Reggeli Hirlap, 1930. július (39. évfolyam, 146-172. szám)

1930-07-01 / 146. szám

Miskolc, XXXIX. évf. 146 Ara 16 fillér Kedd, 1936 Julius 1 Szerkeszt 6s£g és kiadóhivatalMiskolc, Hunyadi-utca X Előfizetési ár: negyedévre 8, egy hónapra 3 pengő. Felelős szerkesztő: FEHÉR ÖDÖN Szerkesztőségi telefon: 498 és 616 Kiadóhivatal! telefon: 299­­ Éjjel: 505 Gyors segítséget Kétségtelen, hogy azokat a töme­geket, amelyek nyomorognak és szenvednek, könnyen kaparintja a kezébe a felelőtlen demagógia és vezeti őket olyan lépésekre, ame­lyek nem csupán arra nem alkalma­sak, hogy a tömegek nyomorúságát enyhítsék, de arra sem, hogy szi­lárdabbá tegyék a társadalmi rend békéjét és nyugalmát. A­­demagó­gia mindig odafurakodik, ahol pa­naszkodnak és csak a szenvedő tö­megek intelligenciája tudja meg­akadályozni, hogy ne vezessék őket arra az útra, amelynek végén sohasem lehet megtalálni sorsuk megjavítását. Legutóbb Miskolcon két olyan osztály panaszait hallot­tuk, amely osztályok nem igen kap­hatók a demagógia izgatásainak az elfogadására. Néhány nappal ez­előtt a kereskedelmi államtitkár jelenlétében a kereskedők panaszol­ták el sérelmeiket, most vasárnap pedig az iparosok több vármegyé­ből összegyülekezett hatalmas tá­bora öntötte ki a­ keserűségét. A kereskedők és az iparosok pa­naszkodnak, de szerencsére­­ fegyel­mezettségük és intelligenciájuk út­ját állja, hogy a demagógia beso­rozza őket a maga hadseregébe. — Tudják, hogy mivel tartoznak az ország nyugalmának és a társada­lom békéjének. De éppen, mert tud­ják és mert vállalják azt a martí­­riumot is, hogy szenvedésüket, nyo­morúságukat türelemmel viselik el és legfeljebb néha-néha kimennek gyűléseikbe a maguk panaszaival, éppen türelmességük és áldozat­készségük folytán is minden tekin­tetben rászolgálnak, hogy most már, az utolsó órában gondoskodás­ba vegyék őket. Legelsősorban a nemzetnek az érdeke ez és éppen ezért egy pillanatig sem szabad gondolkozni a kérdésen, legfeljebb azokon a módozatokon szabad vitáz­ni, hogy melyik eszköz az- amellyel a leggyorsabban és a leghathatósab­­ban a hónuk alá lehet nyúlni. Miskolc kereskedő és iparosváros lévén, gazdasági élete erősen mu­tatja azt, a dermedtséget, amelyet a hosszú idők óta akut válság idéz elő éppen­­azoknál az osztályoknál, amelyeknek teherbírására és mun­kásságának eredményeire ennek a polgári városnak egész egziszten­ciája fel van építve. Minden túlzás nélkül meg lehet állapítani, hogy ez a város, amely az utóbbi idők­ben kétségtelenül a fejlődés olyan nívóját érte el, amely még nyugal­mas, normális időkben is jelentős, kényszerülve áll meg a haladás útján és megöl itt minden ambí­­ciót és alkotni akarást az a bénult­ság, amelyet a nyomorúság, a nem­régen még jólétben élő osztályok­nál idézett elő. A segítség nem késhet sokáig. Il­letékes helyen meg kell hallani azo­kat a panaszokat, amelyeket az iparosság és a kereskedelem felso­rakoztatott. Meg kell hallani és energikusan, gyorsan intézkedni kell, hogy el ne késsen a segítő kéz, ha ezeket az osztályokat még meg akarja menteni. A segítésnek a leghelyesebb és a legcélszerűbb módja a gyors és olcsó hitel szol­gáltatása. Tőkéhez kell juttatni a tiszességes kereskedelmet és a dol­gozó ipart. Tőkéhez, amely képes­sé teszi őket arra, hogy üzemeiket életben tartsák, maguknak és alkal­mazottaiknak kenyeret tudjanak adni és lassan lábra tudjanak álla­­ni abból az aléltságból, abból a ke­serves nyomorúságból, amelybe a gazd­­asági krízis taszította őket.­­ Hogy a demagógia, felelőtlen izga­tás utat ne találjon ehhez a két értékes osztályhoz, gyors cselekvés­hez kell hozzáfogni és minél előbb megmutatni, hogy az ország meg a VM munkásait is támasz Interpelláció az angol alsóházban Trianonról Henderson érdeklődni fog a magyar tiltakozások iránt London, június 30. Az alsóházban Mander liberális képviselő azt kérdezte a külügymi­nisztériumtól, hogy milyen intézkedést foganatosí­tott a Népszövetség titkársága a hozzá érkezett magyar tilta­kozó határozatok ügyében.­­ Hajlandó-e érdeklődni a miniszter, hogy ezek a tiltakozások milyen el­járáshoz vezettek. Henderson külügyminiszter úgy válaszolt, hogy eddig nem értesült róla, de érdeklődni fog. Mander: Nem gondolja-e a kül­ügyminiszter, hogy demokratikus kormányrendszer bevezetése Magyarországon lé­nyegesen könnyítene a hely­zeten? Henderson erre a kérdésre nem vá­laszolt. Felszabadult Németország Hétfőn délben az utolsó francia csapatok is elhagyták a Rajna-vidék területét • Örömmá­morban úszik az egész birodalom Berlin’ június 30' Hétfőn délután 3 órakor hagyta el az utolsó francia katona a Raj­­navidéket és ezzel az évek óta tar­­tó antant­ megszállás teljesen meg­szűnt. A legutóbbi időben már nem tartózkodtak ezen a területen sem angol, sem belga csapatok, hanem kizárólag francia csapatok, ame­lyek délben hagyták el a megszállt területeket. Egész Németország ennek a tör­ténelmi jelentőségű eseménynek hatása alatt áll. A lapok külön­kiadásokban számolnak be a felsza­badulásról, a Zeppelin nyolcvan re­pülőgép kíséretében fogja július 5-én berepülni a felszabaduló terü­leteket. Az éjszakán pedig a Rajna­­vidék nagyobb városaiban óriási méretű örömü­nnepségek voltak. A rajnavidéki szövetségközi fő­biztosság legutolsó ülésén Tirard francia főbiztos annak a reményé­nek adott kifejezést, hogy a Raj­­navidék kiürítése elő fogja mozdí­tani a jövőben a nemzetek megérté­sét és békéjét. Tirard főbiztos és a francia megszállósereg parancsnok­ló tábornoka délben a megszálló hadsereg utolsó zászlóaljával együtt hagyták el Mainzot. A megszálló francia csapatok a Rajnavid­ék végleges kiürítése előtt közkegyelemben részesítették mind­azokat, akiket a megszállás alatt szabadságvesztésre ítéltek. A megszállott területek felszaba­dulása alkalmából a birodalmi el­nök és a kancellár kiáltványt tet­tek közzé, melyben köszönetet mon­danak mindazoknak, kik a hazáért szenvedtek, Németország szabadsá­gáért meghaltak, áldozatokat hoz­tak. A porosz kormány és az ország­­gyűlés hasonló kiáltványt tettek közzé. A lapok hosszú cikkekben foglalkoznak a nap jelentőségével és különösen kiemelik az elhunyt Stresemann érdemeit, akinek érde­mei iránti elismerésül sírját telje­sen betakarták koszorúkkal. Miután hétfőn délben az utolsó francia csapatok (800 ember) is el­hagyták a várost, délután az utcá­kon igen megélénkült az élet, a há­zakat felrobogózták és a város fö­lött repülőgépek jelentek meg. Délután 5 órakor megjelent a né­met rendőrség és a Rajna-hídon át Mainzba vonult, ahol szűnni nem akaró ünneplésben részesítették. A rendőrség ezután a város összes ut­cáin végigvonult. A megszállásnak hivatalosan éjjel 12 órakor kellett megszűnnie, de a csapatok már elő­zőleg elhagyták a Rajna területét. Hindenburg elnök A kánikula okozta idegrohamában meggyilkolta a kisfiát A beteg Mátus Istvánnéra tűrhetetlen fizikai ezen­­védést jelentett a kánikulai hőség, úgyhogy idegei felmondták a szolgálatot . Borzalmas tette után önmagát sebesítette meg súlyosan a szerencsétlen asszony Budapest, június 30. Borzalmas családi dráma okozója lett a napok óta tartó kánikula. A közel negyvenfokos hőség any­­nyira megviselte egy már régebben betegeskedő asszony idegeit, hogy idegrohamában meggyilkolta kis­fiát és önmagát is életveszélyesen megsebesítette. Pestszentlőrincen, a Bercsényi­­utca 35. sz. házban játszódott le a véres dráma. Ebben a házban lakik Matus István villamoskalauz fele­ségével és kisfiával. A kalauz szombaton éjszakai szolgálatban volt s magára hagyta az asszonyt és a gyermeket az egy szoba-kony­hás lakásban. Az asszony már hosszabb idő óta idegbajban szenvedett s az elmúlt napokban több alkalommal panasz­kodott ismerőseinek s a szomszé­doknak, hogy rettenetes fizikai szenvedést jelent számára a hőség, s úgy érzi, mintha ebben az irtózatos­­ kánikulában minden h idegszála fel­­­ bomolna. A szerencsétlen asszony előre megjósolta a bekövetkezendő tragédiát Szombaton éjfél előtt kitört raj­ta a roham. Elővette férje borotvá­ját s az éles pengével átvágta alvó kisfia nyakát. A vágás olyan erős Amit, hogy a gyermek feje csaknem egészen levált a tözsről s a hétéves kisfiú néhány perc alatt elvérzett. A gyilkosság után az őrjöngő asszony sikoltozva, habzó szájjal, üregeikből kimeredt szemekkel, ma­­gánkívül kirohant az udvarra, ke­zében villogtatta a gyermeke véré­től csepegő borotvát, felkapaszko­dott kisfia hintájára, néhányszor meglóbálta magát azon, aztán is­mét leugrott, beszaladt a lakásba s most már saját torkának szegezte a pengét. A következő pillanatban borzalmasan mély, tátongó sebből patakokban vérezve támolygott ki az utcára, s egy orvos lakása elé vonszolta magát. Ott még volt any­­nyi ereje, hogy bezörgessen — az­után eszméletlenül cse zero­g-­ ott. Az orvos első­segélyben részesí­tette az asszonyt, majd mentőket hívott, akik a Rókusba vitték a sze­rencsétlen nőt. A helyszínre nyomban kiszállt a rendőri bizottság és­­ megállapította a hétéves kisfiú halálát Éjfél után két óra volt, amikor a mit sem sejtő kalauz hazatért a szolgálatból. Megrendítő, szívtépő, drámai jelenet volt, amikor a bor­zasztó esetről értesült. Matus István gyermeke holtteste láttára őrjöngeni kezdett, letérdelt a véres padlóra, fejét a falba verte s még a rendőrök is csak nehezen tudták­ lefogni a kalauzt, akit egye­lőre saját érdekében őrizetbe vet­tek. Matus Istvánnét, az orvosok sze­rint sikerül megmenteni az életnek. Egyenlőre érvényben marad a magyar—osztrák szerződés Budapest, június 30. Az érvényben levő magyar-oszt­rák kereskedelmi szerződést az osztrák kormány július 1-re abban a reményben mondotta fel, hogy addig az új magyar-osztrák és az osztrák-jugoszláv új kereskedelmi szerződés érvénybe léptethető lesz. Miután azonban az utóbbi szer­ződés ügye nem jutott dűlőre, a magyar és osztrák kormány meg­állapodtak abban, hogy a szerző­dés egyelőre érvényben marad.

Next