Reggeli Hirlap, 1929. október (38. évfolyam, 222-246. szám)

1929-10-01 / 222. szám

1929. X. 1. Egy mozgalmas , gazdag élet atja Neuman Adolf lelkével együtt el­tűnt közéletünkből egy ember, aki az iskola padjaiból kikerülve mind­halálig ideget pattantó, fizikumot őrlő, agyat fogyasztó, lázas, lükte­tő munkában töltötte el életét. Ha­lálával a legértékesebb, a legmoz­galmasabb, a legszínesebb életek egyikének mécsese aludt ki. Évti­zedeken keresztül nem volt ebben a városban, megyében, az ország­­ban gazdasági és közgazdasági, ke­reskedelmi és ipari, pénzügyi és várospolitikai téren olyan mozza­nat, amelynél őt ne láttuk volna. Az évtizedek során helyet foglalt Miskolc város képviselőtestületé­ben, majd törvényhatósági bizott­ságában. Városi parlamentben min­őség az első sorokban küzdött ötlet­tel, praktikus érzékkel, világító gondolattal és munkás élet tapasz­ &B&B9L1 1IBERE Héthársi Neuman Adolf halála A miskolci közélet egyik legkitűnőbb vezéregyénisége vasárnap reggel, csendes szanatóriumi szobában Bécsben, ahol betegségére gyógyulást keresett, hunyt el Temetése szerdán délután 2 órakor lesz a Kazinczy­ utcai templom udvaráról Miskolc, szeptember 30. Egy bécsi szanatórium csendes szobájában vasárnap reggel meg­halt héthársi Neuman Adolf fel­sőházi póttag, kereskedelmi taná­csos, a miskolci Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, az OMKB al­­elnöke, a miskolci Kereskedelmi és Gazdasági Bank vezérigazgató­ja, Miskolc város törvényhatósági bizottságának a tagja, egész sor közgazdasági, kulturális, karitatív és egyházi intézmény alapítója és vezetője, a miskolci társadalom, a kereskedelmi, ipari és pénzvilág egyik vezére. A hírt szűkszavú táv­irati jelentés hozta az osztrák fő­városból szűkebb hazájába, Mis­kolcra, ahol a megdöbbenés és a mélységes gyász első pillanataiban városháza, bankok és intézmények székházának ormára felröppent a fekete lobogó. A gépgyári gyakornokság­­tól a vezéri polcig Meghalt héthársi Neuman Adolf. Vele együtt egy nagy emberi érték tűnt el. Neuman Adolf élete, ered­ményekben gazdag, sorozatos sike­rekkel tarkított munkássága a mis­kolciak előtt pergett le. Életével és sikereivel, munkásságával és pá­ratlanul szép karrierjével maga volt az élő cáfolata annak a mon­dásnak, hogy­­ senki sem próféta a maga hazájában. Neuman Adolf miskolci volt és egyike a legtekin­télyesebb, a legnagyobb súlyu em­­ber ebben a városban. Élete igazán nyitott könyv, amelynek lapjait ő maga írta meg munkásságával, si­kereivel, alkotásaival és nagy-nagy értékeivel. Sáros megyében, Héthárson szü­letett 1870-ben Neuman Adolf. — Egészen serdülő korában került Miskolcra, ahol gyakornokként kezdte el ragyogóan szép pályafu­tását Her­cz Zsigmond gépgyárá­ban. Nagy­ az út a gépgyári prakti­­káusságtól a miskolci Kereskedel­mi és Iparkamara elnöki díszes pozícióig. Hosszú az út, de mind­végig felfelé emelkedett, töretlenül és nyílegyenesen. A gépgyári gya­­kornokságtól a kamarai elnöksé­gig, a kezdő tisztviselőtől, a közélet vezéri piedesztáljáig, a postázástól a széles pénzügyi, közgazdasági, társadalmi, kulturális és politikai ügyek vezérlő intézéséig nagy az út, amely több, mint három évti­zed, munkásságával, sikereivel és alkotásaival van kirakva, talajával a­­ közért. Minden kér­déshez hozzá­szólt, minden problé­mát a maga nagy élettapasztalatá­nak, gyakorlati tudásának kisugár­zásával segített megoldani. A ne­héz kérdések egész sorának eldön­tésére irányítólag hatott szavával és elhatározásával. Egymaga je­lentette a tábort, a legszervezettebb pártot, mindkettőt együttvéve. Mindenki ismerte nagy képessé­geit, igazi emberi kvalitásait, véle­ménye tehát döntő volt, szavának súlya volt és lépéseit társadalmi osztályok követték. Nem volt a szavak embere, de amit mond­ott, annak tartalma, súlya és követésre inspiráló ereje volt. Minden beszé­de a gyakorlati élet vezéri tulaj­donságokkal és képességekkel meg­áldott ember megnyilatkozása volt. Minden izében cselekvő, tenni aka­ró és tenni tudó egyénisége mutat­kozott meg. A kereskedelem, az ipar, a közélet nagy problémáit ott „fogta meg“, ahol­­ azt páratlanul nagy gyakorlati érzéke és ösztöne sugalta. Ez a magyarázata annak, hogy Neuman Adolf mindenhol ve­zér volt, ahol megjelent, ahová a köz bizalma invitálta. A kereskedelem- és ipar szolgálat­ában kereskedelmi, ipari, közgazdasá­gi téren képességei, mint minden­hol,­­ áttörték a lokális határokat. Látóköre országos méreteket fo­gott át. Működésének csak a szín­helye volt­ Miskolc, a területe or­szágos térre terjedt. Országosan is­merték. Az OMKE, az a nagy súlyú és nagytekintélyű alakulás az alel­nöki díszes pozícióval méltányolta, emelkedett gondolkodását és elhi­vatott vezéri kvalitását. Természe­tesen, mivelhogy Miskolcon lakott, ebben a városban mutatkozott meg közgazdasági aktivitásának teljes­ségében. Negyedszázadnál hosszabb időn át kormányozta a miskolci Kereskedelmi Testületet, a Keres­kedelmi és Gazdasági Bankot, ame­lyet az ő szuggesztív egyénisége nélkül elképzelni sem lehetett.­­ Népszerűségét a szentimentalizmust nem ismerő közgazdasági életben is meg tudta­ tartani.­­Neuman banknak­ nevezték az intézetet, amelynek élén állott és amellyel összeforrott. Mint a Kereskedelmi és Iparka­mara elnöke éveik során keresztül szolgálta a kereskedelem és ipar érdekeit. Aktivitásával tempót­­dik­tált a kamarának, amely mindig a vidéki kamarák élén haladt. A­ ke­reskedő és iparos társadalom, érde­keiért harcolt egy emberöltőn át. Benne inkarnálódott a miskolci kereskedelem és a miskolci ipar és nevében, működésében, tevékenysé­gében, aktivitásában jelentkezett Miskolc közgazdasági életereje. Ő honosította meg az OMKE vándor­gyűléseit a kamara, területén és ezeken a vándorgyűléseken mindig ő vitte a szót. És hogy szerették a szavát hallani, bizonyította a ro­­konszennv, amellyel fogadták. És hogy respektálták, igazolta a sze­mélyének mindenütt bárkik társa­ságában megkülönböztetett módon ,kijáró elismerés és tisztelet. Az átfogó erő­ és összetartó tekintély Hogy ebben a városban együtt volt a kereskedelem az iparral, az az ő átfogó erejének összetartó tekintélyének, mindenki fölött álló képességeinek a folyománya volt. Hogy ebben a városban nem mor­zsolódtak szét az erők, nem apró­­zódtak el a tehetségek és életrevaló ideák, nem vesztek el a kicsinyes marakodás pocsolyájában, az jó­részben Neuman Adolf egyéniségé­nek volt az érdeme. Ő volt Miskolc legelfoglaltabb és még­is mindenre ráérő embere. Szabad öt perccel nem rendelkezett. A bankban, a­­kamarában, a Kereskedelmi Testü­letben, a városházán, az általa ala­pított cég irodájában, az utcán, a társaságokban, szalonok meghitt szögleteiben is utolérte a gond. Tanács ha kellett, hozzá fordultak, segítséget tőle kértek, mert neki mindenre volt ideje és mindenki számára hozzáférhető volt. Megte­remtette a nehézség nélkül megkö­zelíthető, közéleti és bankvezér tí­pusát. Nem barrikádozta el magát bankjának elnökigazgató szobájá­ba. Nem tagadtatta le magát ha kisemberek keresték. Túlfűtött pil­lanatokban, izgalmas negyedórák­ban, kritikus helyzetekben is meg­maradt előzékeny, udvarias, ember­­kezelő művésznek. Mert Neuman Adolf művésze volt az emberkezelésnek. Ebben­ volt si­kereinek titka. Ezzel „szerelte“ le ellen­feleit, akik bőséggel voltak. Modorával, nagy emberismeretével és páratlanul éles észjárásával, le­bilincselő kedvességével és zseniali­tásával győzött mindenen és min­denkin. Széleskörű közéleti, közgaz­dasági, kereskedelmi, ipari tevé­kenysége mellett tetteivel gazdagon szolgálta egyházát is. A­z izraelita Szent Egyletnek elnöke volt, amint­hogy elnöke volt­­a Felsőmagyaror­szági Zsid­ókórház Egyesületnek is. Mindkét intézménynél cselekedetei­vel irta meg történetét és alkotá­saival biztosította emlékét. Egész emberként szolgálta városát, an­nak társadalmát és egyházát. Szin­te csodálatraméltó az energia, a­mely benne lakozott és halálával elveszett. Szinte páratlan a nagy gyakorlati tudás, amelyet bőséggel szórt, ha a helyzet úgy kívánta. Bámul­atramél­tó az ötletesség, a­mellyel évtizedeken keresztül ve­zéri súlyt adott minden szavának. Betegsége­k halála Néhány nappal ezelőtt kezdett el betegeskedni Súlyos volt a beteg­ség, amelynek hatalmába, került, de általános volt a hit, a remény, hogy szervezete legyőzi a kórt. De Neuman Adolf, aki egész életében mindenen és mindenkin győzedel­meskedett, a­ betegséggel szemben alul maradt. Hiába járta a kül­földet, a­ leghíresebb professzoro­kat, hogy bajára gyógyulást ke­ressen, vasárnap reggel utolérte a halál. Bécsben aludt ki élete mé­csese. Világhíres, bátyja, Neuman Henrik orvosprofesszor és családja vette körül betegágyát az utolsó pillanatokban is. Még napokkal ezelőtt örömmel szállt a hirt száj­ról szájra, hogy állapota észreve­hetően javul. De a bizakodásba, a reménybe beledöbbent a lesújtó hír, a mélységes gyász: Neuman Adolf meghalt. Nincs többé. Itt­­ hagyta az intézményeket, amelye­ket alapított, az intézményeket, a­melyeknek élén állott. Helye gaz­dátlanul maradt és fog maradni még sokáig. A holttestét, szállító vonat hétfőn este indult el Bécsből, ahonnan kedden este érkezik Mis­kolcra. Holtan abba a városba, ahonnan tele életkedvvel, alkotni vágyással pihenni ment. És a pi­henő örök és végérvényes lett. Életrajza Neuman Adolf Sár­­m­egyében született Héthárson 1870-ben. Apja Neuman Herman, régi kereskedő sarja. Nyolcvanéves és tiszteletben álló polgára volt Miskolcnak. Neu­man Adolf iskoláinak elvégzése után tisztviselőként Hercz Zsig­mond gépgyárába lépett. 1894-ben a Generali főügynökévé nevezték ki. Ugyanakkor megalapította a mai napig fennálló Neuman Adolf céget, amely biztosítási üzleteken kívül a Magyar Általános Kőszén­bánya Rt, illetve a Borsodi Szén­bányák Rt. és más hasonló válla­latok vezérképviseletét bírja. 1903- ban megalapította a miskolci Ke­reskedelmi és Gazdasági Bank Részvénytársaságot, melynek mind­végig vezérigazgatója volt . Részt­­vett egész sor közgazdasági intéz­mény alapításánál. Kereskedelmi tanácsos felsőházi póttag, a Miskol­ci Kereskedelmi és Iparkamara el­nöke, a Miskolci Kereskedemi Tes­tület elnöke, az Izr. Szentegylet el­nöke, a­ Miskolci Kereskedelmi Tes­­dó Kórház Egylet elnöke. 1918- A Neuman Adolf cég és tisztviselői kara, mély fájdalommal jelenti a cég szeretve tisztelt nagyérdemű főnökének HÉTHÁRSI NEUMAN ADOLF URNÁK m. kir. ker. tanácsos, a Ferenc József rend lovagja, felsőházi póttag stb. stb. folyó hó 29-én Wienben történt gyászos elhunytak A megdicsőült a nemes munkaszeretet és munkabírás tüne­ményes eszményi példájával szárnyat adott törekvéseinknek, lelkessé és acélossá tett maga körül minden igyekezetet. Atyai jóindulatát és lelkének melegét hálásan éreztük és sf­ontáli kegyelettel őrizzük nemes emlékezetét. Hült tetemeit folyó év október hó 2-án, délután 2 órakor a miskolci Kazinczy utcai templom udvaráról kisérjük örök nyugalomra. Áldott legyen emléke! 5 Héthársi Neuman Adolfné sz. Bródy Sze­rén fájdalmas szívvel jelenti úgy a maga, mint alulírottak és az egész kiterjedt rokon­ság nevében forrón szeretett férjének HÉTHÁRSI NEUMAN ADOLF kereskedelmi tanácsos, a Ferenc Jó­zsef rend lovagja, felsőház póttag, Misko­l­­hif. város törvényhatósági bizottságának tagja, az Omke alelnöke, a Miskolci Kereskedelmi és Iparka­mara e­nöke, a Miskolci Kereskedelmi Testület elnöke, a Misko­lci Szr. szent­­egylet elnöke, a Miskolci és Felső­magyarországi Za­dókórház Egyesület elnöke, a Miskolci Kereskedelmi és Gazdasági Bank Rt vezérigazgató­jának stb. fáradhatatlan és munkás éle­tének 59-ik évében folyó hó 29-én Wienben történt gyászos elhunytak A megboldogult hült tete­meit október hó 2-án d. u. 2 órakor fogjuk a Kazincy utcai templom udvaráról utolsó útjára kisérni. Miskolc, 1929 szeptember hó 30. Béke és áldás lengyen a drága hamvak felett. Sacher Imréné sz. Héthársi Neuman Hlára, Héthársi Neuman Pál gyermekei, özv. Bródl O­ksáné anyósa, medizinalrat Héthársi dr. Neuman Samu, Héthársi Neuman Dezső ny. pénzügyi tanácsos, özv. Neuman D. Sándorné sz. Héthársi Neu­man Helén, Héthársi dr. Neuman Henrik egyetemi or­­vostanár testvérei. Sacher Imre veje, Sacher Vik­i és Jacika unokái. Hoszorúk mellőzése kéretik

Next