Reggeli Hirlap, 1923. január (32. évfolyam, 1-24. szám)

1923-01-05 / 3. szám

REGGELI HÍRLAP gróf Andrássy Géza uradalmából. Ez az urada­lom azonban törpe erdőterület, amelyre nem terjed ki a földbirtokrendezési biróság hatásköre és igy a legelőkérdést az uradalom tulajdonosá­val való egyezség utján lehet elintézni. Javaslat ment azonban a földbirtokrendező bírósághoz száz katasztrális hold szántónak és legelőnek az igényjogosultak között való szétosztása iránt. Vilmány kisfalu, Göncruszka és Hejce község igényeit egyesítve tárgyalja a bíróság. Hejcén a kassai püspökség háromszáz holdas területe kerül megváltás alá, Göncruszkán pedig több községi birtokból és nagybirtokból fogják kielé­gíteni az igényjogosultakat. A végleges rendezés előtt az országos földbirtokrendező bíróságnak több előterjesztést kell itt eldöntenie. Szikszón egyezség jött létre hosszú bérletre ötszáznyolcvan holdnyi területen, amelyet három középbirtokból egészítenek ki, a gróf Hunyadi­­féle kegyalapítványból, Frankel Bertalan és Frankel Dezső birtokaiból. Aszalón póttárgyalás volt január 2-án, melyre a földmivelésügyi minisztérium küldött ki köz­ponti szakértőt, akinek meghallgatása után fog dönteni a bíróság. A javaslat szerint ezerszáz hold kerül itt megváltásra a nagyváradi latin­­szertartású káptalan birtokából. Már a legközelebbi időkben kerülnek tárgya­lás elé az alsó vadászi, a kupai, pálhá­zi, kor­láti, boldogkőváraljai, cekeházai, gibárti, encsi, krasznokvajdai, szászfai, büttösi, csenyétei, gagy­­bátori és felsőgagyi igényjogosultak kérvényei. Bereg megyében már november havában meg­akadtak a tárgyalások, mert a nagy esőzések folytán járhatatlanokká váltak az utak. A rette­netes útviszonyok a tél beállával is hátráltatják a munkát. I­­ egyébként a rendezési munkálatok fele már elkészült és most van jóváhagyás cél­jából az országos földbirtokrendező bíróságnál. Húsz, részint közép, részint nagybirtok kerül megváltás alá Bereg megyében. Szabolcs megy­ében Ti­gneszláron folyik egy érdekes megváltási eljárás, Ónodi Gézának, volt országgyűlési képviselőnek birtokára. Most a birtokot az elhunyt Ónodi Géza fia a háború alatt eladta egy megszállt területen lakó kápa­gyárosnak. Most az ifjabb Ónodi visszavásárlási jogával akar élni és azz­al indokolja kérelmét, hogy azért volt kénytelen a birtokot eladni, mert hadija vonult és özvegy édesanyja képtelen volt a gazdálkodásra. Az ötszáz holdas birtokra egyébként a környékbeli kisgazdák is igényt jelentettek be és miután az övék az elsőbbség, Ónodi csak a megmaradt részre reflektálhat. Zemplén megyében Szerencsen és Bodrog­­ujfalun fognak legközelebb a rendezési munkálatok kezdődni. Szerencs igényjogosultjai számára két nagybirtok kerül megváltás alá. Bodrogujfalun a vitézi szék vitézi telekre je­lentett be igényt. Általában el lehet mondani, hogy a felsorolt helyiségekben az érdekeltségek teljes megnyug­­­­vással fogadják a rendezési munkálatokat, amelyeknek­ jóváhagyása még az országos föld­birtokrendező bíróságtól függ. A felsorolt me­gyékben Balázs Elemér kúriai bíró, Szirmay István tanácselnök Várjon Jenő és Keil Jenő újhelyi bírák végzik a rendezési munkálatokat. Hatálytalanított ingatlan vásár — A budapesti ítélőtábla elvi jelentőségű döntése — Nagyon érdekes elvi jelentőségű ítéletet hozott a budapesti ítélőtábla egy ingatlan vásárlási ügyből kifolyóiig. Az 1918 szeptember havában az akkor még aktív szolgálatot teljesített Lip­csey András nyug. alezredes eladta 206 holdas tiszafüredi birtokát ifj. Borsos Sámuel tiszafüredi molnárnak és fiának. A vételárat 140.000 koro­­nában állapították meg a felek s a vevői ezen­kívül vállaltak mintegy negyvenezer koronás jelzálogkölcsönt. Összesen tehát 180.000 koro­náért jutott ifj. Borsos Sámuel birtokába a 206 hold föld. A megállapodás szerint a vevő a vétel perfek­­tuálásak­or csupán nyolcvanezer koronát fizetett le, ,A hátralékos hatvanezer korona vételárnak lefizetése egy haszonélvezeti jog megszűnésétől számított egy év múlva lett volna esedékes. Ez a haszonélvezeti jog 1921. március, hó 4-én megszűnt és ekkor Borsos Sámuel sietett fel­ajánlani a hatvanezer koronát Lipcsey Andrásnak. Érthető, hogy miért volt ez a nagy sietség, miért nem­ várt egy esztendeig Borsos­­Sámuel a há­ralevő vételár kifizetésével. Azért, mert érezte, hogy is időhöz beállott nagy pénzelértéktelenedés folytán túltagol­­ó vásárt kötött. Lipcsey András most már természetesen nem volt hajlandó a hátralékos vételár elfogadására, han­em a vételnek hat tizenegyed részben való hatálytalanítását kérte gazdasági lehetetlenülés cím­én az egri törvényszéktől. Az alsó bíróság elutasította a keresetet, mire az ügy a budapesti Ítélőtábla elé került, amely rendkívül érdekes indokolással változtatta meg az akófokú bíróság ítéletét, kimondván, hogy az eladott birtok egy harmadrésze, vagyis 68 hely föld jogosan megilleti Lipcsey Andrást. A tábla ítéletének indokolásában a követke­zőket mondja: A feltétel, amelytől a szerződő felek az ügylet telje­s hatályba lépését és a kölcsönös rész telj­eí­­téseket függővé tették, az ingatlanokra bekebelezett haszonélvezeti jog megszűnte volt. Ez a haszonélve­zeti jog pedig 1921. évben, oly időben szűnt meg, mikor már a gazdasági élet és a pénzviszonyok a peres felek befolyásán és hibáján kívül annyira el­változtak, a pénz értéke és vásárló ereje annyira lesülyedt és ezzel kapcsolatban az ingatlanok értéke annyira emelkedett hogy az ingatlant szolgáltató félre az évekkel előbb kötött szerződés teljesítése és a kikötött vételárnak felvétele teljesen értékét vesztette, vagyis a szerződésnek a régi feltétel mel­lett való teljesítése a másik fél­éfél lány talán előnyére neki helyrehozhatatlan kárt okoz. Most úgy áll a helyzet, hogy a hátralékos 60,0C® koronáért felperes a kereseti ingatlanok egy harmad­részét, vagyis 68 magyar holdat adna alperesnek, holott alpere­s­k által előadott legkisebb értékelés eze int is, e­gy hold jelenlegi vételárául 15.000 k­m számítva) ezért a pénzért a környéken legfeljebb négy magyar hold föld volna kapható, vagyis fel­peres a pénz értékének lesülyedése folytán 64 ma­gyar hold földjének értékét elvesztené az alperesek indokolatlan előnyére. Oly feltűnő ezek szerint a szolgáltatás és az el­­­­lenszolgáltatás között az aránytalanság, hogy felpe­res részéről a hátralékos teljesítésnek elfogadása annyira lehetetlennek mutatkozik, hogy jóhiszemű szenődő fél, ily szerződésnek, az eredeti feltételek mellett való teljesítését nem is igényelheti. Ezért a kir. ítélőtábla, figyelembe véve azt is, hogy az előző vételár fizetéseket a felperes is hasz­nosan forgathatta, módot nyújtott a peres feleknek arra, hogy vitássá vált igényeiket, a változott viszo­nyok Méltánylás árai, egymás között kiegyenlítsék, ám az alperesek mereven ragaszkodtak a szerződés­hez és ezzel okot szolgáltatak arra, hogy a kir. ítélőtábla, az anyagi igazság érvényesülhetése végett, más megoldási mód hiányában, a különben egységes jogügyletet képező adásvételi szerződést a peres felek egyaránt méltánylandó érdekeire figyelemmel megbontsa s csak abban a részben hatálytalanítsa, amely rész teljesítése egyébként is függőben maradt s a viszonyok villalása folytán, az eladóra lehetet­lenné vált. Az egységes jogügylet részleges hatálytalansága ugyan rendszerint az egész ügylet hatályát meg­dönti, de az adott esetben arra is figyelemmel kel­lett lenni, hogy az egész vételügylet hatálytalalaní­­tása viszont az alperesek férlmére szolgálna, akik a szerződéskötéskor befektetett s a felperes által felvett s időközben hasznosan forgathatott sokkal nagyobb vásárló erejű pénz helyett, amely pénz, az átvállalt teherrel, a szerződéses vételárnak majd­nem kétharmad részét teszi ki, értéktelen oly pénzt kapnának a felperestől, a szerződés előtt való ál­lapot helyraállítása kap vissza, amely 100.OOQ - án, nem 106 magyar h­íd földet, de a fenti értékelés szerint is legfeljebb 8 magyar h­íd földet vásárol­hatnának, így nem csak az özvegyi joggal terhelt ingatlan megvételekor vállalt, reájuk kedvezően ala­kult esélyek eredményétől esnének teljesen el, de hibájukon kívül a felperes, megokolatlan előnyére, elvesztenek, a vételbe jó pénzbe befektetett költ­ségük nagy részét is. Rendkívüli életviszonyokból rendkívüli helyzetek származnak és a jog alkalmazásának az életviszo­nyukhoz hozzá kell simulni, mert változott életviszo­nyokra a jog merev alkalmazása a legnagyobb mél­tánytalanságra vezetne. Ezeknek a meggondolása vezette a kir. ítélőtáblát arra, minthogy felperes méltányolva a helyzetet, az ügylet mzleges hatálytalanításába beleegyezett, al­peres pedig úgy az egész, mint a részingatlan meg­tartásához ragaszkodott, hogy a perbeli adás-vételi ügyletet, az alperesek által teljesíteni kívánt, de felperes fentiek szerint jogos elutasítása folytán, még teljesíthetetlen egy­harm­ad részében, a fenforgó gazdasági lehetetlenülés alapján hatálytalanítsa és az alpereseknek eladott ingatlanilletőségek egyharmad részének tulaj­donjogát, a szerződést megelőző álla At állat élősúlyának mega­lapítását kérik az árvizsgáló bizottságok Csütörtöki számunkban megírtuk, hogy szer­dán a megyei mészárosok húsáremelést kértek Bakó Lajos árvizsgáló elnöktől, aki a kérést nem teljesítette, sőt kijelentette, hogy január 15 ig semmiféle áremelést nem engedélyhez, el­lenben csütörtökön, szerdai fogadkozása dacára, a megye több községére terjedő érvénnyel 300 koronára emelte fel az árvizsgáló elnök a marha­hús árát. Csütörtökön délután 1 óra után ismét több megyei mészáros jelent meg a megyei ár­vizsgáló bizottságnál húsirányáremelés kieszköz­lése végett, azonban, mivel az árvizsgáló elnök már nem volt hivatalában, így ezek részére az irányáremelés előreláthatólag pénteken fog be­következni. Napokon belül tehát 300 korona lesz a marhahús a megyében, amelyre vonatko­zólag Bakó Lajos megyei árvizsgáló elnök a következőket mondotta: — A szerdai hónapos vásáron olyan magas élősúlyárak voltak, amilyenek eddig még soha­sem voltak tapasztalhatók. A marha élősúlyáért kilónként 300—320 koronát, a sertésekért pedig 520-550 koronát is elkértek az eladók, akik dacára a lanyha keresletnek, nem engedtek áraikból. Ennek azután az lett a következménye, hogy a mészárosok részben nem vásároltak, de nyomban jöttek hozzám és hivatalos bizony­latokra val­ó utalással irányáremelést kértek.­­ Hosszabb gondolkodás után pár községre nézve fel is emeltem a marhahús irányárát kilón­ként az eddigi 262 koronáról 300 koronára. Tudom, hogy a fogyasztóközönség engem tesz felelőssé a húsárak folytonos emelkedésekért úgy okoskodva, hogy az árvizsgáló bizottsági elnök­nek volna kötelessége a hús és egyéb áruuzsorát letörni. Az árvizsgáló bizottság azonban nehéz helyzetben van : a mészárosok a vágás beszün­tetésével fenyegetőznek, ha nem kapnak irány­­áremelést, a gazdák és eladók árszabására pedig az árvizsgáló bizottságnak nincsen ingerenciája,­­ sőt az élősulyuzsorával szemben teljesen tehe­­t­­etlen.­­ A jelenlegi állat élősúly magas ára, jobban mondva az állat élősulyáruzsora egyébként tel­jesen érthetetlen. Ugyanis a nagyfokú takar­mányhiány szinte az állatárunk ugrásszerű esését tenné indokolttá és nem emelkedését. Hogy mégis emelkednek az állatárak, azt az expor­tőrök túlfizetésén kívül a korona várható romlá­sáról főleg a falvakban elterjedt hamis hírek magyaráznak meg.­­ Az állatárak további megokolatlan emelke­dését azonban különféle fejtegetésekkel nem le­het megoldani, mert annak két orvossága van. A marhaexport megszüntetése és az élősúlyárak megállapítása. A­m­íg ez be nem következik, — pedig arra nincs semmi remény — hiábavaló minden húsármegállapítás. Az árvizsgáló elnök felvilágosításától függet­lenül arról értesülünk, hogy jeleb átvizsgáló bi­zottság újból felterjesztéssel fordul a kormány­hoz a marhaexport megszüntetése, illetve az élő­­súlyárak megállapítása végett. Felterjesztésükben részletesen kifejtik az álvizsgáló bizottságok, hogy míg a gazdák, illetve állattulajdonosok szabadon átdrágíthatnak, addig illuzóriusak az árvizsgáló bizottságok húsirányárai. Az árvizs­gáló bizottságoknak ez a felfogása teljesen helytálló, amire iskolapélda a borsodmegyei hús­ár megállapítás. A vármegyei árvizsgáló bizottság 1922 de­cember 1- től kezdődő érvénnyel 212 koronában állapította meg a marhahús kilóját. A 212 ko­ronás marhahúsirányár életbelépésének napján azonban a mészárosok a vágás megszüntetésé­vel fenyegetődzve, magasabb húsáremelést kér­tek, mire az átvizsgáló elnök felemelte a hús irányárát 262 koronára kilónként, míg most pár nappal a 262 koronás ármegállapítás után 300 koronás húsárat kérnek és kapnak a mészáro­sok. Három héten belül tehát 40 százalékkal drágult meg a hús a megyében, vagyis a megyei árvizsgáló bizottság voltaképpen szankcionálta­­ az állattulajdonosok uzsoráját. 4. oldal Péntek, 1923 január 5. pót visszaállításakép a felperesnek visszaitélje és ezzel összefüggésben a felperes keresetében meg­jelölt ingatlanilletőségek kétharmad részére pedig felperesek tulajdonjogát érintetlenül hagyja. Eddig az ítélet indokolása. A rendkívül érde­kes indokolás bizonyára nemcsak feltűnést, hanem általános megnyugvást fog kelteni a jog­kereső közönség körében.

Next