Reggeli Hirlap, 1919. december (28. évfolyam, 231-251. szám)

1919-12-03 / 232. szám

Mskoficz. 1919 XX^SK­* évfolyam* 232.. szám Szerda, december 3* ELŐFIZETÉSI ÁRAK: I Kladó hivatal ’ Miskolcz, Széchenyi­ u. 15. Telefon: 66» ............... „ „ _ 1 Szer­kesztősSg, Miskolcz, Városház tér 22 szárr »..IrM., EBteév,.W-K VHMb.| W-K. POLITIKAI NAPILAP TELEFON­SZÁM 4—9B. 6—16. Négy­ évre 24 —1 74 — ,* Egye* **ám Áras 60 gllár. A soproni katonák bevonulása Miskolcra Ünnepség a Rudolf-laktanyában. Nyugatmagyarország acélszivü­­ fjai jöttek Miskolczra ma, hogy, mint része a nemzeti hadseregnek,­­ kezet fogjanak a felsőmagyarországi körlet hős tagjaival. Az ünnep,­­ mely körülölelte őket, természete­sen súllyal esik a miskolczi törté­nelembe. Az elhangzott beszédek tartalmánál, a bennük foglalt cé­lok erejénél fogva. Az üdvözlő beszéd egyikében többet és oko­sabbat hallottunk, mint más vidé­kek általános szólamaiban. A nem­zeti hadseregnek nemcsak kifelé kell a nemzeti erőt, az egységet, a hatalmat demonstrálnia, de be­felé is, mert hisz közállapotaink fezüllöltségében, közéletünk általá­nos dezoláltságában mint egy csil­lagunk, mely felé mint a rend megteremtőjére, úgy tekinthetnénk, amilyen bizalommal ebben is a nemzeti hadsereg tiszta szándék ]­kaira tekintünk. Ebben az országban megoldat­­­­lan kérdések tengernyi áradata ■ úszik felszínen, sebek fakadtak föl, melyek már vérzenek már a­­ háborús esztendők óta: illegitim­­ vagyonosok, könnyű erkölcsű ■ spekulánsok, lelketlen kizsákmá­­­­nyolók a társadalom testén, a za­varos idők minden rendű, minden osztályú s minden vallásu kalan­­­­dórai ellepték ezt az országot, fölburjánoztattak visszaélést, csa­­j­­ást, zsarolást, erkölcstelenséget , és a felelőtlenség bőgallérű jelme­­­zéből saját bűneikért azokat az­­ állapotokat okolják, melyeknek el­­hatalmasodása éppen az ő üzel­­meik miatt is lehetségessé vált. Ezek ellett a már velőnkig ha­tolt közéleti, társadalmi és gazda­sági lezüllöttség ellen is síkra száll a Nemzeti Hadsereg; szük­ség van rá, hogy odaadja tekin­télyét, erejét, sújtó öklét a polgári hatóságoknak, hogy végre min­denki respektálja a törvényeket és rendeleteket. Legyen már egy­szer vége a visszaéléseknek, a közönség kizsákmányolásának, szegények szipolyozásának, pénz­isten garázdálkodásának,­­annak az állapotnak, hogy a dudva, a gaz már házunk ablakáig úgy felburjánozkodott, hogy szinte tiszta látásunkat veszélyezteti. A Nemzeti Hadsereg csapatré­szeinek bevonulásáról a következő tudósítást adjuk: Fogadtatás a Gömöri pálya­udvaron.• Ideges láz, izgatottság rázta meg Miskolcz város lakosságát. A járó­kelők szemében, ajkán ott élt a kérdés : mikor jönnek ? Gyermekek rohantak haza már délelőtt az iskolákból, a virágkeres­kedéseket kifosztották a magyar nők, új zászlókat lengetett meg az őszi szél, a hivatalokban megállt a munka, jönnek­ Horthy vitézei ! Aztán telefonon repült a hír, ké­sik a vonat . . . most indult el Em­ődről ... mindenkinek volt pontos értesülése. Dél felé mozgalmasak lettek az utcák. Hatóságok, testületek,iskolák beláthatatlan sora­ indult meg a Rudolf-laktanya felé, valóságos nép­áradat. A közönség kétfelé oszlott, egyik része a Rudolf-laktanya udvarára, másik része a Gömöri pályaudvar környékét lepte el. A Gömöri pályaudvaron 12 óra után megjelent Szabó Sándor őr­nagy, katonai városparancsnok, Petrik Ernő százados segédtiszt, egy tiszti és egy altiszti küldöttség. Sűrü köd nehezedett a Gömöri pályaudvar kirakó hegére, mikor déli 12 óra 50 perckor a soproni gyalogság vonata berobogott. Har­sány éljenzés fogadta a fehértollas daloló katonákat. Napbarnított, zömök termetű ka­tonák ugráltak le a vonatról. Meg­kezdődött a kivagyonírozás. Mokány géppuskás lovak félve toppantak a kirakodó vas hídjaira, hatalmas társzekereket toltak ki izzadva a nyílt vagyonokból a ka­tonák, még füstölgő tábori kony­hák kerekeibe kapaszkodtak bele a halinacsizmás vitézek. A miskolczi parancsnokság üdvözlete, de hóhérok. Mi voltunk a katonák, akik a fronton az utolsó percig kint voltunk, nemcsak azok, akik mikor ti hazajöttetek és jóhiszemü­­leg letették a fegyvert, géppuskák­ból lőttek rátok. (Igaz, ugy van!) — Míg mi a harctéren voltunk, ez alatt itthon üzérek és uzsorá­sok dőzsöltek. Ezek még most sem vették el büntetésüket. — Reánk vár a tisztítás munkája, hogy ezeket a piócákat és becste­len üzéreket lehetetlenné tegyük. Ti vagytok a szegény nép oltal­matok Érezni kell mindenkinek, hogy a ti erőtökre van utalva! (Igaz ! Úgy van !) — Végigszenvedtük az oláh, so­kan a cseh megszállás minden ke­serűségét. S láttuk, hogy mily meg­­vesztegethetők tisztjeik és tudjuk, hogy akik megvesztegették őket, még itt vannak. És vasúti vagyo­­nokban, hideg télben magyar vé­reink szenvednek, míg a hadiüzé­rek nagy lakásokban terpeszked­nek. Megpróbálkoznak megint párt­fogókhoz szaladgálni, de velünk találják szemben magukat. A lánc­­kereskedőket, akik még a magyar katonák felszereléseit is elhordták, nekünk kell megsemmisíteni. — Mindenkit a becsületre kell kényszeríteni. Akinek erre nincs kedve, nincs helye nálunk! — Lehetetlen, hogy munkakerü­lők tízezrei sorakozzanak be a ma­gyar nép közzé, beékelvén magá­t és kettőre a katonaság teljes rendben állt már. Ekkor Szabó őr­nagy a küldöttség a csapatok elé lépett s a következő beszédben üdvözölte a megérkezett csapato­kat : — Drága magyar véreim ! Mint Miskolcz város katonai parancs­noka szerencsésnek érzem magam, hogy én üdvözölhetlek titeket a miskolczi katonaság nevében. Forró szivem teljes­ melegével üdvözöllek benneteket. Öröm kényeket hulla­tok, mikor nyilt­argótokra tekintek. Nem pihenni jöttetek, de munkára. A magyarok Magyarországát má­sodéban alakítjuk meg. Mi vagyunk a magyar nép képviselői, politikai megbízottjai és mi hajtjuk végre a magyar nép akaratát. Mi vagyunk nemcsak a katonái, de polgári erények képviselői is. Mi becsüle­tesek voltunk akkor, mikor a nem­zetközi gázfajzat szembeköpött, amikor a csillagjainkat leszedte, amikor a fegyvert kicsavarta keze­tekből. Ezek nem katonák voltak, hát a termelő és fogyasztó köze — olyanok, akik soha semmit sem áldoztak és nem is hajlandók áldozatra ! — Látom, a szemetekből, hogy ti értitek ezt a feladatot. M­nd­­ezeket felekezeti tekintet nélkül mondom, mert mindenkire vonat­kozik, ,aki becstelen. (Éljenzés) — Érzi mindenki, hogy mi a­ magyar hadsereg. A magyar nép magyar fiait tárt karokkal öleli magához s hetek óta kérdezgetik, mikor jönnek a Horthy-katonák. A nagy tömeg, mely a Rudolf­­laktanya udvarán vár, szereteté­­vel vár titeket. De a városnak egy igen jelentékeny része remegő inakkal néz rátok, mert tudják mi a Magyar Nemzeti hadsereg. Nem kapható gazságra és vas­­ököllel sújt le arra, aki ki akarja játszani amúgy is enyhe törvé­nyeinket. A mi jelszavunk csak­ az lehet: velünk, vagy ellenünk. Aki nincs velünk, az röpül Ma­gyarországból ! A város katonasága nevében mégegyszer üdvözöllek benneteket Szabó őrnagy lelkesen, energi­­san elmondott szavait a közönség helyeslése és éljenzése szakította többször félbe. A beszéd után Renner Gusztáv őrnagy, a soproni csapatok pa­rancsnoka lépett Szabó Sándor őrnagyhoz és meghatott, meleg szavakban mondott köszönetet a szíves fogadtatásért. ój M­KV A Rudolf laktanya udvarán Ezután megindult a csapat. A menet élén Szabó Sándor őrnagy haladt a tiszti és altiszti küldöttség élén, utána két díszbe öltözött lovasrendőr, a soproniak zenekara, a gyalogság, géppuskás-század, majd a málhás­ kocsik. A közön­­ség jobbról-balról körülfogta a ka­tonákat, virágot szórt eléjük, rajon­gással, gyöngéd szeretettel kísérte őket a zenekar életadó, ütemes ritmusai mellett a Rudolf kaszár­nyába. Míg a csapatok kivagyoníroz­­tak, teljesen megtelt ünneplő kö­­­­zönséggel a Rudolf laktanya ha­talmas udvara. Hatóságok, testü­letek, iskolák egymás mellett, lel­kes, kipirult, izgatott arcok, lelke­sedés tüze a szemekben. Máriás, nemzeti színű lobogókat lenget a szél. A közönség soraiban ott látjuk a vármegye, város, máv. üzlet­vezetőség, vonalparancsnokság, törvényszék, ügyészség, pénzügy­igazgatóság, posta- és táviró-hiva­­tal egész tisztviselői karát, a nő­egyleteket, az összes iskolákat stb. A kapuval szemben levő fronton a katona-rendőr század áll, mel­lette a helyőrség összes tisztjei s a kaposvári tüzérek. A nyirkos talajon idegesen to­pognak az emberek, míg végre fél két óra tájban a zöld gályákka­ feldiszített kapu előtt felharsan a soproni katonák zenekarának hangja. Kitörő, lelkes éljenzés, kalap­­lengetés fogadja a Rudolf-laktanya udvarára belépő katonákat. Fehér őszi rózsák, zöld gályák szőnyeg­ként a földre, a katonák lábai elé A közönség lelkes szemtüzének acélos villanásában büszkén kife­szül a katonák melle, dobog­ó föld kemény, dübörgő léptük alatt magyar katonák sok világrészben dicsőséggel végigtaposott csizmája alatt tompán hangzik a lépések egyforma szabályos üteme. A csapatok a tüzérség mellett helyezkednek. Goreczky százados, a katonai rendőrség feje Renner őrnagy flak jelentést ad le. Pár perc múlva autó gördül be a laktanya udvarára, a kürtösök disztelet fújnak, a zenekar a Him­nuszba kezd... vezérkarával Nagy Pál báró altábornagy tisztelegve a csapat elé lép. A Himnusz felsé­ges, imádságos akkordjait merev vigyázban tisztelegve hallgatja a katonaság, a zenekar hangjait a közönség ájtatos éneke kiséri. A zászlók mélyen meghajolnak. Nagy Pál altábornagy üdvözlő beszéd®. A Himnusz elhaló akkordjai utób báró Nagy Pál érces hangja csen­­­­gett a katonák felé :

Next