Reggeli Hirlap, 1932. október (41. évfolyam, 222-247. szám)
1932-10-01 / 222. szám
Talpig feketébe bevonul a bíróság Ahallgatóság eddig a vádlottat vizsgálgatta, de most hirtelen elül az iménti suttogó zaj. Megnyílik a visszavonuló terem ajtaja. A tárgyalóteremben egyszerre síri csönd lesz úrrá. Tóth Dezső tanácselnök vezetésével talpig feketében, sötét, komoly arccal bevonul a statáriális bíróság. A tanácselnök elfoglalja az elnöki széket, tőle jobbra Baczony Ferenc és Szabó Zsigmond, balra Bebina Dezső és Kispál Ferenc törvényszéki bírák helyezkednek el. A bírói emelvényen foglal helyet Szarukán István, a rögtönitel bíróság póttagja is. — A királyi ügyészség, — enunciálja Tóth tanácselnök. — közölte a törvényszékkel, hogy Váradi Imre olyan bűncselekményeket követett el, amely a rögtönítélő eljárást teszi szükségessé. Intézkedtem a rögtön ítélőbíróság összehívására és a főtárgyalást megnyitom. A tanácselnök azután komoly szavakkal figyelmezteti a hallgatóközönséget, hogy az ügy rendkívüli fontosságára és rendkívül súlyos következményeire való tekintettel a legnagyobb csendben viselkedjék. Megoldják a bilincseket — Váradi Imre álljon fel! — szólítja fel az elnök a három szuronyos fogházőr között elhelyezkedett vádlottat. Váradi lassan, nehézkesen feltápászkodik._ Kísérletet sem tesz, hogy kihúzza, kiegyenesítse magát, összegörnyedve áll a bíróság elé, olyan gyengén és bizonytalanul, hogy szinte attól lehet tartani, hogy összeesik. — Hány éves? Az elnök kérdése után pillanatnyi csend, azután vékony, erőtlen, alig hallható, a sírás határán járó hangon szólal meg a csendőrgyilkos . — Huszonhat. A személyi adatait kérdezi az elnök. Református, földmives, sajóbábonyi születésű és lakos. A tanácselnök most veszi észre, hogy a vádlott kezei még mindig bilincsekben vannak. Megszakítja a kihallgatást és utasítja a fogházőröket, hogy vegyék le a bilincseket. Váradi hálás tekintettel hajtja meg magát. — Volt már büntetve? — Magánlaksértésért négy hónapra és súlyos testi sértésért tíz napra. — Volt maga tűzvész okozásáért is büntetve! —Lehetséges, — mondja bizonytalanul — és úgy csinál, mintha az emlékei között keresgélne. — Nem emlékszik? — Nem tudom biztosan. — Erőszakoskodásért is el volt ítélve. — Erre sem emlékszem. A statárium oka Váradi az elnök kérintésére ismét visszaül a vádlottak padjára. Felemelkedik Bernáth István dr. királyi ügyész, hogy előterjessze a tényállást, amely miatt a kir. Arcvonásaiból semmi jót sem lehet kiolvasni. Arcát, különösen kissé előreugró állát, borostás szakáll fedi. Haja csapzott, felfelé fésült, de minduntalan a szemébe hullanak rendezetlen, gondozatlan hajszálai, ügy ül a vádlottak padján, ügyészség összehivatta a statáriális bíróságot. Az ügyész tényállása szerint Váradi Imre szándékos emberölés bűntettét és ezzel anyagi halmazaiban álló hatósági közeg elleni erőszak bűntettét és hatósági közeg elleni erőszak bűntettét, valamint ezzel anyagi halmazaiban álló szándékos emberölés bűntettét követte el, amelyekre statárium van. A bűncselekményeket azzal követte el, hogy szeptember 23-án este 11 óra tájban szándékosan, de anélkül, hogy szándékát előre megfontolta volna, Pap Arzén csendőrtiszthelyettesre s Sajóbábony községben a tiszthelyettestől elvett fegyverrel lövést adott le, amely nem sértett ugyan nemesebb részeket, de a vádlott a szándékos emberölést megkezdte és rajta kívül eső okból nem fe— Megértette a vádat, mivel vádolja az ügyészség? — tette fel s az első kérdést a statáriális bíróság elnöke. Alig hallható Váradi válasza, csak körülbelül lehet sejteni, hogy síri hangon ezt mondta: —• Igenis. — Bűnösnek érzi magát? — Bűnös vagyok, de nem tudom, hogy mi történt, — váló- e szólja lesütött szemmel, kissé erő- ,sebb hangok. V '» 1 Az iskolai képzettsége felől, majd a vagyoni helyzetéről beszél. Hat elemit végzett, Boldván , van egy kis anyai jussa, amelyet azonban nem ő maga művel, ha-nem rokonainak adta bérbe. Azt mondja, hogy ő az apjánál él. Az FL elnök ezzel szemben megállapítja, hogy az apja három hónappal ez-előtt kiutasította, házából. Váradi elmondja ezután, hogy szeretett korcsmázni, sokszor be is rúgott, de gyakran előfordult, hogy hetekig feléje sem nézett a korcsmának. Különösen a bort szerette. — Ha ivott, olyankor kötekedő volt ugye? — Csak akkor, ha rossz szavakat mondtak. . — Mit ért ezalatt? — Nem tudom, mert mostanában nem fordítot elő. — Az apja szigorú ember volt? — Szigorú volt. — És a mostohaanyja? — Ez volt a baj. Arról beszél most Váradi, hogy 1927-ben bevonult lovascsendőrnek. 1929-ben szerelt le. — Örült az apja, amikor hazament? — Nem tudom. Nem vettem észre. — Meddig volt otthon? — Mostanig, mint egy megbúvóit. Bambán, érzéketlenül mered maga elé. Megbilincselt kezével a térdét dörzsölgeti. Olyan benyomást tesz ez a letör, összeroppant, szánalmas alak itt a vádlottak padján, mint aki azt sem tudja, mi történik körv*n i /s~\T T /-t — Volt magának valami betegsége? — Spanyol betegségben voltam. — Más baja nem volt? Gondolkozik. Habozva mondja: — Tífuszom is volt. — Mikor? Gyermekkoromban. — Más betegsége nem volt? Váradi, aki az orvosoknak eddig csak a spanyolról beszélt, most úgy látszik kap az alkalmon, hogy ennyire faggatják a betegségeiről és ezt mondja: — Tizenkét éves koromban pondró volt a fejemben. — Hogyhogy, talán a fülébe mászott. — Nem, a fejemben volt, az agyamban. Erre a különös betegségre mindenki hitetlenkedve csóválja a fejét, tezte be. Ezzel a szándékos emberöléssel anyagi halmazaiban áll, hogy a tiszthelyettestől a fegyvert erőszakkal elvette és hivatása teljesítése közben bosszúból bántalmazta, miáltal elkövette a hatósági közeg elleni erőszak bűntettét. Ugyanakkor kevéssel később a csendőrtiszthelyettestől elvett fegyverrel felfegyverkezve megtámadta a szolgálatát teljesítő csendőrtiszthelyettest és szuronyával úgy bántalmazta, hogy ezáltal a tiszthelyettes halálát okozta. Ezekkel elkövette a hatósági közeg elleni erőszak bűntettét és az ezzel anyagi halmazaiban álló szándékos emberölés bűntettét. A hallgatóság feszült figyelme között terjesztette elő a tényvázlatot a királyi ügyész, majd közölte a bírósággal, hogy kiket állított elő a statáriális főtárgyalásra. Az elnök ezután a tanukat az eskü szentségére való figyelmeztetés után eltávolította a teremből és megkezdte a vádlott kihallgatását, amelyet lélekzete visszafojtva, pattanásig feszülő ideggel hallgatott végig, a zsúfolt tárgyalóterem hallgatóközönsége. — Hát nem mostanig, mert három hónappal ezelőtt az apja kiutasította. Miért? — Mert elvettem a fuvarpénzből. Emiatt az apám nem fogadta el tőlem a pénzt, felpofozott és kiutasított otthonról. Azóta Tőkes Lajosnál laktam. Pgszen szeptember 17-ig. Akkor megverte Tékes és pénteken, amikor a baj történt, azért jöttem Miskolcra, hogy ügyvédhez és orvoshoz menjek és megtegyem ellene a feljelentést. — Hogy jött be Miskolcra? — Gyalog. — Mennyi idő alatt? — Két óra alatt. — Mit csinált Miskolcon? — Délelőtt kerestem Hajnal ügyvéd urat, de nem volt otthon. Elmentem az erdőigazgatósághoz. — Mit csinált ott? — Feljelentettem Tékest faló Bevonuld önkéntesek részére teljes felszerelés legolcsóbb árban HALMOSNÁL éSl* pásért. — Hiszen maga is részt vett a falopásban. — Igen, de én napszámos voltam nála. Különös kalapcsere Az elnök most óráról-órára igyekszik megállapítani, mit csinált Miskolcon a vádlott. Kiderül, hogy délután találkozott eggy miskolci ismerősével Stefán Istvánnal, akivel kicserélte a kalapját. — Miért cserélte ki a kalapját? — Nem tudom. Stefán azt mondta, hogy cseréljük el. — Nem volt ezzel semmi célja— Nem. — Hány órakor jött el az ünvéd úrtól? — Nem tudom, nem néztem az órát. Délután Pfliegler Kálmán dr. umái voltam, ő megvizsgálta a Tékes által okozott sérüléseket, megröntgenezett a társadalombiztosítóban, azután visszamentem a látlevéllel Hajnal ügyvéd úrhoz. — Égtek már a lámpák, amikor a pályaudvarra ment? — Amikor a gömöri pályaudvarra kiértem, már égtek. — És meddig volt a gömöri pályaudvaron ? — Sokáig, mert a vonat már elment. És később jött a másik, amin azután Sajókeresztúrig mentem. — Ismerős senki sem volt ezen a vonaton? — Nem, senki. Rossz az agyam Az elnök megállapítja, hogy Sajókereszturon csak az a vonat áll meg, amelyik 7 óra 7 perckor indul Miskolcról. A későbbi vonat a kilencórási, csak Ecsegen áll meg. Viszont a vádlott azt mondja, hogy Sajókeresztúron szállt le a vonatról. Ehhez az állításához Váradi ragaszkodik. — Az állomásról, hogy ment Sajóbábonyba? — Gyalogosan indultam el. — Milyen hosszú az út? — Három kilométer. — Hogy lehet, hogy maga csak tizenegy óra után ért be a faluba. Magának, mint katonaviselt embernek tudni kell, hogy három kilométeres utat mennyi idő alatt kell megtenni. Tanították ezt magának a katonáéknál. Emlékezni kell magának rá, hiszen nem romlott a maga agya. — De igen, rossz az agyam — kap a szón a vádlott, — semmire sem emlékszem. Elmondja, hogy szorította a csizmája, egyébként sem sietett, a Mélyvölgyben több, mint egy óra hosszat pihent. — Mikor a Mélyvölgyből elindult, mennyire volt a falutól? — Jó félórányira. — Ezt már nem értjük éppen, hogy maga ment-ment és egy jó Bűnös vasr volt de... Szereltem a bort *■=■ RXGBHLI HÍRLAP 1932. X. 1.. minden este Sweet Mesody Band közkedvelt és híres énekes prímás Balos Bandi & Pannóniában