Reggeli Hirlap, 1925. február (34. évfolyam, 26-48. szám)

1925-02-26 / 46. szám

teätörtök, 1925 február 26. 11. oldal REGGELI HÍRLAP IRODAL OM-MŰVÉSZET Somogyi Emmi megvált a miskolci színháztól A Három grácia pénteki reprizén Takács Rózsi, a Városi Színház szubrettpriznadonnája helyettesíti Sebestyén Mihály igazgató és Somogyi Emmi nyilatkozata Somogyi Emmi, a miskolci színház szub­­rettje szerdán felbontotta a miskolci színház­zal kötött, szerződését. A hír gyorsan terjedt el és a legkülönbözőbb találgatásokra adott alkalmat. Munkatársunk beszélgetést folyta­tott Sebestyén Mihály igazgatóval, aki kérdé­sünkre az alábbiakban válaszolt: — Igaz, hogy Somogyi Emmi megvált társu­latunktól, azonban minden ellenkező híreszte­léssel szemben meg kell jegyeznem, hogy a legbarát­ságosabb formák között. Ennek doku­mentálására vasárnap délután, mint vendég, eljátsza a Sztambul rózsájában Midili szerepét. A művésznő szerdán kérte szerződésének fel­bontását, amelyet az igazgatóság teljesített is.­­ A történtek után az a feladatunk, hogy a távozó Somogyi helyét a lehető legsikerülteb­ben betöltsük. Ezzel kapcsolatban legelső gon­dunk a Három grácia péntek esti reprizének rendezése volt, amelyet úgy oldottunk meg, hogy Takács Rózsi, a Városi Színház szubrettje­­ játsza Marietta szerepét, míg Elena szere­pében a színház Gajzler Lola helyére szerződ- t tetett énekesnője. Ha Mary fog bemutatkozni,­­ Somogyi helyének végleges betöltésére máris­­ tárgyalásokat folytatunk a vidék legjobb szub-­­­rettprimadonnájával és azt hiszem, hogy egy-­­ két napon belül végleges, kitűnő eredménnyel zárulnak le a tárgyalások. Somogyi Emmi távozásáról ezeket mondta :­­ — Az igazgatósággal szemben felmerült régi , keletű differenciáim miatt kértem szerződésem­­ felbontását, amelyet az igazgatóság előzékenyen teljesített. Az említett differenciák a színház­­ belső életének részét képezik és nem tartozik­­ a nyilvánosság elé. Vasárnap délután, mint vendég játszom a Stambul rózsájának Midili­jét. Csütörtökön a fővárosba utazom és ott igyekezem elhelyezkedni, amely remélem sike­rülni fog. oc» (*) A Vörös ember bemutatója A Liptay— Gregely-féle vígjáték a színpadirodalomnak nem ahhoz az osztályához tartozik, amellyel az irodalomtörténet foglalkozik. A Vörös em­ber írói három óra hosszat mulattatni akarják a közönséget és a cél érdekében tehetségükhöz mérten eltekintenek az irodalmi ambícióktól. Ez a darab nem komolykodó próbálkozás, ha­nem egy könnyed koratavaszi bohózat, amely egy színházi estére megnyitja a nevetés zsi­lipeit. A Vörös ember tulajdonképen barna ember és tipikusan pesti figura, aki a darab többi pesti figurájával a helyzetkomikum szé­les skáláján bukfencezik harsogó kacagások közepette a biztos szinházi siker felé. Nevetni kiván lehet a fejtetőre állított bonyodalmak mulatságos halmazán és a közönség élt is ez­zel a jogával. Jókedvű vígjátékpremier han­gulat uralkodott a szerda esti bemutatón. A színészek derék munkát végeztek és húsból­­vérből való alakokat formáltak a pajzán, váci­utcai szereplőkből. Papp Jolán a szegény, de szép pesti lány alakját illúziót keltően, tem­peramentumosan játszotta. Egyénisége köny­­nyen átsegítette szerepének néhol valószínűt­len részletein is, ízléses öltözködése külön fel­tűnést keltett. A darab címszerepét Benkő Miklós alakította tehetségesen, sok ötlettel. Benki egyik leghasználhatóbb tagja a társu­latnak, intelligens színész, akinek olyan esz­közök állanak rendelkezésére amelyekkel fi­gyelemreméltó eredményeket érhet el. A Vörös ember kétlaki figurája nem könnyű színészi faladat, de Benkő játszi könnyedséggel tette valószínűvé a szerzők merész elképzelését. Ki­tűnő estje volt szerdán Orbán Violának, aki a lányát mindenáron férjhez adni akaró köz­hivatalnok feleség szerepében valósággal excellált. A fiatal komikának ez az elsőrangú teljesítménye megütötte a fővárosi nívót. Pártos Klári kis szerepét sok közvetlenséggel és bájjal játszotta. Sebestyén Jenő elhalandó­zása a próza területére teljes sikerrel járt. Noszpoczky félszeg figuráját disztingváltan, ragyogó humorral játszotta anélkül, hogy egy pillanatig is triviális lett volna. Sebestyén sokoldalú színész, a táncoskomikus szerepköré­től távolálló szerepben olyan kvalitásokat mu­tatott, amely a jövőre vonatkozólag új utat is jelent számára. Pallós János buzgó igyekvés­sel formázta meg a szerelmes tucatember örökké sóvárgó, tragikomikus alakját. Gáspár Jenő jóízű kabinetalakítást nyújtott a papucs hős miniszteri tanácsos szerepében. Kis szerepeiket jól látták el Gáspár Iván, Somody Kálmán és Szecskő Ferenc. A közönség a nyilt­­színi és felvonásvégi bő tapsokkal élénken ki­fejezésre juttatta tetszését. (f. 1.) (*) Kabaré Mezőkeresztesen. A Mezőkeresztesi Műkedvelő Ifjúság a Miskolcon építendő izr. kórház javára Mezőkeresztesen a ref. egyházi olvasókör nagytermében tegnap este, Braun Márton hitk. elnök vezetésével egy műsoros estélyt rendezett. A Magyar Hiszekegy beveze­tésével Frank Bözsike és Sugár Annuska egy páros jelenetben a városi és a falusi leányt karakterizálták derűsen. Vadnay Károly Őfen­sége szobája c. egyfelvonásos vígjátékában Szakáll Dénes és Braun Mancika vezettek. Szenes Béla Egy pesti utazó ne olvasson fran­cia újságot c. egyfelvonásosában szerepeltek többek között: Léderer Blanka, Braun Terike, Rosenbaum Marosa, Gaál József, Szakáll Dé­nes, Weisz Béla és Fekete János elismeréssel alakítottak. Harsányi Zsolt Utolsó szó c. páros jelenetében Braun Ilonka és Rosenbaum Lili ügyesek voltak. Szenes Béla Csirkefogó, gaz­ember c. jelenetében Szakáll Dénes ötletes arc­játékot karakterizált. Végül az estély szépség­­verseny győztese : Léderer Blanka Közgazda­ság c. nagysikerű magánszáma zárta be az érdekes kabarét A műsor egyes számait ötle­tesen Schwartz Piriké (Miskolc) konferálta be. A szereplők közül első helyen tűnt ki Léderer Blanka, aki sok virágot, Braun Mancika, Te­riké, Ilonka, valamint a Rosenbaum nővérek és Gaál József, Szakáll Dénes és Weisz Béla sok elismerő tapsot kaptak. A szépségverseny győztesei lettek: Léderer Bianka első, Rosen­baum Marosa második és Frank Bözsike har­madik. A sikerült műsoros estélyt hajnalig tartó kedélyes táncmulatság követte. Színházi iroda hírei: (*) Bérlethirdetés. Miután a B) bérlet lejárt, az A) és C) bérletek pedig lejáróban vannak, a színház igazgatósága tisztelettel­­ kéri a bérlő­közönséget a bérletek megújítására, illetve a bérlet IV ik részletének a befizetésére. A befizetések délelőtt 10—1-ig, délután 4—7 ig a színház irodájában eszközölh­etők. (*) A vörös ember, Drégely Gábor és Liptai Imre pompás vígjátékot,2A vörös embert, ma, csütörtökön este A­ bérletben, szombaton este pedig bérletszünetben megismétlik. (•) Halló, Miskolc!!! (#­ A Három grácia Ha Mary felléptével. Pénteken újítja fel a színház Lehár Ferenc világhírű látványos revü operettjét, a Három gráciát. A pénteki repriznek külön érdekessége, hogy az egyik gráciát, Elenát Ila Mary a szegedi színház bájos ifjú művésznője játsz­a és énekli, a többi szerepeket pedig Feleky Klári, Harcos Irén, Tarnay, Sebestyén Jenő, Loránth, Kőszegi és Gáspár Jenő játszók. (•) Halló Miskolc!!! (•) Szombaton este fél 8 órakor bérletszünet­ben Szerelemvására helyett megismétli a szín­ház a Vörös embert, a Szerelemvásárra vál­tott jegyeket a pénztár visszaváltja vagy más előadásra becseréli (*) Honth­y Hanna újabb vendégjátéka. Honthy Hanna, akinek minden újabb szereplése iránt egyre fokozottabb érdeklődés nyilvánul, vasár­nap délután újra eljátsza Fali Leó világhírű operettjében, a Sztambul rózsájában Kandzsa Gül parádés szerepét. Vasárnap este pedig Hervé és Milland örökértékű operettjében, a Liliben játszó Lili hármas szerepét, Lilit a szerelmes kislányt, Lilit az asszonyt és Lilit, az emlékein merengő nagymamát. Lili hármas alakjának megjátszásával Honthy Hanna mű­vészi értékeinek teljes arzenálját értékesítheti. (*) Halló Miskolc!!! Ssimbáxi műsor . Csütörtökön este fél 8 órakor III. A) 8. bér­letben : A vörös ember. Pénteken este fél 8 órakor IV. B) 1. bérlet­ben : A három grácia. Szombaton este: a Vörös ember. Vasárnap délután: Sztambul rózsája, este 8 órakor Lili, Honthy Hanna felléptével Hétfő este fél 8 órakor III. A­ 9. bérletben A három grácia. A miskolci Apolló műsora Csütörtöktől-vasárnapig: HELÉNA ELRAB­LÁSA és TRÓJA PUSZTULÁSA. Klas­szikus filmeposz,12 felv. Homeros Ilias­a alapján. Főszereplők: Albert Bassermann, Eddie Dare­­lea, Albert Steinrück. A miskolci Uránia műsora: Ma: ASSZONYOK ELLENSÉGE. V Blasco Ibanez regénye 12 felv. — Péntektől: Mr. RÁDIÓ. Trója pusztulása *• Heléna elrablása vasárnapig az APOLLÓBAN A párisi pokol Írta : Gaston Leronx Fordította: Takács Mária dr. Claude mondani akart valamit, de a hercegnő **m hagyta szóhoz jutni. — Jöjjön velem a galériában; megmutatom, hogyan alakíttatom át a maga számára. S gyorsan, kecsesen felugrott, feledve, hogy bágyadt, elfáradt, leejtve a púpocskáit. Claudenak kellett ráadnia őket. Kicsit vörös volt, mikor felállt, mintha nehéz munkát­ vég­­zett volna ... Irén szélsebesen végig vezette Claude-ot a palotán, amely valóságos múzeum volt, de sehol nem engedte időzni . . . még a képtárat sem engedte megnézni. Claude éppen csak megláthatta az egyik szo­bában Olivier mélabús arcát, aki Tick­kel, egy ■iálatos, de nagyon drága kis kutyával játszott­a egy előszobában Ultrogoth anyó alattomosan fenyegető ábrázatát, akiről nem tudta elképzel­­ni, hogy került oda. A képtár sarkában deszkafal, munkások, épít­kezés. — Látja, itt fog dolgozni . . . nagyon jók le­essünk! De mondja, kedves, nincs szüksége pénz­­re? Miért nem? Tudom én, hogy a művészek nem gazdagok? Miért adná a büszkét, vagy a milliomost! Majd küldök egy előleget a remek­művére! — S pénzről lévén szó, — folytatta, miután visszatérve a dohányzóba, ismét felöltötte elő­kelő bágyadtságát, — mondja csak, még min­dig játszik? S még mindig szerencsével? Ugy­e, ■em? A szerencse olyan, mint * szerelem . . . hamar bele­un az emberbe! Minden reményt felkelt, s aztán vét 3 • • • sírhat utána az ember! De emlékszem, hogy nálam, Velencében, hal­latlan szerencséje volt! — Nem, hercegnő, ott nem volt szerencsém. — Hogyan! Nem emlékszik! — Higgye el, Hercegnő, hogy minden pilla­natra emlékszem, amelyet közelében töltöttem ifjúságom bűbájos óráiban, de én nem a játék­ban való szerencsét kerestem akkor ön mellett. — Hanem mit? Értem! Szerencsét a szere­lemben! Igen, emlékszem . . . nagyon csinos, kedves fiú volt . . . friss, mint a rózsa. Azat gondoltam, mikor magára néztem, ezt jó lehet megcsókolni. Sok sikere lehetett, gondolom. — Hercegnő, mondjam meg az igazat? Abban az időben bolondul szerel­es voltam egy fia­tal, népi származású asszonyba, akit Amáliá­nak hívtak s ki egy külső utcácskában lakott s ez a nő annyira hasonlított önhöz, annyira,­­ hogy bolondu­l szerelmes voltam önbe is. — Ah! ez érdekes! Szóval bolondul szerelmes volt két nőbe egyszerre? Már hallottam, hogy ez előfordult. — Én azt hittem, egybe vagyok szerelmes! Hogy-hogy? — Bocsásson meg esztelen vakmerőségemért . . . bolond képzelődéseimért, de ön annyira ha­sonlított Amáliához, hogy összekevertem vele s minthogy Amália egy napon eltűnt, egy ideig meg voltam győződve, hogy Stampana marqui­se a riva dei Schiavoni kis gondolájára és a lagunákoin való sétára és a bolond éjszakákra, a néma öregasszony házában . . . — Szent Isten!. . . Hát igazán azt hitte, hogy eg­r egyszerű leány kendőjében járom Velencét, éjszaka? Milyen, furcsa ez! De most, ugy­e, — nem hiszi már ezt . . . (s Claude felé hajolt , ránevetett s ránézett nagy, fekete szemével, a velencei éjszakák szemével!) ezt ... a szörnyű­séget?. . . — Nem, hercegnő, már nem hiszem! — Ah! fellélegzek! — szólt Irén hercegnő ne­­ve*--" S mindjárt búcsúzott is. — Viszontlátásra holnap! Igazán, egészen megzavar a bolond históriáival! Milyen képze­letük van ezeknek a művészeknek! Igazán el­ragadó. Másnap a műteremmé átalakított képtársa­­rokban fogadta Claude-ot. Egy kereveten fe­küdt, félmeztelenül egy hosszú, sáfránszink s szinte átlátszóan vékony és simuló tunikában; haját elől keskeny ezüstpánt fogta körül s há­tul gyémántos félholddal díszített kontyba tűz­te fel. Egész alkata karcsú és arányos volt. Finom fejét hosszú, hajlékony nyak emelte magasba. Márványkeble, lágyivű csípője, lábának gyö­nyörű oszlopai hasonlíthatlan szépségű vonal­ban domborodtak. Claude némán nézte az asszonyt s szeme kö­dös lett. Irén a szemében látta, mennyire tet­szik neki. Claude azután el­helyezte őt a kívánt órába, lázas kezébe vette fejét, megigazította, lá­bait. Irén szó nélkül hagyta. Claude nem beszélt. Elővette a vázlatkönyvet s rajzolni kezdett . . . Ekkor nyilt az ajtó s be­­épett Sima gróf. Emlékezetes találkozás! — Oh, bocsánat, azt hittem, egyedül van! S a gróf vissza akart vonulni. (Holnap folytatjuk.)­­

Next