Reggeli Hirlap, 1920. január (29. évfolyam, 4-25. szám)

1920-01-06 / 4. szám

Miskolc­, 1920 XXIX. évfolyam, 4. sz. Kedd, január 0. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: «dt*«« s Egész évre 96 — K. VMél­re: 96 - K. Pfl éne « - „ 48- „ Kegy­ éne 34­— „ 24 — „ POLITIKAI NAPILAP Kiadóhivatal : Miskolcz, Széchenyi­«. 15. Telefon: M Szerkesztőség: Miskolcz, Városház tér 22. MtaL TELEFONSZÁM: 4­08. 68 1­. Egyas­szoni éra­­ 60 fillér. A franciák magyar barátságáról nyilatkozik d’Esperay A miniszterelnök látogatása a francia tábornoknál Budapest, január 5. Franchet d’Esperay tábornok vasárnap reg­gel nagy kísérettel Budapestre ér­kezett, hogy itt bizonyos kérdé­sekben tárgyalásokat folytasson és információt szerezzen. A vasárnap folyamán több látogatást tett, ma­­ délelőtt pedig meglátogatta őt Hu­­­­szár Károly miniszterelnök. A lá­­j­togatásról a következő hivatalos­ jelentés számol be: A M. T. I. jelenti: Huszár Ká­­roly miniszterelnök ma délelőtt fél 11 órakor Bárczy István dr. mi­niszterelnökségi miniszteri tanácsos kíséretében a francia missziónak , az Andrássy-úton lévő Széchényi­­ palotabeli helyiségében megláto­gatta Franchet d‘ Esperay tábor­nokot, aki Graziani tábornok jelen­létében fogadta a miniszterelnököt. A miniszterelnök megérkezésekor a palota előtt felállított spahi dísz­­szakasz fegyverbe állott. A palota előcsarnokában ma­gyar összekötő tisztek élén Berthou francia vezérkari ezredes fogadta a miniszterelnököt és vezette be Graziani tábornok dolgozószobá­jába. A látogatás egy óránál tovább tartott és a beszélgetés során szóba kerültek a háború, a Károlyi-éra, a bolsevizmus és a román meg­szállás összes nagy kérdései.­­ Franchet d’Esperay tábornok is­mételte Huszár Károly miniszter­­elnöknek azt a már több ízben kifejtett nézetét, hogy a magyar béke igen kemény lesz. A miniszterelnök ez alkalommal hangoztatta az ország mellett fel­hozható összes érveket, mire Franchet d’Esperay kijelentette, hogy ő mint francia teljesen meg­érti, hogy a magyarság ilyen ha­zafias érzésektől van áthatva. A béke megkötése után Franciaor­szág nagy lojalitást fog tanúsítani Magyarország iránt és seg­tségére lesz, hogy itt a konszolidáció mi­előbb bekövetkezhessék. Óva inti azonban a magyar nemzetet min­den kalandos vállalkozástól, mert ezzel épen az ellenkező célt érné el. Huszár Károly miniszterelnök felemlítette még a megszállott te­rületeken levő magyarok, különö­sen a tisztviselők szenvedéseit. Franchet d’Esperay ezekre vonat­kozólag kilátásba helyezte, hogy Belgrádban és Bukarestben segít­ségünkre lesz.­­ Őszintén megmon­dotta, hogy a Károlyi-féle forra­dalom és bolsevism­us miatt lénye­gesen rosszabb békét kap az or­szág. Franciaország és ő is meg akarta menteni katonai beavatko­zással az országot a proletárdik­tatúra csapásaitól, de nem rajtuk múlott, hogy ezt a szándékot ak­kor nem valósíthatták meg. Ha a magyarok elég fegyelmezettek lesz­nek és reális politikát csinálnak, akkor keleten mindig vezető sze­repet fognak játszani és nagy hi­vatás vár rájuk. Úgy a kormány­nak, mint a magyar nemzetnek minden jót kíván és hiszi, hogy ez a nép meg fogja találni azt az utat, amely elvezetheti jobb jövő­jébe. Az egész beszélgetés a legszí­vesebben folyt le és Franchet d’Esperay azzal búcsúzott el Hu­szár Károly miniszterelnöktől, hogy sok szerencsét és sikert kíván neki. Budapest, január 5. A magyar békedelegáció hétfőn reggel 8 óra 50 perckor elutazott Párisba, hogy átvegye a magyar békefeltételeket. Ezúttal csak a főmegbízottak utaztak el, név szerint: Apponyi Albert gróf, Bethlen István gróf,­ Lersch Vilmos báró, Zoltán Béla , és Somsich László gróf, velük­­ ment még néhány pénügyi, köz­gazdasági és katonai szakértő, to­vábbá a delegációhoz beosztott titkárság, fordító és technikai személyzet tagjai, összesen hat­­vanhatan. A magyar kiküldötteken kívül a vonaton utazott el a béke­delegációhoz beosztott két össze­kötő antant-tiszt, Lord Hay, angol lovassági hadnagy és Jacomini Hay tüzérhadnagy. A pályaudvaron és környékén ezrekre menő néptömeg sorako­zott, hogy jelen lehessenek a tör­téneti mozzanatnál. Megjelent Hu­szár Károly miniszterelnök is, aki Apponyi grófhoz, a békeküldöttség vezetőjéhez rövid beszédet inté­zett. —■ Egy igazságos béke — mon­dotta — Európa békéjét is jelenti. Nem igazságos béke azonban, újabb katasztrófát jelent. Apponyi gróf a miniszterelnök beszédére válaszolva, a többek közt ezt mondta : — A mai órák sötét bizonyta­lanságában legyen meg az a bi­­zodalmunk, hogy a magyarság sorsa nem a mostani béke meg­kötésénél dől el. — A legrosszabb esetben is egy sötét folyosón kell átmennünk, amelyen túl ismét a napfény vá­rakozik reánk. Raffay Sándor evengélikus püs­pök, a Magyarország Területi Ép­ségét Védő Liga nevében búcsú­zott el a békedelegációtól, amelyre­­ szintén Apponyi Albert gróf vála­szolt. A vonat elindulása előtt egy pár pillanattal érkezett meg Horthy Miklós fővezér parancsőrtisztje, aki a fővezér levelét adta át Ap­ponyi Albert grófnak. Apponyi Al­bert gróf ezután búcsút vett a fiá­tól, Apponyi György gróftól, kezet fogott a miniszterelnökkel és a többi a kíséretével együtt beszáll a vonatba. Ekkor egy úriasszony tört elő a tömegből és szenvedé­lyes szavakban tolmácsolta érzel­meit Apponyi gróf előtt. Pár pil­lanat múlva elindult a vonat. A közönség kalaplengetve a Hym­­nust énekelte. A békedelegációnak tekintélyes része maradt még itthon. A má­sodik csoport útnak indulása attól függ, hogy az első csoport ott fogja-e feldolgozni a békefeltéte­leket, vagy pedig amint kontemp­­lálva van, ott csak átveszi és visszajön. Ha az első csoport a békefeltételekkel visszajöhet, akkor a második csoport egyáltalán nem utazik ki, hanem itthon együttesen fogják feldolgozni az anyagot. Ha azonban az első csoport nem jöhetne vissza, akkor a má­sodik csoport is kiutazik Neuillybe. A mai vonat előreláthatólag szerdán fog megérkezni Párisba. Budapest, január 5. A békede­legáció vonatát Komárom zászló­­díszbe öltözött pályaudvarán nagy tömeg várta, mindenütt az integri­tást követelő táblácskák voltak. Percel kormánybiztos üdvözölte a delegációt, Apponyi Albert gróf rövid beszédben válaszolt. Tizen­két órakor érkezett a vonat Győr állomásra, ahol a város szine-java élén Metzner Antal püspök üdvö­zölte Apponyit, aki meghatva vá­laszolt. A delegáció vonatát minden közbeeső állomáson küldöttség fogadta és üdvözölte. Apponyi minden küldöttség üdvözlésére beszédben válaszolt. Királyhidán egy nagy közönség élén Turner Mihály dr., Sopron polgármestere mondott üdvözlő beszédet. A vo­nat délután három órakor érke­zett Bécs keleti pályaudvarára, ahol Gratz dr., magyar követ, a magyar kolónia egy része, vala­mint a bécsi és külföldi sajtó sok képviselője jelent meg és üdvö­zölte a magyar békedelegációt. A különvonat a bécsi nyugati pálya­udvarról este hét órakor folytatta útját. Cl A magyar békedelegáció elutazása A haza nem tért hadifoglyok összeírása Budapest, január 5. A hivatalos lap mai száma rendeletet közöl, amely szerint a vármegyék alis­pánjai, valamint a törvényható­sági joggal felruházott városok polgármesterei kötelesek a hadi­fogságból még haza nem tért egyéneket összeírni és a névsort a hadügyminiszterhez beküldeni. Tőzsde, Budapest, január 5. A korona újabb értékcsökkenése a semleges piacon újra alkalmat adott, hogy külföldi számlára vásároljanak osztrák értékpapírokat ami nagyobb ugrásszerű árfolyamemelkedéseket okozott a mai tőzsdén, minthogy a rendelkezésre álló készlet elfo­gyása után áru alig került a piacra. A kávéházi magánforgalomban a tőzsdeszünet ellenére is nagy forgalom fejlődött ki. Nevezetesebb értékek: Magyar Hitel 1335—55, Hazai­­ Bank 720, Agrár Bank 1245, Fa­­r bank 2170-90, Földbirtok 620,­­ Ingatlan 1300—10, Közúti 930,­­ Délivasút 335—50, Brassói 1500.­­ Valutapiac: Márka 325, Roma­­­­nov 235—37. A két újságíróegy­ütt össze­olvadása. Budapest, január 5. Budapesti Újságírók Egyesülete vasárnap dél­után az Otthon-körben közgyűlést tartott. A közgyűlésen Márkus Miksa elnökölt, aki hosszabb be­szédet mondott, melyben rámuta­­­­tott az utóbbi két esztendejében történt szociális tevékenységére. Beszéde további folyamán vázolta az újságírás keserves helyzetét a­­ kommunizmus és a román meg­szállás alatt. Majd az újságírók súlyos anyagi helyzetéről beszélt. A közgyűlés ezután elfogadta a zárszámadásokat. Az új vezetőség megválasztását a január 11-én tartandó közgyűlésre halasztották. Ezután hosszabb vita indult meg a V. H. O. Sz.-el való fúzió kö­rül. Végül is kimondották az egye­sülést s melynek megfelelően a „Magyar Újságírók Egyesülete“ nevet vette fel. A közgyűlés ez­­­­után Rákosi Jenőt az egye­ s sület tiszteletbeli tagjává vá­­­­lasztották Kun Andor felszó­lalása után Korcsmáros Nán­dor mondott támadó beszédet Fehér Armánd hírlapíró ellen, aki egy röpiratban egy egész sereg ár­tatlan embert vádolt meg. Korcs­máros leleplezte Fehér Armándot, elmondván róla, hogy Fehér Ar­mand volt az, aki még a Károlyi for­radalom kitörése előtt néhány nap­pal a Vadász­kürt szálloda külön termébe értekezletre hívta össze újságíró barátjait. Ezen az értekez­leten beszédet mondott és azt fejtegette, hogy meg kell csinálni az újságíró-szovjetet, hogy ez adjon lendületet a forradalmi mozgalmaknak, mert a Nemzeti Tanács nem elég radikál­i. A köz­gyűlés felháborodását fejezte ki a röpirat felett, egyben utasította az egyesület fegyelmi választmányát, hogy a legközelebbi közgyűlésig Fehéri ellen folytassa le a fegyelmi eljárást. Nikitát szél érti Genf, január 5. Itt az a hír járja, hogy Nikitát szívszélhűdés érte és­­ haldoklik.

Next