Reggeli Hirlap, 1924. június (33. évfolyam, 125-147. szám)

1924-06-01 / 125. szám

Vasárnap, 1324 június 1. VASÁRNAPI LEVÉL Tavasz ébredése Írta : Móra Ferenc Ne tessék szemérmesen átugrani ezen a tárcán: nem­­játszom Wedekindet. Inkább m­eg akarom cáfolni minden morális lelkek örömére. Mert nem olyan a tavasz ébredése, mint amilyennek a német poéta mondja. Nem igaz abból egy szó se. Én legalább egészen más­­formában láttam ébredni a tavaszt valame­lyik reggel a ligetben. A korzón még csak reggel hat órát porol­tak az utcaseprők, mikor a liget napsütéses útjain már úgy rezsgett a­ diák, mint a han­gya. Buksifejű apró magyarok, hosszú, nyur­ga sihederek, serkedő bajusza, galléros, kéze­­lős magyarok. S mind csupa élet, csupa moz­gás, csupa beszéd: ó, milyen szép is ez a ta­vasz, emberek! Az ezüstlevelű, nehézszagu olajfüzek alatt hasal három kis szankólott. Kettő hallgatja, amit a harmadik mesél. Ugyan mit mesél­het? Mikor én ekkora voltam, akkor mi mindnyájan Rinaldo Rinaldinik voltunk. Ezek bizonyosan Nick Carterek, vagy Hitt­­lerek, vagy ilyenfélék. Az ám, azt mondja a gyerek, hogy „Aurea prima sata est aetas, quae Vindice nulla“.... Persze a nullák mai világában mindjárt nullára szalad az ember szája, ha csupa gye­rek is. Be az egyik szankülott mindjai­t helyreigazit: __ Nullo, mert a vindex vindicis masculi­us generis. A harmadik azt is tudja miért. Szépen versbe szedte azt valami okleveles latin-ma­gyar költő. X végzetü számos szó A himnembe tartozó ... Be már ennél a poézisnél mégis csak kü­lönb dolog Sherlock Holmes is, akármit mond a középiskolai tanár. Szaladok innen ahhoz a másik két sancoláshoz, akik egy pad kar­fájára rajzolnak valamit krétával. Bizonyo­san szama­ráznak. Szép játék az nagyon, an­nak, aki érti. Magamat is becsukták érte né­hányszor annak idején, mikor akasztófákkal rajzoltuk tele a bizonyítvány hátát, írjad csak, — diktál az egyik e plusz b per X — X—Z elevatum ad y. Hahi, ez szublimior matézés, ettől halt meg az öregapám is gyerekkorában! Tán amott ébred a tavasz, ahol két gyerek szorongatja egymást a tölgyek alatt. Bizo­nyosan lopott cigarettán vesztek össze. Ni, hogy villog a szeme annak a kis fekete kö­­lyöknek!­­ Na, feszítsd ki a karodat! Húzd össze! Fordítsd a kezed fejét balra! Vissza! Látod, ez a musculus sotatorius. Ez egy hangintás, emigy meg borin­tás. Szuvináció és pronáció. Boldog isten, ezek az állattant tanulmá­nyozzák egymáson! Hát igazán nincsenek itt már játékos gyerekek! De hogy is nincsenek, amott, állnak a nagy fa alatt, bizonyosan szarkafészket keresnek rajta. — Ez a fehér nyárfa, populus alba Linné. Osztály: dicotyledones; alosztály: archichla­­mideae; rend: salicales; család: salicaceae; porzó nyolc, vagy sok... No ez már csak ismeri a nyárfát. Mind­járt megkérdem tőle, leginkább mire hasz­nálják a nyárfa fáját. A kis Linné rám ölti a nyelvét és elszalad. Persze, persze, hogy is kérdezhettem ilyent, hiszen ez már nem tudo­mány, hanem közönséges gyakorlati élet. Két lányka suhan el a vízparton. Formá­sak, rangosak, takarosak, olyan se nem ki­esik, se nem nagyok. Nem veszem rossz né­ven két fiatal trifurcifernek, hogy kinyúj­tott karral mutogat utánuk. — Be kérlek könnyű ezeket megkülönböz­­tetni, mondja lelkesedve a legényebbik. — Az a pikkelyes felhő a cirikus, az a réteges meg a stratus. Kicsit kedvetlenül gondolkozom el rajta, hogy milyen okosak az emberek, még gye­rekek és milyen ostoba emberek lesznek ezek­ből az okos gyerekekből. Közben utolérem a két lánykát s meghalkitom a lépést, hogy jobban hallhassam a nyelvük pergését. Ró­zsás gyermekajkak harmatos titkaiban aka­­rom hallani a nősziv örök költészetét. (Ha tárcatémát leshetek el, még jobb lesz.) Hát itt van ii, ez az: — A szénhidrátok három főcsoportra osz­lanak: gli­kózok­, mint a mannóz, galaktóz, szorbinóz, inozit; disszakaridek, mint a mal­tóz és raffinóz, poliszakkaridek, mint a dex­trin­, arabin, analin... Most már menekülök a gyerekek elöl, mert látom, hogy itt a magam gyerekkorá­nak elveszett paradicsoma már meg nem ta­lálható. Egy aranyszárnyú rózsabogár után me­gyek be a lom­cerák közé. A bokrok alatt ha­sal egy amorettfejű kis gyerek és könybelá­­badt szemmel, sírásba csukladozó hangon ta­lán századszor hadarja már az életre föltét­lenül szükséges bölcsességet. Ez alatt Ardarik, a vizigótok királya, Ulfilas püspök tanítványa... Hát ilyen a tavasz ébredése mifelénk. 3. oldal REGGELI HÍRLAP Avarescu vére hullásával is kész megbuktatni a Bratianu-kormányt A román belpolitika sorsdöntő napjai Vasárnapra véres tüntetést várnak Buka­restben , Goga és Avarescu fellépésétől a belpolitikai helyzet javulását várják Fővárosig szerkesztőségünk telefonálja. Az Az Újság írja: Rendkívül jelentős hírt kaptunk erdélyi tudósítónktól. Arról van szó, hogy másra, vasárnapra, véres tüntetést várnak Bukarest utcáin, amely tüntetéshez messzeme­nő következtetéseket fűznek. Avarescu volt miniszterelnök nyílt fegyve­rekkel harcol Bratianu ellen. Bratianu a kon­zervatív liberális pártok tagjaira támaszkodik, akikhez még Erdélyből is járulnak szép szám­mal. A volt miniszterel­nök nem tudja elfelej­teni, hogy Bratianu megbuktatta, amidőn ötven­ezer emberrel vonult fel Bukarest utcáira és kiragadta kezéből a hatalmat. Avarescu pártja a következő érvekkel támo­gatja vezérének offenzíváját: a mai román par­lament illegitim választás útján ült össze. Bra­tianu törvénytelen eszközökkel jutott hatalom­ra és nem képviseli a román nép egyetemének felfogását, amely Avarescu nézeteit vallja ma­gáénak és amelynek érvényesülnie kell. Ugyan ezt hirdeti Goga Oktavián is, aki Bratianu el­távolításáról szólva, többek között azt mondja, hogy az összes alkotmányos eszközökkel küz­deni fog Bratianu ellen s mihelyt a király ha­zajön, nyíltan neki is jelentést fognak tenni. —­­igy amilyen értelemben beszélt Avarescu is és tényleg, amidőn a király hazajött, audienciát kért és kapott. A király Bratiann jelenlétében fogadta a arit­ miniszterelnököt. Tragikus jelenetek játszódtak le az audienci­án. Avarescu feltárta a panaszokat s bejelen­tette, hogy ugyanúgy fog cselekedni ő is, mint riválisa. Ő is ötvenezer emberrel vonul fel Bu­karest utcáin és kényszeríteni fogja a kor­mányt lemondásra. A király beleegyezését is adta a felvonuláshoz, bár Bratianu a leghatá­rozottabb hangon adta tudtára Avtairescunak, hogy nem engedi meg a tüntetést és ha mégis felvonulnának, lovassággal vereti szét a tünte­tőket. Avarescu kijelentette, hogy ő maga fog a tüntetők élére állan­i és vére hullásával fogja diadalra vezetni gondolatát. Csütörtökön volt az audiencia, azóta Buka­rest állandó izgalomban él és várja a vasárnapi fölvonulást. Avarescu ragaszkodik a fölvonu­láshoz. Azt hiszik, hogy határozott föllépésének okvetlenül hatása lesz a román belpolitikára. Amint értesülünk, Avarescu fuzionálni akart a parasztpárttal is, azonban ebben Maniu meg­előzte, amint ezt a parlamentnek Maniu be is jelentette. A román közvélemény nagy érdek­lődéssel várja­­a k­ét ellenfélnek­­küzdelmét. Go­­gána­k és Avarescunak a határozott fellépésé­től a romá­n belpolitika­i viszonyok javulását várják, az azonban még­ kétséges, hogy vájjon sikerülni fog-e egységes felléptü­knek Bratianut visszavonó­l­ásr­a kényszer­ít­elni. Az ügyészség visszavonta Weltner Jakab, Kondor Bernát és Győri Ákos ellen kiadott nyomozólevelet Fővárosi szerkesztőségünk telefonálja. A királyi ügyészség ugyanis — mint megír­tuk, —­ a külföldre menekült emigránsok ellen kibocsátott nyomozóleveleket­ átvizsgálta és megállapította, hogy a miniszteri rendelet ér­telmében Weltner Jakab, a Népszava szerkesz­tője, továbbá Kondor Bernát, a szociáldemo­krata párt egyik vezető tagja és Győri Ákos tanár visszatérhetnek Magyarországba. F A meg­állapítás után az ügyészség vissza is vonta el­lenük a nyomozólevelet. Ma érkeztek le az ira­tok a főügyészségről a királyi ügyészségre. A főügyészség helybenhagyta a királyi ügyészség határozatát és így a Weltner, Kondor és Győri ellen kibocsátott nyomozóleveleket most már­ végérvényesen visszavonták. Ezeket a határo­zatokat közli az ügyészség a határrendőrséggel is olyan értelemben, hogy a három emigráns visszatérését a határon ne akadályozzák meg és ne tartóztassák fel őket. Értesülésünk szerint Weltner Jakab, Kondor Bernát és Győri Ákos már a­­közeljövőben élni is fognak az engedély­ig is, és mindhárman visszatérnek Magyar­­országra. Szentpáli István dr. érdekes indítványa a tarifajavaslat vitájában Állami beavatkozással kívánja mérsékelni egyes iparágak túlzott hasznát • Álla­pítsa meg az állam a termelési költséget és a polgári haszon maximumát A vámtarifajavaslat vitája az utóbbi­­napok­ban némileg­ megélénkült. Vegyesen szólalnak fel a javaslatnak pártolói és ellenzői, ami azonban aligha változtat azon a tényen, hogy a javaslat változtatások nélkül fog keresztül­­menni. Lehet, hogy egyes részletkérdésekben, a részletes vita során engedni fog a kormány, de a fogyasztórétegek érdekes védelmet aligha fognak nyerni. A Reggeli Hírlap értesülése szerint a tarifa­javaslat vitájában részt fog venni Szentpáli István dr. Miskolc belső kerületének nemzet­gyűlési képviselője is, aki érdekes ind­ítvány­­ával lép majd a pl­én­um elé. Szentpáli István dr. véleménye szerint az országnak erős keres­kedelemre és erős iparra van szüksége, mind a két érdeket tehát hatályos eszközökkel kell védelembe venni. Az iparvédelem igen lénye­ges követelmény, fontos azonban, hogy ezen a téren ne lőj­jenek túl a célon és ne engedélyez­zenek a több vámok révén egyes érdekeltségek­nek ezer százalékos hasznot. Miután a tarifa­tételek révén egyes iparágak horribilis haszon­ra tehetnek szert, a fogyasztóközönség rovásá­ra, dr. Szentpáli István közvetítő indítványt nyújt be, amely állami beavatkozást követel a haszon mérvének megállapításánál. Kérdést in­téztünk az indítvány ügyében Miskolc város nemzetgyűlési képviselőjéhez, aki a következő­ket mondotta: “ Indítványomat az általános vita során teszem meg, de akkor is meg fogom tenni és pedig a részletes vita során, ha időközben álta­lánosságban elfogadnák a javaslatot. Indítvá­nyom lényege az, hogy az ezer percentes hasz­nok reális csökkentése érdekében az államnak magának kell beavatkoznia. Ez olyan módon volna lehetséges, ha mindenkor megállapítanák a termelési költségeket és ehhez hozzászámíta­nák a jogosan szedhető polgári hasznot. Ilyen rendszer mellett el lehetne kerülni azokat az esetleges kinövéseket, amelyek a tarifajavaslat törvényerőre emelkedése révén úgy a kereske­delmet, mint a fogyasztóközönséget fenyege­tik.­­ Bízik a képviselő úr abban, hogy indítvá­nya méltánylásra fog találni a többségnél? — kérdeztük. — Indítványomat — válaszolt Szentpáli Ist­ván dr. — behatóan megtárgyaltam a kereske­delemügyi miniszter úrnál, aki kijelentette, — hogy az ötletet elvben helyesli, bár nézete sze­rint a gyakorlatban ennek keresztülvitele na­gyobb nehézségekkel járna. Mindazonáltal bí­rom a miniszter úr ígéretét, hogy a kereskedel­mi szerződések iránt, folyamatba teendő tár­gyalásokon igyekezni fog ennek az álláspont­nak érvényt szerezni. Ezeket mondotta Szentpáli István dr. és hj indítványa az illetékes tényezőknél csakugyan meghallgatásra fog találni, akkor — Lehet nem reménye a kereskedelemnek és a fogyasztó kö­zösségnek, hogy enyhülni fog a tarifatételei által előállott súlyos helyzet, mely főleg egye termelőágaknak biztosít hallatlan kedvezm­é­­nyekét. Kevés azonban a bizalmunk abban,­­ hogy a kormány respektálni fogja a fogyasz­tók érdekeit. Ilyesmihez bizonyos fokú szociá­lis érzék kellene, az pedig hiányzik a jelenlegi k­orm­án­y­za­tból.

Next