Reggeli Hirlap, 1929. augusztus (38. évfolyam, 172-196. szám)
1929-08-25 / 191. szám
Kun András — gazdasági főtanácsos Miskolc, augusztus 24. A kormányzó Kun András bor■sodmegyei nagybirtokost gazdasági főtanácsossá kinevezte. A kinevezés híre szombat délelőtt érkezett meg Soldos Béla dr. főispánhoz, aki a kinevezés közlésére a Reggeli Hírlapnak felhatalmazást adott. Kun András földbirtokos kitüntetése nemcsak a vármegye, hanem a magyar gazdatársadalomnak is egyik előkelő reprezentánsát kérte. Kun András modern, széles látókörű képzett gazda. Ügyvezető alelnöke a Borsod-Gömörvármegyei Gazdasági Egyesületnek, tagja Borsod-Gömörvármegye törvényhatósági bizottságának. Ezenfelül egész sor egyházi, közéleti és társadalmi pozíciót tölt be. A fórumon szereplő vezető egyéniség, aki rendkívül mozgékony, tevékeny és produktív erőt jelent. A vármegye gazdatársadalmának minden megmozdulásában a vezető helyen látható. Úgyszólván az összekötő szerepét tölti be a helyi gazdasági érdekképviseletek és az országos gazdatömörülések között. Minden iránt érdeklődik és minden iránt, ami fejlődést, haladást, előremenést jelent, fogékony és ott van, ahol a köz érdekében dolgozni kell. A gazdatársadalom mindenfajta szociális, társadalmi megmozdulásában az első sorokban küzd. Fanatikusa a földnek és hittel, meggyőződéssel vallja és felkészültséggel hirdeti, hogy a társadalmi osztályok összefogására szükség van és hogy a gazdatársadalom anyagi megsegítése és gazdasági átmentése egyetemes érdek. Alig néhány hónappal ezelőtt választották meg egyhangú lelkesedéssel a Borsod- Gömörvármegyei Gazdasági Egyesület alelnökének, amely minőségében Tarnay Gyula dr. felsőházi tag megbízásából egyben az egyesület ügyvezető elnöki teendőit is ellátja. Eddigi munkássága a Gazdasági Egyesület élén egyöntetű bizalmat és rokonszenvet szerzett számára. Borsod-Gömör vármegye törvényhatósági életében is tevékeny és vezető szerepet visz. Munkásságára, ötleteire és gondolataira mindig és mindenhol számítani lehet. Gazdasági főtanácsosi kinevezése éppen ezért széles körökben általános megelégedést kelt. Személyében minden szempontból kvalitásos és európai gondolkozású gazda nyerte el a legmagasabb kormányzói kitüntetést. Azoknak a gazdáknak a sorába tartozik, akik töretlen energiával és következetesen hirdetik és propagálják az intenzív, okszerű belterjes gazdálkodás szükségességét és azt, hogy a magyar gazda a maga lábán álljon, a saját fejével gondolkodjon abban a szédítően nagy tülekedésben, amely a mai gazdasági életet és a mindennapi kenyérharcot jellemzi. Kun András e pillanatban távol van Miskolctól, magas kitüntetéséről és a méltóságos cím adományozásáról csak az újságokból fog értesülni, de azok, akik megnyerő modorát, rokonszenves egyéniségét és harcos munkásságát ismerik, lélekben vele vannak és vele együtt örülnek annak a kormányzói gesztusnak, amely őt a gazdasági főtanácsosi címmel kitüntette. Vásárok naptára Augusztus 26 án, hétfőn: Miskolcon, Felsővadászon, Hatvanban. Augusztus 29-én, csütörtökön: Tornaszentandráson. Szeptember 2-án, hétfőn: Egerben, Sátoraljaújhelyben, Szikszón. Szeptember 4-én, szerdán: Miskolcon (heti vásár). Szeptember 5-én, csütörtökön: Enesen, Ónodon, Butnokon, Tiszafüreden. Szeptember 6-án, pénteken: Bánrévén, Gyöngyösön. Diósgyőri villamos végállomásnál Korona vendéglő kerthelyiségében Pereces bányászzenekar hangversenyez ma délután. — Szives pártfogást kér Komora István vendéglős. REGGELI HÍRLAP Befejeződött a Magyarok Világkongresszusa Kilencvenhárom határozati javaslatot hozott és fogadott el a kongresszus Budapest, augusztus 24. A magyarok világkongresszusának záróülésére ültek össze kétnapos tanácskozás után szombat délelőtt tíz órakor a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében a külföldi magyarok. A záróülés megnyitása után a Máv. acélhang dalárda a magyar Hiszekegyet énekelte el. Az elnöki megnyitóbeszédet Ripka Ferenc főpolgármester tartotta. — A magyarok világszövetsége — mondotta — majdnem azt mondhatjuk, védelmi szerződést kötött. Kicsinyben és nagyban az ország főméltóságai részéről épp úgy, mint a lelkesedő kisemberek részéről megnyilvánult a közös magyarság fájdalma és a közös magyar akarás összefogó ereje. És ez az egység a nemzet ereje. A világ magyarságainak első találkozója alapvető munkát végzett. Itt vannak a javaslatok, amelyeket az egyes szakosztályok kidolgoztak és letárgyaltak. Ennek a gyűlésnek a feladata, hogy határozattá emelje őket. Ezek a javaslatok legjobb tudással és a legnagyobb lelkesedéssel készült munkák és úgy amint vannak, megfelelnek annak a célnak, amelyre alkották őket. A megnyitóbeszéd után Tarnóczy Árpád, az ÁMOSz igazgatója tartotta meg előadását az „Amerikai Magyarok Országos Szövetsége és az anyaország“ címmel. Az előadás után a szakosztályok határozati javaslatainak előterjeszétse és a felettük való döntés következett. Kilencvenhárom határozati javaslat került a záróülés elé. A határozati javaslatokat a kongresszus letárgyalta és elfogadta. Ezután újra Ripka Ferenc állott szólásra és a következő zárószavakat mondotta: — A magyarok első világkongresszusának tárgyalásai ezzel befejeződtek. Egyenként jöttünk ide és elmegyünk, mint egy nagy hatalmas szövetség tagjai, mintegy világot látható óriási szervezet tagjai. Tudjuk, hogy tizenkétmillió testvérünkre számíthatunk a haza újjáépítésében. A világ magyarjai felé ezekkel a szavakkal zárom be ezt a kongresszust: Isten áldd meg a magyart! Gyermektragédiák.. Irta: Dr. Baranyay Károly kir. törvényszéki bíró, a fiatalkorúak bírája Nemcsak a felnőtteket próbálja meg a sors, sújtja a végzet keservesen, meglátogat zsengekorát is, sokszor egészen fiatalok korán ismerik meg az életet, a létért való nehéz küzdelmeket, gyakran roskadoznak nehéz keresztek alatt ők is és a gyermekeknek is épúgy, mint a nagyoknak, meg vannak a maguk tragédiái is. A koldusgyerek koldulás miatt került elém. Szomorú arcú, 12 éves, sápadt, gyenge, mezítlábas gyerek, testét alig fedték cafatos rongyai. Elembe kisérte a rendőr, mert koldulni mert s koldulnia nem volt szabad. Beismerte bűnét, sírva panaszolta el: anyja nem él, apja rokkant, béna; 10 testvére van; a nagyobbacska lány beteg, a többi kilenc apró még. Igazat vallott. Ott laknak ők a „Danyi“-ban, földalatti lyuk-nyomortanyán... Tizenkettő közül egy se kereső, de egyformán vézna, rongyos mindahány; hármukat nehéz kór támadta meg; tizenketten fáztak a télen s tizenketten éheznek ma is. És ítélnem kellett a koldusgyerek fölött... Meghoztam az ítéletet ... Intézkednem kellett, mert törvény rendeli így... Az ítélet múló, értéktelen — hisz javítani nem tud, —, de nem is segít a helyzeten. Másnak kell itt bírónak lennie, — nem engem, a bírót, — a társadalmat illesse a végső döntés, nem a jog, a hatalom, hanem a könyörület, az emberszeretet igazságos ítélete...! A mostoha Mostohagyereknek sorsa mindig szomorú; akkor is, ha az apa mostoha, de százszor szomorúbb azé, akit az anyai szeretet nem boldogított soha, aki az anyának mostoha gyermeke, különösen ha az a szerencsétlen leány!... Mennyi bűnnek, erkölcsi romlásnak forrása a szülői szeretet hiánya; a mostoha lelketlen nemtörődömsége vagy kegyetlen szigora ítélnem kellett mostohaleány fölött; erkölcsi züllés volt a vád. Megállapítottam, mi kergette a szerencsétlent ide: a gonosz mostoha, aki jól tartotta, becézte, szépen járatta édes gyerekét és üldözte, sanyargatta a csinos 16 éves mostohalányt, munkába kergette s ha nem kapott és pénzt vinni nem tudott, verte kegyetlenül. A mostoha tanit tetta reá: ha nem kap munkát, csinos lánykának miként kell keresnie s a szerencsétlen nem birta tovább az ütleget, meghallgatta a gonosz tanács parancsait: elbukott, áruba állt és sülyedt lefelé — egész a kórteremig... A 15 éves elvált asszony Szerencsétlen, terhelt családból való... Fordított eset, mint előbbi volt. Itt az apa mostoha. 14 éves korában engedéllyel férjhez adni kellett a leányt. Egy év múlva már el is vált; háromszor volt kórházban betegen ,s épp tizenkétszer állott bíróság előtt. Sajátos, szerencsétlen típus. Talán egy fiatalkorút sem láttam ily konok, megrögzött gonoszát. Imára se lehetett szorítani; nem akarta látni az anyját; szegényes rabkosztot evett s gyűlölete nem engedte elfogadni anyjától az ízes étkeket. Ráijesztettem: javítóbra RÓNA ruhafestő, vegytisztító és gőzmosé üzem Széchenyi-u. 96 Gyors száraz vegytisztítás Elsőrangú szőnyegtisztítás. 1929. VIII. 25. ) TAVASLY , VILLAMOS KÁVÉPÖRKÖLŐ! megyen, röviden felelte: „jó“. Kétévi fogházzal fenyegettem, arra is csak az volt felelete: „jó“. Én ítélkeztem, ítéljen fölötte a társadalom is, monda meg ítéletében, hogy lehetett volna őt megmenteni, miképen intézkedni, amint a törvény megengedi, hogy megtörjön végre s ne csak ez a cinikus válasz legyen összes felelete? ... Ki a hibás? Fess, szép 18 éves leány, anyai házból távozott, 32 éves, csekély jövedelmű hivatalnoknál lakott. A feleség súlyos tüdőbeteg, két apró gyermekük van, akik mellett nevelőnőként szerepelt. Ellátáson felül havi 20 pengőt kapott, ebből járt elegánsul, csinosan. A lány panaszolt anyjára, aki bátyja gyilkosának felesége lett. Szerette bátyját a lány,, azért gyilkosát nem nézheti. Aztán az anyja üldözte, verte kegyetlenül. Az anya panaszolta: a lány dologiakra, szót nem fogadott, hazulról elszökött; ha látogatóba ment hozzá, gorombavolt, megütötte, kilökdöste. Fölteszem a kérdést: vájjon mi volt itten a való, vájjon az anya a hibás, avagy a lány? Többszörös testvérgyilkos leány Pesten történt; ott a fővárosban, ahol a nagy fény mellett még sötétebb, kétségbeejtőbb az árny... Szinte mesébe illő rémdráma ez. Az anya elhalt korán, súlyos tüdőbeteg apa négy gyerekkel maradt. A családot a 16 éves leány tartotta fenn: szatócsüzletben volt kiszolgáló, csak pár hónapig, mert az üzlet megszűnt. Állás nélkül maradt soká, majd egy ipari vállalatnál volt munkásleány. Itt a munkavezető szerelmi ajánlatot tett neki, elutasította a vallásos, erkölcsös leány. Azóta nem volt maradása: felmondtak neki, elbocsátották. Majd másik vállalathoz került sok idő után ... Itt irigy, rosszlelkű társai ráfogták, hogy lopott. Két hétig nézett állás után — sikertelen. Nem volt már élelem, elfogyott a tüzelő... Egész délelőtt várt újból a közvetítőn, csüggedten ment haza. Otthon a nagy beteg apa az asztalra mutatott, írás jött. Felcsillant a csüggedt lányka szeme, végre hátha állásba jutott. Boldogan kapta kezébe az iratot, olvasta, aztán megtántorodott. Az irás bírósági idéző volt lopás miatt. Őt gyanúsítják, milyen ártatlanul, igazságtalanul. Forgott vele a világ, megrendült bizalma,, hite. Felöltöztette három testvérkéjét, megcsókolta a nagy beteg apát, ment gyorsan velük ki, egyenesen a Dunapartra. Forrón ölelte, csókolta őket, közben belökte egyenként a zúgó habok közé.. Aztán ő is elszánt, ugrásra kész... És megszólalt a déli harangszó ... Föleszmélt a leány, hisz ebédet kell vinni a beteg apának, aki éhesen vár a szegényes kosztra, mert ma még semmit sem evett. Elrohant, hazavitte, aztán a rendőrségre futott, ott csak annyit tudott mondani: gyilkos vagyok, megöltem testvéreimet s aztán eszmélet nélkül rogyott a földre. Nem szenzációt akartam vele, hogy leírtam ezt a néhány megrázó gyermektragédiát. Egészen más cél vezetett. Bizonyítani akartam, mily végtelen fontos és szükséges a gyermekvédelem! Ezek a tragédiák talán mind meg lettek volna előzhetők! Igen, ha a kolduscsaládot segítené a társadalom, a hatóság; ha a mostohagyerek más környezetre talál; ha a 15 éves elvált asszony istenfélően nevelkedik, ha a másik két leány elhelyezést, megélhetést talál... Nem ezek a szerencsétlen gyermekek hibásak főként tehát, hanem mindnyájunkat: a hatóságot, a társadalmat terheli a felelősség egyaránt, mert tétlen nézzük a nyomort, a veszélyt és nem segítünk, amikor a segítés még nem késő, amikor még megelőzhetők ilyen és hasonló gyermektragédiák!