®lt*m­­agja. — Nem vettem részt a köztár­saság kikiáltásában és minden ilyen mozgalomtól távol tartottam magamat. Október végén a párt kétszer felszóllított, hogy, miután erős hangom van, beszéljek a párt­kor előtt csoportosuló néphez. Má­tyásföldről két barátommal együtt csak a forradalom után jöttem föl Budapestre, mert a nemzeti tanács­tól kitelefonáltak, hogy jöjjek be és vegyem át a hadügyminiszteri tárcát. — Ekkor hallottam, hogy a szo­bában van letartóztatva Lukasich. Ekkor elmentem a hadügyminisz­tériumba, ahol Szurmay miniszter úrrral arról tanácskoztunk, hogyan lehetne a meglevő csapatokkal megvédeni az országhatárokat. Szurmay arra kért, hogy próbáljam megmenteni Lukasichot. Fúró Géza földbirtokost arra kértem, hogy menjen fel az Asztúriába és vigyen magával civil ruhát és szöktesse meg valahogyan Lukasichot. Ez meg is történt. — A hadügyminisztériumban Szurmayval együtt hallottuk, hogy Tisza Istvánt meggyilkolták. Amint miniszterelnök lettem augusztus elején, a legsürgősebb dolgom volt a nyomozás megindítása, amire írásban kértem fel az igazságügy­minisztert. — Magam is megjelentem a rendőrségen és tanúként mindent elmondottam, amit a forradalomról tudtam, amit jegyzőkönyvbe is vettek. — Két héttel ezelőtt egy Hüttner nevű főhadnagy úgy hivatkozott reám, mint aki a tervezett gyilkos­ságot előre tudtam volna. Amint ezen állításról tudomást szereztem, rögtön kijelentettem, hogy Hüttner­­rel szembesítsenek, ami meg is történt. — Utóbb, amint hallottam, Hütt­ner megváltoztatta álláspontját, de már intézkedtem, hogy ismét szembe kerüljek vele. — Már napok óta látom, hogy itt mi folyik. Egy szervezett maffiá­val állok szemközt. Néhány arisz­tokrata, akinek útjában állok és a velem szembe levő politikai tábor, így akar politikailag orvul legyűrni. — Ezek ugyanazok az emberek, akik a románokkal el akartak hurcoltatni és esetleg meg is gyil­­koltatni, ezek azok, akik Roboz Imre Pesti Élet című lapjának ha­sábjain kormányzásom első hetei­ben a legborzasztóbb rágalmakat szórták reám és a nemzeti had­seregre. — Miklós Andor, a Népszava, egy pár gróf, egy báró, egy hölgy és egy ügyvéd, két-három tiszt és az októberi sajtónak egy része. Az Estnek, Magyarországnak, Pesti Naplónak és a Népszavának a képviselői, általában az Otthon Klub bolseviki tagjai állanak az ellenem megindított hadjárat élén. Mögöttük áll a keresztény nemzeti irányzattal szemben álló egész tábor. — Nekik nagyon sürgős volna a dolog, mert azt szeretnék, hogy engem a választások előtt tönkretegyenek. Ez nem fog nekik sikerülni. Különben felhívást tettem közzé az összes lapokban, hogy aki a Tisza-gyilkosságról ve­lem kapcsolatban tud valamit, je­lentkezzék a vizsgálóbírónál, de a rágalmazók közül senki sem jelent­kezett. — Az az impresszióm, hogy Hüttner előzetes utasítást kapott, hogy mit kell vallania és alighanem azzal nyerték meg, hogy ha engem belekevernek a dologba, akkor ki­látása lehet arra, hogy az ügyet eltussolják. Friedrichet szembesítik Hü­tt­­nerrel Friedrich ma megjelent Kovács vizsgálóbíró előtt s kérte kihall­gatását és Hüttnerrel való szem­besítését. Ez meg is történt, zárt ajtók mögött. A szembesítésen Csáky államügyész, Zacskó és Kovács vizsgálóbírók vettek részt, később Ulain Ferenc ügyvéd és lapszerkesztő, a Tisza-család kép­viseletében. A szembesítés után Friedrich így nyilatkozott: Amikor behívták Hüttnert a vizsgálóbíró szalonjába, kijelen­­­­tette, hogy nem ismeri­ Friedrichet.­­ — Erre én felszólítottam —­­ folytatta Friedrich , hogy mond­jon el mindent, amit személyem­mel kapcsolatban a Tisza-gyilkos­ságról tud. Hüttner erre azt felelte : Sohase állította azt, hogy Friedrichnek tu­domása volt a gyilkosságról, csak annyit mondott, hogy Friedrich is ott volt a pártkörben, mikor Kéri Pál erről beszélt. Ezután Hüttner megismételte, hogy nem ismeri meg Friedrichet, ekkor Friedrich az ablakhoz men vele s rákiáltott: — Hát a múltkor ismert? Erre Hüttner azt mondta: Tény­leg ismerem és mégis ez az igazság. A jelenet után az ügyész indít­ványozta Hüttner elmeállapotának megvizsgálását. Ekkor lépett be Klein dr. és kérésére a vizsgálóbíró elrendelte az egész eljárás megismétlését. Újból fag­gatni kezdték Hüttnert, aki — Fried­rich nyilatkozata szerint — erélye­sen tiltakozott az ellen, hogy az ő személyét bevonják ez áldatlan ügybe. A kihallgatás után Fried­rich kérte a vizsgálóbírótól, hogy személyét ez ügyben a legkímélet­lenebb szigorúsággal kezelje és az ügy számára a legnagyobb nyil­vánosságot követelte. Tisztázták Friedrichet. Budapest, dec. 2. A miniszter­­tanács foglalkozott Friedrich had­ügyminiszter ellen a Tisza-ügyben felhozott vádakkal. Friedrich be­mutatta vallomásának a jegyző­könyvét. A miniszterek, akik a nyomozás eredményét ismerik, ki­jelentették, hogy a hadügyminisz­ter szerepét teljesen tisztázva lát­ják.

Next