Reggeli Hirlap, 1923. január (32. évfolyam, 1-24. szám)

1923-01-03 / 1. szám

REGGELI HÍRLAP Hírek és cáfolatok a A Reggeli Hírlap budapesti szerkesztősége jelenti telefonon. Már a karácsony és újév között elterjedt az­­ a hír, hogy Bethlen István gróf miniszterelnök­­ pozíciója megingott és a Bethlen kormány tá­vozása ilyenformán befejezett dolog. A kép­iselők nagy része vidéken tartózkodik és így politikai körökben meglehetős tájékozat­lansággal fogadták a hírt. A kormánypárti politikusok körében természetesen nagy konszer­­nációt keltett a hír, mert a párt tagjai maguk is teljesen informátlanok voltak a legutóbbi na­pok politikai eseményeit illetően. A kormányváltság hírével kapcsolatban sze­mélyi kombinációk is felmerültek. Egyesek Wolff Károly, mások pedig Zichy János grófot emle­gették, mint leendő miniszterelnököt. Kedden délutánra azután megszületett a hi­vatalos cáfolat és ez a cáfolat azt tartalmazza,­­ hogy nem is annyira politikai, mint pénzügyi szempontokból kolportálták a hírt és az egész nem egyéb egyszerű tőzsdei manővernél. A jól informált hely hangsúlyozza, hogy „kormányvál­ságról szó sincsen, a Bethlen kormány helyzete változatlanul szilárd és semmi néven nevezendő ok nincsen arra, hogy­ a miniszterelnök átadja helyét vagy akárcsak rekonstruálja kabinetjét, annál kevésbbé, mert az alkotmányos élet mind­két tényezője, a kormányzó és a nemzetgyűlés hatalmas többsége teljes bizalommal van a Bethlen-kormány iránt és programmja keresztül­vitelére a szükséges eszközöket rendelkezésére bocsátja.“ Megjegyzi a félhivatalos cáfolat to­vábbá, hogy ennek a két faktornak támogatása által kormán­yzott a Bethlen-kabinet és ez a bi­zalom továbbra is megmarad. Ami a híreszteléseknek azt a csoportját illeti, hogy az úgynevezett keresztény intranzigens cso­portok felfogása jutott előtérbe, a cáfolat kohol­mánynak tartja és kijelenti, hogy a miniszter­­elnök és az egységes párt programmjával szem­ben semmiféle felfogás nem juthat különösebb súlyra a pártban. Mint említettük, a kormányválsággal kapcso­­latban személyi kombinációk is felmerültek. A cáfolat kitér a dolog eme részére is és érdekes, hogy Wolff Károly maga minősíti kombinációnak és alaptalannak a személyéhez fűzött híresztelést. A cáfolat szerint Zichy János gróf mint egye­dül álló pártonkivüli nem bir nagy szereppel a politikai életben és a nevéhez fűzött kombi­nációt ő maga fogadta a legnagyobb csodál­kozással. Bethlen István gróf miniszterelnök egyébként ma kihallgatáson volt a kormányzónál és hosz­­szasan tanácskozott az aktuális politikai kér­désekről. A kormány­párt körökben, mint értesülünk, nagy érdeklődéssel tekintenek az egységes párt január hó 9-iki értekezlete elé, amelyen Bethlen szoba padlóján. A következő napon iszonyatos kínok között kiszenvedett. A temetése még ott, a vigasztalan, komor hadifogságban is impozáns volt. A fogolytábor­nak mind a 6000 lakója, nemzetiségre való tekintet nélkül, eljött, hogy búcsút vegyen a költőtől, akit mindenki egyforma testvéri szívvel­­ siratott meg. A tábor n­agy udvarán állott a fekete deszka-­­ koporsó, közötte az ezernyi imádkozó hadi­fogoly. A magyar tiszti énnekkar ajkán felzendült a gyászének : „Jézus út, igazság, élet“. Mindenki sírt! A koporsónál a német tábori lelkész mondott beszédet, majd pedig a legjobb barátja, Mészáros Sándor, dobsicai járásbíró búcsúztatta el bajtársai és a távoli magyar haza nevében. Aztán a foglyokból alakított sirophonikus zenekar hangjai szólaltak meg, amely egészen a­­ tábor kapujáig kisérte a halottas kocsit.­ A tá­­­­boron kívül csak pár embernek, a legjobb­­ barátainak engedték meg, hogy a temetőig­­ kisérjék a költőt. Azon a napon az egész táborban valami ret-­­­tenetes levertség uralkodott. Azonban Gyóninak csak a testét kísérték ki­­ a krasznojarszki hadifogolytemetőbe. A lelke, az tovább is ittmaradt velünk, a hadifogság legkeservesebb napjaiban is. Dr. Székely Lajos, marosvásárhelyi tanár hozzáfogott a Gyóni-versek összegyűjtéséhez és kormányválságról István gróf miniszterelnök nagyobb beszédet fog h­­or­dani, amellyel kap­csolatban kitér a kormány­­válságról elterjedt hírekre is. Érdekes eseménynek ígérkezik egyébként Seypel osztrák kancellárnak budapesti látoga­tása is. Az osztrák k­ancellár január hó - án érkezik Budapestre, hogy viszonozza a magyar miniszterelnök látogatását. Ez alkalommal a kancellár beható beszélgetéseket fog folytatni a magyar kormánnyal az Ausztria és Magyaror­szág közötti gazdasági kérdésekről. A magyar fascisták a kormányzó előtt Mint a Nemzeti Sajtó Tudósító Iroda jelenti, Horthy Miklós kormányzó kedden este fél hat órakor fogad a a magyar fascista (hungarista) tábor vezetőségét, Jaczkovics István nyugalma­zott miniszteri tanácsos, ügyvezető elnököt, Csurny Já­ni miniszteri tanác­os, Hornyánszky Zol­tán és Sármezei Endre kormány főtanácso­sokat és alelnököket, továbbá báró Luzsinszky Zsigmond válas­ztmányi tagot. A fascisták pro­grammját Hornyánszky Zoltán ismertette a kor­mányzó előtt, aki a küldöttséggel közel másfél­órás audencián beszélgetett. A kormányzó jó­akarattal fogadta az előadást és beszédében maga is hangsúlyozta a nemzeti erők összefolyá­sának szükségességét. Az újév a politikában Benedek János újév délelőttjén a Központi Demokrata Körben az összes kerületi demokrata pártok nevében üdvözölte a demokraták vezérét, Vázsonyi Vilmost, aki hosszabb beszédben vá­laszolt az üdvözlésekre. — A tegnapi napot felületesen szemlélő — mon­dotta — azt ülhetné, hogy az emberek nagyon bol­dogak nálunk. Paradoxonnak lehet mondani, hogy az emberek azért élnek könnyen Magyarországon, mert nehéz az élet. A régi világ fogalmai ös­ze­­roskadtak. — Az embereknek ma nincs kedvük a takarékosságra, mert nem látják anannak ered­ményeit. Az emberek hite elveszett abban, hogy munkájuk gyümölcsét nyugodtan élvezhessék. A legnagyobb probléma ugyanis, hogy az emberek­nek tudniillik vissza kell adni azt, ami a legbecse­sebb : az életét és munkakedvét. Sajnos a kormány abban a téves hiszemben él, hogy a nagy jólét föl­halmozódik a városi lakosságban, mert még mindig a terhek javarészét kívánja reájuk rakni. Csak így magyarázható, hogy újévi ajándékba kapták a ke­reseti adó végrehajtási utasításait, amely telve van képtelen ren­delkezésekkel, melyek alkalmasak, hogy mint a hernyók lerágják az ember életkedvét. Az adófel­­ügyelő és az adókutató ember bármikor megjelen­hetnek nálunk, megvizsgálhatják okmányainkat, köny­veinket, tehát most már nem csak lakásunkkal ren­delkezhetnek, hanem irodánkba és műhelyünkbe min­den percben szabadon beléphetnek. Ha a kormány ügyesen jár el, a jóvátétel elkerül­hető, Magyarországnak a külfölddel meg kell ke­resnie és meg kell találnia az iga­z demokratikus összeköttetéseket és ezeknek az összeköttetéseknek kötetbe rendezéséhez. A Magyar Szövetség ke­retében egy irodalmi társaság alakult, amelynek felolvasó ülésein állandóan szerepeltek a Gyóni költemények, verstöredékek, amely utóbbiak ki­váltképpen élete utolsó napjaiból maradtak fenn nagy számmal. A táborban valóságos Gyóni kultusz fejlő­dött ki. A Gyóni versek propagálása okozta halálát dr. Székely Lajosnak is, akit a csehek, akik ellenséges indulattal néztek minden magyar és nemzeti irányú mozgalmat, 1919 augusztus­­­én főbelőtték. Később Gyóni barátai és hadifogoly bajtársai diszes emléket állítottak a Gyóni testvérek sírja felé. Azonban, hogy ennek mi lett a sorsa — fejezte be elbeszélését S. G. — nem tudom, Krasnojarskból való eljövetelünk után a kör­nyéken rettenetes harcok tomboltak a vörös had­sereg és az ellenforradalmi csapatok között. Amint utólag meghallottuk, ezek legnagyobb része éppen a hadifogoly-temetőben s zaj­ott le. A féltő gonddal, kegyelettel ápolt temető felett vészesen száguldott el a forradalom viharja A temető csatatérré változott és a vihar bizonyára elsodorta a Gyóni testvérek sírjáról is az emlék­oszlopot. Azóta ott a feldúlt, elpusztított temető­ben jeltelenül, pusztán áll a költő sírja, amely alatt sötéten, nyugtalanul a ússza síri álmát a krasznojarski fogoly­tábor legnagyobb magyar halottja­ a révén kell meggyőzni a bünföldet arról, hogy Magyarország nem fizethet jóvátételt. A függetlenségi 48-as Kossuth-párt országos kö­pontja P. Ábrahám Dezső vezetése me­lett üdvözölte újév napján Batthyány Ti­adart, a párt elnökét, aki hosszabb politikai nyilatkozatai felett, és a többi közt ezeket mondotta: „ Új bölcseink legutóbb a hivatottság köntösében azt a felhívást intézték hozzánk, hogy a jóvátétel kérdésének kritikus pillanatában szünjön meg minden pártviszály, hallgasson el minden gyűlölködés és lógjunk össze mindannyian, hogy a veszedelem óráiban hazánkat közös erővel megmentsük. Örömmel fogadjuk ezt a fölhívást, de sajnálattal kell meg­állapítanunk, hogy ugyanakkor, amikor e fölhívással tulajdonképen a maguk hatalmát szeretnék meg­hosszabbítani, ismét vad orgiákat kezd ülni a gyű­lölködésnek szelleme. Tiltakozom az ellen az ismé­telten elhangzott rágalom ellen, mintha én és velem együtt a függetlenségi 48 as Kossuth pári szék c­­éges, fölforgató politikát űzött vagy támogatott volna. Ez tudatos, hazug állítás. Heinrich Ferencz a pártok kereskedelem­ellenes politikájáról Budapestről telefonálják. A nemzeti polgári párt az új év alkalmából melegen üdvözölte a párt éll­enét, Heinrich Ferenc volt kereskedelmi minisztert és az üdvözlésre a párt tagjai nagy számban jelentek meg. Heinrich Ferenc Oaár Vilmos üdvözlő szavaira többek közt ezeket mondotta: — Nálunk tobzódik a gyű­lölség és az elke­seredés, ami természetesen már csírájában el­fojtja az építő munkát. Én elítélem az antisze­mitizmust, a radualizmust és internacionaliz­must és a demokráciáért, a megértés, az en­­gesztelékenység és a szó szoros értelmében vett keresztény irányzatért küzdők.­­ Ha a parlamenti pártokra tekintek, azt kell látnom, hogy cs­ak egy kérdés van, amelyben nincsen különbség a pártok között és ez az antimerkantilizmus. Az egész kereskedelemben és iparban csak gazdagodás utáni törekvést vél­nek nagyon sokan látni, ennélfogva tehát min­den rosszat és reakciót mindenütt a szélsőséges irányzatok váltanak ki és ez véghetetlen károkat okoz nekünk külföldi vonatkozásokban. Baltazár püspök a rendtörvényről Baltazár De­zső debreczeni református püspök abból az alkalomból, hogy az egyházkerület és a colegiumi tisztviselők küldöttséget üdvözölték, a következőket mondotta: — Annyi bizonyos, hogy az igazságnak elemi ereje van. Hiába tagadták meg egy kálvinista napilap alapítására irányuló kérvényüket, hiába tagadják meg a debreczeni kálvinista temp­om egyesület n­apszabályainak megerősítését és hiába engedélyezned viszont gomba módra min­den reakciós egyesületet, ezért mi bízunk a m­­agunk igazságában. Nem tudom, hogy a rend fokozottabb védelmére hozó­dó törvénynek milyen hatása lesz a mi nemzeti, vallásos és kulturális törekvéseinkre. Annyi bizonyos azonban, hogy az igazi rend a maga belső ere­jével és általános érdek,hűségével maga védel­mezi meg magát, nem kell mellé sem paragrafus, sem börtön, vagy ha vannak ilyenek mellette , feleslegesek. Az örökigazság isteni törvénye min­dig megmarad és az emberek törvényének csak annyiban engedelmesk­ed­i­k, amenny­iben Isten törvényeivel megegyezik. Ez annyit jelent, hogy bármit tartalmazzon is a törvény, ezután is azo­kat az igazságokat fogom hirdetni, mint eddig tettem. 3. oldal Szerda, 199­3 január 3. Titkos szerződés Szerbia és Görögország közt Londonból jelentik . A Daily Express szaloniki tudósítója azt írja, hogy titkos szerződés jött létre a szerbek és görögök között. A görögök részéről Plasztirosz és Alexandrosz képviselők kötötték meg a titkos egyezményt. Hir szerint­ a szerződ­ésben Szerbia k­ötelelezi magát arra, hogy háború esetén Görögországot hathatósan támogatni fogja, annak fejében. Hogy semleges zón­át állítanak fel, amely szerb ellenőrzés alá kerül. Mint a Temps konstantinápolyi levelezője ér­tesül, hivatalos közlemény beszámol arról, hogy az angol Skutari felett egyes magaslatokat meg­erősítettek. Az izmidi félszigeten erős állásokat készítettek. Angol csapatok Csanakban meg­gyilkoltak egy török csendőrt.

Next