Reggeli Hirlap, 1932. február (41. évfolyam, 26-48. szám)

......——‰ 2 !==! iss*­*- REGGELI HÍRLAP C■ ■■■rrirr Bethlen István gróf az arisztokrácia szerepéről A magyar panteon a jövőben is nyitva áll az olyan úr előtt, aki nem a címére, nem a pénzére, de a tettére büszke . A volt miniszterelnök élesen elitéli az önző és élvezethajhászó fiatalságot A Nemzeti Kaszinó vasárnap tartotta meg 105. közgyűlését, ame­lyen megjelent­ Horthy Miklós kor­mányzó is. A közgyűlés ünnepi szó­noka Bethlen István gróf volt. — Van-e magyar ember számára szebb, van-e magasztosabb feladat — mondotta többek között — mint Széchenyi tanításainak hű és kor­szerű hirdetőjének lenni? A ma­gyar nemzet újjászületése ma is, mint Széchenyi idejében, nem az anyagi javak nagyobb, vagy cse­kélyebb mennyiségétől, hanem azoknak az erkölcsi, morális tő­kéknek összegétől függ, amellyel a nemzet igazságáért sikra száll­­ni képesek vagyunk.­­ A Nemzeti Kaszinó tagjai ed­dig túlnyomólag a nemzet történel­mi osztályaiból kerültek ki, a fő- és köznemesség soraiból, amely osz­tályok a múltban a nemzet vezető osztályai voltak, amelyekhez maga Széchenyi István is­ tartozott, és akiknek közreműködését az irányí­tásban — és ezt nyíltan meg aka­rom mondani — a jövőben sem nél­külözheti az ország még akkor sem, ha ezért az ellenséges propaganda — teljesen indokolatlanul — a­­feu­dális uralom vádjával akarna illet­ni bennünket. De amikor ezt nyíl­tan kimondom, ugyanakkor Szé­chenyi szelleméhez híven követelni lehet, hogy a történelmi osztályok az önismeret, az önbírálat erényét komolyan gyakorolják önmagukkal­ szemben. — Széchenyi István idejében a magyar főnemesség és a földbirto­kos köznemesség vezető szerepe az országban minden kétségen felü­l­­állott. Birodalmak és trónok dűl­tek össze azóta: fejedelmi vagyonok semmisültek meg, évezredes csalá­dok jutottak koldusbotra. A fóru­mon uj emberek, uj eszmék, uj problémák, uj szenvedélyek küzdik a maguk csatáit és a történelem, a történelmi osztályok kizárólagos vezető szerepe felett mindenütt na­pirendre tér. —­ Sokan, akik e pillanatban sza­vaimat hallgatják, olyan órákban, amikor a lélek önmagára eszmél, felvetették ennélfogva maguk előtt is azt a kérdést: van-e, lehet-e eb­ben az új világban még szerepe azoknak, akik a régi magyar úri társadalomhoz tartoznak? Nem he­lyesebb-e, nem időszerűbb-e átadni a teret egészen másoknak és félre vonulva attól a közélettől, amely a jó ízlésű és művelt embereknél gyakran csak undort kelt, oly idők­re várni, amikor nemesebb ambí­ciókra és több megértésre újból al­kalom nyithatik. A felvetett kér­désre azonban, azt hiszem, a vá­lasz igen egyszerű: vagy képesek a történelmi osztály tagjai a nem­zet életében oly hasznos funkció betöltésére, amely nélkülözhetetlen és mások által alig pótolható és akkor a visszavonulás hűtlenség lenne, a nemzet és a zászló cserben­­hagyásával egyenlő — vagy nem képesek erre, és akkor mindenki­nek egyéni ízlésétől függ ugyan, hogy mit teszem de akkor azzal is tisztában lehetünk és ne csodál­kozzunk, ne búsuljunk rajta, hogy az úgynevezett történelmi osztá­lyok felett a történelem is rövide­sen napirendre tér.­­ A magyar arisztokrácia és a birtokos nemesség ma is az ország legvagyonosabb, legfüggetlenebb nyelvismereténél fogva megfelelő külföldi összeköttetések felett ren­delkező és a legtágabb látókörrel bíró rétegekhez tartozik. Szerepét mások ma még ugyanoly képes­ségekkel betölteni nem tudnák. Fél­­retolni, mégpedig egészen félretolni — mert erről van szó és nem arról, hogy a vezetést kizárólag magának arrogálná —csak azért, mert em­beri irigység, osztály­gyűlölet és politikai elfogultság nyelvét öltö­zeti reá, lehet egyeseknek önző érdeke, de egészen biztosan nem ma­gyar érdek. — Igenis, a magyar panteon a jövőben is nyitva áll a magyar úr számára, de csakis az olyan igazi magyar úr számára, aki nem címé­re és pénzére lehet csak büszke, nem arra, amit ősei műveltek, ha­nem mint Széchenyi István, büszke lehet arra a jóra, amit nemzetével maga tesz, büszke lehet arra, hogy lélekben és testben összefor­rott nemzetének minden érdekével. Azonban, amikor ezt postulátum­­kép állítom fel, nem hallgathatom el azt sem, hogy, sajnos, úgy érzem, mintha fokozatosan kiapadóban volna az a bő forrás, amely a ma­gyar arisztokrácia és a történelmi osztályok soraiból általában a negy­venes években a nemzetnek, nagy fiakat szült. Mintha önbizalma, mintha önmagába vetett hite és férfias életereje csökkent volna meg a nemzet ezen rétegének és mintha önként mondana le arról, hogy hivatását és mondjuk meg, komoly kötelességeit a nemzeti közélet terén betöltse, mert ehelyett sokaknak az olcsó önzés, a tétlenség és az élvezethajhászásban merül ki gyakran a tevékenysége. S a buz­gó lelkesedést a nemes ambíciót, a nagy tettekre képes Széchenyi Ist­­­ván-szerű áldozatkészséget gyakran a cselekvést és hasznos munkakész­séget megölő szkeptikus szellem váltja fel sorainkban. Gömbös Gyuláné hirtelen megbetegedése miatt nem jöhetett Miskolcra Eredeti program szerint szom­baton délután, a fél 6 órai gyors­vonattal kellett volna Miskolcra érkeznie Gömbös Gyulánénak, aki miskolci tartózkodása alatt vitéz Borbély-Maczlai Emil főis­pán,­és felesége vendége lett vol­na. Szombaton délután azonban távirati értesítés érkezett a főis­pánhoz arról, hogy a honvédelmi miniszter felesége magas lázban fekszik. Vasárnap újabb távirat érkezett, amely szerint a honvé­delmi miniszter felesége még min­dig íllázas beteg és orvosai szerint ebben a pillanatban kétséges, mi­kor hagyhatja el az ágyat, úgy hogy tervezett miskolci utazása bizonytalan időre elmarad. Amerikai terménytőzsde Chicago, február 1. Irányzat, tartott. Búza márciusra .17.5­5’ 12.09, májusra 60 P 12.65, jú­liusra 60.375 P 12.70, tengeri már­ciusra 38 P 8.56, májusra 40.875 P 9.21, júliusra 42.75 P 9.61, zab már­ciusra üres, májusra 26.25 P 10.35, júliusra 25.625 P 1011, rozs májusra 47 P 10,59, júliusra 47.875 P 10.79. Winnipeg, február L. Irányzat tartott. Búza májusra 63.375, júliusra 64.75, októberre 66, rozs májusra 47, júliusra 48125, ár­pa májusra 40, júliusra 89.5, októ­berre 39.375, zab májusra 32.25, jú­liusra 32.125. A róm. kald. nőegylet „Gondüző est“-je Miskolc, február 1. Fényes­ és előkelő keretek között rendezte meg ,a római katolikus nő­­egylet hétfőn ezddei bálját, amely­nek gond­üző est címet adtak. A seb­­es és elegáns toalettes hölgyek, egyenruhás és frafiikos urak felvo­nulása már este 9 órakor megkezdő­dött. A fényesen kivilágított bálte­rem, a kavargó és eleven színpam­­pa, az ékszerek csillogása pazar­­és lenyűgöző látványt keltett. Az elő­kelőségeik között, ott láttuk dr. Sze­ntén István pápai prelátust, Krons­­berger József apátkanonokot, dr. Péchy Alán rendtartományi főnö­köt, Sebir­ida, S. Andor és Gresch Adolf kantorvarcokat, Pokorny Her­man, Ludwig György, Stanoilovi­cs István altábornagyoka­t, vitéz Bor­­bély-Maczky Emil, Mikszáth Kál­mán főispánokat, Honig Vilmos tá­bornokot, Melczer László kir. kama­rás, felsőházi tagot, Hodobay Sán­dor­­dr. polgármestert, báró Ragályi Balassa Ferenc, báró Urbán Pál nagybirtokosukat, Berzeviczy Zsig­­mond kamarai igazgatót, dr. Tasná­­dy Antal remök­főtanácsost, Eck­­ha­rt Tibor dr. országgyűlési képvi­selőt. A rövid, disztingvált és na­gyon­ kedélyes műsor vezette be a táncot, majd Palócz Kálmán­ zeneka­ra rálendü­tette a Bózusalboikorban jöttem a világra kezdetű csárdásra. A táncot a következő párok nyitot­ták meg: Ehrlich Bösike, Rámóczy Gyula, Bonis Ilonka, Schirilla Pál, Vucskits Klári, Gyika László. A megjelen­tő hölgyek névsorát a rendezőség a következőkben bocsáj­­totta rendelkezésünkre. Asszo­nyok: vitéz Borbély-Maczky Emilnné, Mikszáth Kálmánnné, dr. Hor­tiubay Sán­dorné, Melczer Lászlónné, Brotád Emi­lné, Rozmnár­ Ernőné­é, Schrepler Józseffül vitéz Ho­rffy Ti­­borné, Ráduly József­né, Gazdy Bé­­láné, vitéz J­uszty Emi­lné, Spányik Máartonn­é, Török Béláné, Lukács Bélán­é, Markó Lászlóné, Holló Ar­zénné, Gyulay Lászlóné, Vargha Jó­zsef­né, Bodnár Imrénné, Ragályi Fe­­rencn­é, Bajkor Bélánné, Farkas Ist­vánná, Szaikováts Erdőlre, Riechler Béláné, Fehér Sán­dorm­é, dr. Vajó József­né, Joseffy Jenőnné, vitéz Ba­­lázsfalvy Lászlónné, Sz­otyory Nagy Endrénné, Czakó Kálmánná, Ehrlich Gézánné,­­ Bar­tus Dezsőnné, Kirscher Istvánná, Sárkány Károlyné, Stand­­haft Árpádné, özvegy Kéthelyi Jó­zsefeié, dr. Ómody Bélánné, Demeter Ko­nrádné, And­re Károlyné, Farpasz Józsefeié, Mellsska Györgyné, Rácz Lajosnié, Kolba Róbertné, Bacsikay De?­,somié, Bivóczy Istvánn­é, Hepke Art­hurmé, Göböl­ös Beláté, Göbö­­lös Sándorné, Faragó Gyulámé, Ba­logh Zoltánná, Bercstyi Péterné, Eg­­ry Józsefeié, Vető Gyuláné, dr. Gál Menyhértné, Imre Zsigmo­­on­é, Be­­rényi József­né, Vigh Gyuláné, Záthy Istvánné, Kubassy Ákosn­é, Habták Vilmosné, Schirilla Szalonné, Mill­a­­lövics Jenőnné, dr. Szontagh Vilanos­­né, K­omlós József­né, dr. Molnár Gyuláné, Csipkay Jáno­sné, dr. Sil­­biger Ber­talanné, dr. Henlazelmamm Aladárrné, Molstor Guszttávné, Ra­­vecz­ky Józsefené, Hegedűs Viktorné, Csernoch Emilnné, Altay Naudho­rné, K­áh­ler-Szala­y Lászlónné, dr. Harasz­­thy Lajcsinné, Fábián Ferencnné, Ker­tész Jenőnné, Bruckner Ödönné, Ru­­­móczy Józsefn­é, Salamon Káin uráné, dr. Mádlay Lajosnié, Szeghakny Bá­­lintné- Lipóczy Béláné, Bokros Bé­­láé­é,­ Molnár Istvánná, Vucséte Je­­­nőitré, Fáy Istvánnné, özv. Zahár Ist­­vámnné, Thurzó Nagy Lászlónné, d­r. Pethő Jánosné, eV. Fekete Lászlónné, •Jánosé Jenőiné, Nemessányi Zoltán­­né, Horvátik­­a Olivérné, Krizsanov­­szky Józsefené, Komáromy Gyulámé, dr. Szántó Bertalamnmé, Bonya­hy Je­­nőné, Eékshavidt Tiborné, Be­dnárcsu­k Antalné, Hamzsa Bálámné, diósgyőri Czakó Kálmánné, Hölcz Gyulámé. Leányok: Abraham Edith, Holló Verga is, Geimlör Dnéka, Bolyka Tea, Fodor Ella, Rácz Ilonka, Ehrlich Erzsébet,,Rózsa Ara­uika, Bartos Iten­­­ke, Sán­kány Hana, Kosain Ida, Rét­helyi Klára, Ónlody Sarolta, Ómody Krisztu­m, Hauke Olga, Angyal Ica, Pata­ky Ibolya, Faragó Kata, Kullik Anlpja, Makláry Jolán, Horváth Kor­nélia, Konl'Yis Dús (Onga), Semsey Mária, Komló® Gizus (Saujhely), Nik­o­­v Ica, Szentimrey Klára, Patkó Stefi, Poros Klári, Hegedűs Lilikó, Hölcz Edith, Schmer Ica, Vajda Homuca, Bónis Iloczka, Fábián Jolán, Brucker Miki, Kovács Erzsébet, Ri­­móczy Didó, Szállay Gitti, Szamoli­­govich Híg, Tóth Nóra, Huszár Klá­ri, Bacsikay Bözsi, Muttnyácszk­y Kamilla, Zaehár Margit,­­Auiszár Jutka, Miskolcy Simoni Pálma, Mis­­kolcy Simon Edit, Urbányi E­dt (Ri­maszombat), Kölesei írónké (Ta­polca). A bál pezsdülőem élénk és vidám hangulatban reggelig tartott. lo­w ír­t, 1932. II. 2. Elsejei fizetéséből sokat megtakan­t, ha most vásárol a Fischer Gemen és Fiai nagykereskedő cég (Széchenyi acca 103) kicsinyben! osztályának egy hete tartó és már eddig is nagy eredményt elért téli vásárán jelszó továbbra is. „Olcsó árak, mint még soha“ ­Viktória : Az operettek operettje, a sikerek sikere URÁNIA ! Bercsényi bál Hétfőn este nagy és előkelő közön­ség részvételével tartotta meg ezidei bálját a Bercsényi Bajtársi Egyesü­let. Fél 10 óraikor érkezett meg a tánveszélyre az egyesület magiszterre és fix magisztere, Simon Sándor és Katzer Józ­sef tanár, akiket a vezér­­ség élén Schalke Károly fogadott és üdvözölt. A táncestély a Csínom Palkó, Csínom Jankó dallamára kez­dődött el. A táncestél­yen Pokorny Hermann vegyesdandá­r parancsno­k­i képviseletében Honig Vilmos tábor­­no­k jelent meg, akit a tb. magisz­ter, a magiszter, valamint a vezér­­ség tagjai üdvözöltek.­­ Az éjféli órákban érkezett meg a táncestélyre a táncestély védnöke, Eckhardt Ti­bor dr. országgyűlési képviselő is. A bál a legjobb hangulatban a reg­geli órákig tartott. Lemondott az esztergomi főispán Esztergom, február 1. Huszár Aladár Esztergom és Komárom vármegye főispánja le­mondott állásáról. Iiamondásának hivatalos köpése az uj főispán ki­­penséivel egy id­őben történik meg.

Next