Reggeli Hirlap, 1930. május (39. évfolyam, 98-122. szám)

1930-05-01 / 98. szám

Miskolc, XXXIX- évf. 98. Ara 16 fillér Csütörtök, 1930 május 1. Szerkesztőség és kiadóhivatal | Miskolc, Hunyadi-utca 2. Előfizetést­ért negyedévre 8, egy hónapra 3 pengő. Felelős szerkesztő: FEHÉR ÖDÖN Szerkesztőségi telefon : 498 és 616 Kiadóhivatal­ telefon : 299­­ Éjjel: 565 Május 1. Ha úgy a régi békeévekre, a há­­ború előtti igazi, hamisítatlan béké­re gondolunk, eszünkbe kell, hogy jusson, mit jelentett a május elseje a polgárember számára. A régi bé­kében a polgár és munkásosztály között távolról sem volt meg az az éles elhatárolás, mint amit elmélet­­ben ma tapasztalnunk kell. A régi békeévekben a polgár és munkás­­osztály számára egyaránt meg­volt a felfelé fejlődés, a gyarapodás és a vagyonosodot, lehetősége, ami leg­­főképen május 1-én, éppen a költöz­ködésekben jutott kifejezésre. Nem múlt el olyan év, hogy május 1-én nagyarányú költözködéseket ne le­hetett volna tapasztalni a főváros­ban épenúg­y, mint minden nagyobb vidéki városban és ez azt jelentette, hogy azok a rétegek, amelyek jobb sorsba jutottak, a túlságosan sze­rény kezdetet az egy-kétszobás la­kást otthagyták és jobb, tágasabb, megjavult viszonyaiknak megfelelő lakásba költöztek át. Ugyancsak május elsején lehe­tett legjobban tapasztalni azt, hogy egy-egy esztendő milyen arányú építkezéssel fog indulni. Ilyen táj­ban a város minden részében új fundamentumokat ástak, új falakat emeltek és például a tisztviselő osz­tály akkoriban még megengedhette magának azt a luxust, hogy egy mintaszerű kertes villatelepet léte­sítsen magának éppen Miskolcon. Megvolt hozzá a módja. Sok-sok te­kintetben elmondhatnánk még, hogy a tavasz hivatalos ünnepén mennyi öröme volt a békés és dolgozó em­bereknek, akik kora hajnalban még azzal is törődni tudtak, hogy az ab­lakok alá itt-ott májusfát állítsa­nak. Nagyon szomorú a mi május else­jénk, ha a régmúlt időkkel hason­lítjuk össze. Vájjon hol keressük ma az építkezést, amely régen nem volt probléma? Ha szétnézünk a városban, sehol sem találkozunk olyan építkezéssel, amelynek a gaz­dája szerény kispolgár, vagy eset­leg munkás lenne. Ezeknek a réte­geknek manapság nem adatik meg az a kivételes gyönyörűség, hogy saját hajlékát felépítse magának. A legszomorúbb gazdasági viszo­nyokra vet ez a körülmény világos­ságot és ehhez nem kell kommentár. De hol van várjon az a tisztviselő, aki kertes villát tudna magának szerezni, építeni, mint amilyen ép­pen a tisztviselőtelepen seregével akad. Igaz, hogy ez a május elseje a tisztviselők számára hozott némi örömet, mert a kormány, mint a Reggeli Hírlapban olvasható, Mis­kolcot végre besorozta a második lakbérosztályba. Régi és jogos kí­vánságot váltott valóra ezzel a kormány és a második lakbérosz­­tályba való sorozással legalább is valamennyire megközelítette a reá­lis állapotokat. Most lakbérnegyed­­fizetés idején tudjuk ezt az elhatá­rozást a legjobban értékelni, ami­kor mindenki számára aggasztó, sőt kétségbeejtő gond gyanánt je­lentkezik a házbérfizetés. Ilyenkor tudjuk értékelni, amikor száz és százszámra akad kereskedő, iparos, aki üzletbérét, vagy műhelybérét csak a legkeservesebb pénzügyi műveletek árán tudja előteremteni ugyanakkor, amikor esetleg család­jának ellátására már nem is futja. Ez a segítség (mert a második lak­bérosztályba való sorozás kétségte­len segítség) a tisztviselőosztálynak is a legjobbkor jött, hiszen már évek hosszú sora óta nem volt semmikép arányban az a lakbér, amelyet­­kaptak és amelyet fizetniök kellett Szeretnénk, hogyha mihamarabb sor kerülne a többi sérelmek gyó­­gyítására. És most, hogy a párisi egyezség után vég­re tisztultabb és szabadabb lesz a levegő, reméljük sor kerül az alkotásokra is és a beözönlő tőkéből a munkásság ke­resethez jut, amiből az ipar és ke­reskedelem és mezőgazdaság is fel­frissül. M­iskolcot mától a második lakbérosztályba sorozták A lakbérosztály feiemelése már régen befejezett tény volt — mondja Mikszáth Kálmán dr. főispán Hejőcsaba, Diósgyőr és Mezőkövesd az ötödik lakbérosztályba került Miskolc április 30. Szerdán a késő esti órákban je­­lentette a Reggeli Hírlap budapesti munkatársa, hogy Miskolcot május 1-től a második lakbérosztályba so­rozták. A szűkszavú hír rendkívül nagy jelentőségű és bizonyára kel­lemesen érinti a Miskolcon dolgozó állami- és köztisztviselőket. A Reggeli Hírlap már régebben, beavatott közlések alapján, meg­írta, hogy Miskolc a második lak­bérosztályba került. Mikszáth Kál­mán dr. főispán hosszú időkön keresztül napi­renden tartotta a második lak­bérosztályba való sorozás kér­dését. Akcióját azzal kezdte, hogy össze­­hasonlító táblázatot dolgozott ki a miskolci és más városok lakbér­viszonyáról és arra a következte­tésre jutott, hogy Miskolcon arány­lag a legdrágábbak a lakbérek az egész országban. Mikszáth főispán adatai alapján személyesen is interveniált a kormánynál Miskolc második lakbérosztályba való sorolása ügyében. Többrendbeli felter­jesztést is intézett ebben az értelemben a kormányhoz, amelytől kötelező ígéretet kapott arra nézve, hogy Miskolcot a máso­dik lakbérosztályba sorozzák. Közbejöttek azonban olyan kö­rülmények, amelyek miatt késést szenvedett az ígéret beváltása. Mi­vel azonban a miskolci érdekelt tisztviselők és alkalmazottak jog­gal és okkal várták a második lak­­bérosztályba való sorolást, Mik­száth főispán Hodobay polgármes­terrel együtt ismételten eljárt az illetékes minisztereknél. Legutóbb Wekerle Sándor pénz­ügyminiszter ismételten ígéretet tett Mikszáth főispánnak Mis­kolc második lakbérosztályba való sorozására. Közben Reisinger Ferenc ország­­gyűlési képviselő is interpellált a Házban a lakbérosztály ügyében. Most aztán megtörtént a döntés, amellyel kapcsolatban Mikszáth Kálmán főispán így nyilatkozott a Reggeli Hírlap munkatársának: — Örömmel veszem, hogy Mis­kolc a második lakbérosztályba ke­rül, de engem nem lep meg a dön­tés, hiszen a pénzügyminiszter, amikor hetekkel ezelőtt a polgár­­mesterrel nála jártam, erre nézve kötelező ígéretet tett. Nem történt tehát más, mint­hogy a pénzügyminiszter úr szokásaihoz híven teljesített egy ígéretet, amely méltányolja a miskolci viszonyokat és a lehetőséghez ké­pest honorálja a miskolci állami és köztisztviselők nehéz helyzetét. A pénzügyminiszter rendeletéről különben a következő jelentést adták ki szerdán éjszaka: A M. T. I. jelenti. Az 1929—30. évi költségvetésben kapott felhatalma­zás alapján a minisztertanács a köz­­tisztviselői lakbér szempontjából magasabb lakbérosztályba sorolta a következő városokat, illetve köz­ségeket május 1-i hatállyal: A második lakáspénz osztályba: Miskolc, Debrecen, Kaposvár, Pécs, Szolnok városokat. Az ötödik la­káspénz osztályba: Dunaharaszti, Dunakeszi, Hejőcsaba, Diósgyőr, Felsőgöd, Mezőkövesd városokat, il­letve nagyközségeket. Az erre vonatkozó rendelet a hivatalos lapnak május 1-i szá­mában jelenik meg. Ezzel kapcsolatban a rendelet olyan intézkedést is tartalmaz, mely sze­rint azok a tényleges szolgálatban álló közalkalmazottak, akiknek la­káspénze a családi pótléknak csök­kenése folytán alacsonyabban len­ne megállapítandó, továbbra is meghagyassanak a magasabb la­­káspénz élvezetében. Ez az utóbbi rendelkezés csak a tényleges alkal­mazottakra vonatkozik és ennek révén az alacsonyabb lakáspénzt él­vezők száma fokozatosan csök­kenni fog. Budapest, április 30 A képviselőház ülését pontban 10 órakor nyitotta meg Puk­­ Endre aleln­ök. Ezután napirend szerint folytat­ták a költségvetés vitáját. Munkaalkalmakat kell teremteni Krüger Aladár volt az első szó­nok. A háború utáni időkben rend­kívül emelkedett a bankok érdek­körébe került kereskedelmi válla­latok száma. Megcsökkent vagyon­nal kiterjeszkedett vállalatok mű­ködnek ma és ez lehetővé teszi azt, hogy csak a vezérigazgatóknak, csak a vezetőknek legyen n­agy jö­vedelmük, de nem törődnek a rész­vényesekkel. Ez az ország nem en­gedheti meg magának azt a fény­űzést, hogy munka nélküli segélye­ket osztogasson, viszont, kötelessége előkeríteni a munkaalkalmakat. A költségvetést elfogadja­ Gaál Gaszton kritikája Gaál Gaszton figyelmébe ajánlja a kormánynak, hogy a régi és új nyugdíjasok közti igazságtalansá­got küszöbölje ki. Felhívja a fi­gyelmet a falusi tanítók és lelké­szek megélhetésének kérdésére is. Határozati javaslatokat terjeszt be, amelyekben felhívja a kormányt, hogy a jövő költség­vetésében min­den minisztérium részletes kimuta­tást adjon a dologi kiadásokról, a külföldi utazási költségekről, a ki­szállások és napidíjak összegeiről Ezekután elismerését fejezi ki a pénzügyminiszternek, hogy az évek óta folyton növekvő költségvetést végre egy lefelé tendáló költségve­tés váltotta fel. Az állam köteles­sége, hogy az adózás terén enyhí­téseket léptessen életbe. A mező­­gazdasági foglalkozási ágat nem szabad kormányzati intézkedések­kel irreálissá tenni. A vasúti tarifák kérdését tette ezután szóvá és tiltakozott az ellen, hogy a mezőgazdasági termények tarifáját olyan nagymértékben fel­emeljék. Beszéde végén hangoztatta, hogy olyan kiterjeszkedését látja a köz­ponti bürokratizmusnak, amely már elviselhetetlen. A költségvetést mindezek ellenére, mégis elfogadja, de nem a kormány iránti bizalom­ból hanem elfogadja azért, mert erre az országnak van szüksége. A miniszterelnök felszólalása Gaál Gaszton beszéde után gróf Bethlen István miniszterelnök emel­kedett szólásra.­­- Felhasználom az alkalmat — mondotta a miniszterelnök — hogy felszólalásom­­kapcsán néhány meg­jegyzést tegyek Gaál Gaszton kép­viselő úr beszédére. Teljesen egyet­értek abban a képviselő úrral, hogy az a vámvédelem, amellyel a ma­gyar ipar rendelkezik revízióra, szorul és ezen a téren már a kezde­ményező lépéseket a magam r­iszé­­ről meg is tettem. A vámtarifa megalkotása, idején a világgazdasági helyzet egészen más volt- mint most. Vissza kell gondolni arra az időre, amely a me­zőgazdaság konjunkturális ideje volt és amikor senki sem tételezte fel, hogy két vagy három év múlva az amerikai verseny folytán mi­lyen versenyt fog előállani. Ez a kormány volt az, amely a kötött gazdálkodást megszüntette a kiviteli tilalmakat felfüggesztettek és pedig elsőnek az európai államok között. A vámtarifát­­nem abban a re­ményben terjesztettük be, hogy az a világ végéig megmarad. Miután az európai ipari államok többé-ke­vésbé rá voltak szorulva az agrárterményekre, ezeknek a vám­tételeit arra a mértékre­­kívánták visszavezetni- amely a magyar gaz­dasági életnek és elsősorban a ma­gyar mezőgazdasági érdekeknek megfelel. Gaál Gaszton: Több, mint két év óta változatlan a helyzet és nem­ történt semmi. A mai napig sem tudjuk, hogy a mezőgazdasági érdekeltségek mi­lyen vámtételek revíziójára helye­zik elsősor­ban a súlyt. Mi ezekben a kérdésekben az érdekképvi­selete­ket kívánjuk elsősorban meghall­gatni. A kormány törekvése arra irá­nyul, hogy a mezőgazdasági expor­tot fejlessze, támogassa és előse­gítse. A miniszterelnök ezután a vasúti tarifális kérdésekről szólt.­­ A kormány intézkedett az iránt hogy a vasúti tarifákat revízió alá vegyék és a nem kedvező jelenségek megszűnjenek. A miniszterelnök beszédét élénk éljenzés fogadta. TISZTELT HÁZ Az ország­ súlyos gondja, baja a költségvetési vitában. A miniszterelnök bejelentette a vámtarifa revízióját . A belügyminiszter május elsejére készenlétbe helyezte a karhatalmat s kijelentette, hogy annak fellépéséért a szociáldemokrata pártot teszi felelőssé a „tüntető sétá“-ra való felhívás miatt

Next