Reggeli Hirlap, 1931. szeptember (40. évfolyam, 197-221. szám)

1931-09-01 / 197. szám

Miskolc, XL. évf. 197. Ara 16 fillér Kedd 1931 szeptember 1 Reggeli Hírlap Szerkesztőség és kiadóhivatalt Miskolc, Hunyadi­ utca 2. Fold­CC C70Pb­VC7lC * FFHFB KIMiN Szerkesztőségi telefon: 498 és 616 Előfizetési ár: negyedévre 8, egy hónepre 3 pengő. rtSHSIU­­SZCI KCaZlü . kEiOLK UVMN Kisdehivatali telefon­­ 299 - Éjjel: 565 Amit a szeptember hoz Igen, a kerti virágok még nyíl­nak. De már szeptember elején is látjuk a közeledő téli világot és a gondok felhői előre vetik az ár­nyékukat. A naptár szeptember elsejét jelzi. Ez a dátum máskor az induló élet ezer reménységé­vel volt tele. A fiatal generáció iskolai bei­atása nemcsak a­ szel­lemi életet mozgatta meg, hanem mint a vízbe dobott kő a maga gyű­­rüdzésével, a közgazdasági élet legszélesebb köreit is lázas akti­vitásra késztette. Szeptember ele­jén a család fiatal tagjait való­sággal ki kellett stafírozni. Egész esztendei ruhát, cipőt kellett be­szerezni a­­számukra. A falusi nö­vendékeket szüleik jó helyre akar­ták elhelyezni és ilyenkor megin­dult a város felé a búza-, csirke-, szalonnaszállítmányok serege. A tanév kezdete nagy szó volt, bű­vös erejű szó, amely a kereskede­lem és ipar nyári holtszezonjának vetett véget. Vájjon mi maradt meg mindeb­ből? Bizony vajmi kevés. Az al­sóbb iskolákban arról kell gondos­kodni, hogy miképpen kell majd ellátni közadakozás útján a sze­­génysorsú tanulókat használt ru­haneművel. És hogy a sápadt, be­esett arcú, kevés ellenállóképessé­­gű­ gyermekek testi kondícióját miképpen lehet majd felü­lvennni az ingyen tejakciók segítségével A felsőbb osztályokban sem túlsá­gosan rózsás a helyzet. A tanköny­veket csak be kell szerezni és a lecsökkentett fizetésű tisztviselők és a felemelt adójú polgárok és a keresetükben megtizedelt munká­sok örülhetnek majd, ha csak a tankönyvszükségletet ki tudják elégíteni hibátlanul. Hol van még a ruha, fehérnemű, cipő és mind­az, ami egy gyermek iskoláztatá­sának pedagógián kívül eső, de elengedhetetlenül fontos kellék­? És van ennek a kérdésnek -má­­sik oldala is. A kereskedőkre és az iparosokra gondolunk, akik a szeptemberi jövedelemtől esnek el az általános és kényszerű takaré­koskodás következtében. Kétségte­len, hogy ez a hiány éppen a leg­keservesebb időszakban éri ezt a két dolgozó társadalmi réteget. Tudjuk nagyon jól, hogy valóság­gal pénzügyi akrobatizmus, finan­ciális művészet az, amit egy-agy kereskedő, iparos a maga üzletme­netének a fentartása érdekében manapság kifejt. Ilyen viszonyok között éri őket a kormány terve­zett adóemelése, amely feltartóz­­hatatlanul közeledik és amelynek végrehajtásától félelemmel várt napok választanak el bennünket. Ezek a lírainak látszó szempon­tok, meggondolásra késztető gaz­dasági momentumok, amelyeket nem szabad figyelmen kívül hagy­ni éppen most, amikor a polgár­ság vállára újabb terheket készül­nek rakni. Ez is egy alkalom, ez a szeptember elsejei dátum, hogy felemeljük szavunkat és figyel­meztessük az illetékeseket, hogy kíméljék a kisegzisztenciákat és amíg egyrészt az állam érdekében meghozandó áldozat átmeneti jel­legét épúgy szövegbe kell foglalni, mint a tisztviselők fizetéscsökken­tésénél tették, másrészt legyen gondjuk arra, hogy a felfelé érvé­nyesülő progresszivitás a leg­messzebbmenő módon kímélje meg azokat, akik az élet harcában már most is teljesen védtelenül állnak. A Népszövetség munkája is­mét megindult Genfben. Egyelő­re ugyan még csak az Európa­­bizottság és a nemzeti kisebbsé­gek konferenciája kezdte meg tanácskozásait, de szeptember­ 3-án összeül a tanács, szeptember 7-én pedig megnyitják a népszö­vetségi közgyűlést, melynek el­nöke ezidén lehet, hogy a nagy magyar államférfi, Apponyi Al­bert gróf lesz. Az idei ülésszak legizgalmasabb problémája az osztrák-német vámunió. A vám­uniós ügynek a közeljövő, vagy talán már meglevő, de még titok­ban tartott hágai bírósági döntés ad különleges nyomatékot, más­részről szorosan összefügg az idő­közben bekövetkezett válsággal, mert a vámunióról való lemon­dástól függ Németország és kü­lönösen a súlyos gazdasági hely­zetben levő Ausztria megmen­tése. .­­ . " Ha nincs lemondás, nincs pénz Párisból jelentik. Közvetlenül a hágai nemzetközi bíróság dön­tése és a Népszövetség tanácsko­zásai előtt a politikai kérdések homlokterébe került a német­­osztrák vámuniónak az utóbbi hónapokban nagy izgalmat keltő és sokat vitatott problémája. Há­ga, hír szerint, illetéktelennek tartja magát a határozathozatal­ra és ezért érdemlegesen nem dönt. Erre egyébként aligha ke­rül sor, mert a Quai d‘Orsay-hoz közelálló sajtóorgánumok több­kevesebb határozottsággal jelen­tik, hogy az osztrákok elejtették a külföldön gazdasági Anschwiss­­nak minősített tervet és ezzel le­hetővé tették, hogy sokkal barát­ságosabb légkörben induljanak meg a genfi tárgyalások, mint amilyennel egyébként számolni kellett, volna. Az osztrák kor­mányt e lépésre természetesen annak megfontolása késztethet­te, hogy — amint a Le Temps nyíltan fejtegeti­­ —, Ausztria csak Franciaország hozzájáru­lásával kaphat pénzügyi támoga­tást a Népszövetségtől és a vám­Budapest, augusztus 31. Beavatott körökben úgy tud­ják, hogy­­Walkó Lajos külügy­unió tervének elejtése nélkül e támogatás semmiképpen sem sze­rezhető meg. „A Népszövetségnek nincs pénze, a pénz Franciaországnál van, amely egy centime-ot sem ad Ausztriának, ha az nem mond le határozottan minden vámunió tervéről.“ így ír a kérdésről a Journal és a Matin, Briand szó­csöve, már úgy tudja, hogy­­az Anschluss mindenképpen el van temetve, bárhogyan is döntsön a hágai bíróság. A terv elejtésének további folyománya Schober al­­kancellár és külügyminiszter ál­lítólagos lemondása, mert túlsá­gosan exponálta magát a német­­osztrák vámunióért. A párisi sajtó híradását meg­erősíteni látszanak a hasonló ér­telmű londoni jelentések is. Bécs­­ből még nincs megbízható hír a probléma legújabb alakulásáról és egyelőre csupán annyi tény, hogy Schober Genfbe való uta­zása közben behatóan tárgyalt Curtius külügyminiszterrel és e tanácskozások egyik legfonto­sabb pontja az unió terve volt. Curtius és Schober újabb tanácskozása Curtius dr. német és Schober dr. osztrák külügyminiszter hét­főn folytatták tárgyalásaikat ar­ra nézve, hogy a német-osztrák vámunió kérdésében a genfi ta­nácskozásokon egyöntetű álláspon­tot foglaljanak el. Német oldalról a hágai döntés megérkezéséig vá­rakozó álláspontot tanúsítanak. Be­avatott körökben megerősödik az Hága, augusztus 31. A hágai döntőbíróság ítéleté­ről különféle verziók keringenek, amelyek általában megegyeznek abban, hogy a német-osztrák vámunió kérdését a döntőbíró­ság a sain-germaini békeszerző­déssel ugyan összeegyeztethető­­nek, de az 1922. évi miniszter Genfben való tartóz­kodása idején tárgyalásokat kezd a hosszúlejáratú magyar a benyomás, hogy a német-osztrák külön vámmegállapodás eszméjét maguk az érdekeltek alá fog­ják rendelni azoknak az eszméknek, amelyek ebben a kérdésben az Európa-bi­­zottság gazdasági bizottságában kialakultak. Gyakorlatilag ez a német-osztrák vámuniós terv elej­tését jelenti. Nyolc szavazattal, két ellenében Rómából jelentik. A világgaz­dasági válságnak a Népszövetség mostani munkálataira gyakorolt hatásáról a Giornale Detalia egyebek között a következőket ír­ja: A német-osztrák vámunió ügyé­ben eddig még meg nem erősített hírek szerint a hágai törvényszék 8 szavav­­­zattal 7 ellenében megállapí­totta, hogy a német-osztrák jegyző­könyv a vámunió előkészítéséről ellentétben áll az osztrák vonatko­zású jegyzőkönyvvel, de magával a saint-germaini szerződéssel nem. E döntés értelmében a vám­unió jogi szempontból Ausz­tria számára nem engedhető meg. Franciaország és Olaszország azonban fentartották maguknak, hogy ezt a kérdést politikai és gazdasági szempontból is megfon­tolhassák. Párbajra azonban nem kerül sor, mert úgy látszik, Ausztria nem fog ragaszkodni a vámunió tervéhez. Ezzel felszaba­dítják az európai politikai nagy­­vitát, amelyre már május óta ké­szülnek, genfi jegyzőkönyv szándé­kaitól mégis eltérőnek mi­nősíti. E pillanatban hiteles szöveg nem áll rendelkezésre s igy inkább csak azt a célt szolgálja, hogy a politikai atmoszférát bizonyos irányban befolyásolja. Elmarad a nagy Európa-párbaj Ausztria lemond a vámunióról, mert különben nem kaphat kölcsönt Franciaországtól A hágai nemzetközi döntőbíróság a hírek szerint úgy döntött az osztrák—német vám­­egyezményről, hogy az bár nem ellenkezik a békeszerződéssel, de eltér a genfi jegy­zőkönyv szándékaitól . Walkó külügyminiszter Genfben tárgyalást kezd a hosszúle­járatú magyar kölcsön érdekében Még nincs hiteles szöveg A népszövetségi kölcsön és a magyar magángazdaságok talpraállítása Bécsben letartóztatták Budai Kálmán drt., aki merényletet akart elkövetni a Genffbe utazó magyar delegáció ellen Bécs, augusztus 31. A rendőrség hétfőn letartóz­tatta dr. Budai Kálmán ma­gyar alattvalót, aki 1929 szep­tember 7-én a bécsi magyar kö­vetség palotájában Ziegler Vil­mos sajtóattasét megtámadta és revolverlövésekkel súlyosan meg­sebesítette. Budait ekkor hathavi súlyos börtönre ítélték és kiuta­sították. Budai napok óta bejelentés nélkül Bécsben a harmadik ke­rületben Bender Károly néven tartózkodott és azzal fenyegetőd­­zött, hogy­ a népszövetséghez ki­küldött magyar delegációt, mely kedden utazik át Ausztrián, megtámadja. Amikor kijelentése ismeretes­sé vált, a rendőrség keresésére indult és ma este letartóztatta. Revolvert és ahhoz tartozó lő­szert találtak nála, amit hétfőn lefoglaltak. Budai elmondotta, hogy kedden Svájcba akart utaz­ni, hogy a magyar delegáció bi­zonyos tagjait „örök emlékben“ részesítse. Kihallgatása még folyamatban van.

Next