Reggeli Hirlap, 1932. október (41. évfolyam, 222-247. szám)

1932-10-01 / 222. szám

­ Talpig feketébe bevonul a bíróság A­­hallgatóság­ eddig a vádlot­tat vizsgálgatta, de most hirtelen elül az iménti suttogó zaj. Meg­nyílik a visszavonuló terem ajta­ja. A tárgyalóteremben egyszerre síri csönd lesz úrrá. Tóth Dezső tanácselnök vezetésével talpig fe­ketében, sötét, komoly arccal be­vonul a statáriális bíróság. A ta­nácselnök elfoglalja az elnöki szé­ket, tőle jobbra Baczony Ferenc és Szabó Zsigmond, balra Bebina Dezső és Kispál Ferenc törvény­­széki bírák helyezkednek el. A bírói emelvényen foglal helyet Szarukán István, a rögtönitel­ bíróság póttagja is. — A királyi ügyészség, — enunciálja Tóth tanácselnök. — közölte a törvényszékkel, hogy Váradi Imre olyan bűncselek­ményeket követett el, amely a rögtönítélő eljárást teszi szüksé­gessé. Intézkedtem a rögtön ítélő­­bíróság összehívására és a főtár­gyalást megnyitom. A tanácselnök azután komoly szavakkal figyelmezteti a hallga­tóközönséget, hogy az ügy rend­kívüli fontosságára és rendkívül súlyos következményeire való te­kintettel a legnagyobb csendben viselkedjék. Megoldják a bilincseket — Váradi Imre álljon fel! — szólítja fel az elnök a három szu­­ronyos fogházőr között elhelyez­kedett vádlottat. Váradi lassan, nehézkesen feltápászkodik._ Kí­sérletet sem tesz, hogy kihúzza, kiegyenesítse magát, összegör­nyedve áll a bíróság elé, olyan gyengén­ és bizonytalanul, hogy szinte attól lehet tartani, hogy összeesik. — Hány éves? Az elnök kérdése után pillanat­­nyi csend, azután vékony, erőtlen, alig hallható, a sírás határán já­ró hangon szólal meg a csendőr­gyilkos . — Huszonhat. A személyi adatait kérdezi az elnök. Református, földmives, sa­­jóbábonyi születésű és lakos. A tanácselnök most veszi észre, hogy a vádlott kezei még mindig bilincsekben vannak. Megszakít­ja a kihallgatást és utasítja a fogházőröket, hogy vegyék le a bilincseket. Váradi hálás tekin­tettel hajtja meg magát. — Volt már büntetve? — Magánlaksértésért négy hó­napra és súlyos testi sértésért tíz napra. — Volt maga tűzvész okozá­sáért is büntetve! —­­Lehetséges, — mondja bi­zonytalanul — és úgy csinál, mintha az emlékei között keres­gélne.­­ — Nem emlékszik? — Nem tudom biztosan. — Erőszakoskodásért is el volt ítélve. — Erre sem emlékszem. A statárium oka Váradi az elnök kérintésére is­mét visszaül a vádlottak padjára. Felemelkedik Bernáth István dr. királyi ügyész, hogy előterjessze a tényállást, amely miatt a kir. Arcvonásaiból semmi jót sem le­het kiolvasni. Arcát, különösen kissé előreugró állát, borostás szakáll fedi. Haja csapzott, fel­felé fésült, de minduntalan a sze­mébe hullanak rendezetlen, gon­dozatlan hajszálai, ügy ül a vádlottak padján, ügyészség összehivatta a statáriá­lis bíróságot. Az ügyész tényál­lása szerint Váradi Imre szándé­kos emberölés bűntettét és ezzel anyagi halmazaiban álló hatósági közeg elleni erőszak bűntettét és hatósági közeg elleni erőszak bűntettét, valamint ezzel anyagi halmazaiban álló szándékos em­berölés bűntettét követte el, ame­lyekre statárium van. A bűncse­lekményeket azzal követte el, hogy szeptember 23-án este 11 óra tájban szándékosan, de anél­kül, hogy szándékát előre meg­fontolta volna, Pap Arzén csend­őrtiszthelyettesre s Sajóbábony községben a tiszthelyettestől el­vett fegyverrel lövést adott le, a­mely nem sértett ugyan neme­sebb részeket, de a vádlott a szándékos emberölést megkezdte és rajta kívül eső okból nem fe­— Megértette a vádat, mivel vádolja az ügyészség? — tette fel s az első kérdést a statáriális bíró­ság elnöke. Alig hallható Váradi válasza, csak körülbelül lehet sejteni, hogy síri hangon ezt mondta: —• Igenis. — Bűnösnek érzi magát? — Bűnös vagyok, de nem tu­dom, hogy mi történt, — váló- e szólja lesütött szemmel, kissé erő- ,­­sebb hangok. V '» 1 Az iskolai képzettsége felől,­­ majd a vagyoni helyzetéről be­szél. Hat elemit végzett, Boldván , van egy kis anyai jussa, amelyet azonban nem ő maga mű­vel, ha-­­­nem rokonainak adta bérbe. Azt mondja, hogy ő az apjánál él. Az FL elnök ezzel szemben megállapítja, hogy az apja három hónappal ez-­­­előtt kiutasította, házából.­­ Váradi elmondja ezután, hogy szeretett korcsmázni, sokszor be is rúgott, de gyakran előfordult, hogy hetekig feléje sem nézett a korcsmának. Különösen a bort szerette. — Ha ivott, olyankor kötekedő volt ugy­e? — Csak akkor, ha rossz szava­kat mondtak. . — Mit ért ezalatt? — Nem tudom, mert mostaná­ban nem fordítot elő. — Az apja szigorú ember volt? — Szigorú volt. — És a mostohaanyja? — Ez volt a baj. Arról beszél most Váradi, hogy 1927-ben bevonult lovascsendőr­nek. 1929-ben szerelt le. — Örült az apja, amikor haza­ment? — Nem tudom. Nem vettem észre. — Meddig volt otthon? — Mostanig, mint egy megbúvóit. Bambán, ér­zéketlenül mered maga elé. Meg­bilincselt kezével a térdét dör­­zsölgeti. Olyan benyomást tesz ez a letör, összeroppant, szánalmas alak itt a vádlottak padján, mint aki azt sem tudja, mi történik kö­rv*n i /­s~\T T /-t — Volt magának valami beteg­sége? — Spanyol betegségben voltam. — Más baja nem volt? Gondolkozik. Habozva mondja: — Tífuszom is volt. — Mikor? Gyermekkoromban. — Más betegsége nem volt? Váradi, aki az orvosoknak ed­dig csak a spanyolról beszélt, most úgy látszik kap az alkalmon, hogy ennyire faggatják a beteg­ségeiről és ezt mondja: — Tizenkét éves koromban pondró volt a fejemben. — Hogyhogy, talán a fülébe mászott. — Nem, a fejemben volt, az agyamban. Erre a különös betegségre min­denki hitetlenkedve csóválja a fejét, tezte be. Ezzel a szándékos emberölés­sel anyagi halmazaiban áll, hogy a tiszthelyettestől a fegyvert erő­szakkal elvette és hivatása telje­sítése közben bosszúból bántal­mazta, miáltal elkövette a hatósá­gi közeg elleni erőszak bűntettét. Ugyanakkor kevéssel később a csendőrtiszthelyettestől elvett fegyverrel felfegyverkezve meg­támadta a szolgálatát teljesítő csendőrtiszthelyettest és szuro­nyával úgy bántalmazta, hogy ez­által a tiszthelyettes halálát okoz­ta. Ezekkel elkövette a hatósági közeg elleni erőszak bűntettét és az ezzel anyagi halmazaiban álló szándékos emberölés bűntettét. A hallgatóság feszült figyelme között terjesztette elő a tényváz­­latot a királyi ügyész, majd kö­zölte a bírósággal, hogy kiket ál­lított elő a statáriális főtárgya­lásra. Az elnök ezután a tanukat az eskü szentségére való figyel­meztetés után eltávolította a te­remből és megkezdte a vádlott kihallgatását, amelyet lélekzet­­e visszafojtva, pattanásig feszülő ideggel hallgatott végig, a zsúfolt tárgyalóterem hallgatóközönsége. — Hát nem mostanig, mert h­á­rom hónappal ezelőtt az apja ki­utasította. Miért? — Mert elvettem a fuvarpénz­ből. Emiatt az apám nem fogad­ta el tőlem a pénzt, felpofo­zott és kiutasított otthonról. Azóta Tőkes Lajosnál laktam. Pg­szen szeptember 17-ig. Ak­kor megverte Tékes és pénteken, amikor a baj történt, azért jöt­tem Miskolcra, hogy ügyvédhez és orvoshoz menjek és megte­gyem ellene a feljelentést. — Hogy jött be Miskolcra? — Gyalog. — Mennyi idő alatt? — Két óra alatt. — Mit csinált Miskolcon? — Délelőtt kerestem Hajnal ügyvéd urat, de nem volt ott­hon. Elmentem az erdőigazgató­sághoz. — Mi­t csinált ott? — Feljelentettem Tékest faló­ Bevonuld önkéntesek részére teljes felszerelés legolcsóbb árban HALMOSNÁL éSl*­ pásért. — Hiszen maga is részt vett a­ falopásban. — Igen, de én napszámos vol­tam nála. Különös kalapcsere Az elnök most óráról-órára igyekszik megállapítani, mit csi­nált Miskolcon a vádlott. Kide­rül, hogy délután találkozott eggy miskolci ismerősével Stefán Istvánnal, akivel kicserélte a kalapját. — Miért cserélte ki a kalap­ját? — Nem tudom. Stefán azt mondta, hogy cseréljük el. — Nem volt ezzel semmi célja­— Nem. — Hány órakor jött el az ün­­véd úrt­ól? — Nem tudom, nem néztem az órát. Délután Pfliegler Kál­mán dr. um­ái voltam, ő meg­vizsgálta a Tékes által okozott sérüléseket, megröntgenezett a társadalombiztosítóban, azután visszamentem a látlevéllel Haj­nal ügyvéd úrhoz. — Égtek már a lámpák, ami­kor a pályaudvarra ment? — Amikor a gömöri pályaud­varra kiértem, már égtek. — És meddig volt a gömöri pályaudvaron ? — Sokáig, mert a vonat már elment. És később jött a másik, amin azután Sajókeresztúrig mentem. — Ismerős senki sem volt ezen a vonaton? — Nem, senki. Rossz az agyam Az elnök megállapítja, hogy Sajókereszturon csak az a vonat áll meg, amelyik 7 óra 7 perckor indul Miskolcról. A későbbi vo­nat a kilencórási, csak Ecsegen áll meg. Viszont a vádlott azt mondja, hogy Sajókeresztúron szállt le a vonatról. Ehhez az ál­lításához Váradi ragaszkodik. — Az állomásról, hogy ment Sa­j­óbábonyba? — Gyalogosan indultam el. — Milyen hosszú az út? — Három kilométer. — Hogy lehet, hogy maga csak tizenegy óra után ért be a faluba. Magának, mint kato­naviselt embernek tudni kell, hogy három kilométeres utat mennyi idő alatt kell megtenni. Tanították ezt magának a kato­­náéknál. Emlékezni kell magá­nak rá, hiszen nem romlott a maga agya. — De igen, rossz az agyam — kap a szón a vádlott, — semmire sem emlékszem. Elmondja, hogy szorította a csizmája, egyébként sem sietett, a Mélyvölgyben több, mint egy óra hosszat pihent. — Mikor a Mélyvölgyből el­indult, mennyire volt a falutól? — Jó félórányira. — Ezt már nem értjük éppen, hogy maga ment-ment és egy jó Bűnös vasr volt de... Szereltem a bort *■=■ ­­RXGBHLI HÍRLAP 1932. X. 1.. minden este Sweet Mesody Band közkedvelt és híres énekes prímás Balos Bandi & Pannóniában

Next