Reggeli Hirlap, 1925. augusztus (34. évfolyam, 173-195. szám)

1925-08-02 / 173. szám

V­asárnap, 1925 augusztus 2. „Mihítba“ Hajdú Béla könyve Hajdú Bé­­la könyve regény­es szimbó­lum.­­ Története az üriemberek tehetetlen, esetlen társadalmának, amely lassan fej­lődik a tűz csináltd­ást­ól az első gép feltalá­lásáig, a városi és törpe állam alakításig, odáig, míg az ükök népe meg ne­m öli a saját messiását. Ez a történet tele van küzdelemmel, vergődéssel, az ember ke­mény harcokat vív, amiig meggyőzi és diadalmasain birtokába veszi az életet, a föld felett való uralmat. A lebilicselően érdekes históriát logikus bonyodalom­szövéssel, plasztikus rátvilágítással, kife­jező és szimbus festéssel mondja el az író- A regény távolabbi célja azonban sokkal jelentősebb és mélyebb is a puszta mesé­nél. Az úriemberek harca, megmozdulása, minden tevése-verése szimbolizmus, az örök emberi lélek mindig új és mégis mindig egyazon ösztönei, szenvedélyei, bűnei vagy erényei. A jó az ükembereknél is megvan, de szembeszáll vele a rossz, mely diadalmaskodik, de mégsem tudja­­letipor­ni a jót, mert az megélemedik az új­szü­löt­t f­ion. Az üremberek sem szeretik egy­mást testvérmódra, pedig a természet vi­harainak bömbölése, a vadállatok támadá­sa arra kényszerítené okiéit, hogy egymás oldalához bújjanak. A szerelmes asszony az üriemberek társadalmában is vágyik a párjához s az örök férfi lobogó szenve­délye náluk is megkívánja a más asszo­nyát. És a nyers, durva erőszakon túl az ükök is ismerik a ravaszság, alattomos­ság fegyvereit a csábításban,­­ a­ hatalom megszerzésében. A hatalom csalja az üri­­embert is megkísérti és amikor megszerzi az líraimat, bizony maga alá gyűri test­véreit. Olykor az alattvalók fellázadnak és felszítják az első forradalmat. Az üri­ember is megismeri a hazugság izét és ettől már nem messze van a határ, ahol kiadja a parancsot, gyilkold meg a másik embert. Nem is kell hozzá sok, csak ura­­lommi­féltés, asszony féltés. Ám az üriember felesége is szive vérével szereti magzatat és a durva, erős, megkínzott üriembert is kikezdi a bűntudat, amiből folyik a bűn­­bánt tisztító, felemelő és megmentő ér­zésének tiszta forrású patakja. Hajdú Bé­la alaposan és mélyem ismeri az emberi lelket és annak mély rezdüléseit finom tollal tudja a szemlélet elé állítani. Ezen közben nincs semmi keresettség, tetszés­­hajhászás, az írót két­­ szempont vezeti: a­rtisztikus, csiszolt izlése és az irodalom. Hangulatos levegős leírásai, gördülő, szép magyar beszéde a keret, amiből az érde­kes mese és a­ látósze­mű lélekfestés erő­ben és érdekese­n domborodik ki. Hajdú Béla kis regényét érdemes kézbe venni, biztos, hogy elolvasása tiszta és üdítő gyönyörűséget szerez. A könyvet a Kern, Ludvig és Sztílényi r.-t. könyvnyomdája állította ki csinnal és ízléssel, az érdekes címlapot m­aga a szerző rajzolta, melynek kliséjét ifj. Vemkovits Károly faragta. Igazságszolgálatásunk a cíhek idejében A jogi irod­alom egyik kitűnő mű­ve­lője, Putnok­i Béla dr. a miskolci jogaka­­démiia magántanára, ez alatt a cím alatt, alapos forrás tanulmányok a­lap­ján, fi­gyelemre méltó tanulmányit irt, amelynek keretében a középkorban dívó városi jo­gok szigorú büntető jellegű jogszabályait, világos taglalásban és ami a könyvét a l­aikus számára is élvezetes olvasmánnyá teszi. — pompás stílusi művészettel ismer­teti. Megfelelő helyet szentel a kitűnő munka a miskolci boszorkánypernek és az akkori kor érdekesebb bűnpöreinek, tö­­lkör és színes képekben vonultatja fel a XIV.—XVII-ik század büntető igazság­szol­gáltatásának jellegzetes drámáit. Put­­n­oki Béla dr. hézagpótló tanulmányát, a­mely a miskolci ev. jogakadémia tudomá­nyos értekezéseinek tárában jelent meg, a büntetőjogi stúdiumokat folytatóknak kü­lönösen figyelmébe ajánljuk. Okolicsán­yi lakásában nem talált új nyomra a rendőrség (A Pép­­jeli Hírlap budapesti szerkesztő­­gépének telefonjelentése.) Szombaton dél­ben egy órakor Ecsedy Árpád dr. rendőr­­fogalmazó több detektív kíséretében ki­­­szállt az Elektromos Művek Váci­ úti igaz­gatóságánál, ott, ahol Okolicsányi László­nak, a Leh­er-gyilkosság egyik gyanúsí­tottjának hivatali helyisége volt. A bi­zottságnak az volt a feladata, hogy joga­­lfk­­tosítsa Okolicsányi László hivatali szo­bájában azt a házkutatást, amelyet Med­­ves­ Medieo vizsgálóbíró már napokkal ez­előtt elrendelt.­­ Déli egy órakor kezdte meg a rendőri bizottság Okolicsányi védőjének, Jutorjay Sándor dr. ügyvédnek kíséretében Okoli­­csá­nyi lepecsételt fiókjának átvizsgálását. A kutatásnál, amely nyomozati cselek­mény, természetesen csak hivatalos sze­mélyek lehettek jelen. Annyi azonban két­ségtelen, hogy semmi új szenzációs bűn­jel nem került napfényre. ooo Tanácskozások a termés értékesítése ügyében (A Peppeli Hírlap budapesti szerkesztő­­népének tele­fon jelenté­se.) A termés érté­kesítése dolgában információnk szerint Mayer János földmivelésügyi miniszter augusztus 4-re tanácskozást hívott össze, amelyre meghívta elsősorban a gazda­­képviselőket és az egységes párt azon tag­jait, akik egyrészt a­­fővárosban időznek, másrészt pedig a gazdasági kérdésekkel behatóan foglalkoznak. 3. oldal. A kölcsön első felét augusztus 7-én kapja meg Miskolc Befejezték a városok kölcsömének tárgyalását .A városok csak egyösszegűben akarják felvenni a kölcsönt (A Reppeli Hírlap tudósítása.) A ma­gyar városok, melyek résztvesznek a Spe­­yer-féle kölcsönben, szombaton megbeszé­lést tartottak a budapesti központi város­házán. Ezen a megbeszélésen részt vett Hodobay Sándor dr. polgármester is. A polgármester szombatom este érkezett vissza a fővárosból és a külföldi kölcsön­nel kapcsolatos tárgyalásokról a követke­zőket mondotta munkatársunknak: — A kölcsönre vonatkozó tárgyalások a mai megbeszélésen véglegesen befeje­ződtek. Egyes városok polgármesterei ki­jelentették, hogy a kölcsönt csak abban az esetben hajlandók felvenni, ha az idé­nyeit összeset egyszerre vehetik fel. Mis­kolc természetesen nincs ezen városok kö­zött, mert mi a beruházási programot ak­kor is keresztüll tudjuk vinni, ha a köl­csönt két részletben kapjuk meg. — A tárgyalások eredményeképen a köl­csön első felét augusztus 7-ikén kapja meg a város. Egyébként a kölcsönbizott­ságba a városok részéről a legidősebb polgármestert, Farkas Kálmán győri pol­gármestert választották be. Az aradvidéki románok nem vállalkoznak a magyar szobrok lebontására Az aradi árumintavásár idejére beszüntették a Kossuth-szobor lebontásának munkáját Aradról jelentik. Az aradi tizenhárom vértanú szoborcsoportozatát már eltávo­lították és csak üres kiskert jelzi azt a helyet, ahol valaha Zala György remek­műve állott. Már a Kossuth­-szobor lebon­tása is megkezdődött, de a város vezető­sége utasította Vignali Rafaello mestert, hogy a mintavásár idejére szüntesse be munkáját, a szo­borkőre emelt állványokat bontsa el és helyezze vissza a régi desz­kakerítést. Aradon valószínűnek tartják, hogy azért adták ki ezt a rendeletet, mert hivatalos helyen nem szeretnék, hogy a városba érkező idegenek szemtanúi le­gyenek ennek a műveletnek, amely bizo­nyára ellenérzést válthatna ki egyesek­ből. Vignali mester különben panaszképen ismételten hangoztatja, hogyha előre lát­ta volna a nehézségeket, akkor nem is vál­lalta volna el a szobrok lebontásának a munkáját. Mindjárt az első napokban sú­lyos akadályok merültek fel. Nem kapott fuvarosokat, akik elszállítják a szobrokat az elraktározás ideiglenes helyére, a Kul­túrpalotába. Azt természetesnek találja, hogy a magyarok nem voltak hajlandók ennek a munkának az elvégzésére vállal­kozni. De azt különösnek tartja, hogy az aradvidéki román falvak paraszt lakossá­­ga is elhárította magától ezt a munkale­­hetőséget. Vignali elmondta, hogy végül is ide­genből kellett hozatnia drága munkásokat közönséges napszámos munkára s így vál­lalkozására rá fog fizetni. Külön minisztertanács dönt a játékkaszinó ügyében Isaak Gyula alispánt nevezik ki Heves megye főispánjává (A Reggeli Hírlap budapesti szerkesz­tőségének tele­fon jelentése.) A játékka­szinó sokat emlegetett ügye minden el­lenkező­­k­i tészt­eléssel szemben, úgy lát­szik, balmarosiani dűlője jut. A kérdés részeteteive­l­ a pénteki mimisztertamács nem foglalkozott, azonban a kormány különböző országos érdekek szem előtt tartásával elvileg hozzájárult a játékka­szinó létesítéséhez és ,a­ pénteki minisz­tertanácsom részt nem vett miniszterek helyetteseit megbízta a minisztertanács, hogy szerezzék be a hivatalfőnö­kjeik el­vi döntését. A közeli napokban rendkí­vüli minisztertanács fog ebben az ügy­ben összeülni, amelyen nemcsak a sop­roni, hanem a budapesti kaszinó kérdé­sével is foglalkozni fognak. Itt említjük meg, hogy a pénteki mi­nisztertanács fogla­lkozott a megürese­­dés­ben levő hevesvármegyei főispáni állás betöltésének kérdésével is. Egy­hangúkig úgy határoztak, hogy Isaák Gyurtát, a főispáni teendők vezetés­ével megbízott alispánt fogják ajánlani a kormányzónak főispáni kinevezésre. Nem igazolja Márffy alibijét a kismegyeri távirati bejegyzés A szomszédos tndati ák­osságon ugyanis nincs nyoma a táviratnak (A Reggeli Hírlap budapesti szerkesz­tőségének tele­fon­jelentése.) A május 28-i táblai nyilvános ülésem elrendelt bizo­­nyításkiegészítésnek utca­i napj­a volt szombatom a táblán, amelyre a vádlot­tak közül egyedül Márffy Józsefet ál­lították elő. A szakértők p­róbaírást vet­tek Márffy Józseftől, a kiküldött bíró pedig átadta a szakértőknek Márffy ön­gyilkossági kísérlete alkalmával írott tizemblárrom levelét és a megvizsgálandó kismegyeri sürgelmű jegyzőkönyvét. A szakértők kijelentették, hogy a­ vizsgá­latukat tienöt perc alatt befejezik és a bíró felhívására a szomszédos terem­be vonulta­k vissza. Tizenöt perc múlva a szakértők az ist­lábbi véleményt terjesztették elő: A rendelkezésre állló írások alapján megvizsgálták a 9180. számú ki­smegyeri sürgönykönyv 9-e­i számú bejegyzését és az ott talált írásnak általános képe, betű fűzése, szerkezete az­t mutatja, hogy ez az írás Márfffy kéziétől is származott. Zách­ár táblaibi­k­ljt a tárgyalás végén ismertette még a jutási táviróálllomás­­nak áp­ri­lis 1., 2. és 3. napjára vonatkozó függöny fölvevő könyvét és megái­llapí­­totta, hogy ezekben a Márffy által állí­­tóla­gosam föladott távirat bevezetve nin­csen. A Márffy-ügyben most befejezett bi­­zomiyitás-Megészü­lési legérdekesebb adata mindenesetre az, hogy a kismegyeri ál­lomás távirati sorkönyvében 1922 ápri­lis 2-tól keltezve találtak e­gy távirat­be­jegyzést, amelyet Márffy sajátkezű­­leg írt be a könyvbe. Az irás­szakértők véleménye után körülbelül kétségtelen, hogy ez a bejegyzés tényleg Márffy ke­­­­zétől származik. Ez azonban magában­­ még nem elég ama, hogy Márffy ápri­­l­ii­s 2-ára, vagyis az Erzsébetvárosi Kor-­­ ben elkövetett bombamerényl­let maipjá­­j­r­a, alibit bizonyithasissom. Ebihez az is I kell, hogy kétségtelenné váljék az, hogy I a kérdéses beírás tényleg a­zon a­ napon­­ történt, amelyen keltezve van. Tekintet­­­­tel arra, hogy Márffy édesap­ja a kissme­­­­gyeri állomás távirat fölvevő hivata­l­­s­noka, kézenfekvő a gyanú, hogy Márfffy­­ a táviratkönyvhöz később is hozzáférhe­tett és a klibiszerzés cééljából beírhatta az ominózus napra, a felta­lált táviratot. A bíróság száméban is fönnáll ez a gyanú és ezért megvizsgálták a szomszédos­ ju­tassi állomás táviratkönyvét is, amely­­b­en azonban nem volt fölfedezhető a Márffy által beírt távirat nyomai. Macdonald szerint az angol Londonból jelentik: Macdonald Abe­­ravceban tartott besz­édiédeim m­aigy meg­­könnyebbülléséttnek áldott kifejezést a szénipari válságban, elért szabályozás fölött, ki­jelenítette azonban, hogy a bá­nyászati probléma rendezés­ének nincsen más útja, min­t a nateilonalizá­s. A föltételek, amelyekkel az angol üzemi bányai konf­l­iktusban megegyezés j­ö­tt létre, egyébként a következők: A munkaidő és a munkabér a követ­kező 9 hónapban vál­toz­atl­an marad. Ha a bányatulajdonosoknak az 1924. évi bér­egyezmény meghosszabbításából káruk támad, ezt állami szubvencióval kiegyenlítik. Cood, az angol bányamunkások szak­­szervezetének titkára, részletesebb nyi­ nacionalizálni kell bányákat­ ­atkozatában kijelenti, hogy a végrehaj­tó bizottság valamennyi vidéki szerve­zethez utasításokat küldött, hogy a sztrájkot halasszák el. A bérviszonyok a­ tavaszi hónapokig változatlanok ma­radnak. Az egyeztető bizottságnak ad­dig bőven lesz ideje arra, hogy a bánya­ipar helyzetét részletesen megvizsgálja. A pénzügyminisztérium közlése sze­rint a bányatulajdono-soknak nyújtandó támogatás összegét még nem álllapu­tthtat­­ták meg. A bányai tulajdono­osok körül­belül annak az összegnek megfelelő se­gélyt fognak kapz­i, amely összeggel au­gusztus elsejére a bányamunkások bérét le akarták szállítani. Politikai körök­ben tíz-hiúszmillió fontsterlinges havi támogatásról beszélnek. REGGELI HÍRLAP EGY MINISZTER, AKI SAJÁT MAGÁT INTERPELLÁLJA MEG (A Reggeli Hírlap tudósítójától.) Az interpellációk közkedvelt rekvizitumai a parlamenti életnek. De a miniszterek­nek a bőre kellőleg van preparálva az interpell­ációkka­l szemben. A miniszte­reket drága idejük megmenti attól, hogy az interpellációkat, amelyeket kiadnak nekik elolvassák, az udvarias, semmit­mondó válaszról az írásbeli interpellá­ciók idején legtöbbször gondoskodik egy-egy miniszteri tanácsos. Ez a szoká­sos likvidációja az­ interipap­llációknak.­­ Vannak azonban kivételek is. Egy ilyen kivételről Benes csehszlovákiai külügy­miniszter gondoskodott. Mindannyian tudjuk, hogy egy kis afférja éppen most támadt a pápai nunciussal. Ez alkal­mat­­szolgáltatott a prágai képviselők­nek, hogy meginterpellálják a kü­lügy­­minis­ztert. Benes külügyminiszter úr, aki egyáltalán nem szeret beszélni, vagy legalább is interpellációkra, választ ad­ni, teljesen ignorálja az interpelláció­­­kat, de végre is nem tehet bálra, ha saját pártja, amelyhez ő is mint képviselő tartozik, propaganda, okokból egy-egy interpellációt bejegyez. Gondolja magá­ban, hogy ezt ép úgy nem fogja megvá­laszolni, mint ,a többieket. Az interpellá­ció megjelenik és íme az aláíró képvise­lők között, akik a külügyminiszter urat egy és más pikáns bol­­ogban­ meg akar­ják kérdezni, szerepel Benes képviselő úré is. A pá­rtkörben­ ugyanis a nagy sietségben sok egyéb írás mellett aláírta az­ interpolációs ívet is. Az interpolá­cióknak nem szokott semmi eredménye lenni, de ennek volt. Amidőn a jegyző fölolvasta az in­te­rpell­áció tárgyát és az aláírtó képviselők nevét, általános kaca­gástól visszhangzott a prágai képviselő­i ház. A beavatottak azonban jól tudják, hogy Bennes külügyminiszter nem árulja el Benes képviselő úrnak, hogy mit fog válaszolni! OOO Egy csendőrőrmester kalandja az Avason (A Reggeli Hírlap tudósítása.) Cseh­­Jó­zsef csendőrfőtörzsőrmester július 17-ikén­ este 9 és 10 óra között a Nagy-Avas felől a váro­s felé tartott az avasi református temetőn keresztül. A templom közelében két züllött külsejű férfi állt elébe. Az egyik neki ütődött, majd így szólt: — Pardon, uram, azt hittem, hogy sírkő. A csendőrfőtörzsőrmester felelősségre vonta az útonállókat, mire az egyik Bu­sák István kőmivesnek, a másik pedig Kocsis Sándor cipészsegédnek mondotta magát. A kötekedő fiatalemberek a fő­törzsőrmester erélyes fellépésére el­kezd­tek a levegőbe lövöldözni, hogy megfélem­lítsék. A csendőrfőtörzsőrmester azonban Kocsis Sándort mellenragadta és társá­hoz dobta, mire a két útonálló megijedt és elfutott. Cseh József csendőrfőtörzsőrmester fel­jelentésére az államr­endőrsé­g bűnügyi osztálya beidézte a két útonállót akik azzal védekeztek, hogy nem revolverrel, hanem riasztópisztollyal lőttek. Vallomá­suk után elbocsátották őket a rendőrség­ről, azonban az eljárás megindult ellenük. OOO Hitelt kapnak a jégkárral és aszállyal sújtott gazdák (A Reggeli Hírlap budapesti szerkesz­tőségének telefonjelentése.) Szomba­ton Létay Ernő nemzet­gyűlési képviselő fölkereste Vass József helyettes minisz­terelnököt, akinél érdeklődött, hogy a pénteki minisztertanács letárgyalta-e az aszállyal és a jégkárral sújtott vidékek megsegítésének problémáját. Az ország különböző részeiből kértek segítséget a kormánytól, különösen azok a vidékek, amelyeket a nagy szárazság és az utóbbi idők jégverései sújtottak. A miniszterelnök helyettese közölte Létay Ernővel, hogy a minisztertanács foglalkozott ezzel a kérdéssel és elhatá­rozta, h­ogy az aszállyal és a jégkárral­ sújtott vidékeknek egy évre 8 százalékos évi kamatozása mell­ett megfelelő össze­geket fog rendelkezésre bocsájtan­i a­z Országos Központi Hitelszövetkezeti út­ján. A gazdasági felügyelőket már fel is hívták arra, hogy részletes jelentést tegyenek az ország különböző részein előállott károkról.

Next