Reggeli Hirlap, 1932. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1932-01-01 / 1. szám

Miskolc, XLI. évf. Ára 16 fillér Péntek, 1932 január 1. Reggeli Hírlap relelfis szerkesztő : FEHÉR PORM Az uj ígéret Lehajtott fejjel állunk a meg az idők mélységébe visszahulló óesztendő ravatalának lábánál. Tele van a lelkünk keserűséggel és szomorúsággal. Máskor örülni szoktunk az óesztendő múlásán, mert vele gondokat, bánatot, megpróbáltatást temettünk és amikor harsány hangon köszöntöttük a felvirradó újesztendőt, a reménység virágai keltek ki a szívünkből! A gonosz idők, évről-évre rosszabbodó sorsunk megölte az emberi élet leghatalmasabb vivőerejét, a cselekvések és ambíciók lángoló tüzet, a reménységet. Nem tudjuk, mit rejt előttünk az Urnák 1932-ik esztendeje, amelyet mint szökőévet jegyez fel a kalendárium. Mérhetetlenül sokat szenvedtünk az elmúlt esztendőben. Azt sírtuk, panaszoltuk, hogy soha még ilyen megpróbáltatás nem feküdt rá az emberiségre és hogy ennél mélyebbre már nem süllyedhetünk. A tengerbe dobott kő forog, kavarog és amikor megüti a fenekét, lejjebb már nem szállhat. Úgy tudjuk, hogy az élet s különösen a megtépett magyar élet már tengerfenékre ért, ott megállt és várja, hogy a búvár felhozza ismét a nap alá. De ezt mondottuk tavaly is, tavalyelőtt is és most már ott tartunk, hogy nem merünk próféciákat ígérni. Ezerszer megírták, de most az újév hajnalán különösen döbbenetes képpel tárul elénk az a borzalmas nyomorúság és válság, amelyben a világ szenved. Ha a magyar világból akarunk kiszakítani egy részletet, akkor nyomban elibénk áll a millió és millió fűtetlen szoba, ahol keserves gondokon töprengve ül az apa és az anya a terítetten asztal mellett s tőlük két-három méterre vékony takaró alatt álmodik, mert mit csinálhatna most, az angyalok testvére, álmodik a gyermek, a jövő Magyarországa. — És ennyi kiú, ennyi könny mellett nem akad egy ember, egy, az Istentől küldött ember, aki letudná venni a világ válláról a már birhatat Tan keresztet. Persze akadnak ku- Tuzslók és orvosok itt is, ott is. Az ő medicináktól szemernyit sem erősödött, izmosodott, javult meg a beteg világ ronnyadt, lesorvadt, a sír felé tántorgó teste és lelke. Pedig ugyanekkor szinte mindenki előtt tisztán áll, hogy mi vezethetne ki a bajból? Ha a megértés, igazság, szeretet és bűnbánó belátás szelleme töltené el a vezető államférfiakat és irányítaná azok cselekedeteit, ha megszűnne a durva hatalom, a kapzsi gőg és a parastizmusig, az őrültségig túltengő elbizakodottság, ha nem mint ellenség, hanem mint barát és testvér ülnének le a zöld asztal mellé, könynyen és rövid idő alatt megszabadíthatnák a világot minden betegségé-től. De úgy látszik a józan ész, a farizeusi kenetességgel hirdetett emberiesség nagy és megdönthetetlen igazságai csak akkor fognak diadalmaskodni, ha a most diktáló hatalmasságok is belekerülnek abba a gyötrelembe, abba a könnyeket izzasztó, a kenyér megszerzéséért lihegő, reggeltől késő éjszakáig tartó küzdelembe, harcba, amelyben mi élünk. Talán ha mindenki rongyos lesz, ha mindenki éhes lesz, ha mindenkinek felszakad a szíve és ömlik majd belőle a vér, akkor észbekap az ember és kényszerűségből meg fogja tagadni a maga sorsa, a maga jövendője hajójának A kormány programjának legsarkalatosabb pontja az infláció elkerülése A defláció érdekében kormány semmiféle áldozatot nem sajnál — A legközelebbi tervek a többszörös állások kérdésének rendezése, az új összeférhetetlenségi törvény és a részvénytársasági reform megalkotása — Károlyi Gyula gróf újévi nyilatkozata Székesfehérvár, december 31. Károlyi Gyula gróf miniszterelnök újévi üdvözlet formájában gróf Széchenyi Viktor főispán utján a következő nyilatkozatot küldte .Székesfehérvár választóihoz: A hármas cél — Legközelebbi feladatainkat világosan meghatározza az adott helyzet. Mint minden államában a világnak, Magyarországon is a kérdések kérdése azoknak a bajoknak enyhítése, amelyek a gazdasági és pénzügyi téren mutatkoznak. Olyan általános krízis közepette, élünk, hogy ez alól egyetlen ország sem tudja kivonni magát, többékevésbé mindegyik érzi az idő súlyát. Magyarország, amelyet a trianoni békeszerződés kegyetlen igazságtalansága alapjaiban rendített meg, természetesen magára ha gye■tottságábau még nagyobb küzdelmet folytat jövőjének biztosítására, mint más országok. Ezzel arányosan nehezebb a kormány munkája, amely arra vállalkozott, hogy a nehézségek ellenéreis alapot teremtsen a további fejlődésre. Először minden erővel biztosítani kell a gazdasági élet folytonosságának és fejlődésének lehetőségét, másodszor meg kell óvnunk a magyar állam hitelét és harmadszor fenn kell tartani a pengő vásárlóerejét, vagy ami ezzel teljesen azonos: el kell kerülnünk az inflációt. A külföldi kötelezettségek és a belső termelés i E célok elérésére a kormány különböző intézkedéseket léptetett életbe, amelyek között vannak nagyon fájdalmasak és nagyon kényelmetlenek, de a jövő érdekében az országnak ezeket vállalni kell. Nyilvánvaló, hogy biztosítani kell az államháztartás egyensúlyát, mégpedig oly módon, hogy amennyire csak tehetjük, teljesíteni tudjuk külföldi fizetési kötelezettségeinket, de ugyanakkor képesek legyünk biztosítani a gazdasági élet további folytatásához szükséges eszközöket is. Ezt a kettős célt jelentékeny áldozatok nélkül nem lehet elérni, éppen ezért kénytelen volt a kormány a túlméretezett költségvetéshez nyúlni és olyan mértékben lefaragni, mily mértékben az adott helyzet szükségessé tette. Az állami költségvetés keretében véghez vitt megtakarítások a dologi kiadások terén, sajnos, nem voltak elegendők ahhoz, hogy elérjük azt a körülbelül 850 milliós színvonalat, amelynél magasabb költségvetést jelenleg az ország gazdasági ereje és adózóképessége nem bír el. Ez a kényszerhelyzet hozta magával, hogy a kormány kénytelen volt kétízben is hozzányúlni az állami alkalmazottak és nyugdíjasok illetményeihez és arányba hozni az általános teherbíróképességgel. Elkerülni az inflációt A gazdasági élet köreiből hangzottak el panaszok a devizakorlátozások miatt, amelyekről el kell ismerni, hogy bizoyos fokig kénytelenek mindazonáltal, ha a magyar valutát védeni akarjuk, nem tekinthetünk el ezektől a kényszerintézkedésektől, mert a legéletbevágóbb feladat a pengő vásárlóerejének fenntartása. . . Meg kell óvnunk magunkat az inflációtól és leghatározottabban vissza kell utasítanunk azokat a törekvéseket, amelyek az infláció felé szeretnék kormányozni pénzügyi politikánkat. A kormány legközelebbi munkaprogramját olyan javaslatok kidolgozására fordítja, amelyek ezekkel a nagy kérdésekkel vannak összefüggésben. . . Az 1932. esztendő politikai feladatainak sorát a többszörös állások kérdésének törvényhozási rendezése, az összeférhetetlenségi kérdés revíziója és a részvénytársasági reform fogja megnyitni. Nyilván mind olyan kérdések, melyek ugyancsak a gazdasági helyzet kényszere folytán vetődtek napirendre és hivatva vannak az ország szociális nyugalmának fokozására. Nem lekicsinyelhető feladat, ha kellőkép értékeljük a gazdasági és pénzügyi helyzet komolyságát és tudatában vagyunk annak, amit a bajok orvoslása jelent. Igazságtalanság tehát a kormánytól azt követelni, hogy ezeket a prominens kérdéseket tegye félre, esetleg tisztára pártpolitikai kívánalmak megoldása kedvéért és olyan kérdésekkel foglalkozzék, amelyek még tizedrajgú fontossággal sem bírnak az előbbiek mellett. A kormánynak nagy nehézségekkel kell megküzdenie és felvethetjük azt a kérdést, hogy vannak-e optimizmusra jogosító momentumok, amelyek felbátorítanák arra, hogy a feladatának sikerében bízzék. Bármenynyire is sötétülik akarják egyesek feltüntetni a pllanatnyi helyzetet, a felelősségem tu listában mondhatom, hogy ilyen jelenségek is vannak. Baja mnéiban vigasztalásul szolgálhat az a tény, hogy a nálunk is tag vezetésem alatt álló kormány gazdasági politikájának legsarkalatosabb pontja az infláció elkerülése. Semmiféle áldozat sem lehet olyan nagy, amit ennek érdekében hozunk, mint lenne az az áldozat és károsodás az ország egyetemére és minden egyes polgárára, amelyet az infláció jelent. Naiv elképzelés az, hogy csináljunk inflációt, de csak bizonyos fokigmert ki tudja biztosan meghatározni, hogy melyik az a pont, amelyen innen az infláció nem veszedelem és amelyen túl az infláció már katasztrófát jelent. Leghelyesebb és legegyenesebb eljárás az, ha a pengő védelme érdekében száz százalékig ragaszkodunk a deflációs pénzügyi politikához és a jövőre való gondolással vállaljuk a velejáró átmeneti áldozatokat. A magyar kormány komoly és megfontolt elhatározása azoknak az intézkedéseknek a végrehajtása, amelyek az előbb vállalt célok eléréséhez vezetnek. Jórészt már életbe léptek a legszükségesebb rendeletek, amelyek hivatva vannak a súlyos helyzetet orvosolni. Tasztalható pénzügyi és gazdasági nehézségeket az egész világ érzi. Hogy rövidre járatit kölcsöneinket visszafizetni nem tudjuk, ebben a nehéz helyzetben osztoznak velünk a nálunk sokkal hatalmasabb országok. De mindezeknél a szempontoknál is fontosabb az a meggondolás, hogy a világkrízis kimélyülése előbb vagy utóbb el fog vezetni ahhoz a belátáshoz, hogy minden baj legfőbb oka, az elhibázott békeszerződésekben keresendő. A Magyarországra nehezedő gazdasági helyzetben egyik jelét kell,atlja annak, hogy ennek a revíziónak mielőbb el kell következnie. Csődbe került a győző hatalmak elképzelése A végzetes helyzet önmagát teszi lehetetlenné és a szükségszerű kényszerűség fogja megszülni az új általános politikai és gazdasági élet strukturájának megváltozását. Az az új eset, amelyet a győző hatalmak elképzelése szerint a békeszerződések lettek volna hivatva, megalapozni, világszerte csődbe került, napról-napra élesebben kommentálja a benne rejtőző belső ellentmondásokat. A jobb jövő felé szenvedéseken át visz az itt és minden magyarnak úgy kell tekinteni a ránk szakadó nehéz esztendőket, mintárat és megváltást azért a boldogabb életért, amelyhez való jogunkat bebizonyítottuk azzal, hogy a válság idején nem törünk meg és nem csüggedünk el. A kormány legközelebbi programja kormánykerekét, hogy kivezesse az ember életét a viharzó tengerből ígéretesebb, nyugodtabb partok felé. Ebből a reményből táplálkozunk, mert remény nélkül mégsem lehet élni. De tudjuk, hogy még újabb megpróbáltatások és szenvedések várnak ránk. És ebben a tudatban meg kell tartanunk öntudatunkat és bátorságunkat. Meg kell tartanunk józanságunkat, hogy távoltarthassunk magunktól mindenféle kalandos, teóriában igen szépnek látszó, a valóságban pusztulást jerentő tervek igézetének csábításait. Csak a kitartás, a becsületes munka, a nagy összefogás és a nagy testvériség, a magyar szívósságba és jövőbe vetet megtántoríthatatlan hit és bizalom vezethet ki a világkatasztrófától, amelybe illeszkedik a magyar szenvedés is. Így lesz még egyszer boldog újesztendő és megérjük még a vidámabb magyar hajnalok megfakadását, időkig lesz még tele a magyar pohara frissítő és jókedvre hal itallal, ha csonkaságunkban, ele-értségünkben is feltartjuk fejünket az ég felé és akarjuk, nagyon akartunk a magyarjövendőt! Az uj év új ígéretekkel érkezik.. És ha a halott ravatala mögött a szebb jövő bölcsője áll, boldog reménykedéssel köszöntjük a vén idő új vendégét.