Reggeli Hirlap, 1924. február (33. évfolyam, 27-50. szám)

1924-02-01 / 27. szám

­Péntek, 1924 február 1. S. oldal REGGELI H I K­ L­A­P Kapaintn­ak-e földet polgárok, katonatisztek és képviselők? Gaál Gaszton küzdelme a Láziban a „nadrágos“ földtulaj­donosok ellen — Heves vita a képviselők földigénye körül A nemzetgyűlés csütörtöki ülését 11 órakor nyitotta meg Szcitovszky Béla elnök. Napirend előtt L­e­n­d­v­a­i István­­ kért szót 88 ünnepélyesen bocsánatot kért a Háztól, ami­ért a tegnapi tanácskozást megzavarta. A® i­ndecmitáei javaslatot ezután harmad­­kori olvasásban is elfogadták. Következett a földreformjavaslat novella vászletes tárgyalása. Dénes István tiltakozik az ellen, hogy a büntetett előéletűeket kivétel nélkül kizárják a földreformból. Nagyatádi Szabó István: Ez csak kom­munistákra vonatkozik. Egyben arra a kérdés­re vonatkozóan, hogy a visszavándorlókat földhöz juttatják, kijelenti, hogy a visszaván­dorlókat nem lehet előnyben részesíteni azok­kal finomban, akik a háború alatt a hazáért küldöttek. Haller István, Létay Ernő és Dénes leírván precizírozni akarják, hogy mit ért a törvényjavaslat „az átlagos földművescsalád“ elnevezés alatt. Dénes István ezenkívül a tör­pebirtokok minimumának megállapítását kí­vánja. Gaál Gaszton szerint a nadrágos embere­ket nem szabad földhöz juttatni, még ha uni­formist is viselnek. Lehetetlen az is, hogy nem­­zetgyűlési képviselők igényeljenek földet. Mindezeknél fogva új pontot javasol, amely­ben kívánja először is az alaptörvényben meg­­állapított igényjogosultság szigorú betartását, továbbá, hogy nemzetgyűlési képviselők, aktív­­ köztisztviselők és katonatisztek ne igényelhes­senek földet. Nagyatádi Szabó István szólal fel ez­után. Előadja, hogy vannak kisgazda képvise­lők, akik ha nem volnának képviselők bekerül­nének az igénylők közé, tehát nem lehet­ vala­kit azért, mert képviselő, kizárni az igénylők közül. Felkiáltások a jobboldalon: Ha földet akarnak, monda­nak le. Nagyatádi Szabó­ István: Ami a tiszt­viselőket és katonatiszt­et illeti, nagyjában helyeslem Gaál Gaszton mu­dosító indítványát, azonban ezeket a kategóriákat sem lehet telje­sen kiszorítani a földigénylésből. Dénes István kéri a földművelésügyi mi­­nisztert, hogy tegye a Ház asztalára azoknak a névsorát, akik középbirtokokat kaptak. Csontos Imre visszautasítja azt a felte­vést, mintha egyes kisgazda képviselők azért tolnának itt, hogy földet szerezzenek. _ Amidőn a vita izgalmassá kezdett válni, az elnök szünetet rendelt el. Szünet alatt a képviselők izgatottan tárgyal­nak a felmerült kérdésekről. Végre is sikerült kompromisszumban megállapodni. Amikor Szcitovszky elnök újból meg­nyitja az ülést, Neubauer Ferenc előadó in­dítványozta, hogy Gaál Gaszton indítványát válassza kétfelé. V­a­s­a­d­i B­al­o­g­h György szólal fel ezután, aki kijelenti, hogy 50 katasztrális holdat ka­pott Kajászószentpéteren. Felkiáltások a baloldalon: Sírert nem mondott le. Sokorópátkai Szabó István áll fel ez­után szólásra. Felkiáltások a baloldalon: 50 holdat kapott. Sokorópátkai Szabó István elismeri, keményen nyaggatják és birság lóg a feje fö­lött, vagy fogház. — Hát micsoda esete van, jó ember? — Amibe a haragosom mártott be, az Áltáp­­azer ur. — Áltápszer . . . ejnye! Mi a foglalkozása ?■ónak az Áltápszer urnak? — Az erdőre vigyáz, hogy kaárt se tegyünk benne. Egyszerre világos lett az ügyvéd ur előtt a tájék. Negyvenkilenctől hatvanhétig osztrák világ volt őnáluk is és a német Waldaufseher aaóból Áltápszer lett a parasztok szájában. — Hát mi rosszat tett kenddel az az Áltáp­­ewer úr? — kérdezte az ügyvéd úr és mosoly­gott. — Főjelentett a főszolgabíró urnál, erdei ki­­haáyás miatt. Tetszik tudni: annak a feszőlet­­nak a faája miatt, amit a közseegi erdőből vaágtam ki hozzaá. Most ott van a hévatal ud­­*»raán ees szaámot adtak neki, mer’ azt mond? jaák, hogy bűnjel. Haát nem vagyok een szá­­rencseetlen ember? Istenes utakon jaárok ees igy nehezedik raám az­­Úristen keze. Előbb a a Hzomszeedal való pör ees most ez a kihaáyás. Most taan bé is csuknak . . . nem eset ez? Az ügyvéd megvigasztalta. Nem elzárást kap, csak illő pénzbírságot. Azután megkér­dezte tőle, hogy hát miért is haragszik rá az az Áltápszer úr? — A laányomat kerügette, ahelyett, hogy az erdőt kerülte vóna ees­ten azt mondtam neki, hogy menjen a pokolba. El akarta venni, de ően kiadtam az útját. Az ügyvéd urat megszállta a szentlélek. — De megkérdezte előbb a lányát, hogy sziveli-e azt az Ál tápszer urat? — Megk­erdezni, uram? Minek az, tekinte­tes ur? — No látja, Gergely gazda, itt van a bibi, hogy községében tényleg 50 holdra egészítették ki birtokát. Horváth Zoltán: Mennyi földje volt az­előtt. Sokorópátkai Szabó István: Semmi köze hozzá. Amikor a baloldalról tovább faggatják, So­korópátkai Szabó István a baloldal állandó za­jongása közben leül. Gaál Gaszton ezután kijelenti, hogy indít­ványának második részét visszavonja, de első részéhez ragaszkodik. Ezután az elnök jelenti, hogy 30-nál több képviselő név szerinti szavazást kért a javaslat felett. Amikor a szavazást meg akarják kez­deni, Gaál Gaszton kijelenti, hogy visszavonja a névszerinti szavazás iránt benyújtott javas­latát. A szavazásnál azután Gaál Gaszton indítvá­nyának első részét elvetik, a második részét pedig új szövegezésben egyhangúlag elfogad­ják. Dénes István azután indítványozza, hogy Boltozati jelenetek Közt Rubinek István a mentelmi bizottság elő­adója terjeszti elő ezután jelentését, amely sze­rint Lendvainak a tegnapi ülésen tanúsított magatartása miatt a nemzetgyűlést ünnepé­lyesen meg kell követnie. Megemlíti, hogy en­nek Lendvai önként már a délelőtt folyamán eleget tett. Szeder Ferenc: El kell tiltani a büffétől. (Derültség.) Eöri Szabó Dezső a tegnapi viharok elő­idézője, személyes megtámadtatás címén kér szót. — Nem akarom — kezdi beszédét — felka­varni a személyes ügyeket, de óriási lavinát zúdítottak felém súlyos invektívákkal, azért, mert egy fővárosi lapban megjelent cikket s a benne fölsorolt vádakat fölolvastam. A­meny­nyiben ebben az ügyben eljárást nem indíta­nak meg, feltehető, hogy mindnyájunkat meg­vádolhatnak nyilvánosan, de akinek drága a becsülete, annak eljárást kell a lap ellen indí­tania, ha tiszta a keze, rágalmazás miatt. Felkiáltások a jobboldalon. Már a tárgyalás is ki van tűzve. Eöri Szabó Dezső: Nemcsak hogy tárgya­lás nincs kitűzve, hanem még följelentés sem történt H­e­d­r­y Lőrinc: Botrányokat hajszol. Szeder Ferenc: Hát a panama nem bot­rány? Valaki Szeder felé azt kiáltja: Fogja be a száját. Szeder ezt kiáltja a közbeszóló felé: Fogja be maga a száját, maga kis náthás. Eöri felszólítja ezután azokat, akik ellene sú­lyos invektívákat alkalmaztak, hogy oly helyen ismételjék meg kijelentéseiket, ahol a nemzet­­gyűlés védőpalástja nem takarja őket s ha nem merik ellene a vádakat felhozni, azt fogja ne­kik mondani, hogy gyávák. Drozdy Győző: No ezt ugyan jól meg­mondta. Eöri Szabó Dezső: Hogy mily eszközök­kel dolgoznak ellenem, elég, ha a tehenekre ki­térek. — Halljuk, halljuk. — kiáltják erre a Ház­­ minden oldaláról. Eöri Szabó Dezső: Azt mondják rólam. Előbb meg kellett volna hogy kérdezze a lá­nyától, várjon sziveli-e azt az Altápszer urat s csak akkor lett volna szabad, hogy kiadja az útját, ha a lánya azt mondja, hogy nem szíveli, neki­ nem kell. Most menjen haza, Gergely gazda és ve­­ye elő a lányát. És ha azt mondja, hogy szíveli, akkor keresse fel azt az Áltáp­szert és az majd eligazítja a kend baját a fő­bíró úrnál. — Köszönöm, ügyvegy ur. Most nem hoz­tam peezt, de keet heetre beküldöm . . . Csés jon napot. Két héttel később pirosképü csinos leányzó nyitotta rá az ügyvédre az ajtót. A szeme is mosolygott, úgy nézett a fiskális úr arcába. — No, mi jót hoztál, kis­lányom? Peres ügy­ben jöttél? A leány kibogozta a zsebkendője csücskét, részben a fogaival, részben a kezével és egy csomó forintot olvasott le az asztalra. — Édes­apám küldi, Szarka Gergely, — mondta. — Tessen nyugtát adni. Az ügyvéd megírta a nyugtát és átadta a várakozó leánynak. De ez még nem ment el. Édesen mosolygott és a keblében keresgélt. — Mit keressz ott, kincsem? Mit hoztál még, ami ott van? — Ezt a pengőt hoztam, ezt én külön adom, — válaszolta halkan. De az angyali boldogság ott fénylett a szemében. — Hát te ki vagy, lányom? — Nem tetszik ösmerni? Szarka Sári vagyok, a Szarka Gergely leánya. — És miért hozod nekem azt a külön pengőt, Sári? A leányka elpirult. — Hát csak azért, nagy uram, mert tegnap óta jegyese vagyok az Al­­tápszer urnak, — felelte. . . . Nos, ilyen kerülő után jutott Szarka Sári vőlegényhez, mindazok az egyének, akiknek iparigazolvá­nyuk van, de akiknek főfoglalkozásuk a föld­művelés, beadhassák igényüket. Délután 2 órakor az elnök a vitát félbesza­kítja és folytatását délután 4 óráig felfüggesz­teni. A délutáni ülést 5 órakor nyitotta meg Hu­szár Károly alelnök. Az előadó hozzászólása után Dénes indítvá­nyát elvetik. Rubinek István módosító indítványt nyújt be, amely szerint a föld vételárának 50 száza­léka azonnal, a másik ötven százalék pedig 10 évi amortizációkban legyen fizetendő. Az indítványt elfogadják. Dénes István indíványozza, hogy a föld­igénylők lehetőleg községük közelében kapják a földet. Elnök ezután szünetet rendel el, amely alatt a képviselők élénken tárgyalják Dénes Ist­ván indítványát. A nagybirtokosok az indít­vány ellen foglaltak állást. Az ülés megnyitása után Dénes István visz­­szavonja indítványát.­­ Az elnök ezután napirendi indítványt tár-t tesz elő, amely szerin a Ház pénteken délelőtt tartja legközelebbi ülését, hogy megválasztásom után az egységes párt­hoz fordultam azon kéréssel, hogy térítsék meg a választási költségekre fölment hét tehén árát és akkor belépek az egységes pártba. Erre vonatkozólag fölolvasom Gömbös Gyula hoz­zám intézett levelét: „Tisztelt Barátom! Szives felszólításodnak készséggel téve elegek közlöm veted, hogy én voltam az, aki megtudva azt, hogy a választás anyagilag annyira érintett, hogy kénytelen voltál állatállományodon is túladni . . .“ Óriási derültség támad és kacagó felkiáltá­sok hangzanak a Ház minden oldaláró­l Eörs Szabó felé: „Mi van a tehenekkel. Tehénért lé­pett be az egységes pártba?“ Percekig tart a viharos derültség és az elnök a rendet alig tudja föntartani. Eöri Szabó Droső: . . . „felkerestelek és felajánlottam költségeid vissz­aérítését. Hely­telen tehát az a beállítás, mintha te fordultál volna hozzám ezen kéréssel.“ Az ellenzék felől ezt kiáltja valaki: Hall­juk a riskákat! Horváth Zoltán tenyeréből tölcsért csi­nálva, mindenkit túlharsogva kiáltja bele a terembe: Egységes tehénpárt, éljen a tehén­párt! Erre frenetikus erővel tör ki a kacagás az egész Házban. Az ellenzék kórusban kiáltja a kormánypárt felé: „Éljen a tehénpárt.“ Huszár Károly elnök is alig tudja megőrizni nyugal­mát, a csengő hiába szól, a kacagást nem tud­ja föltartóztatni és végül kénytelen az ülést felfüggeszteni. A kormánypártról ekkor cso­portosan sietnek Horváth Zoltán felé és gra­tulálnak neki a sikerült közbeszólásáért. Min­denki a terem közepén van. Az ellenzék olda­láról eközben is röpködnek a megjegyzések: „Tehénért ökröket cserélt ki az egységes párt." A ülés megnyitása után Eörs Szabó Dezső nagy nehezen folytatja beszédét a foly­tonos derültség zajában. — Nem tudom, ki mondja meg ilyen őszintén a Házban, hogy mennyit fogadott el választási költségért, mint én. Nagy zaj, gúnyos megjegyzések áradata röp­köd Eöri Szabó felé. Podmaniczky Endre: Mikor fizeti vissza a tehenek árát? Eöri Szabó Dezső: Még csak azt jegyzem meg, hogy az én becsületes meggyőző­désemtől semmiféle terror nem riaszt vissza. Felkiáltások az egy­ség­es pártról. Ki fenyegeti. Most Berky Gyula emelkedik szólásra. — Nagyon sajnálom, — kezdi — hogy ebbe a marhaügybe én is belekerültem. (Viharos de­rültség az egész Házban.) Horváth Zoltán: Ne beszéljen erről Ez pártügyük. Megint percekig tartó derültség következik Horváth Zoltán közbeszólására. Berky Gyula: Csak azt akarom felszólalá­sommal elérni, hogy ez az ügy tisztán álljon a nemzetgyűlés előtt. Méltóztassék meggyőződve lenni, pártunkat a nemzet hozta össze. Az ellenzékről ezt kiáltják Berky felé: Hé, ho, a tehenek! Berky Gyula A mi pártunkban ez az első és utolsó két tehén, amelynek szerepe volt a politikában. Derűs hangulat és kacagás uralkodik az egész Házban. Kihallatszik Rupert megjegy­zése, hogy: „Csak az a baj, hogy a tehenek csi­nálják a politikát . . .“ mire a derültség még inkább fokozódik. Berky Gyula: Nem a­z lényeges, hogy ki kérte a tehenek árát, hanem, hogy ki tartja zsebében a felszámolt ökrök árát. Felszólítom Eörit, hogy 50 millió korona értékben valori­zálva fizesse vissza a tehenek árát. Percekig tartó kacagás követi Berky beszé­dét. Eöri Szabó Dezső emelkedik ismét szó­lásra. — Én választókerületem bizalmából kerültem a Házba . . . — ... és a marhák árából — kiáltják közbe. A tanulságos és hasznos ülés egynegyed ki­­lenc órakor, árt véget. zas&simamgsgBÉgi Szabó két tehene körül

Next