Reggeli Hirlap, 1930. október (39. évfolyam, 222-248. szám)
1930-10-01 / 222. szám
2 == kötelessége, hogy ne hagyja éhen halni lakosait. Állást foglalt a tisztviselői illetmények megcsonkítása ellen, mert minden foglalkozási ágnak megvolt már a maga konjunktúrája, éppen ezért ne sajnálja senki a tisztviselők kevés, de biztos fizetését. A költségelőirányzatot egyébként általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. A szubvenció leszállítása a színházi kultúra megölése Bulyovszky Gusztáv főképpen három kiragadott kérdéssel foglalkozott beszédében. Az Apolló mozi sorsáról szólt, amelynek áthelyezését a maga részéről is szükségesnek látja, bár nem hallgatta el azt az aggodalmát, hogy a mozi áthelyezése a Korona-szálló nagytermébe hátrányára lesz a díszteremnek. Ezután érintette a Nemzeti Kaszinó ismeretes bérvalorizációját, amely ellen tiltakozását jelentette be. Az a körülmény — mondotta —, hogy a Nemzeti Kaszinó gavalléros gesztussal kétezer aranykorona bért ajánlott fel annak idején helyiségeiért, nem vonja maga után szerzett jogainak érvénytelenítését. Ezután tért rá Bulyovszky Gusztáv a színház sorsára és az ötven százalékkal redukált szubvenció szempontjából boncolgatta igazi színház szeretetről téve tanúságát, az egész problémát. Arra mutatott rá, hogy a színház minden időben a magyar kultúra fenntartója, a magyar szó terjesztője és a magyar gondolat ébrentartója volt. Meg kell küzdenie a néma és hangos filmmel, a rádióval és a szegénységgel, éppen ezért nem tudja, kinek az agyában fogamzott meg a színházi szubvenció leszállításának a gondolata. Igaz, hogy a város nehéz helyzetben van, de a színházi kultúra megölése a magyar kultúra mellett a munkanélküliséget is fokozza. A maga részéről szükségesnek tartja a 20 ezer pengős szubvenció épségben hagyását, mert annak leszállítása a magyar nemzeti gondolat megcsúfolása. A költségelőirányzatot egyébként általánosságban a részletes vita alapjául elfogadta. Szocialista felszólalás kétszeri rendreutasítással Bulyovszky Gusztáv beszéde után izgalmas percek következtek. Felállt ugyanis Rónai Sándor és sérelmezte, hogy az elnöklő főispán Bulyovszky Gusztávnak adta meg korábban a szót és nem neki, holott a jelentkezés sorrendjében őt illette meg a szólás joga. Mikszáth főispán erre figyelmeztette a felszólalót, hogy nincs joga kritizálni az elnök ténykedését és rendre utasította Rónait, aki megint hangoztatta kifogásait, mire a főispán másodszor is rendre utasította. Ilyen előzmények után kezdte meg Rónai Sándor felszólalását, amelynek elején megállapította, hogy a városi költségelőirányzat szerinte irreális, mert a bevételi tételek adókra vannak alapozva. Irreális azért is nézete szerint, mert nincs benne a költségvetésben az iparosok és kereskedők követelésének a kamata. A városi tehenészettel foglalkozott ezután, majd arról szólt, hogy nem bízik az állami munkaigéretekben nemcsakazért, mert bizalmatlansággal viseltetik a mai kormányzati rendszerrel szemben, hanem mert az állami költségvetés bevételi tételei sem adnak módot beruházásokra. Megállapításai szerint a tisztviselői lakásépítési akció sem fog sikerülni, mert súlyos akadályokat gördítenek eléje. Ezek után tiltakozott az ellen, hogy a szegényügyet és a népjólétet a város kezéből kivegyék. Bár tiszteli a nőegyleteket, mégis a szociális népjóléti ügyek intézése a város kezében kell, hogy maradjon. Ezután előterjesztette javaslatait, amelyek egyrészt azt kívánják, hogy mondja ki a törvényhatósági bizottság, miszerint családi házak építésére olcsó kölcsön biztosítása érdekében céladóként megadóztatja a nagy lakásokat, utasítsa a város vezetőségét a telekértékadótervezet előkészítésére és a közgyűlés elé való terjesztésére, hasonlóképpen az insegadóra vonatkozó tervezet elkészítésére és a városi parlament elé való terjesztésére. Javaslatait azonban sürgősnek tartja, mert vagy munkát adjanak, vagy segélyt a munkanélkülieknek. A maguk részéről természetesen elsősorban munkát kívánnak. A törvényhatósági bizottság figyelmébe ajánlotta, hogyha a mai állapotokon nem enyhítenek, akkor ez katasztrófára vezet. A költségelőirányzatot nem fogadta el. Új közgazdasági politikát Hoványi Kornél dr. fényűzési gazdálkodással vádolja a város vezetőségét. Felveti a jogi és erkölcsi felelősség kérdését. A költségvetés szerinte látszatokra van építve és csupa technikázás. A techmikázások mögül azonban egyszer csak mégis ki fog derülni a valóság és ez nagyon szomorú lesz. Ha a polgármester a költségvetést keretnek nevezte — mondotta — én gyászkeretnek tartom. Megállapítja ezután, hogy az úgynevezett törzsvagyonnak a költségvetésben való szereplése nem egyéb, mint burkolt adó. Bejelenti, hogy épen ezért megtámadja ezt a közigazgatási bíróságnál, mivel erre nincs jogalap és a vízmű reorganizálását veszélyezteti. Szomorúan látja, hogy 1928. óta a Ferenczi Károly a költségvetést szintén csak keretnek tartja, olyan keretnek azonban, amelyet sok előrelátással kell megcsinálni. Felveti a Tízeshonvéd utcai városi bermázak eladásának gondolatát, majd rámutatott arra, hogy az adókivető bizottságokat megszüntessék és így a kereseti adónál nagy aránytalanságok vannak, amelyek a várost érzékenyen érintik. Elérkezettnek látja az időt a házadónak a városok részére való átengedésére és kívánatosnak tartaná, hogy a zeneiskolát és a női kereskedelmit államosítsák. ,, ■ " városi kiadások 257 ezer pengővel emelkedtek. Békében 660 ezer pengő volt az általános kiadás, most pedig 1,860.000 pengő. Békében az adózók 1,200.100 pengőt fizettek, most pedig 2.600.000 pengő folyik be a város kasszájába. A kivezető utat abban látja, hogy el kell hagyni a város vezetőinek a régi politikát és új célokat kell kitűzni és más irányt kell felvetni. Nagyvonalú, új közgazdasági politika kialakulását sürgeti, amellyel a város igen nagy hasznára lehetne a nemzetnek. A közüzemek centralizálását és az igazi takarékosságot sürgeti. Ezzel kapcsolatban azt a kijelentést teszi, hogy a tisztviselők pótilletményének a megszavazásánál az akkori közgyűlés nem látott tisztán. Beszédét azzal fejezte be, hogy súlyos luxuskiadások vannak a városnál és ezekre vonatkozólag a polgármester és a főszámvevő kérjenek maguk ellen vizsgálatot, mert egyébként ő maga kéri a vizsgálat megindítását. A költségvetést nem fogadja el Gálffy Ignác a következő felszólaló. Elfogadja a költségvetést, de sajnálattal látja, hogy a kulturális szempontok nem érvényesekek eléggé a költségvetésben. Többet kellett volna áldozni a város iskoláira, a múzeumra. A Pece szabályozását is fel kellett volna már venni a költségvetésbe. Ezután kitért Hoványi Kornél dr. felszólalására, amelyet — mint mondotta — eleinte mulatságosnak talált. Hoványi azonban csal régi dolgokat rágcsál és felszólalása, komolytalan. Hoványi Kornél ennél a kijelentésnél indulatosan az asztalra csapott és kikérte magának, hogy filszolálását komolytalannak tartják, majd azt kiáltotta Ferenczi felé, hogy nem ért a várospolitikához, csupán a levegőbe beszél. Az izgalmas jelenet után Ferenczi azzal fejezte be beszédét, hogy a költségvetést elfogadja, sa szavát a kartellek ellen. Adatokat sorakoztat fel annak bizonyítására, hogy a kartelek megdrágítják az életet. A magyar vasipar például éppen a kartelek árpolitikája következtében háromszoros áron termel. A társadalombiztosító járulékok is megdrágítják az ipar és kereskedelem fentartási költségeit. Különösen a kiskereskedőket és kisiparosokat sújtja. Egészen szomorú a buzatéri vásárcsarnokban és bódékban árusító kiskereskedők és kisiparosok helyzete. Ezek néha a helypénzt sem keresik meg. Sürgette a vásárcsarnoki üzemköltség csökkentését, majd a személypályaudvari utcák rendezését és végül felvetette azt a kérdést, hogy a városi tisztviselők szőkebb bizottság keretében állapítsák meg, hogy mely vezető városi tisztviselők, mily mértékben járulhatnak hozzá a nyomorenyhítő akcióhoz. Határozati javaslatokat terjesztett elő ezután vitéz Vida István az elmondottak alapján kiegészítve azzal, hogy Miskolc 30-ban állapítsa meg az autótaxik számát és ezt a kontingenst csak miniszteri engedéllyel lehessen felemelni. A költségvetést általánosságban részletes vita alapjául elfogadta. Kitör a vihar a közgyűlésen REGGELI HÍRLAP Stabil adónemet a városoknak Kovács József dr. a következő felszólaló, Hoványival száll szembe. Rámutat arra, hogy látszatérvekkel és fenyegetésekkel nem lehet operálni. 1 ha Hoványi valóban próféta a várospolitikában, akkor ötleteket adjon. Felfogása szerint a régi dolgokat akkor kellett volna elmondani, amikor a választások és tisztújítások ideje volt, nem pedig most, amikor a város vezetőségét bizalommal ültette helyére a törvényhatósági bizottság. Horányi kritikáját mindenáron hangulatkelő ellenzékinek tartja. A költségvetésnél takarékosságot, de föltétlen optimizmust kér és ebből a szempontból nézve a dolgokat a költségvetést elfogadja. Elismeréssel adózik a város vezetőségének a nehéz időkben teljesített munkájukért. A tisztviselők pótilletményének a leszállítása ellen élesen kikel, majd a bevételek fokozásának a lehetőségéről beszél és azt követeli, hogy a kormányzat biztosítson stabil adónemet a város részére, mert Miskolc válsága a magyar városok válságát tükrözi viszsza. Engedje át a városoknak a házadót, amelyre indítványt nyújt be. Követeli a városi üzemek beszüntetését, mert azok konkurrenciát csinálnak az adófizető polgároknak. Leghelyesebbnek tartaná, ha ezeket bérbeadnák. A villamoskérdés sürgős letárgyalását kívánja, mert a huzavonának csak a város lakossága látja a kárát. A kiadások csökkentése és a bevételek fokozása ma gazdaságilag és pénzügyileg lehetetlen. Ezt sem a helyi próféták, sem a csalhatatlan jósok el nem érhetik. Bírálat és ráMikszáth Kálmán dr. főispán este fél 10 órakor nyitotta meg a folytatólagos közgyűlést, amelynek vitéz Vidla István volt az első szónoka. Abból a szempontból bírálta a költségvetést, hogy abban jelentkező takarékosságot elsősorban az iparosok és kereskedők fogják megérezni. Foglalkozni kell azzal a kérdéssel, hogy elbírja-e a polgárság azokat a terheket, amelyek a költségvetés keretén belül rája nehezednek. Az építkezési akciókkal madás helyett pozitív és elfogadható javaslatokat kér. Amíg ilyen javaslatokat nem hall, addig a pénzügyi bizottság és a közgyűlés retortáján átment költségvetésben látja biztosítottnak a város háztartását. Javaslat az üzemek összeolvasztására Engel István nem örül annak, hogy a dologi kiadások csökkentek, mert ennek Miskolc iparostársadalma látja a kárát. Ehelyett inkább az üzemi kiadásokat csökkentették volna. Kilenc üzeme van a városnak és ezek valósággal kilenc kis városházát képeznek. Az üzemek külön kezelésére semmi indokot nem lát, ezt még a legjobb konjunktúra idejében is fényűzésnek tartaná. — Három javaslatot terjeszt a közgyűlés elé: 1. Mondja ki a közgyűlés, hogy a városi üzemeket össze kell olvasztani és az erről szóló szabályrendelet-tervezetet a polgármester terjessze a közgyűlés elé. 2. A város részvénytársasági alapon működő vállalatainak a mérlegét terjeszszék a közgyűlés elé, a közgyűlés adjon direktívákat a Tapolca-fürdő, Apolló és Erzsébet-fürdő vezetése tekintetében. 3. A Rácz György hagyaték 76 ezer pengő készpénzállományát használják fel városszépítészeti közmunkák azonnali kiírására. Engel István felszólalása után negyed 9 órakor Mikszáth Kálmán dr. főispán a közgyűlést berekesztette és annak folytatását fél 10 órára tűzte ki, nem látja megoldottnak a munkanélküliség problémáját. A kérdés kapcsán helyénvalónak látná, hogy a törvényhatósági bizottság halla. Több figyelmet a tanoncoktatás iránt Kovács Lajos volt a következő felszólaló, aki elismeri ugyan, hogy a költségvetés a takarékosság szellemében készült, de aránytalanságot lát az egyes kiadási tételek csökkentésénél, amennyiben nem mindenben érvényesült a szükségesség, a hasznosság és a kellemesség hármas igazsága. Szót emelt a tanoncoktatási óradíjak leszállítása ellen. A törvényhatósági bizottság figyelmébe ajánlotta az iparostanoncok oktatását, amely eddig nem kapta meg a megkívánt érdeklődést. Rámutatott arra a hátrányra, amely az iparos tanoncosztály összevonása nyomán fog jelentkezni. Megállapította, hogy amíg egy-egy tanonc taníttatási költsége 16 pengőjébe kerül a városnak, addig egy-egy zeneiskolai növendék 240 pengő városi pénzt emészt meg. A női ipariskola ügyével foglalkozott ezután. A továbbiak folyamán sérelmezte a szófiát é rovatokban mutatkozó megtakarítást. A tisztviselő kislakásépítési akció sikeréért köszönetet mondott Mikszáth , főispánnak, akinek közbenjárására a most megvalósulás előtt álló tisztviselői lakásépítési akció keretében hatvankét családi ház fog megépülni. Sürgette a Buzatér tisztítását és kérte a vásárcsarnoki és buzatéri helypénzek leszállítását. Kovács Lajos két határozati javaslatot terjeszt be. Az egyiket a hatósági munkaközvetítő alkalmazottainak ügyében, a másikat pedig arra vonatkozóan, hogy a költségvetés szükségleti oldalán levő tételek átlépése csakis minden esetben törvényhatósági jóváhagyással történhessék meg. A költségvetést elfogadja. A helyi pénzintézetek és a város kölcsöne Székely Aladár volt a következő felszólaló, aki beszédében a házikezelésben levő üzemek, továbbá az üzemekben, amelyekben a város részes, leépítését, eladását, illetve bérbeadását javasolja. Vissza kell adni a várost eredeti hivatásának, folytasson a város közigazgatási és szociálpolitikai tevékenységet és ne kereskedjen. A polgármesternek azon bejelentésével kapcsolatban, hogy a belügyminiszter 360 ezer pengő kölcsön felvételét engedélyezte a helyi piacon, bejelenti intézete, a Magyar-Olasz Bank nevében, hogy a legnagyobb készséggel áll a város rendelkezésére és annak a reményének adott kifejezést, hogy (Folytatás a 11-ik oldalon.) Az éjszakai vita Szerdától APOLLO Telefon 11-11 | Velencei éjszakák Romantikus nagy dráma 10 f. Fesz : Maria Jacobini és Malcolm Tod 1939. X. 1.