Reggeli Hirlap, 1923. január (32. évfolyam, 1-24. szám)
1923-01-05 / 3. szám
REGGELI HÍRLAP gróf Andrássy Géza uradalmából. Ez az uradalom azonban törpe erdőterület, amelyre nem terjed ki a földbirtokrendezési biróság hatásköre és igy a legelőkérdést az uradalom tulajdonosával való egyezség utján lehet elintézni. Javaslat ment azonban a földbirtokrendező bírósághoz száz katasztrális hold szántónak és legelőnek az igényjogosultak között való szétosztása iránt. Vilmány kisfalu, Göncruszka és Hejce község igényeit egyesítve tárgyalja a bíróság. Hejcén a kassai püspökség háromszáz holdas területe kerül megváltás alá, Göncruszkán pedig több községi birtokból és nagybirtokból fogják kielégíteni az igényjogosultakat. A végleges rendezés előtt az országos földbirtokrendező bíróságnak több előterjesztést kell itt eldöntenie. Szikszón egyezség jött létre hosszú bérletre ötszáznyolcvan holdnyi területen, amelyet három középbirtokból egészítenek ki, a gróf Hunyadiféle kegyalapítványból, Frankel Bertalan és Frankel Dezső birtokaiból. Aszalón póttárgyalás volt január 2-án, melyre a földmivelésügyi minisztérium küldött ki központi szakértőt, akinek meghallgatása után fog dönteni a bíróság. A javaslat szerint ezerszáz hold kerül itt megváltásra a nagyváradi latinszertartású káptalan birtokából. Már a legközelebbi időkben kerülnek tárgyalás elé az alsó vadászi, a kupai, pálházi, korláti, boldogkőváraljai, cekeházai, gibárti, encsi, krasznokvajdai, szászfai, büttösi, csenyétei, gagybátori és felsőgagyi igényjogosultak kérvényei. Bereg megyében már november havában megakadtak a tárgyalások, mert a nagy esőzések folytán járhatatlanokká váltak az utak. A rettenetes útviszonyok a tél beállával is hátráltatják a munkát. I egyébként a rendezési munkálatok fele már elkészült és most van jóváhagyás céljából az országos földbirtokrendező bíróságnál. Húsz, részint közép, részint nagybirtok kerül megváltás alá Bereg megyében. Szabolcs megyében Tigneszláron folyik egy érdekes megváltási eljárás, Ónodi Gézának, volt országgyűlési képviselőnek birtokára. Most a birtokot az elhunyt Ónodi Géza fia a háború alatt eladta egy megszállt területen lakó kápagyárosnak. Most az ifjabb Ónodi visszavásárlási jogával akar élni és azzal indokolja kérelmét, hogy azért volt kénytelen a birtokot eladni, mert hadija vonult és özvegy édesanyja képtelen volt a gazdálkodásra. Az ötszáz holdas birtokra egyébként a környékbeli kisgazdák is igényt jelentettek be és miután az övék az elsőbbség, Ónodi csak a megmaradt részre reflektálhat. Zemplén megyében Szerencsen és Bodrogujfalun fognak legközelebb a rendezési munkálatok kezdődni. Szerencs igényjogosultjai számára két nagybirtok kerül megváltás alá. Bodrogujfalun a vitézi szék vitézi telekre jelentett be igényt. Általában el lehet mondani, hogy a felsorolt helyiségekben az érdekeltségek teljes megnyugvással fogadják a rendezési munkálatokat, amelyeknek jóváhagyása még az országos földbirtokrendező bíróságtól függ. A felsorolt megyékben Balázs Elemér kúriai bíró, Szirmay István tanácselnök Várjon Jenő és Keil Jenő újhelyi bírák végzik a rendezési munkálatokat. Hatálytalanított ingatlan vásár — A budapesti ítélőtábla elvi jelentőségű döntése — Nagyon érdekes elvi jelentőségű ítéletet hozott a budapesti ítélőtábla egy ingatlan vásárlási ügyből kifolyóiig. Az 1918 szeptember havában az akkor még aktív szolgálatot teljesített Lipcsey András nyug. alezredes eladta 206 holdas tiszafüredi birtokát ifj. Borsos Sámuel tiszafüredi molnárnak és fiának. A vételárat 140.000 koronában állapították meg a felek s a vevői ezenkívül vállaltak mintegy negyvenezer koronás jelzálogkölcsönt. Összesen tehát 180.000 koronáért jutott ifj. Borsos Sámuel birtokába a 206 hold föld. A megállapodás szerint a vevő a vétel perfektuálásakor csupán nyolcvanezer koronát fizetett le, ,A hátralékos hatvanezer korona vételárnak lefizetése egy haszonélvezeti jog megszűnésétől számított egy év múlva lett volna esedékes. Ez a haszonélvezeti jog 1921. március, hó 4-én megszűnt és ekkor Borsos Sámuel sietett felajánlani a hatvanezer koronát Lipcsey Andrásnak. Érthető, hogy miért volt ez a nagy sietség, miért nem várt egy esztendeig BorsosSámuel a háralevő vételár kifizetésével. Azért, mert érezte, hogy is időhöz beállott nagy pénzelértéktelenedés folytán túltagoló vásárt kötött. Lipcsey András most már természetesen nem volt hajlandó a hátralékos vételár elfogadására, hanem a vételnek hat tizenegyed részben való hatálytalanítását kérte gazdasági lehetetlenülés címén az egri törvényszéktől. Az alsó bíróság elutasította a keresetet, mire az ügy a budapesti Ítélőtábla elé került, amely rendkívül érdekes indokolással változtatta meg az akófokú bíróság ítéletét, kimondván, hogy az eladott birtok egy harmadrésze, vagyis 68 hely föld jogosan megilleti Lipcsey Andrást. A tábla ítéletének indokolásában a következőket mondja: A feltétel, amelytől a szerződő felek az ügylet teljes hatályba lépését és a kölcsönös rész teljeítéseket függővé tették, az ingatlanokra bekebelezett haszonélvezeti jog megszűnte volt. Ez a haszonélvezeti jog pedig 1921. évben, oly időben szűnt meg, mikor már a gazdasági élet és a pénzviszonyok a peres felek befolyásán és hibáján kívül annyira elváltoztak, a pénz értéke és vásárló ereje annyira lesülyedt és ezzel kapcsolatban az ingatlanok értéke annyira emelkedett hogy az ingatlant szolgáltató félre az évekkel előbb kötött szerződés teljesítése és a kikötött vételárnak felvétele teljesen értékét vesztette, vagyis a szerződésnek a régi feltétel mellett való teljesítése a másik féléfél lány talán előnyére neki helyrehozhatatlan kárt okoz. Most úgy áll a helyzet, hogy a hátralékos 60,0C® koronáért felperes a kereseti ingatlanok egy harmadrészét, vagyis 68 magyar holdat adna alperesnek, holott alperesk által előadott legkisebb értékelés eze int is, egy hold jelenlegi vételárául 15.000 km számítva) ezért a pénzért a környéken legfeljebb négy magyar hold föld volna kapható, vagyis felperes a pénz értékének lesülyedése folytán 64 magyar hold földjének értékét elvesztené az alperesek indokolatlan előnyére. Oly feltűnő ezek szerint a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás között az aránytalanság, hogy felperes részéről a hátralékos teljesítésnek elfogadása annyira lehetetlennek mutatkozik, hogy jóhiszemű szenődő fél, ily szerződésnek, az eredeti feltételek mellett való teljesítését nem is igényelheti. Ezért a kir. ítélőtábla, figyelembe véve azt is, hogy az előző vételár fizetéseket a felperes is hasznosan forgathatta, módot nyújtott a peres feleknek arra, hogy vitássá vált igényeiket, a változott viszonyok Méltánylás árai, egymás között kiegyenlítsék, ám az alperesek mereven ragaszkodtak a szerződéshez és ezzel okot szolgáltatak arra, hogy a kir. ítélőtábla, az anyagi igazság érvényesülhetése végett, más megoldási mód hiányában, a különben egységes jogügyletet képező adásvételi szerződést a peres felek egyaránt méltánylandó érdekeire figyelemmel megbontsa s csak abban a részben hatálytalanítsa, amely rész teljesítése egyébként is függőben maradt s a viszonyok villalása folytán, az eladóra lehetetlenné vált. Az egységes jogügylet részleges hatálytalansága ugyan rendszerint az egész ügylet hatályát megdönti, de az adott esetben arra is figyelemmel kellett lenni, hogy az egész vételügylet hatálytalalanítása viszont az alperesek férlmére szolgálna, akik a szerződéskötéskor befektetett s a felperes által felvett s időközben hasznosan forgathatott sokkal nagyobb vásárló erejű pénz helyett, amely pénz, az átvállalt teherrel, a szerződéses vételárnak majdnem kétharmad részét teszi ki, értéktelen oly pénzt kapnának a felperestől, a szerződés előtt való állapot helyraállítása kap vissza, amely 100.OOQ - án, nem 106 magyar híd földet, de a fenti értékelés szerint is legfeljebb 8 magyar híd földet vásárolhatnának, így nem csak az özvegyi joggal terhelt ingatlan megvételekor vállalt, reájuk kedvezően alakult esélyek eredményétől esnének teljesen el, de hibájukon kívül a felperes, megokolatlan előnyére, elvesztenek, a vételbe jó pénzbe befektetett költségük nagy részét is. Rendkívüli életviszonyokból rendkívüli helyzetek származnak és a jog alkalmazásának az életviszonyukhoz hozzá kell simulni, mert változott életviszonyokra a jog merev alkalmazása a legnagyobb méltánytalanságra vezetne. Ezeknek a meggondolása vezette a kir. ítélőtáblát arra, minthogy felperes méltányolva a helyzetet, az ügylet mzleges hatálytalanításába beleegyezett, alperes pedig úgy az egész, mint a részingatlan megtartásához ragaszkodott, hogy a perbeli adás-vételi ügyletet, az alperesek által teljesíteni kívánt, de felperes fentiek szerint jogos elutasítása folytán, még teljesíthetetlen egyharmad részében, a fenforgó gazdasági lehetetlenülés alapján hatálytalanítsa és az alpereseknek eladott ingatlanilletőségek egyharmad részének tulajdonjogát, a szerződést megelőző álla At állat élősúlyának megalapítását kérik az árvizsgáló bizottságok Csütörtöki számunkban megírtuk, hogy szerdán a megyei mészárosok húsáremelést kértek Bakó Lajos árvizsgáló elnöktől, aki a kérést nem teljesítette, sőt kijelentette, hogy január 15 ig semmiféle áremelést nem engedélyhez, ellenben csütörtökön, szerdai fogadkozása dacára, a megye több községére terjedő érvénnyel 300 koronára emelte fel az árvizsgáló elnök a marhahús árát. Csütörtökön délután 1 óra után ismét több megyei mészáros jelent meg a megyei árvizsgáló bizottságnál húsirányáremelés kieszközlése végett, azonban, mivel az árvizsgáló elnök már nem volt hivatalában, így ezek részére az irányáremelés előreláthatólag pénteken fog bekövetkezni. Napokon belül tehát 300 korona lesz a marhahús a megyében, amelyre vonatkozólag Bakó Lajos megyei árvizsgáló elnök a következőket mondotta: — A szerdai hónapos vásáron olyan magas élősúlyárak voltak, amilyenek eddig még sohasem voltak tapasztalhatók. A marha élősúlyáért kilónként 300—320 koronát, a sertésekért pedig 520-550 koronát is elkértek az eladók, akik dacára a lanyha keresletnek, nem engedtek áraikból. Ennek azután az lett a következménye, hogy a mészárosok részben nem vásároltak, de nyomban jöttek hozzám és hivatalos bizonylatokra való utalással irányáremelést kértek. Hosszabb gondolkodás után pár községre nézve fel is emeltem a marhahús irányárát kilónként az eddigi 262 koronáról 300 koronára. Tudom, hogy a fogyasztóközönség engem tesz felelőssé a húsárak folytonos emelkedésekért úgy okoskodva, hogy az árvizsgáló bizottsági elnöknek volna kötelessége a hús és egyéb áruuzsorát letörni. Az árvizsgáló bizottság azonban nehéz helyzetben van : a mészárosok a vágás beszüntetésével fenyegetőznek, ha nem kapnak irányáremelést, a gazdák és eladók árszabására pedig az árvizsgáló bizottságnak nincsen ingerenciája, sőt az élősulyuzsorával szemben teljesen tehetetlen. A jelenlegi állat élősúly magas ára, jobban mondva az állat élősulyáruzsora egyébként teljesen érthetetlen. Ugyanis a nagyfokú takarmányhiány szinte az állatárunk ugrásszerű esését tenné indokolttá és nem emelkedését. Hogy mégis emelkednek az állatárak, azt az exportőrök túlfizetésén kívül a korona várható romlásáról főleg a falvakban elterjedt hamis hírek magyaráznak meg. Az állatárak további megokolatlan emelkedését azonban különféle fejtegetésekkel nem lehet megoldani, mert annak két orvossága van. A marhaexport megszüntetése és az élősúlyárak megállapítása. Amíg ez be nem következik, — pedig arra nincs semmi remény — hiábavaló minden húsármegállapítás. Az árvizsgáló elnök felvilágosításától függetlenül arról értesülünk, hogy jeleb átvizsgáló bizottság újból felterjesztéssel fordul a kormányhoz a marhaexport megszüntetése, illetve az élősúlyárak megállapítása végett. Felterjesztésükben részletesen kifejtik az álvizsgáló bizottságok, hogy míg a gazdák, illetve állattulajdonosok szabadon átdrágíthatnak, addig illuzóriusak az árvizsgáló bizottságok húsirányárai. Az árvizsgáló bizottságoknak ez a felfogása teljesen helytálló, amire iskolapélda a borsodmegyei húsár megállapítás. A vármegyei árvizsgáló bizottság 1922 december 1- től kezdődő érvénnyel 212 koronában állapította meg a marhahús kilóját. A 212 koronás marhahúsirányár életbelépésének napján azonban a mészárosok a vágás megszüntetésével fenyegetődzve, magasabb húsáremelést kértek, mire az átvizsgáló elnök felemelte a hús irányárát 262 koronára kilónként, míg most pár nappal a 262 koronás ármegállapítás után 300 koronás húsárat kérnek és kapnak a mészárosok. Három héten belül tehát 40 százalékkal drágult meg a hús a megyében, vagyis a megyei árvizsgáló bizottság voltaképpen szankcionálta az állattulajdonosok uzsoráját. 4. oldal Péntek, 1923 január 5. pót visszaállításakép a felperesnek visszaitélje és ezzel összefüggésben a felperes keresetében megjelölt ingatlanilletőségek kétharmad részére pedig felperesek tulajdonjogát érintetlenül hagyja. Eddig az ítélet indokolása. A rendkívül érdekes indokolás bizonyára nemcsak feltűnést, hanem általános megnyugvást fog kelteni a jogkereső közönség körében.