Reggeli Hirlap, 1930. október (39. évfolyam, 222-248. szám)

1930-10-01 / 222. szám

2 == kötelessége, hogy ne hagyja éhen halni lakosait. Állást foglalt a tisztviselői illet­mények megcsonkítása ellen, mert minden foglalkozási ágnak meg­volt már a maga konjunktúrája, éppen ezért ne sajnálja senki a tisztviselők kevés, de biztos fizeté­sét. A költségelőirányzatot egyéb­ként általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. A szubvenció leszállítása a színházi kultúra megölése Bulyovszky Gusztáv főképpen há­rom kiragadott kérdéssel foglal­kozott beszédében. Az Apolló mozi sorsáról szólt, amelynek áthelye­zését a maga részéről is szükséges­nek látja, bár nem hallgatta el azt az aggodalmát, hogy a mozi áthe­lyezése a Korona-szálló nagyter­mébe hátrányára lesz a díszterem­nek. Ezután érintette a Nemzeti Kaszinó ismeretes bérvalorizáció­ját, amely ellen tiltakozását jelen­tette be. Az a körülmény — mon­dotta —, hogy a Nemzeti Kaszinó gavalléros gesztussal kétezer aranykorona bért ajánlott fel annak idején helyiségeiért, nem vonja maga után szerzett jogainak érvény­telenítését. Ezután tért rá Bulyovszky Gusz­táv a színház sorsára és az ötven százalékkal redukált szubvenció szempontjából boncolgatta igazi színház szeretetről téve tanúságát, az egész problémát. Arra mutatott rá, hogy a színház minden időben a magyar kultúra fenntartója, a magyar szó terjesztője és a ma­gyar gondolat ébrentartója volt. Meg kell küzdenie a néma és han­gos filmmel, a rádióval és a sze­génységgel, éppen ezért nem tudja, kinek az agyában fogamzott meg a színházi szubvenció le­szállításának a gondolata. Igaz, hogy a város nehéz helyzet­ben van, de a színházi kultúra megölése a magyar kultúra mellett a munkanélküliséget is fokozza. A maga részéről szükségesnek tartja a 20 ezer pengős szubvenció épség­ben hagyását, mert annak leszállí­tása a magyar nemzeti gondolat megcsúfolása. A költségelőirány­zatot egyébként általánosságban a részletes vita alapjául elfogadta. Szocialista felszólalás kétszeri rendreutasítással Bulyovszky Gusztáv beszéde után izgalmas percek következtek. Fel­állt ugyanis Rónai Sándor és sé­relmezte, hogy az elnöklő főispán Bulyovszky Gusztávnak adta meg korábban a szót és nem neki, ho­lott a jelentkezés sorrendjében őt illette meg a szólás joga. Mikszáth főispán erre figyelmeztette a fel­szólalót, hogy nincs joga kritizálni az elnök ténykedését és rendre utasí­totta Rónait, aki megint hangoztatta kifogásait, mire a főispán másodszor is rendre utasította. Ilyen előzmények után kezdte meg Rónai Sándor felszólalását, amelynek elején megállapította, hogy a városi költségelőirányzat szerinte irreális, mert a bevételi tételek adókra vannak alapozva.­­ Irreális azért is nézete szerint, mert nincs benne a költségvetésben az iparosok és kereskedők követe­lésének a kamata. A városi tehe­nészettel foglalkozott ezután, majd arról szólt, hogy nem bízik az állami munkaigéretekben nemcsak­­azért, mert bizalmatlansággal viseltetik a mai kormányzati rendszerrel szemben, hanem mert az állami költségvetés bevételi tételei sem ad­nak módot beruházásokra. Megálla­pításai szerint a tisztviselői lakás­építési akció sem fog sikerülni, mert súlyos akadályokat gördíte­nek eléje. Ezek után tiltakozott az ellen, hogy a szegényügyet és a népjólétet a város kezéből kive­gyék. Bár tiszteli a nőegyleteket, mégis a szociális népjóléti ügyek intézése a város kezében kell, hogy maradjon. Ezután előterjesztette javaslatait, amelyek egyrészt azt kívánják, hogy mondja ki a tör­vényhatósági bizottság, miszerint családi házak építésére olcsó kölcsön biztosítása érdekében céladóként megadóztatja a nagy lakásokat, utasítsa a város ve­zetőségét a telekértékadóterve­­zet előkészítésére és a közgyűlés elé való terjeszté­sére, hasonlóképpen az insegadóra vonatkozó tervezet elkészítésére és a városi parlament elé való ter­jesztésére. Javaslatait azonban sür­gősnek tartja, mert vagy munkát adjanak, vagy segélyt a munka­­nélkülieknek. A maguk részéről természetesen elsősorban munkát kívánnak. A törvényhatósági bi­zottság figyelmébe ajánlotta, hogy­ha a mai állapotokon nem enyhíte­nek, akkor ez katasztrófára vezet. A költségelőirányzatot nem fogad­ta el. Új közgazdasági politikát Hoványi Kornél dr. fényűzési gazdálkodással vádolja a város ve­zetőségét. Felveti a jogi és erkölcsi felelősség kérdését. A költségvetés szerinte látszatokra van építve és csupa technikázás. A techm­ikázások mögül azonban egyszer csak mégis ki fog derülni a valóság és ez na­gyon szomorú lesz. Ha a polgár­­mester a költségvetést keretnek ne­vezte — mondotta — én gyászkeret­nek tartom. Megállapítja ezután, hogy az úgy­nevezett törzsvagyonnak a költség­vetésben való szereplése nem egyéb, mint burkolt adó. Bejelenti, hogy épen ezért megtámadja ezt a köz­igazgatási bíróságnál, mivel erre nincs jogalap és a vízmű r­eorgani­­zálását veszélyezteti. Szomorúan látja, hogy 1928. óta a Ferenczi Károly a költségvetést szintén csak keretnek tartja, olyan keretnek azonban, amelyet sok elő­relátással kell megcsinálni. Felveti a Tízeshonvéd­ utcai városi bermá­zak eladásának gondolatát, majd rámutatott arra, hogy az adókivető bizottságokat megszüntessék és így a kereseti adónál nagy aránytalan­ságok vannak, amelyek a várost ér­zékenyen érintik­. Elérkezettnek lát­ja az időt a házadónak a városok részére való átengedésére és kívá­natosnak tartaná, hogy a zeneisko­lát és a női kereskedelmit államo­sítsák. ,,­­ ■ " városi kiadások 257 ezer pengővel emelkedtek. Békében 660 ezer pengő volt az általános kiadás, most pe­dig 1,860.000 pengő. Békében az adó­zók 1,200.1­00 pengőt fizettek, most pedig 2.600.000 pengő folyik be a város kasszájába. A kivezető utat abban látja, hogy el kell hagyni a város veze­tőinek a régi politikát és új célokat kell kitűzni és más irányt kell fel­vetni. Nagyvonalú, új közgazdasági politika kialakulását sürgeti, a­mellyel a város igen nagy hasznára lehetne a nemzetnek. A közüzemek centralizálását és az igazi takaré­kosságot sürgeti. Ezzel kapcsolat­ban azt a kijelentést teszi, hogy a tisztviselők pótilletményének a megszavazásánál az akkori közgyű­lés nem látott tisztán. Beszédét azzal fejezte be, hogy súlyos luxuskiadások vannak a vá­rosnál és ezekre vonatkozólag a polgármester és a főszámvevő kér­jenek maguk ellen vizsgálatot, mert egyébként ő maga kéri a vizsgálat megindítását. A költségvetést nem fogadja el Gálffy Ignác a következő felszó­laló. Elfogadja a költségvetést, d­­e sajnálattal látja, hogy a kulturális szempontok nem érvényesekek eléggé a költségvetésben. Többet kellett volna áldozni a város isko­láira, a múzeumra. A Pece szabá­lyozását is fel kellett volna már venni a költségvetésbe. Ezután kitért Hoványi Kornél dr. felszólalására, amelyet — mint mondotta — eleinte mulatságosnak talált. Hoványi azonban csal­ régi dolgokat rágcsál és felszólalása, ko­molytalan. Hoványi Kornél ennél a kijelen­tésnél indulatosan az asztalra csa­pott és kikérte magának, hogy fil­­szol­álását komolytalannak tartják, majd azt kiáltotta Ferenczi felé, hogy nem ért a várospolitikához, csupán a levegőbe beszél. Az izgal­mas jelenet után Ferenczi azzal fe­jezte be beszédét, hogy a költségve­tést elfogadja, sa szavát a kartellek ellen. Adatokat sorakoztat fel annak bizonyítására, hogy a kartelek megdrágítják az életet. A magyar vasipar például ép­pen a kartelek árpolitikája kö­vetkeztében háromszoros áron termel. A társadalombiztosító járulékok is megdrágítják az ipar és kereskede­lem fentartási költségeit. Különösen a kiskereskedőket és kisiparosokat sújtja. Egészen szomorú a buzatéri vásárcsarnokban és bódékban áru­sító kiskereskedők és kisiparosok helyzete. Ezek néha a helypénzt sem keresik meg. Sürgette a vásárcsar­noki üzemköltség csökkentését, majd a személypályaudvari utcák rendezését és végül felvetette azt a­ kérdést, hogy a városi tisztviselők szőkebb bizottság keretében állapítsák meg, hogy mely vezető városi tisztviselők, mily mértékben já­rulhatnak hozzá a nyomoreny­­hítő akcióhoz. Határozati javaslatokat terjesztett elő ezután vitéz Vid­a István az elmondottak alapján kiegészítve az­zal, hogy Miskolc 30-ban állapítsa meg az autótaxik számát és ezt a kontingenst csak miniszteri enge­déllyel lehessen felemelni. A költ­ségvetést általánosságban részletes vita alapjául elfogadta. Kitör a vihar a közgyűlésen REGGEL­I HÍRLAP Stabil adónemet a városoknak Kovács József dr. a következő fel­szólaló, Hoványival száll szembe. Rámutat arra, hogy látszatérvek­kel és fenyegetésekkel nem lehet operálni. 1 ha Hoványi valóban pró­féta a várospolitikában, akkor ötle­teket adjon. Felfogása szerint a régi dolgokat akkor kellett volna elmondani, amikor a választások és tisztújítások ideje volt, nem pedig most, amikor a város vezetőségét bizalommal ültette helyére a tör­vényhatósági bizottság. Horányi kritikáját mindenáron hangu­latkelő ellenzékinek tartja. A költségvetésnél takarékosságot, de föl­tétlen optimizmust kér és eb­ből a szempontból nézve a dolgokat a költségvetést elfogadja. Elisme­réssel adózik a város vezetőségé­nek a nehéz időkben teljesített munkájukért. A tisztviselők pótil­­letményének a leszállítása ellen éle­sen kikel, majd a bevételek fokozá­sának a lehetőségéről beszél és azt követeli, hogy a kormányzat bizto­­sítson stabil adónemet a város ré­szére, mert Miskolc válsága a ma­gyar városok válságát tükrözi visz­sza. Engedje át a városoknak a házadót, amelyre indítványt nyújt be. Követeli a városi üzemek be­szüntetését, mert azok konkurren­­ciát csinálnak az adófizető polgá­roknak. Leghelyesebbnek tartaná, ha ezeket bérbeadnák. A villamoskér­dés sürgős letárgya­lását kívánja, mert a huzavonának csak a város lakossága látja a kárát. A kiadások csökkentése és a be­vételek fokozása ma gazdaságilag és pénzügyileg lehetetlen. Ezt sem a helyi próféták, sem a csalhatatlan jósok el nem érhetik. Bírálat és rá­Mikszáth Kálmán dr. főispán este fél 10 órakor nyitotta meg a foly­tatólagos közgyűlést, amelynek vi­téz Vidla István volt az első szó­noka. Abból a szempontból bírálta a költségvetést, hogy abban jelent­kező takarékosságot elsősorban az iparosok és kereskedők fogják meg­érezni. Foglalkozni kell azzal a kérdéssel, hogy elbírja-e a polgár­ság azokat a terheket, amelyek a költségvetés keretén belül rája ne­hezednek. Az építkezési akciókkal madás helyett pozitív és elfogad­ható javaslatokat kér. Am­íg ilyen javaslatokat nem hall, addig a pénzügyi bizottság és a közgyűlés retortáján átment költségvetésben látja biztosítottnak a város háztar­tását. Javaslat az üzem­ek összeolvasztására Engel István nem örül annak, hogy a dologi kiadások csökkentek, mert ennek Miskolc iparostársadal­­ma látja a kárát. Ehelyett inkább az üzemi kiadásokat csökkentették volna. Kilenc üzeme van a város­nak és ezek valósággal kilenc kis városházát képeznek. Az üzemek külön kezelésére semmi indokot nem lát, ezt még a legjobb konjunktúra idejében is fényűzésnek tartaná. — Három javaslatot terjeszt a köz­gyűlés elé: 1. Mondja ki a közgyűlés, hogy a városi üzemeket össze kell olvasz­tani és az erről szóló szabályrende­let-tervezetet a polgármester ter­jessze a közgyűlés elé. 2. A város részvénytársasági alapon működő vállalatainak a mérlegét terjesz­­szék a közgyűlés elé, a közgyűlés adjon direktívákat a Tapolca-fürdő, Apolló és Erzsébet-fürdő vezetése tekintetében. 3. A Rácz György ha­gyaték 76 ezer pengő készpénz­­állományát használják fel város­­szépítészeti közmunkák azonnali kiírására. Engel István felszólalása után ne­gyed 9 órakor Mikszáth Kálmán dr. főispán a közgyűlést berekesztette és annak folytatását fél 10 órára tűzte ki, nem látja megoldottnak a munka­nélküliség problémáját. A kérdés kapcsán helyénvalónak látná, hogy a törvényhatósági bizottság halla.­ Több figyelmet a tanoncoktatás iránt Kovács Lajos volt a következő felszólaló, aki elismeri ugyan, hogy a költségvetés a takarékosság szel­lemében készült, de aránytalanságot lát az egyes kiadási tételek csökken­tésénél, amennyiben nem min­denben érvényesült a szükséges­ség, a hasznosság és a kellemes­ség hármas igazsága. Szót emelt a tanoncoktatási óradí­jak leszállítása ellen. A törvényha­tósági bizottság figyelmébe ajánlot­ta az iparostanoncok oktatását, amely eddig nem kapta meg a meg­kívánt érdeklődést. Rámutatott ar­ra a hátrányra, amely az iparos tanoncosztály összevonása nyomán fog jelentkezni. Megállapította, hogy amíg egy-egy tanonc taníttatási költ­­­­sége 16 pengőjébe kerül a vá­rosnak, addig egy-eg­y zeneisko­lai növendék 240 pengő városi pénzt emészt meg. A­ női ipariskola ügyével foglalko­zott ezután. A továbbiak folyamán sérelmezte a szófiát é­ rovatokban mutatkozó megtakarítást. A tiszt­viselő kislakásépítési akció sike­réért köszönetet mondott Mikszáth , főispánnak, akinek közbenjárására a most megvalósulás előtt álló tiszt­viselői lakásépítési akció keretében hatvankét családi ház fog megépül­ni. Sürgette a Buzatér tisztítását és kérte a vásárcsarnoki és buzatéri helypénzek leszállítását. Kovács Lajos két határozati ja­vaslatot terjeszt be. Az egyiket a hatósági munkaközvetítő alkalma­zottainak ügyében, a másikat pedig arra vonatkozóan, hogy a költség­­vetés szükségleti oldalán levő téte­lek átlépése csakis minden esetben törvényhatósági jóváhagyással tör­ténhessék meg. A költségvetést el­fogadja. A helyi pénzintézetek és a város kölcsöne Székely Aladár volt a következő felszólaló, aki beszédében a házike­­zelésben levő üzemek, továbbá az üzemekben, amelyekben a város ré­szes, leépítését, eladását, illetve bér­beadását javasolja. Vissza kell ad­ni a várost eredeti hivatásának, folytasson a város közigazgatási és szociálpolitikai tevékenységet és ne kereskedjen. A polgármesternek azon bejelentésével kapcsolatban, hogy a belügyminiszter 360 ezer pengő kölcsön felvételét engedé­lyezte a helyi piacon, bejelenti in­tézete, a Magyar-Olasz Bank nevé­ben, hogy a legnagyobb készséggel áll a város rendelkezésére és annak a reményének adott kifejezést, hogy (Folytatás a 11-ik oldalon.) Az éjszakai vita Szerdától APOLLO Telefon 11-11 | Velencei éjszakák Romantikus nagy dráma 10 f. Fesz : Maria Jacobini és Malcolm Tod 1939. X. 1.

Next